Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-28 / 17. szám

Május Elsején ... Május Elseje elválaszthatatlanul össze van forrva az amerikai munkásság történelmével s küzdelmeivel a társadalomkan őket megillető hely kivívásáért, embe­ri jogaik biztosításáért. Amerika iparosodásának kezdete óta keserves és elkeseredett küzdelmet kellett vívnia az amerikai mun­kásságnak életszínvonala fenntartásáért. E küzdelem-' nek, mint tudjuk korántsincs vége. 1886-ban a napi munkaidő csökkentése volt az amerikai munkások egyik legfőbb követelése. Abban az évben elhatározták, hogy Május Elsejét országos tün­tetések napjává teszik, amelyen követeléseiket Amerika népe elé fogják tárni. Attól kezdve százezrek vonultak fel Amerika minden nagyobb városában követeléseik hangoztatásával. 1888-ban az American Federation of Labor hivata­losan is munkásünneppé tette e napot. . A világ többi országaiban a munkások lelkesedéssel fogadták az amerikai munkások e lépését és szolidaritá­suk kifejezésére és saját céljaik elérésére magukévá tették Május Eleje megünneplését. Attól kezdve szerte a világon együtt ünnepelte a szervezett munkásság Május Elsejét. Az idén a világ minden részében százmilliók fog­ják ünnepelni Május Elsejét, .E napon egy gondolat, eev célkitűzés köti össze a világ minden részében ün- rífptö milliókat, a szocialista államok dolgozóit a tőkés államok munkásaival, a gyarmati világ öntudatra éb­redő és Bandung óta uj erővel és tekintéllyel önállósá­got, szabadságot követelő gyarmati tömegekkel, és ez a béke követelése. Ez lesz az amerikai munkások május, elsejei ün­nepségeinek főjelszava is. A történelem az amerikai munkásságra es különösen az öntudatos munkásságra rendkívüli feladatot szabott ki. Az első és második világháborúban ugyanis a tő­kés társadalmi rendszer a világ minden országában — Amerikán kívül — alapjában megrendült vagy teljesen ! megsemmisült. Még a viszonylag szilárd tőkés orszá­gokban is, mint Angliában, Franciaországban, a gyar­matok elvesztésével mélyreható változás következett be. A tőkés rendszer legerősebb pillére — Németország, Japán, Olaszország kihullásával, Anglia, Franciaország meggyengülésével — az Egyesült Államok lett a tőkés­rendszer legerősebb oszlopa. A két világháború es azokat követő jelenlegi hidegháború — fogadott hazánk iparát roppant mérték­ben kifejlesztette. Az iparbárók a pénzkirályok soha olyan arany esőben nem részesültek mint a mi korunk­ban. Az amerikai munkásság egy jelentékeny része — de nem 100 százaléka, bizonyíték a jelenlegi 1—5 millió munkanélküli sorsa! — tartós munkához és viszonylag jó fizetéshez jutott. A munkásság többsége, a tőkések által befolyásolt szakszervezeti vezérek irányítása alatt elfelejtette Május Elsseje célját és jelentőségét Nem érti meg a prosperitás múló jellegét és a ve­szély roppant mivoltát, amelyet Wall Street urainak bel- és külpolitikája jelent számukra. Ilyen körülmények között az amerikai munkásság tegfelvilágosodottabb rétegére hárul a feladat és nagy megtiszteltetés, hogy május elsején magasra tartsák az amerikai munkásság nagyszerű történelmi hagyo­mányainak zászlaját és egyben értésére adják az egész emberiségnek, hogy a nemzetközi szolidaritás eszméje nem halt ki az amerikai nép leikéből. A társadalmi fejlődés azonban nem szünetel ha­zánkban sem bár Wall Street urai szeretnék azt meg­akadályozni, vagy visszafelé fordítani. Az AFL és CIO küszöbön álló egyesülése a jelenlegi prosperitás ingatag alapjai elkerülhetetlenné teszik, hogy előbb utóbb az amerikai munkásság túlnyomó többsége, úgy mint ré­gen. Lsmét kezébe