Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-05 / 18. szám
May 5, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 MUNKÁS ÉS TÁRSADALOM EINSTEIN ÉS AZ ATOMBOMBA — EINSTEIN SZEREPE AZ ATOMENERGIA LÉTREHOZÁSÁBAN — A hangzatos címeket és jelzőket nagyon kedvelő amerikai újságírók a pár héttel ezelőtt elhunyt világhírű nagy tudóst, Albert Einsteint, az “atombomba atyja” eimmel ruházták fel. Azonban maga Einstein nagyon erélyesen tiltakozott ezen cim ellen. Lehet, hogy azért tiltakozott olyan erősen, mert a “bomba” már mint fogalom is ellenszenves volt előtte, hiszen puszta említése is az ölést, a pusztítást juttatja eszünkbe. Valójában azonban azzal indokolta meg a tiltakozását, a tudósok az ő elmélete nélkül is rájöttek volna az atomenergia felszabadításának a titkára. Legalább is ezt olvashatjuk az Albert Einsteinről irt azon legmegbízhatóbb életrajzi munkában, amely a múlt év vége felé jelent meg. Ezt a munkát, — amit a Magyar Szóban már ismertettünk, — Einstein és családjának évtizedes jóbarátja, az életrajzi könyveiről hires Madam Antonia Vallentin írónő irta, ami garantálja az adatok valódiságát. Ezen cikk adatait Madrfm Vallentin könyvéből vettük. ' Azonban dacára Einstein ama tiltakozásának, amellyel az “atombomba atyja” címet elhárította magáról, — amivel inkább csak azt mutatta, hogy nem kedyeli az ilyen nagyhangú jelzőket és címeket, — mégis igen jelentékeny köze volt nemcsak az atomenergia felszabadításához, hanem magához az első atombomba elkészítéséhez is. Miután úgy véljük, hogy ez a dolog, ami eddig még nem nyert szélesebbkörü publicitást, érdekelni fogja e lap olvasóit, az alábbiakban röviden ismertetjük. A hires egyenlet Az Einstein halála alkalmából irt úgynevezett “búcsúztató” cikkek csaknem mindegyike meg- emlitette, hogy az a nagy tudós első Ízben 1905- ben keltette fel a szakemberek figyelmét, amikor a német fizikai “Évkönyvében megjelent a relativitásról szóló elméletének első leírása. Ugyanazon Évkönyvben azonban Einsteinnek még négy másik értekezése is volt, Ezeknek egyike azt az eszmét vetette fel, hogy “energia” és “anyag” azonos fogalmak, jobban mondva ugyanazon valaminek a különböző formái. A cikk lényege az, hogy minden anyagban bizonyos mennyiségű energia van bezárva. Hogy mennyi? ar^a Einstein ezen egyszerű egyenlettel adta meg a feleletet: E = M C2 Az energia (E) egyenlő az anyag tömegének (M) és a fény sebessége (C) négyzetének a szorzatával. Igen ám, de tudjuk, hogy a fény óriási sebességgel halad; egy másodperc alatt 186,300 mérföld utat tesz meg, vagyis csaknem nyolcszor szaladná körül a földet az egyenlítő táján. A “négyzet” persze azt jelenti, hogy ezt a nagy számot önmagával szorozzuk, igy még sokkal nagyobb számot kapunk. Mármost ha a tömeg (M) bármilyen kicsi is, ezen nagy számmal való szorzata igen nagy összeget eredményez. Másszóval, ez az egyenlet azt jelenti, hogy még a legpicinyebb anyagban is óriási mennyiségű energia van bezárva. De bármilyen nagy fontosságú is ezen egyenlet, akkor nem keltett nagy feltűnést. Maga Einstein sem gondolt arra, hogy azt gyakorlatilag is lehetne bizonyítani. Csupán az igen nagy fantáziával rendelkező H. G. Wells angol Írónak tűnt fel, aki ezen elméletre támaszkodva 1913-ban irt egy nagyszert, fantasztikus regényt, amelyben a regény hőse Párist atombombával pusztítja el. Az “atombomba” szót tehát Wells hozta forgalomba. Az elemek viselkedése Einstein elmélete és egyenlete talán feledésbe is ment volna, ha történetesen a harmincas években egyes fizikusok és vegyészek rá nem jönnek, hogy igen nagy elektromos feszültség hatása alatt egyes elemek különös módon viselkednek. Azt már nagyon régen tudták, hogy minden anyag, tehát minden elem is, másféle állapotot mutat különböző hőmérséklet