Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-21 / 16. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 21, 1955 % £ amerikai c* r Magyarázó r. "■■■ — Los Angeles készül a lapkonferenciára Lapunk multheti számában közöltük a Los Angelesi Lapbizottság részletes lapkoní'erenciás tervezetét. Nem lehet e j^-aslatot végigolvasni anélkül, hogy ne érezzük, mily ko­molyan, mily alapossággal nyúltak e kérdéshez, készítették terveiket ottani barátaink. Nagy megelégedéssel tölti el az Országos Lapbizottságunkat és bizonyára egész olvasótá­borunkat annak tudata, hogy Los Angelesben egy olyan csoport alkotja a lapbizottságot, amely ilyen komoly és tar­talmas politikai dokumentum elkészítésére képes, amely ily komolyan veszi a lapépités ügyét, amely fiatalos lelkesedés­sel készül az országos konferencia előkészitésére. Az Országos Lapbizottság április 7-iki gyűlésén beható tanulmányozás és vita tárgyává tette a tervvázlatot. Egyet- értett*célkitüzéseivel és mélyen értékeli azt a lelkesedést, azt a szellemet, amely áthatja azt teljes egészében. Mindamel­lett mint az a bizottság, amely immár több mint 18 eszten­deje napról-napra, hétről-hétre és évről-éVre közvetlenül ki­séri lapunk ügyeit s amely tudatában van a lap minden prob­lémájának, a pénzügyieknek éppúgy, mint a szervezetiek­nek, úgy érezzük, hogy egyes javaslatok nem veszik kellőkép figyelembe a lap és a mozgalom rendelkezésére álló lehetősé­geket. Különösképpen vonatkozik ez az országos szervező beállítását szorgalmazó javaslatra. Az Országos Lapbizottságban sohasem volt az az elv elfogadva, hogy “nincs idő és pénz szervező beállítására.” Hiszen még 6—8 hónappal ezelőtt is, elég súlyos anyagi kö­rülmények között is munkába állítottunk egy országos szer­vezőt mindaddig, amig a lap egyáltalán képes volt azt fi­nanszírozni. Lapbizottságunk számos gyűlésen foglalkozott országos szervező beállítása kérdésével. De az anyagiak mel­lett mindig ott volt a kérdés, hogy kit? És e pontban szin­tén igen nehéz a megoldás, mert a munkaképes emberek gyárban dolgoznak, idősebb emberek pedig nem minden eset­ben alkalmasak ilyen fárasztó munkára. A helyzet jelenleg az, hogy mielőtt országos szervező beállítására gondolhatunk ,meg kell oldanunk a HELYI lap­kezelés problémáját. Losangelesi barátaink tudatában lehet­nek ennek sürgősségével, hiszen, ott is problémát alkot e kérdés. New Yorkban nincs városi lapkezelőnk. New Jersey­ben most vesztettük el a legjobb képviselőnket, legdrágább barátunkat Veres János személyében. Chicago is lapkezelő nélkül áll. E néhány tény magábavéve rávilágít azokra a szerveze­ti problémákra, amelyeket nem lehet számításon kivül hagy­ni az országos szervező kérdésénél. Különben a legtöbb kérdésben egyetértünk a losangele- siek javaslatával. Reméljük, hogy e kitűnő munkaprogram vázlat akcióra fogja serkenteni lapunk barátait mindenütt. Első lépésként kérjük hozzászólásaikat éppúgy, mint saját javaslataikat a konferencia sikerre vitelére. Sötét kor fenyegeti a társadalmat A Maryland állami fegyház- bizottság főszaktanácsosa, dr. Robert Lindner, pszichoana­litikus, kijelentette, hogy a nyugati civilizáció egy uj barbárság küszöbéhez érke­zett. Azt fejtegette, hogy a társadalmat olyan veszedel­mek fenyegetik, mint az if­júkori bűnözés, értelmiségel- lenesség és a polgári szabad­ságjogok elleni támadások. Dr. Lindner a keleti lélek­tani szövetség huszonhatodik évi konferenciáján beszélt, amikor kijelentette, hogy ha a társadalom tovább megy megkezdett utján, “feltétle­nül egy újabb sötét korba lépünk, a vélemények elködö- sitésével, a szólásszabadság ellenőrzésével és korlátozá­saival s ami a legfontosabb, nem lesz mód a tudományok­hoz hozzáférni.” Dr. Lindner elmondta, hogy jelek vannak már, hogy “olyan korszakba jutunk, amelyet inkább az ős-ösztö­nök' fognak