Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-12 / 19. szám
May 12, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ (Részletek Horváth Márton beszédéből, amelyet a budapesti József Attila emlékünnepélyen mondott el.) Gondoljuk el: milyen környezetben kellett József Attilának.ahogy ő mondta: “helytállni az örök talajon?’’ Az ellenforradalom diktatúrája gondoskodott róla, hogy az akasztófa, a nyomorúság, a munka- nélküliség, a tüdőbaj, a tudatlanság, a jogtalanság és némaság uralma egyforma legyen városban és falun. A magyar fasizmus bölcsőjénél ott álltak védangyalokként a klerikális reakció, a faji gyűlölet és antiszemitizmus, az elavult sovinizmus. A trianoni demagógia nemcsak a nacionalista szenvedélyeket volt hivatva felkorbácsolni, hanem ékes magyarázatul szolgált a nép nyomorúságára is. A burzsoá és a nagybirtokos osztály legreakciósaob körei jól megtanulták a leckét, hogy a proletárforradalmat az 1918-as polgári forradalom előzte meg és gyűlöletessé vált számukra minden, aminek köze volt a szabadsághoz, demokráciához és forradalomhoz, sőt annak olyan torz és távoli árnyképeihez is, mint amilyen a polgári liberalizmus. Minden moccanást — melyre közelről s távolról rá lehetett fogni, hogy progresszív jellegű — üldözőbe vettek. Térd hajt ás az ellenforradalom előtt Nem volt kivétel ez alól a haladásnak olyan polgári őrhelye sem, mint a Nyugat. Babits is térdet hajtott az ellenforradalom előtt. Bűnbánóan kért bocsánatot, amiért a háború alatt egyik-másik versében kibontotta a pacifizmus és humanizmus lobogóját. Szánta-bánta, hogy a proletárdiktatúra idején irt, dolgozott, sőt re ménykedett. 1919 őszén ig.v irt Babits magáról: “Hogy éppen az ő legdicsőbb álma lett eszköze a gaznak; hogy minden jó szándéka bűnre vált; hogy megcsalták, behálózták, legszentebb érzé. seit aljas érdekek ürügyévé tették; igen, az önvád ez... haj. nehéz neki védekeznie!” Ugyanebben az időben Kosztolányi Dezső Pardon címen fajvédő és antiszemita rovatot nyitott az egyik napilapban. 1919-ben jelentette meg Szabó Dezső Elsodort falu cimii müvét, mely valósággal a faji gyűlölet bibliájává lett, s óriási szerepe volt a középrétegek, az értelmiség s különösen a diákság soviniszta, antiszemita, reakciós félreneve- lésében. Nem azért emlékeztetek minderre, mintha kizárólag, vagy elsősorban ebből akarnám megítélni Babits, Kosztolányi vagy akár Szabó Dezső egész működését, vagy éppen az egész akkori irodalmi életet. Móricz Zsigmondot nem tudta elnémítani, s az ö úttörő müve már készítette elő a talajt a későbbi népies irodalmi irányzat jelentkezéséhez is. De mégis látnunk kell. hogy micsoda példátlan sötétség vette körül József Attilát, amikor költőként megszületett a huszas évek elején. S mint a csecsemő Herkulesnek a bölcsőben, micsoda kígyókkal kellett megküzdenie. A polgári költészet felkent papjaiban, Ba- bitsban és társaiban annak a polgárságnak a vak rémülete tükröződött, amely 1918-ban még kacérkodott a nemzeti szabadság és a köztársaság gondolatával, de egy életre megtanulta, hogy nem szabad a tűzzel játszani. Dicséretükre legyen mondva, hogy ijedelmük nem terjedt odáig, hogy odadobták volna a tollúkat a fasiszta barbárságnak. Az intellektuelek fegyverletétele Az antik kultúra és a “tiszta költészet” logikája igy is lepelként szolgált a burzsoá terror számára. Óriási árat fizetett a Nyugat a politikától való állítólagos elfordulásért. Átmentették a művészet szabad gyakorlásának illúzióját, de azon az áron, hogy kitépték annak eleven szivét, a ma. gyár költészet forró erejét hideg szoborrá varázsolták és templomi fülkék homályába rejtették. Babits a költő, mint a szépség kultuszának, a kiválasztottak felekezetének felkent papja lett, aki költőket avat, áld, vagy kiátkoz. . . Csak halálos ágyán döbbent rá arra, hogy a márványpaloták között vezető pompázatos költői útja zsákutca volt. Csak a fasiszta háború idején szakadt ki belőle a kétségbeesett vallomás: “Vétkesek közt cinkos, aki néma. . .” Zilahy Lajos “szellemi frontja” József Attila következetes politikai harca a népiesek mozgalmának jobbra csúszása ellen az 1 “Vétkesek közt cinkos, aki néma...” “Uj Szellemi Front” kérdésében bontakozott ki a legnagyobb erővel. Az “Uj Szellemi Front” Gömbös Gyula egyik legveszélyesebb manővere volt, amely arra irányult, hogy a népies mozgalom derékhadát, a népies Írókat a magyar fasizmus szekerébe fogja. 