Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-28 / 17. szám

April 28. 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ a Társadalmi és irodalmi szemle AMIKOR A TEJTRÖSZT AZ OLCSÓ TEJÉRT KARCOL AZ ESZÜK TOKJA Tetszik tudni, úgy áll a dolog, hogy atomhábo­rú esetén igen sokan halnának meg s valószínűleg igen sokan úgy összeégnének, hogy csak por és hamu maradna belőlük. Feltehető, hogy egyesek életbenmaradnának és esetleg kiváncsiak lenné­nek, hogy ki is a megboldogult és hol volt lak­helye? Erre a célra is kitalált már az emberi el­me bizonyos megoldást. És pedig azt. hogy kis fémtokot készítenek, abba kis cédulát dugnak s a cédulára rá lehet irni, ki kicsoda, hány éves és hol lakik vagy hol laknak szülei. Hát nem csodálatos az emberi elme? Arról, hogy mindenki számára legyen megfe­lelő óvóhely, még nem gondoskodtak. Az iskolák­ban ugyan megtanították kisleányaimat, hogy atombombarobbanás esetén legbiztosabb, ha új­ságpapírt tesznek az arcocskáikra és a pad alá bújnak. Az újságpapírok közt legfinomabb minő­ségű és legvastagabb természetesen a N. Y. Times. Kisleányaim számára tehát legtanácso­sabb, ha állandóan legalább nyolc-tiz mázsa uj- ságpapirost hordoznak zsebecskéikben vagy is­kolástáskáikban. Hát nem csodálatos az emberi elme? Már amelyik! Nos, még erről a c-édulás fémtokról sem gon­doskodtak. A békéről, amely a legjobb biztosíték az atomháború pusztításai ellen, még mindig “ha- zafiatlanság” gondoskodtd, főleg a fegyvergyá- rosok szemében. Most azonban mégis, hirtelen, gondoskodtak a halálcédulás tokról, amelyet nyakon, kézen, eset­leg lábon is lehet hordani. Nem az állam, nem a kormány, hanem egy tej kereskedő, a Pét Milk- tejvállalat. A wallstreeti szatócsmentalitást sem­mivel sem lehetne jobban jellemezni, mint azzal a móddal, ahogyan ezt az atomháborútól rettegő nagyközönségnek, az ország népének tudomásá­ra hozták. Fogódzkodjanak meg az olvasók és legyenek elkészülve egy igen heves hányingerre. A polgári védelem kormányzata és a Pét Milk- vállalat összepaktált s addig dugták össze a fe­jüket, suttogtak-buttogtak, amig végre a polgári védelem főintézője, Peterson “kormányzó” ur hangja egyszerre csak megszólalt a televízión s ezt mondta megnyugtató recsegéssel: “Most végre elsőizben megtörténik, hogy a Pet Milk Company és a helyi fűszeres szives köz­reműködésével ezeket a cédulás fémtokokat az egész országban meg lehet szerezni egy csekélyke összeg fejében. Mi itt, a polgári védelem kebelé­ben reméljük, hogy szeretett családjuk kedvéért meg fogják ragadni ezt a kedvező alkalmat. Kö­szönöm.” E fenséges szózat elhangzása után megszólalt a bemondó édeskés, behízelgő reklámhangja is: “Köszönöm, Peterson kormányzó. Nos hát, a tok megszerzésének módja a következő: A fü- szerkereskedés mindenki számára a hivatalos in­formációs központ. Ha ezt a jelet látják a füszer- üzlet kirakatában vagy ajtaján, az azt jelenti, hogy a fűszeresnél kaphatók a kitöltésre váró blanketták (ivek). Vegyenek annyi ivet, amenv- nyire szükségük van, minden családtag számára egyet. Vásárlás nem kötelező. Töltsék ki az iveket a megfelelő adatokkal és 25 cent kíséretében küldjenek el minden ivet a Pet Milk Company- hoz...” Gondoljuk csak végig, mekkora kulturszellem van ebben az egész ötletben. Először is a polgári védelem odaadja magát egy tejcsarnok reklámo­zójául, a füszerkereskedők érdekeinek előmozdí­tásához. Ezenkívül 25 centet vesznek ki valami hülye pléhdobozért s hozzásegítenek a tokgyáro­sok profitjához. Az ország atomháborútól irtózó népének rettegését megfejik ezzel a tokkal és már csak egy hajszál választja el őket attól, hogy szuggerálják, hogy a tok meg is fog véde­ni az atomenergia mészárlásától, mindezt csekély 25 cent beléptidij ellenében. Erre