Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-05 / 18. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 5, 1955 4 A PRQFITMOHÓSÁGBAN NEM A SZÉRUMBAN VAN A MÉREG Csak további vizsgálatok fogják kimutatni, hogy a Cut- ter-készitménnvel beoltott gyermekek közül miért halt meg kettő és kapott gyermekparalizist 26 Kaliforniában. Az a tény, hogy a rendelkezések megszegésével magánúton használhattak (még hozzá felnőtteknek) a szérumból, bizonyítja. menyire szükség van szövetségi kötelező ellenőrzésre. És erre talán rá sem jöttek volna, ha a baj meg nem történik a beoltott gyermekekkel. Wagner newyorki polgármester immár harmadszor szólítja fel Eisenhower elnököt, hogy rendelje el a szövetségi ellenőrzést. Ámde az elnök is, Mrs. Hobby népjóléti miniszter is morc arcot vág a szövetségi ellenőrzés követelésére. Az AFL és a CIO is követelik az ellenőrzést. De ezenkívül is felmerül a kérdés: Miért nem mozgósítják a város és az állam összes alkalmas laboratóriumait, a városi egyetem laboratóriumait és New York városának összes használható eszközeit a szérumanyag előállítására? Amikor nincs oltóanyag, miért bízzák gyártását a “szabad vállalkozásra’’ és a “szervezett orvostudományra”? Miért engedték, hogy a proíitszomj monopóliumot csináljon ezen egész ország érdekét oly közelről érintő orvosszerből? Miért engedik, hogy legdrágább kincsünk, gyermekeink életét pro- fitszomjas monopólium kényére-kedvére bízzuk? Példát mutat a Bound Brooki Munkásotthon vezetősége Maroknyi munkástárs és munkástársnő intézi a Bound Brook-i Munkásotthon ügyeit — mintahogy más magyar intézményeknél is mindig egy kicsiny csoportnak kell végezni a munkát. De az a lelkes csoport, amely a Bound Brooki Munkás- otthon ügyeit intézi, a maga lelkesedésével, ügybuzgalmával, odaadásával, áldozatkészségével és bátorságával valóban csodát müvei New Jersey államban, még pedig olyan csodát, amelyet máshol is meg lehet ismételni, ahol van egy !kis akarat és munkásöntudat. E lelkes csoport fáradhatatlan működése következtében a Bound Brooki Munkásotthon a New Jersey, kelet- pennsylvaniai, de még a newyorki magyarság egyrészének is kedvenc kulturközpontjává vált, ahova szívesen mennek el vasár- és ünnepnapokon avégett, hogy baráti körben szórakozzanak, élvezzék a jó vidéki levegőt, tanuljanak, és támogassák a haladószellemü sajtót. Az elmúlt években jó féltucat városban zárták le a magyar munkásotthonokat. Olyan városokban, ahol nagyszámban éltek és élnek most is haladó szellemű magyar munkások. A Bound Brooki Munkásotthon lelkesítő példája azt látszik bizonyítani, hogy nem a magyarság hiánya okozta a magyar munkáskultura e várainak bezárását, hanem az, hogy hiányzottá az oly lelkesedés s leleményesség, mely ma a Bound Brooki Munkásotthon vezetőségének legkiemelkedőbb jellemvonása. LAPKGNFERENCIÁK SAJTÓNK BIZTOSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN A Magyar Szó Országos Lapbizottsága ügyvezetőségének április 28-iki ülésén úgy határozott, hogy május és június havában minden fontosabb magyarlakta városban sürgősségi lapkonferenciákat tartunk lapunk további fenntartása biztosítására és egyéb fontos célkitűzéseinek érdekében. Az első lapkonferencia NEW YORKBAN lesz most vasárnap, május 8-án a Magyar Szó kiadóhivatalában, 130 E. 16th Street délelőtt 11 órakor. Előadó Rosner Sándor. Ezt követőleg a következő városokban tartunk lapkonferenciát a később megállapítandó időpontban és helyeken: PHILADELPHIA, előadó Petrás Pál. i, BRIDGEPORT, előadó Gellert Hugó. BETHLEHEM, előadó Fodor Nagv Árpád. NEW BRUNSWICK, N. J. elvőadó Péter János TRENTON, N. J., előadó Dattler Lajos. BUFFALO, N. Y., előadó Rosner Sándor. DETROIT, MICH., előadó Rosner Sándor. 