vegye a májusi eszmék lobogóját és meginduljon azon az utón, amely a népek testvérisége a tartós béke és jólét felé vezet. New Yorkban pénteken délután 5 órakor tar­ják meg hagyományos májusi ünnepélyt a Union Square-en. Legyünk ott mindannyian! Vol. IV. No. 17. Thursday, April 28, 1955 NEW YORK, N. Y—Egyes szám 15c (15c a copy) Published weekly by the Hungarian Word, Inc. 130 E. 16th St., at the P O. of New York, >L y7 under the Act of March 2, 1879. N. Y. 3. — Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952 Uj békelépések Bandung után A világtörténelmi jelentőségű bandungi konferencia vasár­nap berekesztette ülésezését és közzétette kommünikéjét amely bizonyságot tesz arról a korszakalkotó összefogás­ról, amely Ázsia és Afrika népeit egybefüzi s amely biz­tosítja, hogy a világ sorsának intézésében ezután e két vi­lágrésznek is hatalmas bele­szólása lesz. A világ belső ar­culata ezzel a ténnyel végleg megváltozott. És a világ népei örömmel üdvözölték Kina ajánlatát, hogy hajlandó megtárgyalni az Egyesült Államokkal a for- mózai válság kérdését. Az afroázsiai konferencia bere- kesztő nyilatkozatának egy másik kiemelkedő szakasza az a felszólítás, hogy tiltsák el az atom- és hidrogénbom­bák használatát. Egy másik nagy fontosságú tétele a nyi­latkozatnak a gyarmatositási rendszer és a faji megkülön böztetés elitélése. A nyilatko­zat ajánlja a lefegyverzést és a nukleáris fegyverek kikü­szöbölését “megbízható nem­zetközi ellenőrzés mellett.” Csu En-lái, a népi Kina mi­niszterelnöke és külügymi­nisztere, vasárnap megismé­telte felszólítását, hogy Kina és az Egyesült Államok “ül­jenek össze, kezdjenek tár­gyalásokat és rendezzék a tá­volkeleti, különösen formózai feszültség kérdését.” A bandungi konferencia de­legátusai akik teljes szabad­sággal fejtették ki nézeteiket és kritikáikat a tárgyalások folyamán s akiknek egységét Csu En-lái példaszerű politi­kai és diplomáciai tevékeny­ség biztosította, egyetemes helyesléssel fogadták Csu- Endái javaslatát. Kivételt mindössze Dzsamali, Irak kül­ügyminisztere, képezett, aki a State Department kommu­nizmus elleni hadjáratának szócsöve maradt végesvégig, azzal a kiegészítéssel, hogy antiszemitizmust is kevert kártyáiba. A pakisztáni Mo­hammed Ali, a sziámi Wan herceg és más nyugatbarát delegátusok azonban vala­mennyien üdvözölték Csu ja­vaslatát. Mit szól hozzá Csang Káj-sek? Az Egyesült Nemzetek kö­rében itt Amerikában, vala­mint Londonban és Párisban is a kínai javaslat támogatá­sa mellett nyilatkoztak. A szenátusi külügyi bizott­ságának elnöke, George sze­nátor Washingtonban kije­lentette: “El kell fogadnunk Csu nyilatkozatát és vizsgá­lat tárgyává kel tennünk ér­demeit.” A State Department mind­azonáltal a javaslattal szem ben azonnal fenntartásokai kezdett hangoztatni, ame­lyeknek lényege az, hogy to­vábbra is Csang Kái sek-et fogják támogatni. Formózán már vasárnap kijelentette a nacionalisták szócsöve, hogy Csang- rezsim sohasem fog beleegyezni a népi Kínával való tárgyalásokba. Ugyanakkor, amikor Csu beleegyezett abba, hogy USA-val tárgyalásokra haj­landó, kijelentette azt is, hogy a kínai népnek a legcse­kélyebb szándéka sincs le­mondani a Formóza tekinte­tében fennálló szuverén jo­gairól. Azok az erőfeszítések, ame­lyeknek Bandungban az volt a céljuk, hogy az ázsiai és af­rikai nemzeteket egymás el­len uszítsák a “kommuniz- mus”-hoz hasonló kérdések­kel. kudarcot vallottak. A két világrész népeinek egységét maga a kommüniké fejezi ki meggyőző erővel. A nyilatkozat kimondja, hogy a konferencia “mély ag­godalommal látja a nemzet­közi feszültség