a köpedelmes szatócsmentálitásra eddigelé még nem volt csú­nyább példa. Ha a kormány egy hivatalos szerve a Pet Milk fogyasztására akarja ilyen olcsó trük­kökkel beugratni az embereket, mi inkább azt ajánljuk, hogy a tokot tegyék el az eszük tokjá­ba és ehelyett — üljenek le a nagyhatalmak tár­gyaló asztalához a tartós béke, a világbéke meg­kötéséhez. Drága a tej. A legtöbb helyen nem kellene, hogy quartja 12 centnél többe kerüljön. Ha ol­csóbb lenne a tej, megnövekedne a fogyasztás is és nem kellene, hogy a tejjel-mézzel folyó Ame­rika a világ tejfogyasztó országainak sorában a fejenként számított fogyasztás szerint csak a nyolcadik helyen álljon. (De ezt a fejenként szá­mított fogyasztást se képzeljük úgy, hogy ezen a tájon MINDEN FOGYASZTÓ UGYANANNYIT ISZIK, MERT VANNAK OLYANOK. AKIK ANNYI TEJET IHATNAK, HOGY A FÜLÜ­KÖN FOLYIK KI, VANNAK VISZONT OLYA­NOK IS: A KISKERESETŰ CSALÁDOK ÉS GYERMEKEIK, AKIK NAGYON KEVESET VAGY SEMMIT SEM FOGYASZTANAK.) A tej drágasága ellen intézett támadás — meg­lepően — a “Collier’s” folyóirat április 29-iki szá­mában jelent meg és ha hiszik, ha nem, minden minden jel szerint a tejtröszt sugalmazta. Nem különös? Adatait olyan ügyesen keveri és kavar­ja össze, hogy gyanútlan olvasóknak mindvégig az a benyomása, hogy a cikkben dörgedelmesen kiállnak a szegény tejfogyasztók érdekében s harcias' hujhujj-kiáltások közben lebunkózzák mindazokat a hivatalos és nem hivatalos eleme­ket, akik a tej drágaságát okozzák és megakadá­lyozzák, hogy a helyzeten javítsanak. Oly kör­mönfont propaganda és tejdemagógia ez, hogy szinte nehéz kibogozni az igazságot. Ki nem haj­landó magáévá tenni egy cikk adatait és állítá­sait, amelyben kegyetlenül elverik a port a tej­drágaság bűnösein? Ki merné kétségbevonni az ilyen nemescélu támadás igazságát és jogosságát, hacsak olyan valaki nem, akit a tejtröszt meg­kent? Tisztázzuk tehát: a cikk tételét aláírjuk és több mint helyeseljük. De elítéljük benne, ami ravasz propaganda. A tejtröszt támadása a tej drágaságának sze­rinte megjelölt két főoka ellen irányul: az egyik a magas részleteladási ár, a másik a szükségtelen egészségügyi előírások és eljárások szőrszálha­sogató hivatalnokszelleme. A tejsorompók Bő adatokkal bizonyítja, hogy nemcsak az egyes államok, hanem az egyes városok és helyi körzetek közt is tejsorompókat állítottak fel úgy, hogy a helyi érdekeltségek nem engedik meg szomszédos körzetek olcsó tejének beáramlását. Ennek következtében előfordul, hogy a sorompó egyik oldalán 13, a másikon 26 centbe kerül a tej. Alabamában egy quart tej 27 centbe kerül. Ezeket a bajokat nyilván a tej sorompók ösz- szezuzásával lehetne orvosolni. Nos, a helyi trösz­tök ebbe nem fognak egykönnyen beleegyezni. Mellékesen felhozza a cikk a tej szállításával járó bonyodalmakat és azokat a helyi érdekeltsé­gek és azok irányítása alatt működő hatóságok végtelen akadékoskodását is, amellyel megdrágít­ják vagy lehetetlenné teszik olcsóbb tejnek drá­gább tej területekre való fuvarozását. Hamarosan azonban kiderül, hogy a cikket meg irató tej trösztnek vagy trösztöknek igazán nem a tej drágasága és az akadéskoskodások fájnak, hiszen mindezt a bevezetésben mondja el, ahol a maga oldalára állítja a folyóirat olvasóinak mil­lióit. Hamarosan előjön a farbával és nevén neve­zi a gyermeket. Fáj neki a tej árának hivatalos maximálása és a közegészségügyi óvintézkedé­sek. Ebben látja a tej drágaságának tulajdonkép­peni okát. Ennélfogva azt követeli a cikk során és végkövetkeztetésében, hogy el kell törölni a tej árának hivatalos megszabását és el kell töröl­ni az egészségügyi ellenőrzéseket is, amelyeknek költségeit a termelőnek (értsd: a tejtrösztnek) kell saját zsebéből megfizetni s ennek folytán a tej árát feljebb