Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-21 / 16. szám

April 21; 1955

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

li

Riport a Szovjetunióból

FÖLDET KAPTUNK

Az össz-szövetségi Könyvkamara “A Szovjetunió sajtója” címmel statisztikai gyüjtőkötetet bocsátott ki. Érdekes adatok vannak felsorolva benne.

A Szovjetunióban 1917— 1954-ig 1,210,000 címmel adtak ki könyveket 122 nyelven több mint 17,153.000.000 példányban.

Csupán 1954-ben kiadott könyvek mennyisége több mint tizenegyszeresen halad-' ja meg az 1913-ban és több mint kétszeresen az 1946-ban kiadott könyvek példányszá-1 mát. Marx, Engels, Lenin, | Sztálin alkotásai 18,466 cim-! mel 101. nyelven 1,063.013.000 i összpéldányszámban jelentek’ meg. 1928—1954-ig a Szov-' jetunió népeinek nyelvén, az; oroszon kívül 278,000 címmel adtak ki könyveket csaknem három milliós összpéldányszámban.

A Szovjetunió több mint 40 népe elsőizben a szovjet hatalom alatt nyert Írásjegyeket és kezdett el kiadni könyveket a maga anyanyelvién.

A Szovjetunióban nagy figyelmet fordítanak tudományos irodalom kiadására. ’18- 1954-ig 12,056.000 példányban 21 nyelven adták ki Be- linszkij, Gercen, Dobroljubov és Csernisevszkij alkotásait. Ugyané periódus alatt 1,517.- 000 példányban adták ki Arisztotelész, Demokritosz, Bacon, Voltaire, Helvétius, Hegel, Holbach, Descartes, Spinoza, Diderot, Feuerbach munkáit. A hazai természet- tudomány klasszikusainak, Lomoszovnak, Lobacsevszkij- nek, Mengyelejevnek, Mecsni- kovnak, Micsurinnak, Pavlov- nak, Szecsenovnak, Timirjaz- jevnek munkáit 1918—1954- ig 6,762.000 példányban, Newton, Darwin, Leibnitz, Pasteur, Einstein munkáit pedig 695,000 példányban adták ki.

Csupán 1946—1954-ig 99,- 400 címmel adtak ki könyveket a technika, ipar, közlekedés és hiradó-szolgálat területéről ötszázhusz millió példányszámban. A tankönyv irodalom példányszáma 1946 —1954-ig az ez idő alatt kiadott összes könyvek össz- példányszámának 26.4 százalékát érte el. Érdekes összehasonlítás: mig a forradalom előtti Oroszországban 200 esztendő alat 25,000 mező- gazdasági tárgyú könyv jelent meg 45 milliós példány- .számban, addig a szovjet hatalom 37 éve alatt 142,000 címmel adtak ki ilyen könyveket több mint 1.5 milliárd példányban.

Hatalmas sikereket értek el szépirodalmi munkák kiadásában.

Széleskörű elterjedést nyertek a Szovjetunióban külföldi országok szépirodalmi alkotásai: angol, francia, német, lengyel, kínai, bolgár, román, magyar, cseh, szlovák, indiai, olasz és más országok szépirodalmi müvei.

1918—1954-ig 1,675 külföldi szerző alkotásai jelentek meg körülbelül 296 milliós ’ összpéldányszámban. 1918—1954- ig 1,315.881.000 összpéldányszámban jelentek meg gyermekkönyvek. 1954-ben 48.Qr folyóirat jelent meg, "melyéltnek példányszáma meghaladja a 223 milliót.

A forradalomelőtti Oroszországban 1913-ban 859 újság jelent meg 24 nyelven 2,729.000-es egyszeri példányszámban. A Szovjetunióban 1953-ban 7,754 újság jelent meg 55 nyelven. Egyszeri példányszámuk 44,224.000, évi példányszámuk pedig 8,860.000.000 példány.

Egy néger veterán kifakadása

Az. alábbi levél egy bur- lingtoni lapban jelent meg: Tisztelt Szerkesztőség!

Négerek vagyunk, akiknek nehéz otthont vagy telket kapni. Hetekkel ezelőtt a bur- Iingtoni Sunset Village Homes egyik képviselője azt mondta nekünk, hogy újonnan épült házcsoportjukban nem fognak családi házat eladni színeseknek. Elég ironikusan hangzik ez, ha meggondoljuk, hogy ugyanaz a szövetségi kormány adta a pénzt e házak építéséhez, a- mely megszavazza a hadsereg számára is az összegeket, hogy védjük az emberi szabadság ügyét.

Veteran vagyok, aki azért harcoltam, hogy minden amerikainak joga legyen az élethez és egyenlően részesüljön a kiváltságokban. Nem azért harcoltam, hogy fehérbőrű emberek olyan helyzetbe jussanak, ahonnan megkülönböztetést g y a k orolnak, megtagadják vagy. félretöl- ják egy feketebőrü nép szerepét olyasmihez, ami alatta áll az emberi lényeknek. Elfogadni azt, mint a harchoz tartozó életszemléletem egy részét, rendkívül nagy szamárság volna. Hiába haltak meg azok a négerek, akik Amerika m e g m áradásáért harcoltak?

