Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-05 / 18. szám
May 5, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Olvasóink Írják... Amikor a seb feltörik Tisztelt Szerkesztőség! Mi hogy úgy mondjuk gyökeresen, mindig az alaptételből merítjük a kritikánkat. Pár évvel ezelőtt, amikor a kongresszusi választásokra ké szültünk, egy munkástársunk gyűlést hivott egybe a házába ahol barátai és ismerősei meg is jelentek. Az egyik munkástársunk előadta a témát: Francis E. Walter képviselő kibuktatása, aki a Walter McCarran Immigration Act egyik értelmi szerzője. Ez a törvény másodrendű polgárokká teszi a külföldi születésüeket. Az eszmét a jelenlevők pártolták és a hozzászólások után úgy határoztunk, hogy összekötetésbe lépünk olasz származású amerikai munkástársainkal és általuk az olasz klubokkal és nagy tömeget próbálunk mozgósítani Walter képviselő ellen. Természetesen volt hatása mozgalmunknak, viszont, hogy ügyünket megnyerjük, ahhoz a jelenlegi politikai zűrzavarra lett volna szükség. Ezen választási kampány alatt egy olasz névaláírással ellátott kis cikk jelent meg a helyi angol napilapban ismertetve a Walter- McCarran törvény szégyenletes alapjait kérve a nemzetiségi szavazókat, hogy WaL tér ellen szavazzanak. A Mr. Walter nem felejt, mondván: A nemzetiségek közül az olaszok is ki akartak engem buktatni pár évvel ezelőtt a Kongresszusból, no de majd most elbánunk velük. S mi történt? A munkásság háromnegyed szótöbbségi pofonnal válaszolt az Inger- soll Rand Co.-nak, Walter urnák, a fő-führernek, az árulónak és összes pereputtyuk nak. S amikor a Kongresszus főadjutánsának, kis énje még jól meg sem emésztette ezt a pofont, jön Mr. Dulles egy olasz származású Edward Corsi úrral és melléje kinevezi, mint segédkezet a bevándorlási ügyekre vonatkozóan. Ez annyira felháborította őkegyeimét, hogy kong- gresszusi méltóságán aluli megjegyzést tett mondván, ‘csak hadd jöjjön az olasz “dago”, mi nem félünk tőle.’ Természetesen ilyen megjegyzés nagyon felkavarta a kedélyeket, olyannyira, hogy pár nap múlva a bevándorló- gyűlölő Walter ur levelet irt Edward Corsinak, hogy ő milyen nagyra becsüli Olaszország több, mint ezer éves kultúráját, különösen a festőművészeiét. De a kocka el volt vetve, sértő szót nem lehetett a nyilvánosság elöl eltünteteni azzal, hogy a szereplőnek másik szép állást ígért Dulles ur. A latin-amerikai ügyek intézése lett Corsi urnák ajánlva, melyet ő visszautasított. A Daily Mir- rorból olvastam, hogy ha Walter nyer, akkor New York állam közel másfélmillió olasz szavazatot fog elveszíteni az 1956-os választásokban. Vagy pedig, hogy Dulles ur, mióta posztján van, ilyen keserű pirulát nem kellett neki lenyelnie. Bár ez nem felel meg a valóságnak, mert a múlt évi indokinai háború mellett az égig ugrált, de a józan ész politikája mégis lenyeletett vele ennél keserűbb pirulát is. De erről az amerikai lakáj sajtó semmit, vagy csak annyit jelentett, hogy aláírták az indokínai feyverszünetet. Már egy hete folyik a vita a Kongresszusban a Corsi- Walter-Dulles ügyben. Jönnek a jövő évi választások, közel öt millió olasz szavazó számit, s a tessék-lássék demagógiájukkal a demokraták más nemzetiségi szavazatokra is számítanak. íme ők, az igazság példaképei, megrój- ják Waltert, Dullest, mert Corsit igazságtalanul kezelték de amikor ezt a szégyenletes törvényt meghozták, akkor hallgattak. Családokat választanak el egymástól, a férjet a feleségtől, sőt sok esetben még a gyermekektől is. Ez a rúgás fáj, különösen, ha egy országgyűlési képviselőtől jön, no de mit érzékenykedünk, mi már betöltöttük a hivatásunkat, segítettük fölépíteni Amerikát annyira, hogy jelenleg fulladozik a zsírjában, már nincs szükség a kiváló európai mechanikusokra, törvényt hoztunk ellenük. Ha szivünk békevágyának