srófolni. A rugalmas profit A két nyíltan kimondott ok közül legalább is az első nagyon meggyőzően hat. Valóban, miért szabják magasra hivatalosan a tej árát, mikor az olcsóbb akar lenni? Itt persze nem árulja el, hogy a tej árát hivatalosan akkor szabták meg, amikor a tejtröszt mesterséges fogásokkal, tej- hiánnyal, szemérmetlenül fel akarta nyomni az árát. Akkor a tejár szabályozása még mindig oly magas színvonalon történt, hogy a tejtröszt urai megszámlálhatatlan milliókat kerestek rajta. Most azonban kiderül, hogy a magas tejárak kö­vetkeztében meghökkentő módon leapadt a tejfo­gyasztás. A tejtröszt még ezen sem vesztett, mert a feleslegeket a kormány jó magas áron felvásá­rolta tőlük. Ez sem oldhatta meg azonban a kér­dést, mert a drága tej a magas áránál fogva, akácsak a vaj, kiszorítja magát a piacról. Most hát megijednek, vagy úgy tesznek, s az árszabá­lyozást el akarják töröltetni, hogy szabad kezet nyerjenek. Adatokkal bizonyítják. hogy ahol megszüntették az ár megszabását, ott azonnal feugrott a tejfogyasztás. Nem is vonjuk kétség­be, de tudjuk, hogy ez régi ,jól bevált fogás; bezzeg ha eltörölnék az árszabályozást, és az urak nyeregben éi'eznék magukat, ugratnák fel az árakat az egek magasságába, amint — mond­juk — a házbérek ellenőrzésének megszüntetésé­vel azonnal megdrágították a lakásokat. Amikor pedig a tej minőségének védelmére felállított egészségügyi “mesterséges” intézke­déseket tárgyalja, kirívó példákat hoz fel a cikk hogy ezeket az intézkedéseket nevetségessé te­gye. Például idézi a washingtoni előírásból, hogy a “tehén minden egyes tőgyét külön törölköző­vel kell fejés előtt lemosni, aztán egy dézsába dobni. Akkor egy másik, száraz törölközővel szá­razra törölni. A törölközőket a mosókonyha szá=- ritókötelén kell megszáritani.” Ilyen és számos torz példa felsorolása után arra a következtetés­re jut, hogy ezek az egészségügyi eljárások és vizsgálatok oly költségesek, hogy végül ezt is a fogyasztóval kell megfizettetni. Ezért drága a tej. A tehén tőgye — fejik a népet Humorral igyekszik a cikk maga mellé állitani a félrevezetett röhögő tömeget. Bezzeg szabadí­tanák fel a tejtrösztöket az ellenőrzésektől! Egy darabig talán csakugyan olcsóbbá tennék a tejet, de mihelyt nyeregben éreznék magukat, visszaug- ranának a régi árakra — egészségügyi ellenőrzé­sek mellőzésével. Minden ilyen megkönnyebbítés milliókkal gyarapítaná profitjaikat, hiszen egy törölközővel elintéznék egy egész tehéncsorda összes tőgyeit. Ismerjük már ezt a trükköt, ígérik, hogy nem lenne a felfokozott fogyasz­tás következtében felesleg tejben és termékek­ben, de egy árva szóval sem említik, hogy szün- tésség be a kormány feleslegvásárlásait. Itt-ott belerúgnak a munkáskérdésbe, de csak óvatlan pillanatban, hogy az olvasóközönség gyanúját fel ne ébresszék annak elárulásával, hogy a cikkel a tejtrösztök érdekében vagdalódznak. Persze, az sem megoldás, hogy a fogyasztókö­zönség kényszerűségből bojkottálja a tejet. En­nek a gyermekek és általában az egész ország egészsége adja meg az árát. S ha más nem. de ez is alig világosan megmutatja mindenkinek, milyen ártalmas, milyen népellenes, milyen közé"- dekellenes a tejtröszt működése, amelynek csak egy igazi célja van: nem a népegészség, hanem a minél nagyobb profit. A MÚLT az emlékezeté, a jövő a reménységé! Egyedül a jelenben lehetünk igazán boldogok. A jelen boldogság, a jövő boldogságának biztosíté­ka. Ezért kell a ma jólétéért, boldogságáért, most a jelenben küzdeni. Nem pedig a múltban kellett volna, vagy a jövőben fog kelleni. ★ KRITIKUS: — De művész ur, a terített a^zta1* *: ábrázoló “csendélet” képén miért maradt üresen néhány tányér? MŰVÉSZ: — Mert munka közben is élnem kel­lett valamiből.

Next

/
Thumbnails
Contents