Ezek nem egy népuszitó, vagy egy különc vagy pedig egy zavarosfejü ember szavai vagy érzelmei, hanem egy átlagos honpolgáréi, aki fenemód megundorodik, amikor azt látja, hogy csak azért ütközik nehézségekbe és megaláztatásokba, mert négernek született s ezt számtalan fehérbőrű testvére felhányja neki.

Ezért szeretném tudni most: hogyan mehetnek fehér emberek ezrei ezen a tá- ! jón templomba és térdelhetnek le esténként, imádkozva: “Miatyánk”, és a hangsúly a “mi” szón van. — vagy talán azt gondolják, hogy az az Isten, akihez imádkoznak, nem egyetemes az ő szerete- tében? Ha ez nem igaz, ha ez nem igy van, akkor mindnyájan testvérek vagyunk, ennélfogva szeretnünk kell egymást.

Negyvenéves vagyok s ha kell, még tiz év múlva sem haboznék fegyvert fogni Amerika védelmére. Mégis, ha még többször esik meg velem olyasmi, mint amit fentebb említettem, nem tudom, vájjon szivem mélyén nem

1945 márciusát irtuk, Csen-' des, tavaszi este volt. A nyi-1 tott ablakon friss levegő áramlott be a szobába. Az asztalon petróleumlámpa pislákolt. Fekvéshez készülődtünk. Apám éppen a csizmáját húzta lefelé, anyám meg a kisebbek helyét igazította, amikor váratlanul dobpergés verte fel az utcát. A két fadarab szaporán játszott a ki- feszitett kutyabőrön, s az emberek tódultak ki a kapuk elé.

—Eredj már te — szólt rám apám, — hallgasd meg, mit dobolnak.

Villany még nem volt akkor az utcán. A háború alatt erősen megrongálódott a vezeték, s azóta még nem javították meg. Koromsötétség volt.

A kézbesitő viharlámpát tartott az irás fölé és úgy olvasta.

“A földigénylő bizottság felhívja a lakosság figyelmét, hogy mindazok, akik földet Írattak, holnap reggel nyolc órakor gyülekezzenek a városháza udvarán...”

Futótűzként szaladt a hir: osztják a földet 1 Már napokkal ezelőtt tudtunk róla, mert az igénylőket összeírták és a nevüket kifüggesztették a városháza elé, de akkor még sokan nem hitték el, hogy lesz belőle valami.

— Úgy látszik, mégis komoly a dolog, ha ilyen későn felzavartál* a népet — jegyezte meg valamelyik szomszéd a sötétben.

ta is nyögi a következményét.

Itt kezdtem én is a pályafutásomat. Még kétéves sem voltam .amikor anyám már cipelt magával a harmados kukoricaföldre. Amig kapáit, addig én a föld végén egy ócska ruháskosárban bömböltem. Mikor már jóerősen sütött a nap, anyám leoldotta festőkötényét és fölém borította árnyékolónak. Később mikor már oiyan nagy voltam, hogy szaladni is tudtam, az uraság pulykáira vigyáztam. Tizennégy éves koromban pedig hónapos summás lettem.

Szóval itt állottunk most ezen a földön. Nem is kaphattunk volna nagyobb elégtételt, minthogy nekünk is abból a birtokból hasítottak ki nyolc holdat, amelyre hosszú esztendőig hullott a verítékünk.

— Na kezdjétek meg az egyik szélén! — intett a kezével Seprenyi —névsor szerint, mindenkinek úgy, ahogy következik.

Visszafojtott lélekzettel figyeltünk. Valahol egy pacsirta énekelve lebegett a levegőben, a zsendülő mezők felett.

— Ágoston István, tizenkét hold! — olvasták fel az első juttatott nevét.

Tömzsi fekete bajuszos ember lépett előre. Megille- tődve állt meg a föld végénél. A hóna alatt fejszét meg cö- veket szorongatott.

Apámnak se kellett több. Amint megmondtam neki, hogy mit doboltak, azonmód kiugrott az ágyból, gyorsan felöltözködött, s lámpával a kezében kibotorkált a hátul- só kamrába. Először nem tudtam elgondolni, hogy éjnek idején mit akarhat. Csak akkor értettem meg, amikor egy formátlan hasáb fával meg fejszével tért vissza. Va- lahonnét krétát szerzett, s karcsú fehér vonalakat rajzolt a fára. Mikor ezzel is megvolt, leült a ház közepére egy kis székre és a rajz mentén szép, komótos mozdulatokkal faragni kezdte. Egész éjszaka csattogott a fejsze a kezében. Jármot faragott. Tehenünk nem volt, de apám azt remélte, hogy az urasági igából majd csak juttatnak neki is egy jq jármos ökröt. •

Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. Olyan volt az utca akár a megbolygatott méhkas. Még csak hét óra lehetett, de az emberek már csoportosan, hangosan beszélgetve mentek a városháza elé.... Apám az utolsó simításokat végezte a jármon. Egy üvegdarabbal t ü k örsimára csiszolta, nehogy feltörje majd az ökör nyakát.-»-Hát mezsgyekarót fara- gott-e már? — kérdeztem tőle fontoskodva.

i —---------------------------------------------------------------lennének-e aggodalmak és kételyek az igazi okok és végeredmények tekintetében egy atomháború esetén.

