Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-05 / 18. szám
May 5, 1935. AMERIKAI MAGYAR SZÓ a Társadalmi és irodalmi szemle A reszkető kezű szerencsejátékosok Las Végas- ban nem hallhatják a közeli yuccai sikon felböf- fenő atombombarobbantásokat, mert az ezüstpénz csengése elfojtja a dörrenések és robajok zaját. Még a United Press sajtóügynökség is ilyenféle hangulatban irja le, amikor beszámol arról, miként özönlöttek a sajtó meghívott képviselői a nevadai rónákra, hogy szemtanúi legyenek a legújabb atombombakisérleteknek. A leírás úgy hat, mintha valami óriási sporteseményről volna szó, amelynek megtekintésére összecsődül a nép mindenhonnan, a szállodák zsúfoltak a látogatók tömegétől, az utcákon kipirult arcú emberek rohangásznak, az italmérésekben tolong a szomjas sereg, mulatók és játékbarlangok hangosak a szórakoznivágyók kiáltozásaitól, az egész olyan, mint egy óriási vursli, cirkusz, a kikiáltók recsegő hangon csalogatják be az embereket, itt látható, ami még sohasem volt, hoppla-hopp! Mindenfelől kiabálnak, friss perecet, óriáskiflit, limonádét és luftbalónokat árulnak a gyerekeknek ... Valahogy igy pergett le régente egy-egy nagy sporteseménynek vagy szabadtéri látványosságnak a leírása s erre emlékeztetett a bombarobbantásra összecsőditett emberek majálisa is. Illetékesek ez alkalommal még hölgyeket is meghívtak, hogy a hajcihő tarkább legyen és érdekesebb. Lehetett látni középkorú nőket és urakat, fejükön a polgári védelem sapkái, azokon jelvények, jelezve, hogy az illetők Kansas City- ből, Bismarkból, Akronból, Terre Haute-ból s még ki tudja honnan igyekeztek ide és tapostak a porban és a fodormentabokrok közt, hogy megtekintsék a kísérletekre épített müházakat egy fából, téglából és cementből ez alkalomra ké'szi- tett egész mü-várost, amint Hollywoodtól tanulták. Bekukucskáltak az ablakokon és megnézték maguknak a konyhaasztalokat, a miiágyakat, fazekakat és sütőserpenyőket, divatáruházbeli viaszfigurákkal, “modell-ekkel, mert mindezt oly nagy gonddal állították össze, igazi műgonddal, amivel igazi nyomortanyák helyett igazi házakat és lakberendezéseket építhettek volna s mindezt azért, hogy ezeken tapasztalják ki az elsütendő atombombák igazi hatását. Más időkben ugyanígy kavargóit a kiváncsiak lömege érettségiző diákok tornaversenyein, a Julius Negyedikének előestjén szokásos tűzijátékok előkészítésénél, amelyeket elpuffogtatnak azután, hogy az ünnepély disszónokai elpuffogtatták a maguk szavalatait a Függetlenségi Nyilatkozatról és a Jogok Törvényéről. Csoda sokat fejlődtünk azóta! Csakhogy ma az ünnepélyes hangulat mögött igazi halálfejek vigyorognak. A tüz-gomba titka De vájjon “a kiváncsi és izgatott” szemlélők között (amint a' UP színesen leírja, a meghívott 2500 polgári védelmi önkéntes, újságíró, riporter, rádió- és televíziós ember, megfigyelő és katonai személyiség között hány pillantott bele az igazság mélyébe is? Tudatában voltak-e, mi izzik a robbanó atombombák mélyvörös, tüzes gombájában? Az biztos, hogy Hirosima és Nagaszaki népe feszülten figyelt errefelé, mert ők már a maguk bőrén érezték egyszer az igazságot. Biztost az is, hogy az a másfélbillió személyből álló színes emberiség, amely most nemrég fejezte be a ban- dungi konferenciát, ugyancsak figyelt errefelé, minthogy éppen ott fogadták el egyhangúan azt a határozatot, amelyben sürgetik, hogy az ilyen próbarobbantásokkal hagyjanak fel. A műsorban egy akkora bomba robbantása szerepel, amelynek ereje felér 40,000,tonna TNT- vel, ez kétszer akkora, mint amaz őse, amely Hirosimánál és Nagaszakinál 100,000 férfit, nőt és gyermeket égetett halálra. És mit zengenek erről újságjaink? Olyan