Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-21 / 16. szám
5 April 21, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Olvasóink Írják... .tógazdaságnál a való ténv- á lás az elmondottak lehet a fejlődés akadálya.” Tisztelettel Indiana-i olvasó Hozzászólás egy óhazai kritikához Tisztelt Szerkesztőség: Engedjék meg, hogy hozzászóljak a Magyar Szóban megjelent, a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének az ottani gazdasági és politikai viszonyok felett gyakorolt kritikához. Utalok egy levélre, melyet egy 26 éves, még gyakorlatlan fiatalembertől kaptam a Magyar Szó fentemlitett száma megérkezésével egy időben. Csak egy pár nap múlva lettem figyelmes arra, hogy a levélbeni okfejtések mennyire helyesek a mezőgazdaság és falusi parasztságra vonatkozóan. A termelő mezőgazdasági szövetkezetekkel kapcsolatban fedi azt a való tényt, melyet Budapesten márc. 1-4-én megállapítottak és bíráltak a Magyar Dolgozók Pártjának központi vezetőségi gyűlésén. A szóban forgó fiatalember mintha csak Budapesten lett volna azon a gyűlésen. Pedig nem volt ott, mert még közelében sem lakik Budapestnek. Az én kérdésemre nem kellett neki sem újsághoz, sem más gyakorlott bírálóhoz fordulnia, hanem a saját tapasztalatait sűrítette össze a következőkben: “Kedves bátyám, kérdéseire a családunkból egy sem olyan szakavatott az Írásban, hogy megfelelően tudjunk megválaszolni olyan kérdéseket, melyeket sokszor veszünk észre bátyám leveleiből, hogy szeretne tudni. Én most röviden egy szükreszabott levélben, ami napi életünkkel úgyis kapcsolatában áll,, megkísérlem a választ. A termelőszövetkezetek jók volnának, de a fejetlenkedés nagy; ezt nem ' fejtegetem, mert nincs akihez Írni lehet, a többit a bátyám tud gondolkodni és ismeri az okot, vagy a régi öregeket, mert még élnek elég sokan azokból is és a középidejüek még rosszabbak. Inkább a rossz sorsot választják. Az a közmondásuk, hogy inkább sült krumplit eszek, de nem dolgozok a termelőszövetkezetben, eladom a tehenem, vagy teheneimet, de nem fejem az államnak. Nem megyek a gyárba dolgozni, nem szaporítom az állam millióit. Nem... Nem... . nem! EZEK ROSSZ SORBA VANNAK, aminek saját maguk az okai. A tehéntartás jó, a beadott tejért literenként 72 fillértt fizetnek, de nem az_ összest kell beszolgáltatni. A szabad piacon 2.60 Ugyanúgy egyéb termény az A. B. búza nem számit az a különbözet 80 forint, ott is csak bizonyos százalékot kell beszolgáltatni, akinek sok van. nem nagy a százalék. Szabad piacon 240 forint. Mindezeket, értem az összes termelvénye- ket, ha általánosak lehetnének a szövetkezetek, senki semmiben szükséget nem szenvedne. “A demokráciának vannak ma már sok áldásos vívmányai, ami többnyire máris általános. Egyről teszek még említést, mivel nincs helyem az Írásra, ez bennünket is érintett. Minden újszülött csecsemő részére az állam 400 forintos utalványt küld a szülőkhöz a kelengyére. A következő leveleimben ezekután fogom bátyámat több dolog felől tájékoztatni, mivel annak a fejlődési lehetőségi határait ma még fel sem tudjuk fogni. A me“Mienk lesz a győzelem” Tisztelt Szerkesztőség! Kívánok mindannyioknak sok szerencsét, erőt és egészséget, sok