uralni mint az ér­telem és ez nemcsak a mi amerikai álmunknak az ellen­kezője, amely a racionaliz­mus (ész-álláspontra, mely az emberi gondolkodásnak el­sőbbséget tulajdonit) és az l értelem használatára van épit ve, hanem ép oly mértékben élettanellenes is, amenyiben az emberiség fejlődéstani elő- haladását megsemmisíti. “Az uj barbárság gyógy­szerei nem azokból az egyii- gyü megoldásokból állnak, hogy betiltjuk a tréfás rajz­könyveket (comic book-okat), sem abból, hogy megcenzu— rázzuk a mozikat, a televí­ziót,, sem abból, hogy betilt­juk a népszerűtlen meggyő­ződéseket. Mind az okok, mind az orvoslásmódok mé­lyebben fekszenek. Lehatol­nak társadalmi szerkezetünk és az emberi személyiség ter­mészetének gyökeréig.” Virginia makacskodik Virginia állam főügyésze ki­jelentette a legfelső törvény­szék előtt, hogy. ha parancsára véget kell vetni a megkülönböz­tetésnek a nyilvános iskolák­ban, becsukják az iskolákat. (Példa arra, amikor déli álla­mi hatóságok válnak iskolake­rülőkké.) ..................... HOGYHA IGAZ, ROSSZ VAGY 1JÓ, MEGÍRJA A MAGYAR SZÓ! Mért nem válaszolunk Dienes urnák New Jersey-i olvasóink kö­zül többen ismét megkérdez­ték tőlünk, mért nem vála­szolunk azokra a minősíthe­tetlen rágalmakra, amelyek­kel Dienes I. László ur New Jersey államban megjelenő lapjában illeti lapunkat és olvasóinkat. Miként Deák Zoltán szer­kesztőnk néhány héttel eze­lőtt röviden már megírta, szerkesztőségünk elsősorban azt a példát követi, amelyet a halhatatlan Lincoln elnö­künk statuált, aki méltósá­gán alulinak tartotta, hogy érdemlegesen válaszoljon a korabeli sajtóbanditák gyaláz- kodásaira. A m i megfelelt Lincoln elnöknek, az megfe­lel nekünk is.... De van egy másik szem­pont is, amely szerkesztősé­günk magatartását meghatá­rozza. Kritikák, viták elől nem szokásunk kitérni, tudja ezt az egész amerikai magyarság ép úgy mint lapunk olvasói. De más a helyezt, amikor ágens provokatörökkel, rendő­ri besúgókkal vagy ehhez ha­sonló elemekkel áll szemben egy haladó szellemű újság. Az a szennyes, eszelős szit- kozódás, amely Dienes László lapjaiból felénk irányul, a mai hisztérikus idők terméke és velejárója. Olyan újság, olyan újságírás csak olyan légkörben létez­het, amely a McCarthyzmust a Matusow- Cwetic- féle be­súgókat termelte ki magából, amely nemzeti hőssé igyek­szik tenni a Philbrikeket ugyanakkor, amikor az em­berek már nem merik aláírni a Fügetlenségi Nyilatkozatot és az állami hivatalok falai­ról letépik a Bil of Rights-ot Olyan újságírás csak abban légkörben létezhet, amely a McCarran féle bevándorlási törvényt iktatta hazánk tör­vénytárába, azt a törvényt amely arculütése minden be­vándorolt munkásnak, amely a náci faji alapon tesz meg­különböztetést ember és em­ber, bevándorló és bevándor­ló között. Ilyen újságírás csak abban a légkörben létezhet, amelyet a hidrogénbombás politika termelt ki. Nap nap után olvashatjuk a sajtóban azt, hogy hazánk­ban rohamosan nő az elmebe­tegek száma, rohamosan nő a fiatalkori bűnözök száma. Ennék a lelki egyensúlyában megbomlott társadalomnak meg van a magá megbomlott sajtója is. Ha tehát az az újság, amely a mccarthyzmus, a hidrogénbombás uszítok esz­méit tükrözi vissza, amely a besúgók esze járását köve­ti, támad bennünket és olva­sóinkat, arra csak büszkék le­hetünk. Az volna baj, ha egy ilyen lap dicsérne bennünket. A mai hisztérikus idők nem fognak örökké tartani. Ame­rika népének ép úgy mint' az egész emberiségnek érdeke, hogy megszűnjön a háborús feszültség. És amikor a hábo­rú veszélye, elhárul, meg fog szűnni a hisztéria is, melynek légkörében a felelőtlen rágal­“Dulles nem fogja az éleiét kockáztatni...” Az amerikai sajtó — nemcsak a baloldali, hanem a konzervatív is — tovább visszhangzik Dulles soroza­tos háborús uszításának elítélésétől. A New York Times levélrovata