H. C. STRAYHORN

Manuel Training School, Bordentown.

—Persze, hogy faragtam. De nem kell még az. Nem megyünk még a határba. » j

— Jobb, ha magunkkal viszük — aggodalmaskodtam tovább. Ebből apám rögtön megsejtette, hogy én is vele akarok menni.

—Na tedd hát bele őket aí tarisznyába — húzót elő négy ! takaros cöveket az ágy alól. .

Már jóval nyolc óra előtt! megtelt az udvar emberekkel, j Ki-ki a maga csoportjában várakozott. Mert úgy volt, hogy harminc — negyvenes csoportokba osztották fel a népet. Aszerint, hogy melyik csoport melyik határrészen kapja a földet.'. Mindegyik csoport élére egv-egy föld- igénylő bizottsági tagot álli- totak. Mi az öreg Seprenyi Kálmán csoportjába kerültünk. Még örültünk is, hogy igy alakult a dolog. Az öreg Seprenyit régóta ismertük, s apám titokban abban reménykedett, hátha majd a jobbik földből juttat nekünk. Pedig hát nem olyan ember volt- ő, aki kivételt csinálna valakivel. Tizenkilencben tagja volt a direktóriumnak is. Beszélték az emberek egymás közt, hogy na, nem hiába álmodozott az öreg a földosztásról, neki lett igaza.

Elmúlt kilenc óra is. Már kezdtünk türelmetlenkedni. Ha valamelyik vezetőféle em- ■ bér keresztülment az udvaron egyszerre százan is kérdezték tőle:

—Mikor kezditek má?

—Még nem jött a mérnök j — felelték.

Szeretük volna már tudni, melyik lesz hát a mi földünk, jó helyen kapjuk-e vagy csak amolyan bibicjajgató lesz.

A tétovázás valami uton- módon a fülébe jutott Grisa őrnagynak, a városparancsnoknak is, aki a tolmács kíséretében azonnal odasietett.

—Mire vártok? —kérdezte barátságosan, amint hozzánk érkezett.

—Nincs mérnök, nincs papír, nincs írnok — felelte neki az öreg Seprenyi.

— Mérőszalagunk sincs — toldotta meg Jónás Lukács, a városgazda, aki szintén a földosztás körül segédkezett.

— Hát aztán — mondta Grisa — föld van?

— Az van elég.

— Akkor mi kell még? Igénylő is van?

— Van — mutatott Seprenyi a várakozó emberekre.

— Nahát. Ha nincs mérőszalag mérjétek ki madzaggal vagy lábbal. Ki ért itt közületek a földméréshez? — fordult az emberekhez.

Egyszerre százan is nyújtották a kezüket.

— Értünk mi hozzá kivált ha magunknak mérjük — kiáltotta valaki tréfásan.

Elindult minden csoport a kijelölt határrészre. Az egyik a Kontába, a másik Csorbára, a harmadik az Igarióba. Kint voltunk mi is a babói határban, a Gaál-féle tanyán. Ennek a Gaálnak lehetett vagy ötszáz holdja, és tekintetes urnák szólitatta magát. Apám sokáig cselédeskedett nála. Itt ment keresztül rajta az arató gép is, aminek azó—A mi földünk melyik lesz? — kérdeztem türelmetlenül apámtól.

—Várjál sorjára, majd olvassák a mi nevünket is — mondta apám szokatlanul ünnepélyes hangon.

Ötödiknek mi következtünk.

— Ide verd le a cöveket!— mutatott Seprenyi maga elé.

Apám a tarisznyából előhúzta a leghosszabb mezs- gyekarót, s lassú, komotÓ3 mozdulatokkal verni kezdte a cöveket jó mélyre a fekete, porhányos földbe.

Időközben valahonnét egy diák is előkerült. Biciklin jött utánunk. A birtokleveleket mindjárt a helyszínen kitöltötte mindenkinek.

Késő délutánra járt az idő, amikor hazafelé indultunk. Apám útközben újra meg újra előhúzta zsebéből a birtoklevelet. Forgatta nézegette, mintha nem akarna hinni a szemének.

Ari Kálmán

Ford tárgyal a garantált évi bérről

DETROIT. — A Ford Motor Co. megkezdte a garantált évi bérre vonatkozó kollektiv tárgyalásokat a CIO-United Auto Workers szakszervezettel. A General Motors is tárgyal már, tía eddigelé még semmi hir nem szivárgott ki egyik helyről sem.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK

BAN minden kilenc mérfö1 vasúti pályára esik, egy mc dony, Angliában pedig minden két és fél mérföldre.