alatt. így pékláu- a viz közönséges hőmérsékletnél cseppfolyós; nagy hőmérséklet alatt gőz, azaz' légnemű lesz. Irta: Geréb József alacsony hőmérsékletnél viszont megfagy s szilárd (jég) anyag lesz belőle. A tudósok rájöttek, hogy a földön található összes elemek engedelmeskednek ezen természeti törvényeknek. A harmincas években, megkezdték az igen nagy villamos feszültséget fejlesztő “cyclotron” gépek építését. Előbb százezer, majd egymillió, még később pedig többmillió “volt” feszültség alá helyezték a vizsgálat alá vett elemek piciny részeit. Először a berlini Kaiser Wilhelm Institute építette ezen gépeket s folytatta a vizsgálatot, tehát éppen az az intézmény, amelynek egyideig Einstein volt a vezetője. Ennek az intézménynek két vegyésze, dr. Otto Hahn és dr. Lise Meitner arra a gondolatra jöttek, hogy az uránium elem piciny részét tették ki a cyelotronból áradó “neutron” bombázásnak, — mint ahogyan az ily kísérletezéseket nevezték. A kísérlet végén a két vegyész ámultára az uránium eltűnt és helyette báriumot találtak. Elhatározták tehát, hogy tovább kutatnak a magyarázatért. Lise Meitner nagy bűne Abban a kutatásban azonban Madam Meitner nem vehetett részt. Ez a dolog ugyanis abban az időben történt, amikor Hitler Németországában szörnyű nagy bűnnek tartották azt, hogy ha valaki zsidónak született. Lise Meitner elkövette azt a nagy bűnt. Ezért ennek a rendkívül nagy tudósnak, akit Einstein és más szakemberek a francia Madame Curie-vel, (a rádium feltalálójával) hasonlítottak össze, menekülni kellett Berlinből. Dr. Meitner előbb Stockholmba, majd Copen- hágába ment, ahol dr. C. R. Frisch nevű fizikussal megismételte a berlini kísérletet, Frisch és Meitner akkor az eredményt “atommag hasadásnak” ^(nuclear fission) mondották és ezen a néven lett ismertté később. Frisch és Meitner már jól látták, hogy az atom energia felszabadításával romboló bombát lehet majd készíteni és azt is tudták, hogy Berlinben kutatni fognak utána. Ezért értesítették a kísérletről Frisch apósát, a világhírű fizikust, dr. Niels Bohr egyetemi tanárt, aki akkor éppen Amerikában járt, ahová az atomtudósok gyűlésére jött. Bohr azonnal tudatta a dolgot egy másik hires fizikussal, a fasiszták által Olaszországból kiűzött Enrico Fermivel, aki akkor a newyorki Columbia- egyetemen végzett atomkisérleteket egy másik menekült fizikussal, a magyarszármazásu dr. Leó Szilárddal. Ezek a tudósok 1939 .január hó 29-én együttesen megismételték a Hahn-Meitner kiséi'- letet. Az eredmény persze itt is ugyanolyan meglepő volt. Fermi és Szilárd aztán tovább folytatták a kísérleteket. Hosszas munka után végre 1939 aug. 2-án rájöttek az atomenergia felszabadításának biztos módszerére. De rájöttek arra is, hogy most már olyan romboló hatású bombát lehet készíteni, amely döntő befolyást gyakorolhat a háborúban. Mert ne felejtsük el, hogy abban az időben már csaknem mindenki biztosra vette az újabb világháborút. A fasiszták Spanyolországot már leigáz- ták, Csehországot felosztották, Ázsiában a japánok egyre jobban terjeszkedtek és Hitler újabb meg újabb követelésekkel állt elő. Fermi és Szilárd tehát azon tanakodott, hogy miként hozhatnák nagyhorderejű felfedezésüket minden hü-hó nélkül az amerikai kormány tudomására? Einstein levele Mert ez a két tudós azt is látta, hogy a további kísérleteknél még nagyobb gépekre, nagymennyiségű urániumra és számos más probléma megoldására van szükség, amihez igen sok pénz kell, sokkal több, mint amit bármely egyetem adhatna. De kihez forduljanak? Akármelyik kormányirodához fordulnak is, a dolog el fog veszni a bürokrácia kosarában. Tudták, hogy e kérdésben csak; egy ember hozhat gyors döntést : Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke. De hogyan lehet az elnök elé