például 24 órával Dulles legújabb háborús beszéde után (melyet a jezsuiták konferenciáján tar­tott) máris közölt egy erőteljes kritikát a kiváló ame­rikai pedagógustól, Abraham Flexnertől. íme a levél: “Tisztelt Szerkesztőség! Az, hogy a Times április 12-én két beszédet közölt le, az egyiket Adlai Stevenson, a másikat Dulles kül­ügyminiszter mondta, — szerencsés véletlen, mert lehetővé teszi, hogy az ország összehasonlítsa ezt a két sze­mélyiséget, akik a jelen pillanatban két teljesen ellentétes álláspontot képvisel­nek, az egyik a békéét, a másik a há­borúét. Mr. Stevenson pártpolitikai érzés nélkül megvilágítja annak legnagyobb képtelenségét, hogy túlozzuk a kínai anyaországhoz közelfekvő két apró szi­get fontosságát, — hogy azok birtok­lásáért rántsuk bele hazánkat egy oly atomháborúba, amelyben nem lesznek szövetségeseink. Senki sm láthatja előr azokat a borzalmakat, amelyek elkerülhetetlenül megtörténnének. Az első világháború szomorú következményei, ame­lyekből még sem Németország, sem más részvevők nem tértek magukhoz negyven esztendő leforgása után sem, csekélység lesz, ha egy atomháború következmé­nyeivel hasonlítjuk össze. Mégis mindamellett, amikor Mr. Dulles úgy okoskodik, hogy egy “gyáva béke” er­kölcsileg és politikailag rosszabb mint háború, voltaképpen azt akarja, hogy e partmenti szige­teket őrizzük meg a formózai nacionalista csoport számára. Sem Mr. Dulles, sem fiai nem fogják életüket kockáztatni az | ő háborújában, ha sikerül neki azt elindítani. Rendezzünk nép­szavazást azok között, akik éle­tükkel fognak fizetni érte: a Young Men’s Christian Asso­ciation, a Catholic Youth Orga­nizations, a Young Men’sHeb- Stevenson rew Association, az amerikai cserkészfiuk és e szervezetek női változatainak tagjai között. Csak ha ezeknek a szervezeteknek túlnyomó többsége támogatja Dullest — Stevenson felfogása el­len, volna szabad továbbfolytatni Dulles vonalát. Közben azonban illene, hogy az egyházak szövet­ségi tanácsa, a külpolitikai szövetség, azok a csoportok, amelyek az Egyesült Nemzetek mellett vannak, jelent­sék ki, hogy nemcsak irtóznak a háborútól, hanem még attól is, hogy a külügyminiszter, az Elnök, Knowland szenátor és maroknyi hívei háborúról beszéljenek. Abraham Flexner New York, 1955 április 12. Neves iró Sobell szabadonbocsájtásáért John Wexley, színmű- és filmíró, a nagyközönség elé fogja tárni a Rosenberg-So- belDügy áttanulmányozásával töltött háromévi kutatómun­kájának eredményeit. Erre a nagyszabású beszámolóra fog alkalmat adni a Morton Sobell védelmi bizottság védnöksé­ge alatt rendezendő konferen­cia és bankett, amelyet ápri­lis 23-ikán szombaton délu­tán 4 órakor a Hotel Great North ernben tartanak meg, 118 West 57 utca. Az elő­jegyzési dij az ebéddel együtt 2 dollár 50. Wexley most fejezte be könyvét a Rosenberg-Sobell ügyről s a könyv rövidesen meg is jelenik Cameron and i Kahn kiadásában. Wexley irta a “They Shall Not Die” darabot a Scottsbo- ro-ügyről. valamint a halálos büntetés témájával foglalko­zó színmüvet, amelynek cime “The Last Mile”. Nagysikerű filmek szerző­je, mint a “Hangmen Also Die”, a “Confessions of a Na­zi Spy”, a “The Long Night”, a “The Amazing Doctor Clit- terhouse” és más holywoodi filmek. A gyalogosokkal történt autó balesetekről szóló fel­jegyzések szerint 1954-ben immár negyedik egymásu­tánkövetkező évben észleltek r "* 1 javulást. mazás mérges bozótjai fel- burj ónozhattak. Lehetséges azonban az is, hogy Dienes ur hamarabb is fel fog hagyni üzelmeivel. Egy régi — és gyakran he­lyesnek bizonyult mondás szerint ugyanis, akit az iste­nek el akarnak pusztitani, annak előbb elveszik az eszét. Egyes jelenségek, amelye­ket Dienes ur lapjainak ha­sábjain észlelünk, arra enged bennünk et következtetni, hogy ez a folyamat már meg ifi indult.

Next

/
Thumbnails
Contents