Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-05 / 18. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 5, 1955 JSL Kiáltás az éjszakában vagy — hajnali harangszó ? Részletek Hutchins professzor mélyenszántó beszédéből A Lapkiadók Amerikai Társasága előtt a na­pokban elhangzott beszédek közül magasan ki­emelkedik az, amelyet dr. Robert M. Hutchins, a chicagói egyetem volt elnöke, jelenleg a Ford- alapitvány elnöke, a liberális felfogásáról közis­mert tudós mondott. Az alábbiakban a beszéd leg­fontosabb szakaszait közöljük: “Az Alapitó Atyák nem látták előre, hogy az amerikai városok 94 százalékában és tizennyolc amerikai államban nem lesznek politikailag egy­mással szembenálló és versengő lapok. Községek túlnyomó többségében manapság nem lehetnek viták rivális szerkesztők között. Az olyan város­ban, amelynek csak egyetlenegy újságja van, csakis ennek az egyetlen lapnak szerkesztője le­het abban a helyzetben, hogy véleményeinek hangot adjon és valószínűleg más véleményeket nem is lehet hallani. A vitából — magánbeszél­getés lett . . . “Az emelkedő költségek a lapkiadót vezető po­zícióba ültette, ahol voltaképpen semmi helye. Az alkotmány első függelékét (amelyben a sajtósza­badság sérthetetlenségét mondták ki,) nem az­ért iktatták törvénybe, hogy olyan embereknek adjanak kiváltságos, helyzetet, akik a lapokból sok pénzt csinálnak szemben azokkal, akik más kereskedelmi cikkekkel csinálnak pénzt. Az - al­kotmány függelékének az volt a célja, hogy vé­delmet nyújtson annak, amit a sajtó közöl, nem pedig az abból származó profitnak. Az ok, amiért egy lapkiadó vezető és irányitó pozícióban Tan, mindössze az, hogy egy lap birtoklásához és fenntartásához igen sok pénz kell és ahogy az idő múlik, egyre több. Ha a magánbeszédet (a mono­lógot) a város leggazdagabb ember tartja, még valószínűbb, hogy az ugyanazokat a politikai hú­rokat fogja pengetni, mint más városok magán-' beszédei. Amikor pedig más gazdag emberek is ugyanazt, mondogatják, ez alapját alkotja annak a kifejezésnek, hogy “egypárti sajtó.” “Természetesen nekünk is egypárti sajtónk van ebben az országban, és lesz is mindaddig, amig a sajtó — nagyvállalat marad és mindad­dig, amig a pénzes emberek továbbra is biztonsá­gosabban fogják érezni magukat a republikánus oldalon... “Korunk nagy problémái: a béke és a szabad­ság. Egy uj kritikai tevékenység talán majd fel­mérheti a lapok által teljesített munkát, hogy helyrehozza, vagy kimélyiti, az e témákkal kap­csolatos óriási szellemi zűrzavart. Tudjuk, hogy a föld népei már rendelkeznek azokkal az eszkö­zökkel, hogy egymásból rádioaktiv parazsat csi­náljanak. Nyugodt szívvel állithatják-e önök, (lapkiadó urak), hogy az amerikaiak rendelke­zésére bocsátották azt a híranyagot, amelyre szükségük van, hogy annak segítségével tisztáz­zák maguk előtt a követendő helyes utat, a he­lyes választást az egymással való megtérés és a végpusztulás között, a helyes választást, hogy a békéi*e kereskedelem vagy megfélemlítés utján törekedjenek, hogy arra a teljes, kényszerítő le- fegyverkezéssel igyekezzenek, a helyes válasz­tást a versengő nacionalizmusok vagy egy az egész világra érvényes törvény között? “A SZABADSÁG SZÉTMORZSOLÁSA” “És mi lesz a szabadsággal a helyőrségi (ka­tonai) államban? Mivelhogy önök közül a legtöb­ben a hivatalos vonalat követik, amely szerint életünk egyetlen fontos ténye a nemzetközi ösz- szeesküvés egy-kettőre lesújtó veszélye, önök kö­zül a legtöbben arcizmuk egyetlen rándulása nél­kül végignézték a szabadság szétmorzsolását. Amikor a hivatalos vonal engedélyt ad rá, akkor önök is előrevágtatnak, mint például amikor csa­pataikat a sereg végéről vitézül az elkésett ro­hamra vezényelték McCarthy szenátor ellen. Megtöltött ék "a levegőd a baloldal baljós alakjai ellen irányuló vészkiáltásaikkal, de úgyszólván egy árva betűt sem nyomtattak ki a jobboldal kövér macskái ellen. Nyugodtan tűrték, hogy a dolgok