jelenlegi álla­potát egy atomenergiás vi­lágháború fenyegetésével. A béke kérdése elválaszthatat­lanul összekapcsolódik a nemzetközi biztonság kérdé­sével. E tekintetben minden államnak együtt kell működ­nie, különösen az Egyesült Nemzeteken keresztül arra nézve, hogy megvalósítják a fegyverkezés csökkentését és nukleáris fegyverek kiküszö­bölését megbízható nemzetkö­zi ellenőrzés mellett”, mondja többek közt a nyilatkozat. A (továbbiakban pedig ezeket mondja: “A konferencia ugv vélte, hogy a lefegyverkezés, és a nukleáris és thermonukleá- ris hadi fegyverek gyártásá­nak, a velük való kísérletezé­seknek és használatuk betil­tása, paranesolóan szükséges ahhoz, hogy az emberiséget és a civilizációt megmentsük a tömeges pusztítás félelmei­től és kilátásaitól.’ A nyilatkozat továbbá ki- 1 mondja, hogy a konferencia megegyezett abban, hogy a ! “gyarmatosítás — minden változatában — kárhozandó és rövidesen végét kell vet­ni.” Kiemelte, hogy “népek­nek idegen leigázás, uralom j és kizsákmányolás alá helye­zése a sarkalatos emberi jó- I gok megtagadását jelenti az I Egyesült Nemzetek alapok- ! mányának ellenére, egyben akadálya a világbéke és ! egvüttmiiködés előmozdításá­nak.” A faji elkülönítés ellen in- | tézett támadás éle különösen ■ az afrikaiakkal és a Dél-Af- l rikában élő ázsiaiakkal szem­ben alkalmazott megkülön­böztetés ellen irányult,­Franciaországot sürgeti szóval kertek, hogy adja meg a fügetlenséget északafrikai területeinek. A hollandokat arra szólították fel, hogy kezdjenek újra tárgyalásokat Indonéziában hogy, a holland kézen levő nyugati Uj- Gui­neát visszszármaztassák In­donéziának. Csu En-lái, akiről a nyuga­ti megfigyelők is elismerték, hogy a bandungi konferencia vezérlő alakja volt, dicsérte a konferenciát, amiért “elő­mozdította az ázsiai és afri­kai nemzetek közti megér­tést.” A konferencia foglalkozott a kényes izráeli kérdéssel, a középkeleti feszül tséggel, amelyet a “palesztinai” hely­zet idézett elő s azzal a ve­széllyel. amely e feszültség révén a világbékét fenyegeti. Hogy a reakcósok ne csinál­hassanak politikai tőkét ma­guknak azzal, hogy a ban— dungi konferenciát “antisze­mitának” bélyegezzék, a nyi­latkozat igen tapintatosan nyult_fr kérdéshez, nem annyira izráeli. min’* tv<- lesztinai, még pontosabban arab problémát látott s ki­mondja, hogy a palesztinai arab népek jogait támogatja, sürgeti az UN Palesztinára von atkozó határozatainak végrehajtását és a paleszti­nai kérdés békés rendezését. Az “öt pont”-ból tiz lett A bandungi határozat álta­lános elvi állásfoglalásából ki kell emelni a következőt: “Minden népnek valóban joga kell, hogy legyen ahhoz, hogy szabadon válassza meg saját politikai és gazdasági rendszerét és saját életfor­máját az Egyesült Nemzetek alkotmánya célkitűzéseinek s elveinek megfelelően.” Majd a következőképpen folytatja: “Bizalmatlanságtól és fé­lelemtől szabadon, egymás iránt viseltetett bizalommal és jóakarattal kell, hogy a nemzetek türelmet gyakorol­janak és békében éljenek egymással, mint jószomszé­dok és‘ építsenek ki barát? együttműködést a következő elvek alapján: 1. ) Az alapvető emberi jo­gok és az Egyesült Nemze­tek alapokmánya céljai és el­vei iránti tisztelet. 2. ) Minden nemzet szuve- rénitása és területi épsége iránti tisztelet. I 3.) Minden faj egyenlősé­gének és minden nemzet, akár kicsi, akár nagy, egyen­lőségének elismerése. I 4.) Tartózkodás más orszá­gok belügyeibe való beavat­kozástól és közbelépés' öl. 5.) Tiszteletben részesíteni minden nemzet önvédelmi jo­I (Folytatás a 3-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents