Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-21 / 16. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 21, 1955 16 AZ UNOKÁK ÉS A HÁBORÚ.. Tisztelt Szerkesztőség! Mivel vasárnap, a nyuga­lom napja kellene, hogy le­gyen, igy én is nyugodni akartam és éppen már nyuga­lomra akartam térni amikor megérkezett a két kis uno­kám és igy a nyugalomból egy nagy birkózás lett. Mert hát a dolog úgy áll,, hogy a nagyapával lehet birkózni, /annak lehet a haját huzni, szóval a nagyapával lehet mindent csinálni. Mert hát a nagyapa az “Cowboy’ ha kell, az gengszer és ha véletlenül nyár van és kint az udvaron lehet a füvőn játszani, ak­kor a nagyapával lehet fo- gócskázni. A nagyapa qsak annyit szól, hogy “megfog­lak’ és a kis unoka már ké­szen van a futásra, hogy sza­ladjon a füvön addig amig a nagyapa meg nem fogja. Még az volt a szerencsém, hogy csak kettő jött el, mert tulajdonképen nekem van négy és ha kettővel ilyen nagy erőknek az összemé­rése, akkor képzeljék el, hogy történik, ha mind a négy el­jön meglátogatni a nagyapát. Mind a négy abban a szék­ben akar ülni amelyikben a nagyapa ül, mind a négy azt akarja, hogy a nagyapa tér­dén üljön, pedig hát a nagy­apának csak két térde van. A játék az addig tart, amig vagy az unokákból, vagy a nagyapából teljesen kifogy a szusz. A legtöbbször az történik, hogy a nagyapából háromszor is kifogy a szusz akkorára, mire az unokákból egyszer, de hát az semmi, mert akkor a nagyapa, ha már nagyon elfáradt és már nem győzi susszal, hányát fekhet a fü­vön és megpihenhet. De ezek a kis buksik mintha csak erre várnának és rög­tön kitalálják, hogy ők nem ülhetnek a fűre, mert hát a nagyapa ott fekszik a füvön és a nagyapa hasa lesz a leg­jobb ülőhely, amit az udvaron lehet találni. Még az aztán semmi, hogy a hasára /ülnek a nagyapának, hanem az a valami, amikor le akarnak ülni, azt olyan mesterien csi­nálják, hogy jól lezökkentik, az ülésre használt részüket, úgy, hogy ha még maradt benne valami szusz, akkor még az is kiszorul a nagya­pából. Mivel nemcsak én va­gyok az egyedüli nagyapa a világon — és ezt onnan tu­dom,, hogy már több nagy-| apával beszéltem — és mind | /alamennyi ilyen formán pa-| naszkodik, mint ahogy én ezt | most elmondom és mind I ugyan igy haragszik érte, | •ahogy én. Mondom, máma j csak kettő látogatott meg és | nagy fáradságos munkával sikerült őket kifárasztani annyira, hogy mind a kettői elaludt az ölemben és mivel megmozdulni nem lehetett, mert akkor felébredtek volna, | igy hát volt időm gon dol koz-1 ni a múltról, amiben én jár­tam, és a jövőről, amit az én múltamból lehet kivenni. Kellett volna, hogy legyen két nagyapám és két nagya­nyám. Ebből én találkoztam egy nagyapával, ha jól gon­dolom egyszer és nem is na­gyon emlékszem rá. De -in­kább emlékszem egy nagy­bátyámra aki a negyven- nyolcas időkben lehetett olyan tizennégy éves legény­ke és a szabadságharcot át­élte. Én lehettem vagy kilenc éves, amikor először találkoz­tam vele, már ő akkor öreg ember volt. Ezt csak azért jegyzem meg, - mert őtőle! hallottam először, hogy a negyvennyolcas időkben vol­tak olyan emberek is, akik a szabadságért harcoltak és ha kelett, még meg is haltak. Ez az én bátyám Görgey- nek nem tudta megbocsátani azt, hogy Világosnál letétet­te a fegyvert a szabadságért harcoló honvéd hadsereggel és mindig megátkozta, amikor róla beszélt. Mindig azt mond­ta, hogy “Öcsém, a szabadság a legnagyobb valami, amiért érdemes harcolni. Akkor még nem tudtam, hogy mi is az a szabadság és hogy miért is i kell érte harcolni, de ma ami-1 kor a két kis unokám a búk-! íi fejével az ölemben aludt és volt időm gondolkozni, nagyon sok minden eszembe jutott. Eszembe jutott, hogy én már két világháborút átél­tem. Az elsőben, mint igazi szereplő vettem részt, ahol fegyverrel a kezemben véd­tem a hazát. Éheztem, fáz­tam. Feleskettek, hogy tiizön- vizen, éhen-szomjan, árkon- bokron szónélkül fogom tel-1 jesiteni a Király parancsát. | Amikor visszajöttem, szeren-! cséré egészségesen, akkor tudtam meg, hogy az a leg­első magyar ember, a király, még magyarul sem tudott! és én nekem a hazában, ami­ért négy évig harcoltam, egy­szerűen nincs mit enni. Rájöttem, hogy ha meg akarok élni, akkor el kell, hogy vándoroljak arról a földről, ahol születtem, amiért harcoltam és egy másik ha­zát kell, hogy keressek. Most itt vagyok egy másik hazában ahol mondták, hogy mindenki egyenlő.' Hát én meg is len­nék itt ebben az ujhazában nagyon szépen, mert magam­fajta emberekkel megférek s ha körül nézek magam körül azt is látom, hogy egyáltalán nem is haragusznak reám, hanem inkább szeretnek és szívesen elbeszélgetnek velem és még azt is meghallgatják, ha valami bajom van és el­mondom nekik. Ha pedig ne­kik van valami bajuk, akkor ők mondják el és megértjük egymást. Nem is volna és nincs is semmi bajunk egv-j mással. Lehetek én magyar, | a másik lehet tót, a harmadik ájris és igy tovább. De a do­log úgy áll, hogy legtöbb esetben a szó az atomok fel­bontására terelődik, és min- J denki csak az atom bombától fél. Mert bizony, amikor én! az első világháborúban vol­tam, akkor még jóformán csak egyes embereket vettek célba, a kézipuskával, vagy egy nagy ágyúval, de máma már Truman óta százezereket lehet célba venni az atom bombával, és egész városokat lehet vele elsöpörni a föld színéről és akik megmarad­nak azok is félig megsülve fogják a megmaradt életü­ár Aad a lom liztoAitás ^____________________________r Nők és a társadalombiztosítási törvény Több mint 40 millió nőnek van társadalombiztosítási igazolványa, de ezenkívül más millió és millió nőnek, mint feleségnek, van érdekeltsége a társadalombiztosítási intéz­ményben, mert férjeik révén élvezik a társadalombiztosítás előnyeit vagy pedig mint özvegyek kapják a biztosítási il­letményeket. Ha egy nő úgy érzi, hogy van lehetősége tár­sadalombiztosítási illetményekre, de nem tudja, hogy áll a szénája, menjen el személyesen a társadalombiztosító leg­közelebbi hivatalába és adja elő esetét ott az illetékesek előtt. Sok ezer férjezetlen, 65 évesnél idősebb nő kap öreg­ségi társadalombiztosítási nyugdijat és számuk egyre nő hónap-hónap után azért, mert természetesen egyre több nő éri el a nyugdíjba vonulás korát. A férjezetlen nőnek ugyan­olyan jogai vannak társadalombiztosításra, mint nőtlen, munkásembereknek, ha a törvény által fedezett állásban van és béréből levonják a társadalombiztosítási adót, ha továbbá van társadalombiztosítási igazolványa s ezek alap­ján szerzi meg jogosultságát a társadalombiztosítási illet­ményekre mind a maga, mind az általa eltartásra szoruló szülei számára. Amelyik nő bérkereső, az megkapja a saját jogcímei alapján a társadalombiztosítási illetményeket. Ha férjnél van és bérkereső, akkor a férje után is biztosítva van, ha azt is biztosítja a törvény. Mint feleség, 65 éves kora után megkapja férje illetményeinek felét. Ha férje elhalálozik, akkor mint özvegy (ha 65 éves elmúlt,) nem a felét, hanem a férj illetményeinek háromnegyedét kapja. De nem kap­hat kétféle biztosítást: vagy azt, amihez a maga bérekeres- ményei alapján van joga, vagy azt, amihez a férje révén, de mind a kettőt nem élvezheti. Azt választhatja azonban, amelyik több. (Folytatjuk.) két végig kínlódni. Elnézegetve a kis unokái­mat, ahogy aludtak az ölem­ben, szinte felsír bennem a gondolat, hát ezek csak arra születtek, hogy egy atombom­ba rémitő ereje égesse őket porrá, csak azért, mert van- nak akik egy pár embernek a vagyonát többre becsülik, mint millió embernek az éle­tét ? Ha tovább gondolkozunk j a dolgozkon meg fogjuk látni, hogy nekünk többet ér a kis unokáink egyetlen mosolvgá- sa, MINT AZ EGÉSZ ‘ VI­LÁGNAK A VAGYONA és nekünk nem kell háború, mert az már régen be van bi­zonyítva, hogy háborúval még eddig nem intéztek el semmit csak előkészítették egy másik háborúnak a kez­detét. Akinek szeme van az láthatja, hogy csak a gyar­matokra halászó nagy tőke akar háborút, hogy a befek­tetett milliókból véres kama­tokat húzzanak a leigázott népek bőréből. Tehát mi azok a sok sok nagyapák