odáig fajuljanak, hogy némely kormány- ügyosztálynak lelki klinikát kellett felállítania, ahol az alkalmazottakat kioktatják, hogyan nem szabad kinézniük, nehogy biztonsági kockázatok­ká legyenek. Vessenek egy pillantást az útlevél- osztályra, amely beavatkozik az amerikaiak utaz­gatásaiba, amikor azoknak jogos ügyeiket kell elintézniük; vessenek egy pillantást az igazság­ügyminiszter listájára, amely ezrek életét teszi tönkre hallomásból vett hírek alapján — a posta­ügyi minisztériumra, amely “megment” bennün­ket a Pravda és Arisztoíánesz olvasásától; a kül­ügyminisztériumra, amely Corsi nevét hozzáte­szi a Davies és a közszolgálat rengeteg más neveihez. Nézzék csak meg közelebbről a nagy­iparban terjedő feketelistákat, amelyek egybe­olvadnak olyan javaslatokkal, hogy az amerikai kommunistákat éhen kell halatni. Hallgassanak oda a telefonlehallgatásokra, az ötödik fiiggelé- kes kommunistákról szóló kiáltásra, a kitartott tanukra, akik bebarangolják az egész országot. A legkétségbeejtőbb a dologban nem az, hogy ilyes­mik megtörténnek, hanem az, hogy az ország szabad sajtója úgy tekint rájuk, mint természe­tes és szokásos dolgokra.” Faure miniszterelnök a US News and World Report cimü folyóiratnak adott nyilatkozatában, amelyben számos világpolitikai kérdésről kifej­tette álláspontját, sőt célzást tett a francia és az amerikai imperializmus bizonyos ellentéteire is, nem mulasztotta el, hogy szóvá tegye a nagyha­talmi “klubtagság” kérdését. “Arra számítunk — mondotta Faure —, hogy Franciaországot-, amelynek világszerepe van, s amely felelősséggel tartozik az egész világnak, a Nyugat másik két világhatalma ism'ét klubtagként fogja kezelni.” Ez a megjegyzés nyilvánvalóan arra a Churchill- levélre vonatkozik, amely még Mendés-France cí­mére érkezett s megfenyegette a francia kor­mányt, hogy amennyiben újabb nehézségek tá­madnak a ratifikáció körül, Franciaország székét a nagyhatalmak klubjában “egy másik európai hatalom” foglalja el. Most, hogy a ratifikáció megtörtént, a francia kormány szeretne biztosí­tékokat kapni nyugati partnereitől nem csupán arra, hogy elismerik nagyhatalmi klubtagságát, hanem inkább arra, hogy nem kell megosztania “Klubszékét” a. bonniakkal. Ebből a szempont­ból figyelmet érdemel a Faure-nyilatkozat körül­tekintő megfogalmazása. Az említett mondatnak politikailag leghangsúlyosabb része az, amely­ben Faure Franciaország világszerepére s “az .egész világgal szembeni felelősségére” hivatko-' zik. A francia miniszterelnök ezzel nyilvánvalóan arra akarja figyelmeztetni az amerikaiakat, hogy Franciaország igényt tart régi jogaira Nyugat- Németországgal szemben, amely akárhogy is for­dul a nyugatiak politikai szemlélete, mégis csak a hitleri Németország jogutódja. A francia kormány most azon fáradozik, hogy korlátok közé szorítsa a nyugatnémetek nagy­hatalmi becsvágyait és terjeszkedési kedvét s elismertesse a másik két nyugati nagyhatalom­mal azt az elvet, hogy a bonni kormányt csakis a német kérdést közvetlenül érintő tanácskozá­sokba vonják be. Ebben a törekvésben világosan felismerhető a francia uralkodó köröknek az az aggodalma, hogy ha meg is vásárolták Francia- ország nemzeti érdekeinek feláldozása s a némef militarizmus felélesztéséhez való hozzájárulás árán a nagyhatalmi klubtagságot — a nehezen megszerzett klubszéket meg kell osztaniok a nyu­gatnémetekkel. Az ilyen közös klubszék pedig nemcsak kényelmetlen, de nem is biztonságos. A franciáknak számolniok kell azzal, hogy a nyu­gatnémetek előbb-utóbb kiszorítják őket. Kezdik tehát belátni, hogy a párizsi egyezmények elfo­gadása nem erősítette meg Franciaország nagy­hatalmi pozícióját, sőt olyan helyzetbe kény sze­ritette, amelyben állandóan alkalmazkodnia kell a dinamikusabb Nyugat-Németországhoz s ennek következtében egyre inkább elveszítheti a sajá­tos francia érdekeknek megfelelő önálló cselekvé­si készségét. Mert azt már Mendés-Francenak is