hangot adunk, börtön, vagy deportálás jár érte. S közben tele torokkal kiabáljuk, hogy mi szabad világot akarunk. Jaj volna annak a “szabad” világnak, ha Walter ur, a déli dixie-kraták vagy Wilson hadügyminiszter ur állítaná össze a “szabadságokat” Walter ur olyan szabad világot csinálna, amelyben az olaszok és más nem “angolszász” népek amolyan “dago” szerepet játszanának. A déli dixiekraták a világ minden vasútállomásán extra várótermet építenének, egyet az angolszászoknak egy másikat pedig “dagóknak és szinesek- nek”. Wilson ur pedig kutyaólokba tétetné a munkanélkülieket. - Sz K: Hagyják a magyar népet békében dolgozni Tisztelt Szerkesztőség! A nagy lapok, rádió, televi- zió, folyóiratok valósággal megkergitik híreikkel az érdeklődőt. E kerge híradásban a reakciós magyar lapok sem maradnak az angolnvel- vüek mögött, sőt néha még túl is tesznek azokon. Az orosz és a magyar kormányválságokkal olyan csodabogarakat adnak be olvasóknak. hogy beleszédülhet a fejük. Arról irkáinak, hogy búzát vásároltak Ausztráliából. Tudomásom szerint más országokból is vásárolnak, mert a legjobb búzát akarják kifejleszteni hiszen a földesurak sohasem törődtek azzal, hogy milyen minőségiü gabonát termelt a magyar föld, arra nem volt idő, a fő gond az volt, hogy hol és hogyan költsék el a termés árát. Arról írnak, hogy “mennyi kárt” okozott a felszabadító vörös hadsereg Magyarországnak, holott közismert dolog ma már, hogy az oroszok voltak azok akik a lerombolt földet először terményekkel és állatokkal ellátták, képzett egyének kiküldésével segítették elő az ország újjáépítését. Most szeretne fiatal lenni újra... ^Részletek egy óhazai levélből.) 1955. március 13. “Esetleg összefogok két fivéremmel egy családi ház építésére. Rákosfalva mellett a Kertvárosban van egy 220 négyszögöles telkünk. Fivérem a Pálya utcai (volt Ru- zicka) üzemvállalat Vezetője. 59 éves és idén már nyugdíj- jogos lesz. Naponta az Élelmezési Dolgozók Klubjába jár.. Kényelmes, szép munkásotthon. Ma már a gyárak, üzemek mindenütt szép, hasznos kulturhelyiségekkel rendelkeznek. Én is dolgozom egy mechanikai gyárban (Az volna újság, ha valaki nem találna munkát.) Feleségem itthon van, őrá nehezedik a háztartás gondja... “Elképzelem hogy ti onnan Ar^ rikából vágyódtok egy hazai látogatásra annyi idő után... 10 év óta nagyot változott itt minden. Az épülő Budapest hire bizonyára eljutott hozzátok. Oh, de mi volt a kezdet!... a háború okozta romokból, a kifosztott- ságból az újjászületésig! “De nemcsak a városban, a falvakban is terjed a civili- zácicó. Sok munka, sok pénz, kell hozzá. Ma már mindenki tudja, hogy jobb emberi módon élni, mint a romokban, a háborúban. Reméljük, a józan ész erősebb lesz. “Egy gondolatunk: megettük kenyerünk javát. Most volna érdemes elkezdeni - az ifjúságot itt. Bizony, eljárt az idő. “őrülnénk, ha ti is és mi is, az 55-60 évesek — majd egy emberöltő után találkoznánk és meglátogtnátok a szépülő Budapestet és az ősrégi barátokat. Szalay Sándor, Budapest “Csodafegyver” Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk egyik nem régi számából olvastam, hogy Duller olyan fegyvert talált ki, hogj az csak katonát fog ölni, í civil népet nem. Hát akkoi ugyancsak jó lesz az oroszoknak, meg kínaiaknak, felöltözhetnek női ruhába a katonák és őket nem lövi meg a: j a csoda puska. A másik dolog amiről irn akarok az, hogy az amerika | sajtóban annyi szenny van •< szegény megboldogult drá , ga Roosevelt elnökről, hogj még egy hat éves gyermeknek is van annyi esze, hogj egy halottat miért emleget nek annyit. Vannak magas rangú tisz ! tek, akik azt mondják, hogj Roosevelt eladta az országol az orosznak a yaltai találko zón. Hát kérdem én, mifék ember az, aki tudta és csal j most jár a szája ? Nem vár tam volna egy magasrangi j