terjeszteni ilyen dolgot, hogy hitelt is adjon annak? Fermi és Szilárd tudták, hogy arra csak egy ember képes: Albert Einstein. Dr. Szilárd tehát magához vette a kísérletek okmányait és elutazott Prineetonba, Einsteinhez. Einstein, — aki már ismerte az atomhasitásra törekvő kísérleteket,—gondosan átnézte dr. Szilárd jegyzeteit s látta, hogy Fermi és Szilárd rájöttek a “lánc reakció” titkára, vagyis arra, hogy a megfelelő módon előkészített uránium elem atomjai továbbítják egymásnak az atommag hasítását. Ezzel az atombomba lehetővé lett. Einstein egy rövid, de jól átgondolt levélben értesítette Roosevelt elnököt. “Ama kísérletek”, — irta levelében, — ’’amelyeket E. Fermi és Leo Szilárd fizikusok a napokban végeztek a Columbia-egyetem kísérleti termében, amelynek jegyzeteit elém terjesztették, olyan eredménnyel végződtek, amelyek mutatják, hogy a közeljövőben lehetséges lesz az uránium elemet egy uj és meglehetősén nagy energia forrásává változtatni. Ez az uj természetű jelenség lehetővé teszi a túlságos nagyerejü bomba előkészítését. Egyetlen ilyen bomba, h hajóval valamely kikötőbe viszik és ott felrobbantják, képes lesz elpusztítani nemcsak az egész kikötőt, hanem annak környező területét is.” Ha Roosevelt mástól kapta volna ezt a levelet, talán nem vette volna komolyan, vagy. talán nem is terjesztették volna eléje. De mert Einstein irta, az elnök hamarosan magához kérette az ősz-, szes érdekelt tudósokat s azután egy-kettőre megszületett az “Operation Manhattan”, mint ahogyan az első atombomba elkészítését elnevezték. Hat évvel később és kétbillió dollár elköltése után 1945 julius 16-án Los Alamos (N. M.) kísérleti telepén felrobbantották az első atombombát. Einstein tanácsa Ez már a háború vége felé történt. Einstein nagyon jól látta, hogy milyen rettenetesen nagy pusztító erő került az ember kezébe s már azt is sejtette, hogy azzal majd nem fognak úgy bánni, hogy az emberiség javát szolgálja. “Ez a legforradalmibb erő, amit az ember felfedezett a tűz felismerése óta”, — mondotta. És mert igy látta annak hihetetlen pusztító erejét, azt tanácsolta, hogy ne használják Japán ellen, hanem csak fenyegessék meg vele és ha kell, akkor “mutatónak” robbantsanak fel egyet valahol a sivatagban, vágj' valami elhagyatott szigeten. Roosevelt azonban már akkor nem élt; a Fehér Házba olyan ember került, aki nem a komoly tudósokra, hanem a “Big Brass-re (generálisok) hallgatott. Pedig hej, ha akkor Einsteinre hallgatnak, nemcsak százötvenezer ártatlan ember maradt volna életben, hanem igen sok keserűségtől és csalódástól mentették volna meg a világot. Mint mondottuk, Einstein elhárította magáról az “atombomba atyja” címet. “Én csak egy levelet közvetítettem”, — mondotta barátainak. De amikor látta, hogy az atomenergiát nem az emberek javára, hanem egy újabb, minden eddiginél borzalmasabb háború céljaira akarják felhasználni, még azt a “levélközvetitést” is megbánta. Azért tette a múlt évben azt a kijelentést, hogy ha mégegyszer kezdhetné, inkább szerelő (plumber) lenne, mint tudós. Ezt az egyik ismerőséhez irt levelében igy indokolta meg: “Ezt azért mondom, mert ma a tudatlanok (ignoramuses) felhasználják hatalmukat arra, hogy az intellektuelek felett zsarnokoskodjanak. Ezt azonban ellenállás nélkül nem kell eltűrnünk. Én követem Spinozát, aki a heidelbergi tanári állást (Hegellel ellenkezőleg) nem fogadta el s elhatározta, hogy úgy szerzi meg az életlehetőségét, hogy szabadságát ne kelljen feláldoznia. A mai időkben a kisebbség egyetlen védekezését a passzív rezisztunciában látom.” AZ AMERIKAI “per capita” (fejenkénti) nemzeti adósság ez év január elsején 1670 dollár volt, amely után minden amerikainak, (beleértve még a gyerekeket is) évi 41 dollár és 75 cent adót kell fizetni. - \i-