1935 elején, miután a fasiszta rezsim morális vereséget szenvedett a második Rákosi-perben és a növekvő sztrájkmozgalmak egyre élesebb ellenállásába ütközött — szükségesnek látta, hogy német és olasz mintára a szakszervezetek feloszlatásával bevezesse az ‘'érdekképviseleti rendszert”, feloszlatta a bizonytalanná vált parlamentet és csendőrsortüzek fedezete alatt uj választásokat tartott. A munkás- osztállyal, a szakszervezetekkel nem .boldogult a Gömbös-kormány, s annál nagyobb jelentőséget tulajdonított annak, hogy a Zilahy Lajos által meghirdetett “szellemi fronttal” magához édesgesse a népi írókat, s a befolyásuk alatt álló fia. tál értelmiségi és paraszti rétegeket. Bármily otromba volt ez a manőver, eleinte nem maradt visszhang nélkül. A népies irók számottevő része cikkeiben részben vagy egészében helyeselte és támogatta Zilahy Lajos kezdeményezését. József Attila nagy érdeme, hogy 1935 májusában két elvi cikkben leleplezte és szétzúzta Zilahynak érkövetőinek kormánytámogató érveit. Zilahy érvelése azon alapult, hogy különbséget tett a “látható kormány” — ez volt a Gömbös-kormány” — és a “láthatatlan kormány” között, mely Zilahy szerint “a papi birtok, a nagytőke és a világi nagybirtok hármas szövetsége”. Zilahy — nem egészen ok nélkül -— végtelen naivitást tételezett fel a népies irók azon csoportjainál, melyekre kivetette hálóját. Szemrebbenés nélkül leírta azt, hogy*a “látható kormány”, tehát Gömbösék, késhegyig menő harcban állnak a “láthatatlannal” a nagybirtokkal és nagytőkével és ehhez a harchoz kért segítséget a népiesektől! József Attila nem kis önuralommal igy felel a szemérmetlen érvelésre: “A nagytőke elleni küzdelemben a kormányzat természetes szövetségese volna a munkásság. Vajon miért a munkásság szervezeteinek jósol vészt és pusztulást a “látható kormány” elnöke? (Ez célzás a szakszervezetek feloszlatását bejelentő Gömbös-tervezetre.) Vajon miért nem lépteti életbe a kormány a munkaidőt szabályozó nemzetközi egyezményt? Vajon miért nincs munkanélküli segély, amikor volt boléta (a nagy- birtokosoknak fizetett gabonaprémium) ? Vajon miért rontják a béreket az inségmunka béreivel? A papi és világi nagybirtok elleni harcban a kormány természetes szövetségese a mezőgazda- sági munkásság és a kisparasztság volna — folytatja József Attila. — Vájjon miért, szavaztatta őket nyíltan a kormány? Vajon miért nem ka. pott nagy részük még igy sem választójogot? A hárommillió mezítlábas közül miért nincs egy is az országgyűlésben?” A másik cikkében még hozzáfűzi ehhez: Miért kellenek a kormánynak az irók? “Mintha irók nem akadnának az uj országgyűlésben, de a kubikusok, mezei napszámosok, uradalmi cselédek, bányamunkások, törpebirtokosok, kőművesek, dolgos és munkanélküli szakmunkások, boltosok, iparosok — ki győzné a mindennapi életet alkotó nép összes rétegeit felsorolni ? — csak úgy nyüzsögnének a reformkorszak egységes pártjában és majdnem egységes parlamentjében?” József Attila ezután sorraveszi azoknak az Íróknak a cikkeit, akik — bármily nehéz is ezt ma megérteni — de illúziókat fűztek ehhez a Gömbös—Zilahy-féle “szellemi fronthoz”. Illyés cikkéből idézi: “Jelszavaink jó részét a kormány hivatalos programjában láttuk viszont.” Arra az ekyetlen reformra, arra a szabadságra van szükségünk — folytatja Illyés —, hogy őszintén szemükbe mondhassuk a bajokat azoknak, akik azokon segíteni akarnak. Nem kétséges, hogy a Puszták népe Írójában megvolt a bajok feltárásának bátorsága és őszintesége, de megvolt a fasiszta kormányzattal kapcsolatos naiv illúzió is, hogy az segíteni akarhat ezeken a