akiknek kell, hogy messzebb lássanak az orroknál, már éppen ideje, hogy felemeljék szavukat, se­gítsenek megakadályozni egy újabb világháború kitörését, ami csak egy roppant világ égést hozhat. A. z. KIOLVASTAD L LaEOXY ADD TOVABB­MAS IS TANÚIMAT BEI.OLE! Howard Fast felszólítása Weinstock védelmére Az az ember, az a munkásvezér, akinek neve az elmúlt évek során szinte összeforrott a Május Elsejével, mert ő volt a lelke és rendezője a vele együtt dolgozó bizottsággal a felvonulás és ün­neplés részleteinek, Weinstock Lajos, a newyorki épületfestők szakszervezetének yolt titkára, ma börtönben sínylődik — ártatlanul: a Danbury, connecticuti szövetségi fegvházban. Weinstock Lajosra két törvényszéki Ítélettel is lesújtottak csak azért, mert egész életét, fárad­hatatlan tevékenységét a munkásmozgalom szol­gálatának szentelte. Az első Ítéletet a Smith-tör- vény alapján hozták meg ellene, a másodikat a május elsejei felvonulások miatt. Ez a második ítélet 1 évtől 5-ig terjed. Egy hajánál fogva elő- ráncigált jelentéktelen, hitvány kis ürüggyel ítélték el. Ráadásul még eljárást indítottak ellene állam- polgárságának megvonása céljából is, holott 32 éve él az Egyesült Államokban s az a hasznos és építő munka, amelyet kifejtett, az egész ország munkásságának, fogadott hazájának érdekeit olgálta. Ki nem emlékezik a munkanélküli se- 'yért folytatott úttörő munkájára, amit addig Szett, amig törvénybe nem iktatták a munká­soknak a munkanélküli segélyhez való jogát. Weinstock Lajosnak május 14-én van 52. szü­letésnapja. Különböző szervezetek fogják ünne­pelni őt ez alkalommal, hogy hálájukat kifejezés­re juttassák. A bronxi Magyar Házban bankett lesz védelmi alapja javára. Ezzel kapcsolatban külön eseménynek tekint­hető, hogy a világhírű amerikai regényíró, How­ard Fast, levélben fordult Weinstock Lajos bará­taihoz és tisztelőihez, immár másodízben. Első levelében elmondta, mily kegyetlenül és ciniku­san koholták ki ellene a “hamis eskü” vádját. Bűne az volt, hogy miközben vizsgálták a májusi felvonulásokban játszott szerepét, figyelmeztette a vizsgáló bizottságot, hogy egy régebbi nevét használták a májusi felvonulást rendező bizott­ságnak nem azt, amelyet ő vezetett. Ezért mond­ták ki rá a “hamis eskü” vádját. Howard Fast a második levelében azt Írja, hogy a politikai foglyokkal szemben való kegyetlen eljárást mu- taja, hogy ilyenkor a legrosszabb bebörtönözést alkalmazzák. Fast levelének további része igy hangzik: “Magam is láttam és magam is elszenved­tem a politikai üldözés kálváriáját. Ez ugylát- szik az elmúlt tiz év alatt az ameikai életmód alkotórésze lett. Mindazonáltal még sohasem tapasztaltam ilyen kegyetlen, ilyen emberte­lenül vad és cinikus ügyet, mint a kormány­nak Weinstock Lajos ellen indított perét. Bárhogy is ítélték meg Weinstock szerepét, igazi céljuk az volt, hogyg eltegyék az útból az Egyesült Államok oly kisszámú, tetőtől talpig becsületes munkásvezéreinek egyikét. “Nem szabad, hogy céljukat elérjék. Vannak emberek Amerikában, akik megfogadják, hogy addig nem nyugszanak, amig Weinstock vissza nem nyeri szabadságát. Ennek a harcnak siker- reviteléhez azonban pénzre is van szükség, a lelkesedés nem elég. ügyét meg kell fellebbez­nünk és hamarosan a legfelső törvényszék elé kell vinnünk. Ez pedig ezer meg ezer dollárba kerül. Becsületes munkásvezér még sohasem gazdagodott meg. Weinstock éveken keresztül vád alatt állt. Most börtönben van, pénze nincs. Azért fordulok önökhöz, hogy megkér­jem. jöjjenek segítségünkre és segítsenek ezt a pénzt összehozni. Küldjenek annyit, ameny- nyit bírnak. Ezzel a pénzzel egy emberi lény életét fogjuk megvásárolni. Amint a korábbi években büszke voltam, hogy felkérhettem munkástársaimat, csatlakozzanak a dicsőséges. Május Elseje megünnepléséhez, most büszkéit kérem meg önöket, csatlakozzanak egy derék és becsületes ember védelméhez.” Küldjék a, segítséget Weinstock feleségének, Weinstock Rózsi címére, 24 Mteropolitan Óval, New York 62, N. Y.

Next

/
Thumbnails
Contents