beszámolókat, amelyekben pattog a szellem és mosolyra késztet a vidámság és elmondják, hogy ez alkalommal “kutyák fogják helyettesíteni az embereket” és hogy helyettünk patkányok és egerek fognak a müotthonok- ban tartózkodni. Amint a N. Y. Times megjegyzi, ezt a kutyahistóriát nem nagyon emelik ki, mert attól tartanak, hogy az élveboncolás ellenségei még panaszt találnak emelni. Az ember a hazája iránt érzett szeretetbőí elborzad, ha arra gondol, hogyan fognak erről vélekedni a Bikini melletti japán halászhajó áldozatainak családjai vagy hogy hogyan fog amerikai ember egy nagaszaki kisgyermek szemébe nézni. Pedig hiába minden móka: a legtöbb ember nem fogja úgysem elhinni, hogy itt kutyákra, patkányokra és egerekre megy ki a játék. Ali meg azt kérdezzük, mi újat tanulhatunk ezekből a bombakisérletekből, amit Hirosimánál nem tanultunk meg? Mit gondolhat a világ rólunk, amerikaiakról — holott ezt csak a Wall Street urairól és stratégáiról kellene gondolniuk — akik ilyenféle látványosságokban kéjelegnek, mintha csak valami farsangi mulatságról volna szó? A hadász propaganda ugyan becsempészte a köztudatba, hogy csak a “kommunisták” ellenzik a thermonukie- áris robbantásokat, minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy a dolgok értelme más. Az atomhajó meséje Vájjon komolyan veszi-e a világ azt a nyilván pillanatnyi hatás kedvéért tett) bejelentést, hogy Eisenhower elnök majd fel fogja kérni a kongresszust, szavazzon meg pénzeket, hogy azokkal egy atomenergiával hajtandó kereskedelmi hajót építsenek, amellyel majd körül fogja járni a világot, megrakva a csodahajót a béke gyönyörű jelképeivel? Hiszen ha kormányunk komolyan foglalkozna ezzel a békével, a világ táncolna örömében. Ámde ha ez az atomhajó csakugyan Washington békés szándékainak kinyilvánítása volna, akkor miért rendeznek yuccai spines haj- cihőket? Az atomhajó végül is nem egyéb, mint csillogó ígéret, mig a nevadai atombomba e sorok írásakor ott készült felrobbanni Yuccában. A történelemben nem egyszer megesett, hogy a világ urai véres, nagy, látványos tűzijátékokkal iparkodtak elterelni az emberek szemét a valóságtól. Tacitus, a római történetiró a keresztény időszámítás első századában, leirt. egy tengeri mü-csatát, amikor a császár kicsőditette a tengerpartra a csőcseléket, hogy nézzenek végig egy izgalmas jelenetet, amint száz meg száz gálya lángra lobban a sötét éjszakában. Ilyenfajta “tűzijáték” volt végeredményben az is, amikor Caligula, a hülye császár, a lovát istennek hirdette ki, Neró pedig a Via Appiát szurokba mártott keresztények testének felgyujtásával világította ki. Mik voltak ezek a piszlicsár csirkefogók azokhoz a modern zakóbaöltözött mániákusukhoz képest, akik a világ lángralobbantásával játszadoznak? A nép vétója Mégsem tudjuk elhinni, hogy ez a végzetes látványosság meg tudná győzni az amerikai népet, hogy a rettenetes tüzgomba jobban jelképezi nemzeti szellemünket, mint a julius negyedik! ártalmatlan tűzijáték. Bizonyosra vehető, hogy nemsokára eljön az a nap, amikor az amerikai nép meg fogja vétózni a Yucca-sikon rendezett nagy látványosságokat és nem lesz hajlandó ott állni és megrökönyödve nézni, milyen hatással van az égő atom patkányokra, egerekre és kutyákra — kezdetben, de aztán — férfiakra, nőkre és gyermekekre. AZ AMERIKAI Department of Commerce jelentése szerint 1920 és 1950 között az iparok gépesítése megduplázódott, minek következtében az egyes munkás munkaképessége másfélszere sre emelkedett. AMI A Gl-PRGPAGANDÁBÓL KIMARADT Hatvannégy város újságjai közölték a múlt hónapban a General Motors fizetett hirdetéseit, melyek dicshimnuszokat zengtek arról, hogy