bátorságot a további küzdelmekhez. Én is küzdők önökkel erőmhöz képest és mivel a Magyar Szó nélkül nem tudnék élni, mellékelve küldök tiz dollárt egy évi előfizetésemre, habár most már én is munkanélküli vagyok. Lefizettek engem is a vasútnál, már 66 éves vagyok, de a harcot nem adom fel, amig csak élek. örömmel harcolok, mert tudom és érzem, hogy a győzelem a miénk. J. M. Los Angeles, Cal. POMPÁS MAGYAR ESTÉK A Hungarian Garden Éttermében és Bárjában 1528 Second Avenue, New York, N. Y. (79-ik utcánál) ZETTL LACI, tulajdonos. — Telefon REgcnt 4-9670. Minden csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap Elsőrendű cigányzenekar játszik KITŰNŐ VACSORA $1.85. CSIRKE VACSORA $2.25 Legfinomabb borok, likőrök és pálinkák Egy jó tanács Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Igen sietek az írással, ne csodálkozzanak, hogy ilyen fésületlenül irok, de ez nagyon sürgős. Maguk talán tudnak még imádkozni, mert énekem már a miatyánkom is káromkodással kezdődik. Nincs semmim egy kevés són kívül, avval meg nem tudok mit kezdeni. A “relief” csekket, meg a megváltó tudja, hogy mikor kapom. Felvagyunk szólítva, hogy imádkozzunk. Bizony nagy tragédia érte ennek a gyönyörű országnak jobbsorsra érdemes népét, hogy olyanok őrködnek életünk biztonsága felett, akik nem ismernek más megoldást az emberiség elpusztításával fenyegető háború elkeüü, lésére, mint az imádkozást. A főmufti is azt mondja, hogy itt már csak az imádság segít, mert őt egy hasonszerü tanácsadója körbe-körbe vezeti, anélkül, hogy tudná hova, merre haladnak. Hát én imádkozás helyett egy jó tanácsot tudok adni. Adják át a kormányt az egyedüli hasznos rétegnek, a munkásosztálynak, amely termelni is tud. és el is tudja osztani a földi javakat és tudni fog igazi békét is teremteni az egész világnak. Bakáj Tamás. Tisztelt Szerkesztőség! Soraimmal arról kívánón tudatni önöket, hogy Józse Napot tartottunk, s ez alka lommal megünnepeltük a m kedves Hilkónénk születés napját is. A jelenlevők 111 dollárt adtak össze sajtón] támogatására. Az ünnepéh igen jól sikerült és mindenk jól érezte magát. Tisztelettel Buja .József. KIOLVASTAD £ LAPSZÁMOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! Nyílt levél Tolnainé őnagyságához Tisztelt Nagysád! Olvastam levelét az Amerikai Magyar Népszavában, melynek ez a cime: “Most jöttem a vasfüggöny mögül”. “Isten hozta önt a vasfüggönyön innen”, mondjuk mi éppolyan lelkesedéssel, aminővel az otthoniak mondhatják, hogy “Isten hírével!” Mi valamivel régebben jöttünk onnan, ahonnan Ön jött. 3u—40— 50 évvel ezelőtt. így valamivel szélesebb perspektívából Ítélhetjük meg úgy az ottani, mint az itteni helyzetet. Igaz, amikor mi jöttünk nem volt “vasfüggöny”. Nem volt bizony semmiféle függönyünk, legtöbbünknek még fedél is alig volt a feje fölött, gyermekeink hirből is alig ismerték a tejet, napközi otthont még kevésbé. De amikor ideértünk nem az volt az első dolgunk, hogy rágalmakat szórjunk szülőhazánkra és beszennyezzük a fészket, melyben felnevelkedtünk. Mi csak amolyan “közönséges” munkásasszonyok voltunk, nem urihölgyek. Persze az Ön ízlésével nem szállunk vitába. Megértjük az ön cikke minden szavából, sorából