tiszttől, hogy ezt a nagy titkot tiz éven át magában hord I ja. Különben az egészről a régi mese jut eszembe, hogy í halott oroszlánt hogyan rúg j dalják a szamarak. Tiszteletté Takács Jáno> Einstein emlékére Tisztelt Szerkesztőség! Pár sorral fejezem ki nagy szomorúságomat Einstein Albert halálhíre vételére. Nagy j ember volt, nagy tudós, aki ! megnyitotta az emberiség előtt az atomenergia csodás világához vezető ajtót. De megjósolta azt is, hogy ha nem kezeljük okosan, ember- | ségesen, az pusztulást hozhat a világra. Még halálában is példát 1 mutatott az embereknek ami- I kor elrendelte, hogy a legna-' ! gyobb egyszerűséggel minden temetési pompa nélkül temes- ® sék és tetemeit pedig elégessék. Csatolok nyolc dollárt ko- szorumegváltásként a lapfenntartási kampányra. Siettem, hogy az elsők között lehessek akik hozzájárulnak lapunk fenntartásához. Antonia Dosay “Inkább a krumpliról... Tisztelt Szerkesztőség! 1955. feb. 24-i Magyar Szóban olvastam Bakáj Mihálynak a Gondviselés felfedezéséről szóló sorait. Igaza van, a gazdag a szegényről, a szegény a krumpliról nyúzza le [ a bőrt. De a gondviselés adott a szegény embernek gon- ! dolkozási képességet, hogy fölismerje a mozgás folyton i változó törvényeit és össze- | fogva, erejét a világosság fé- j nyénél járva, választ olyan j törvényhozó parlamenti kép- , viselőket, hogy úgy a volt gazdagok, mint a szegények ! a krumpliról nyúzzák le a i bőrt és az embertársaik bő- ' rét épen hagyják. Mondja meg az összes krumplibőrt nyúzó szegényeknek, hogy a Progressziv Párt jelöltjeire szavazzanak, azok a törvényhozásban többséget alkotva uj törvények hozásánál megvédik a szegényeket a gazdagok nyúzó jo- i gaitól. ‘| Az igazság, szeretet és béke jegyében köszöntőm Kozma Dénes óhazai köszönőlevél I ; iI Lapunk egyik vidéki olva- i sója a következő óhazai kö- szönő levelet küldte be hozzánk közlés végett: “Kedves Amerikában élő ' magyar testvéreink! Hálás- szívvel mondunk köszönetét a hozzánk küldött sok szép . adományért. Tolmácsolják az • összes amerikaiaknak szívből jövő igaz köszönetün- . két. Isten gazdag áldását ■ kérjük a jószivü adakozókra. ; Kimondhatatlan hálánkat rövid szóval fejezzük ki; hogy 1 gondoltak reánk nagy kár- . szenvedésünkben. Igaz sze- . retettel maradunk a sok-sok . magyar nevében: i Nagy Lászlóné Balázs József- né. Matics Károlyné. Bállá Pál, Bállá Sándor, Lukácsi József, özv. Takács Mihályné Szalkszent marton, Bács-me- i gye, Magyarország. Sokat Írhatnánk a hazai | nép lebecsülését illetőleg.; Most, hogy Nagy Imre nem hajtotta végre a magyar nép akaratát, hanem a könnyű ipart és magánérdekeket tolta előre, ez jó alkalmat ad részükre a találgatásokra. Marx és Engels több mint 100 évvel ezelőtt megjósolták, hogy a legfejlettebb kapitalizmus adja a jövő társadalom fejlődését. Tehát minél fejlettebb az ipar, annál nagyobb a haladás és a velejáró nép jólét. Legjoban Pfeiffer Zoltán közelíti meg az éhes disznóról szóló magyar mondást. Megállapítja, hogy a munkásság kialudta a kommunisták má- konyát. A jobboldali szociáldemokratáké a többség. Lazítják a munkásfegyelmet, csökkentik a termelékenységet, és növelik a selejtet. A gyárakban üzemekben tudatosan húzzák keresztül a “kommunista terveket.” A bányákban pedig nagy a lemaradás. > Ábránd kép részükre a leromlott és gazdaságilag ősz-. szetört magyar helyzet, mert megnyílna számukra újra a kapu hazafelé. Az orosz szoc- demek is 35 éve álmodoznak arról, de hiába. Minden magyar meg fogja tanulni, legyen munkás, vagy paraszt, hogy a gépipar fejlesztése teszi az országot naggyá, széppé és boldogabbá. Hagyják csak a külföldre szökött szoc- dem vezérek a magyar népet dolgozni békében, ők pedig álmodozzanak tovább egészen a sírig. Petrás Pál KIOLVASTAD E LAPOT? ADD TOVÁBBMÁS IS TANULHAT BELŐLE!