a GM tejbe-vajba füröszti munkásait. A fizetett hirdetésekben a GM a maga érdemének tudta be azokat a nyugdijakat, egészségügyi és jóléti intézkedéseket, amelyeket pedig a nagyvállalat oly makacs ellenállása ellen vívtak ki a munkások. Éppenigy a vállalati puha szív érdemének tulaj- donitották az öt év alatt kapott 44 centre rugó béremeléseket s általában mindazt, amit a munkások hála egységes erejüknek és harcikészsé- güknek nagynehézen elértek. ' A fizetett hii’detéseknek az volt a céljuk, hogy aláaknázzanak minden erőfeszitést, amelyet a szakszervezet kifejt a közönség támogatásának mozgósítására az 1955-ös követelmények érdekében. Ilyen követelmények többek közt a garantált évi bér, a 10—12 centes órabéremelés, a jóléti intézmények feljavítása, a maximális kétévi munkaszerződés, az igazságos munkásfelvétel, az elbocsátott munkásoknak nyújtott kedvezmény uj felvételnél, a munkahajsza megszüntetése, a nehezményezések gyors rendezése, stb. A fizetett hirdetményekben azzal kérkedik a GM, hogy “állandó alkalmazást” adott a munkásainak. A michigani “CIO News” a hirdetés megszövegezőinek szemére veti feledékenységüket: “Charlie Wilson védelmi miniszter maga mondta a havonta elbocsátott ezer meg ezer autómunkásról, hogy olyanoknak kell lenniük, mint a vadászkutyáknak.” Vagy talán a szövegezők is csak “kutyáknak” nézik a munkásokat? — kérdezi a CIO News, majd azt irja, hogy ezek a hirdetések azt akarják elhitetni a nagyközönséggel, hogy a munkásoknak olyan ragyogó a helyzetük, hogy eszük ágában sincs életstandardjaikon javítani. Azt nem Írták meg, hogy a GM például 1954- ben még 367 ezer termelőmunkással dolgozott, de már 1955-ben csak 324 ezerrel; hogy 1954-ben 2 millió 971 ezer személyáutót gyártottak, de ennél is sokkal többet fognak 1955-ben; hogy 1953- ban a GM az adólevonások után 1.550 dollár hasznot csinált minden munkása után, 1954-ben már 2,200 dollárt és igy fejenként 650 dollárral, azaz 12 százalékkal több profitot préselt ki minden munkásából. Azt sem írták meg, hogy az önműködő gépko- losszusok bevezetése folytán munkanélkülivé tett munkásokból egy lehetséges sztrájktörő munkássereget csinálnak, sem hogy a lejáró ötéves munkaszerződés alapján a GM 3- billió 303 millió dollár profitra tett szert az adók levonása után s ebben benne van a haszontöbbleti adók elengedése folytán előállt 240 millió dollár. Hogy 44 centtel emelkedtek a bérek? 1954-ben egy átlagos GM-munkás az adólevonások előtt évi 4,755 dollárt kei’esett. 1950-ben 3,930-at. — 1950 és .1954 között évi bruttójövedelme 1,294 dollárral, 21 százalékkal emelkedett. Ez igaz. De emelkedtek adói és a társadalombiztosítási adólevonásai is a hidegháború következtében, továbbá az elkölthető jövedelme csak 12 százalékkal emelkedett. Már tudniillik azoknak, akiket időközben nem dobtak a munkanélküliség szemétdombjára! Miéri probléma a fiatalság? “A 19 éven aluliaknak a száma Amerikában 54.5 millióra rúg ma, akik közül 20 millió 10—18 éves. Ez a csoport 13 millió taggal szaporodott a második világháború óta. Tizennyolc százalékuk nem normális körülmények között él. Vagy csak az apjával, vagy csak az anyjával, vagy egyikükkel sem. Halál és elválások kedvezőtlenül befolyásolják az ifjak lelkivilágát. “Ennek ellenére is, ifjúmunkásunknak csak 5 százaléka kerül bajba, kivételesen. Kilencvenöt százalékuk tehát normális és kiegyensúlyozott életet él. Az öt- százalék azonban mégis problémát jelent, amit tagadni nem lehet. Iskoláink tudatában vannak ennek és az iskolai életen belül tanácskozással iparkodnak segíteni, azonkívül pedig szórakoztató programokkal kötik le a gyermekek idejét. (Common Council) w A halál cirkusza