4 CLEVELAND, O., előadó Rosner Sándor. AKRON, O., előadó Rosner Sándor. PITTSBURGH, PA., előadó Rosner Sándor. CHICAGO, ILL., előadó Fodor Erna............................ MILWAUKEE. WIS.. előadó Fodor Erna...................... I, HAMMOND, IND., előadó Fodor Erna. j SOUTH BEND, IND., előadó Fodor Erna. Az ünnepi lapszámról Tisztelt Szerkesztőség! Deák munkástárs az ápr. 7-iki lapszámban feltette a kérdést az olvasókhoz, hogy hogyan tetszett nekik az ünnepi lapszám ? Mentegette, hogy “lehetett volna jobb tökéletesebb ha az üdvözlő cikkek mind idejében beérkeztek volna és mind bekerült volna a lapba.” Nem tudom, de úgy látom, hogy akkor sem lett volna tökéletesebb, legfeljebb összetettebb, de szépségből és művésziességéből nem von le semmit. A fent említett lapszámban van Gellért Hugónak egy nagyszerű illusztrációja. Nem vagyok ugyan a művészetben szakértő, azért a rajznál, festészetnél meg a zenénél inkább az érzéseimet követem, és azok esetleg csalnak. A szóban forgó rajzot helyesebb lett volna az ünnepi számban elhelyezni. Az anya, aki a magasba tartja gyermekét az én szerény véleményem szerint a jövőt jellemzi vele; a szomorú jelenből a boldogabb jövőre gondol. Van az ünnepi számban két kép, melyek a huszas éveket jelzik. Két szomorú anya, viskóik ajtajából nézik a szinte örömnélküli sovány, vézna gondozatlan gyermekeit, a- hogyan viskóik ajtaja előtt a porban játszadoznak. Ez jellemezte a tegnapot. Ha nem volna ott alatta a másik kép kép a gondolkodó, érző emberben szánalmas érzést váltana ki. A lélekbemarkoló kép mégis vidámságot kölcsönöz abban a pillanatban, midőn látja a napközi otthon vidám, boldog gyermekseregét. Midőn a hívásra gondozóik kitárt karjaiba szaladnak. Ez a boldog mát jellemzi, mely sokat ígér a holnapnak is. Az ünepi szám 9-ik oldalán ugyancsak Gellért Hugótól az a gyönyörű rajz, mely április 4-re a magyar nép fel- j szabadulását jellemzi, a bé- I ke fenkölt szellemében. Az ! üdvözletek a béke és jóaka- ratu kívánságokkal nemcsak Petőfi, Kossuth Március Idusát és szabadság gondolatait hozza elénk, ami 1948-ban nem válhatott valóvá, de százhét év elmúltával an- J nak gyakorlatbani megvalósítását is mutatja. — Szülőha- ; zánk beállt a szabadság sze- i rető nemzetek soraiba. Ut- ' mutatásul szolgál az elnyomott nemzeteknek a föld . egészgömbölyü arcán. S. Gy. EMELIK A MUNKANÉLKÜLI SEGÉLYT Harriman kormányzó azzal fejezte be azt a 30-napos időszakot, amely alatt aláírásával szentesitett állami törvényeket, hogy aláírta a munkanélküli segély felemeléséről szóló tör- I vényt. A heti segély 30 dollárról 36-ra emelkedik. Az intézmény 15 évvel ezelőtti létesítése óta az az első lépés annak megjavítására. . A Harriman által aláirt törvények visszatükrözte- tik a munkásságnak a kormányzó programjába vetett bizalmát. Egyre többen szállnak síkra a jogok védelmére Érdekes levelet közölt a “New York Post” azzal az esettel kapcsolatban, hogy a Columbia-egvetem elnöke nem merte aláírni a Jogok Törvényét. íme a levél: “Tisztelt Szerkesztőség! A dr. Grayson Kirk, a Columbia-egyetem elnöke és a “The Spectator”, az egyetem