tapasztalnia kellett, hogy a bonni vezetőkben a leghalványabb szándék sincs a sajátos francia ér­dekek méltánylására s a francia—német: nagy­tőke együttműködését is csak olyan alapon haj­landók elfogadni, ami elősegítheti a nyugatné­met tőkeexpanziót. Láttuk, hogyan omlottak ösz- sze a nyugatnémet fegyverkezési üzlethez fűzött francia illúziók, mikor Mendés-France ‘fegyver­kezési pool” tervét az angolokkal és az amerikai­akkal egyetértésben Bonn kereken elutasította. Most Pinay készül ugyancsak a francia nagy­ipari tőke érdekképviseletében engedményeket el­érni a bonni kormánynál. Hogy mi lett az április 29-re kitűzött bonni látogatás eredménye, nem “A felvilágosítás azt jelenti, hogy meg kell mondani a népnek, hol áll időben cs térben. Azt jelenti, hogy rendszeres kritikát kell gyakorolni A folyó események kritikáját bizonyos stand­ardok (mintamértékek) megvilágításában kell végezni. Ennek valamivel többnek kell lennie, mint pártjelszavak sorozatának. Annak a stand­ardnak, amellyel az amerikai sajtónak meg kell bírálnia a folyó eseményeket, az amerikai nép legmélyebb törekvéseinek megértéséből és az azokkal való együttérzésből kell sarjadni: a béke- és szabadságtörekvésekből. Annak a sajtónak, amely ilyenformán szolgálja az országot, nem kell aggódnia a jövő miatt.” tudhatjuk, annyi azonban bizonyos, hogy Pinay ma gyengébb pozícióban tárgyal Adenauerrel, mint annakidején Mendés-France, pedig neki sem sikerült eredményt elérni. Vagyis nem sikerült hazahozni a német fegyverkezési üzletet, amiről a francia nagytőke urai álmodoznak s aminek reményében előmozdították a párizsi szerződések ratifikálását. .A francia uralkodó osztályok poli­tikai képviselői kezdik sejteni, hogy ezzel a rend­kívül- kockázatos lépéssel, amivel “nagyhatalmi klubtagságukat” akarták megváltani, tulajdon­képpen legveszélyesebb versenytársuknak szerez­ték meg a belépést a nyugati hatalmak zártkörű klubjába. A NAGYTŐKÉS társaságok meg vannak ré­mülve, hogy a uniók óriási pénztömeggel rendel­keznek, de ha a tényeket kutatjuk a dolog ellenke zője az.igaz, de még.soha senki sem sírta el ma­gát azon, hogy a korporációk milyen hatalmas értékkel rendelkeznek, aminek erejével azután mellényzsebükben tartják a kormányt és ezzel minden egyéb hatalmat, hol közvetve, hol köz­vetlenül. ★ JUGOSZLÁVIA hivatalosan elfogadta Oroszor­szág azon ajánlatát, hogy parlamentjeik idő­közönként delegációkat küldjenek egymáshoz a béke megerősítésének érdekében. ★ A NEWSPAPER GUILD nyilvánosságra hoz­ta, hoggy a munkaadók legújabban sztrájk elleni biztosítással látják el magukat. A Brooklyn Eagle sztrájkban jöttek rá először és most vizs­gálatot kérnek ebben az ügyben, hogy rájöjjenek hogy mi is ez az uj misztikus sztrájktörő eszköz. Váljon lapunk állandó olvasójává! Ha ön most olvasta először a Magyar Szót, akkor meggyőződhetett arról, hogy ez az újság AZ ÖN ÚJSÁGJA, az amerikai magyarság igazi barátja, a magyar dolgozók, az amerikai szabad­ság igazi szószólója. Minden száma, minden cik­ke felvilágosit, megvilágítja az élet, a világese­mények fontos kérdéseit. Ma olyan korban élünk, amikor az emberiség életéről-haláláról van szó. Amerikai magyar csak a mi lapunk olvasása által ismerheti meg az igazságot e bonyodalmas helyzetben. Ne engedje, hogy visszatartsa Önt bárki vagy bármi az igaz­ság megismerésétől. Fizessen elő a .Magyar Szó­ra MOST. Egy dollárért három teljes hónapig ol­vashatja és amellett egy gyönyörű világatlaszt kap tőlünk ajándékba. Használja az alanti szelvényt előfizetése be­küldésére. Alex Rosner, Mgr. c/o Magyar Szó 130 E. 16th St., New York 3. N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Elfogadom ajánlatunkat. Csatolok egy dol­lárt, három havi előfizetésre. — Küldjék cí­memre az Ígért nagy világatlaszt. Név; .................................................. Gi m i ............... •.........o... VETÉLKEDÉS EGY “KLUBSZÉK” KÖRÜL

Next

/
Thumbnails
Contents