kivel-mivel állunk szemben. Ön nem tudja. Tolnainé nagyságos asszony, milyen tökéletes jellemrajzot adott Ön önmagáról abban az Írásában, amikor például ezt irta: . s “Férjem nagytudásu mérnök és nyelvész, aki hat nyelven dolgozott a Közlekedési Minisztériumban. . . főnöke egy volt masiniszta volt, aki szót sem tudott máskép mint magyarul.” Értjük Tolnainé, értjük! Olyan világ van ma az óhazában, amikor volt masiniszták, sőt, uram bocsá’, olyan “tudatlan” masiniszták, akik egy szót sem tudnak máskép mint magyarul, olyanok a főnökök a minisztériumban. Még ilyet! Hogy merészelnek a “csak” magyarul beszélő munkások még a lábukat is betenni a minisztériumokba, nemhogy főnökök lenni! Az ura halála után Ön elhatározta, hogy kijön a “vasfüggöny” mögül. Ön nem akar olyan Magyarországon élni, ahol csak magyarul beszélő munkások vannak a minisztériumokban. De akkor, amikor németül beszélő urak ültek nemcsak a minisztériumokban, hanem a királyi várban is, addig ön és az önhöz hasonlók nem gondoltak az elpucolás- ra, ugye? Még “ekölcsi” érveket is felhoz Ön. Azt hiresztelték, mondta, hogy az a volt masiniszta állítólag “vonatokat vezetett a deportálások idején”. És ezért kijön Ön a nyugatra, ahol VOLT HITLERISTA TÁBORNOKOK MA NEM VONATOKAT. HANEM HADSEREGEKET VEZETNEK, vagy készülnek vezetni! Főleg azonban azért jött ki a vasfüggöny mögül, mert ma odahaza minden asszonynak dolgozni kell. Te jó ég, hát élhet egy nagyságos asszony olyan világban, amelyben “a dolgozó asszonyok korán reggel hurcolják álmos kicsinyeiket a napközi otthonokba és este vagy a férfi, vagy az asszony megy értük.” Értjük Tolnainé, ott ahol minden asszony dolgozik, ott nehéz cselédet kapni. Meg nem is lehet tudni, annak a dolgozó asszonynak a férje ép a minisztériumban dolgozik, sőt, uram bocsá’ még miniszter is lehet! Végül pedig megsemmisítő véleményt mond az óhazáról : “Ugyan ki tud odahaza frizsider-ről, mosó- vasaló- gépről, állandó melegvízről.” Mi, amerikai magyar munkásasszonyok, nem azért jöttünk ki, mert nem volt még lakásunkban FRIZSIDER, meg vasalógép. Nem beszélve arról, hogy az otthoni vendéglőkben nem volt még akkor olyan meleg szelet fújó gép, ami annyira meglepte és megfujta itt egy vendéglőben az Ön puha kacsóit. Mi másért jöttünk! Megnyugtatjuk Tolnainé, lesz szülőhazánk népének is “FRIZSIDERE” meg vasalógépe. Ha azok, a magyar urak, akiket Ön úgy bámulhat, nem vitték volna egy emberöltő alatt két vészes háborúba szülőhazánkat, talán már ma is volna. De igy is lesz Tolnainé, őnagvsága. Lesz "FRIZSIDER”, lesz vasalógép, lesz bor, búza, békesség, önök nélkül Tolnainé, drágám, önök nélkül. Egy newvorki magyar munkásasszony MAGYAR CATERING A BRONXBAN KITŰNŐ MAGYAR KONYHA BRONX HUNGARIAN RESTAURANT | 2141 Southern Boulevard, Bronx, N. Y. (181—182. St. között) j Bankettek, lakodalmak, születésnapi partyk és minden alkalomra gyönyörű termek, színpad, mérsékelt árak! Érdeklődni esténként: WE 3-2522 — TA 8-4618. > ............................ "■-7 i , ~i ( GsnAd. Rétesház és cukrászda • 1737 Third Ave., New York, N. Y. (a 81. St. sarkán) i; Telefon: BU 8-0660 és BU 8-0670 • GESZTENYE PÍRÉ, MIGNONOK, TORTÁK • Este 8.30-ig nyitva van