diákjainak napilapja, közt lefolyt eszmecsere, amelyet az idézett elő, hogy dr. Kirk nem volt hajlandó aláírni egy “a Jogok Törvényébe” vetett változatlan hitünk megerősít éséről” szóló irattekercset, megérdemli, hogy magánál az incidensnél is mélyebben tekintsünk bele ebbe a kérdésbe. Vájjon elégséges-e feltételezni, hogy az amerikaiak őszintén hisznek a Jogok Törvényének rendelkezéseiben? Vagy van-e okunk nyugtalankodni, hogy sarkalatos szabadságjogaink igaz jelentését és alkalmazását ködössé teszi az a magatartásunk, hogy elintézett dolognak, készpénznek vesz- szük? Nem vagyunk-e hajlandók az alkotmányos szabadságjogokért vívott nagy csatákat olybá tekinteni, mint valami ‘fait accom- pli’-t (bevégzett tényt), valami olyasminek, amit kivívtunk magunknak s most már nem kell többet harcolnunk érte? Earl Warren főbiró egy beszédében megjegyezte, hogy az újabb politikai éghajlat felvetette benne a kérdést, vájjon elfogadná-e most is az amerikai nép a Jogok Törvényét? — és arra a következtetésre jutott, hogy igen, de nyomatékosan figyelmeztetett az önelégültség veszedelmére: “A szabadság nem szükségszerűen állandó birtokunk. A tény megmarad, hogy ma is harcolnunk kell, hogy szabadságjogainkat megóvjuk a szétmaratástól, mint hogy az amerikaiaknak minden letűnt korban is harcolniuk kellett jogaikért.” Ha valaki kételkednék abban, jogos-e ez a figyelmeztetés, emlékezzen csak vissza, hogy amikor a lapok cim- hirei alapján folytattak pereket, és oly sokat beszéltek a társulás utján elkövetett bűncselekményekről, a meg- hurcolásokról. a tanszabadság megsértéséről, a hiiség- eskük zabolátlan alkalmazásáról, akkor a LIBERÁLIS GONDOLAT ÉS CSELEKVÉS ERŐI ALIG-ALIG MOZDULTAK MEG ÉS IGEN HALK HÚROKAT PENGETTEK. A szólásszabadságtól, mint örökségünktől, eltávolodunk s ezt körülbelül egy évvel ezelőtt megdöbbentő erővel észleltük, amikor egy középnyugati városban 112 SZEMÉLY KÖZÜL 111 NEM VOLT HAJLANDÓ ALÁÍRNI EGY NYILATKOZATOT, mert attól féltek, hogy aláírásuk következtében felforgatóknak minősíthetik őket. Csak egyetlenegy személv merte vállalni a kockázatot, PEDIG HÁT Á NYILATKOZAT A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT SZÓSZERINTI MÁSOLATA VOLT. Az utóbbi években láttuk, hogy elnöki vétóval sújtottak egy sereg törvényt, amelynek nagyon gyanús az alkotmányossága. Egyiket-másikat az elnöki vétó ellenére is törvényerőre emelték. A fellebbezési bíróság egyik döntésében utalás volt arra, hogy kívánatos volna a “mentességi törvényt” felülvizsgáltatni a legfelső törvényszékkel, mert ez a törvény könnyen aláaknázhatja az alkotmány ötödik függelékét. A Jogok Törvénye jelenleg egy hélium-gázzel megtöltött, lezárt tokban nyugszik. Ez megóvja a becses okiratot, nem tölti meg azonban élő jelentéssel. Ez csak úgy történhetik meg, ha felvilágosult és éberen őrködő polgárság végzi el, amelyik tudatában van, hogy a hallgatás és a félelem ellensége a szabadságnak, a Julius Negyedik-i hazafiaskodás nem elég. Annak nap-nap után élő valóságnak kell lennie. Ilyenné akarjuk mi is tenni és néhai Frank Murphy főbíróval együtt mi is meg vagyunk győződve, hogy: “POLGÁRI SZABADSÁGUNK HAGYOMÁNYAIHOZ VALÓ HŰSÉGŰNK ÉI’PENUGY RÉSZE A HAZAFIASSÁGNAK, MINT PARTJAINK VÉDELME ÉS AZ ÁRULÁS GYŰLÖLETE.” ELLE J. BARKER a “Hagyományos Szabadságjogainkat Védő Amerikai Bizottság” nevében LÉPJEN ÖN IS BE AZ AMERIKAI MAGYARSÁG LEGJOBBJAI KÖZÉ, A FENNTARTÓ GARDÁBA!