bajokon. Erre figyelmeztet József Attila. S arra a tévedésre is, hogy Illyés az egykéről Írva azt javasolta, hogy alkossanak örökösödési törvényt, mely a parasztcsaládokat legalább négy utód szülésére és nevelésére fogja. József Attila ehhez hozzáfűzi: “Il_ lyés természetesen fajtája jövőjéért aggódik. De miért igy? Miért nem a hallatlan arányú csecsemő- és gyermekhalandóság miatt? Miért nem az életkort csökkentő és igy a népesedés számvonalát megrontó munkanélküliség miatt? Vagy oly naiv — kérdi József Attila —, hogy nem látja át, mi lenne az örökösödési törvénnyel világra- erőszakolt, botcsinálta gyermekekkel, amikor a kapitalizmus a meglévő munkaerőt is pusztulásra kárhoztatja?” József Attila bírálata rendkívül szenvedélyes és éles a Gömbös-féle “szellemi front” kelepcéjébe beleesett írókkal szemben. A történelem azonban nem a népies irók egy részének naiv illúzióit, hanem József Attila éles bírálatát igazolta minden részletében. Ebben a harcban a munkásosztály, a parasztság, a nép érdekeit, az igazságot József Attila védte. József Attila tehát világosan és helyesen látott a legfontosabb kérdésekben, de ez nem jelentette és az adott körülmények között nem jelenthette azt, hogy mentes volt minden tévedéstől. Versei egy részében a reménytelenség, a pesszimizmus, a kiút nélküli kétségbeesett fájdalom, a betegség gyötrő látomása kerekednek felül. Mégis, soha semmi nem nyomta el benne a proletár világnézetet. Éppen Hitler hatalomra kerülésének és a Gömbös.kormány beiktatásának évében irta meg a Város peremént és az Elégiát, melyek a világirodalomnak a munkásosztály történelmi hivatásáról és győzelméről szóló legszebb költői hitvallásai közé tartoznak. Megállapíthatjuk, hogy József Attila a legnehezebb körülmények között is, gyakran magára hagyva, a legméltatlanabb sérelmek közepette hűen kitartott és híven harcolt versben, prózában és kemény vitákban a magyar munkásosztály ügyének győzelméért. A kecskeméti barackpálinka “titka” Irta: JÁK SÁNDOR Amikor egy külföldi vendég Magyarországra érkezik, az étel s ital magyar különlegességei közül elsőnek, aperitifként a barackpálinkát Ízleli meg. A legtöbbje magyar néven kéri, mert a “barack” szó úgy ment át a külföldiek köztudatába, akárcsak a “gulyás.” Érdekes megfigyelni akár a külföldi, akár a “benszülött” barackpálinkát élvező arcát. Az első korty után megcsillan a szeme, hangosan cup- pant és a pohár kiürítése után a mosoly ott marad az arcán. Ez minden pohárnál megismétlődik, mert a barackpálinka mindig friss izü. A kedvelői esküsznek rá, hogy a pálinkák között a leg- különb. ★ Felvetődik a kérdés, hogy a jó pálinkák között miért éppen a kecskeméti barackpálinka különleges? Hiszen barack sok helyen megterem és nincs semmi akadálya, hogy ugyanúgy készítsenek belőle pálinkát, mint a kecskeméti pálinkafőzők. Ez annál is inkább lehetséges, mert a kecskemétiek szívesen árulják el mesterségük “titkát”, ezzel is dokumentálni akarják italuk értékét. Ennek a kis írásnak is az a feladata, hogy elmondjuk, miért különlegesen jó a kecskeméti barackpálinka. ★ Kecskemét Magyarország szivében terül el: a magyar Alföldön. A város messzire elnyúló határa gazdag, termékeny táj. Ezt a vidéket belföldön a “magyar gyülmölcsöskert”-nek nevezik. A föld és az éghajlat szerencsés adottságának köszönhető, hogy a napsütötte táj kellemes izü gyümölcse már évszázadok óta híressé vált. Az itt lakó nép mintegy évszázaddal ezelőtt felismerte azt is, hogy a magas cukortartalmú és remek barackból pompás ital főzhető. A kecskehéti gyümölcstermelő gazdák igy hamarosan a pálinkafőzés mestereivé váltak és apáról-fiura szállt a tudományuk. A barackpálinkát ma is ugyanazon módszerekkel párolják, mint hajdan. ★ Nyár derekán, amikor a fák ágai roskadoznak a pirosló, aranysárga gyümölcs alatt, kezdődik i barackszüret, ősi szabály az, hogy a pálmkaf- zéshez csak kézzel szedett legszebb, legérettebb barack használható. A barackból a magot eltávolítják, utána a lefolytatás a 6-ik oldalon)
