Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-07 / 14. szám
April 7, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Olvasóink Írják. *. Egy Verhovay-Rákóczi tag hozzászól az egyesülési cikkünkhöz Tisztelt Szerkesztőség! Kezemhez jutott a Magyar Szó március 31iki száma, melynek első oldalán cikk volt a Verhovay és a Rákóczi egyesüléséről. Az utolsó sorban, befejezésül, az van, hogy a lap nyitva áll a hozzászólásokhoz. Mivel úgy én, mint a családom tagja mind a két egyletnek, érdekelve vagyok. És érdekel a két egylet jövője is. A szerkesztő ur úgy állítja be, hogy a Rákóczi vonzó erő, a Verhovaynak meg nincs veszteni valója. Ön szándékosan félre akarja vezetni a két egylet tagságát. És amit irt az.az igazságnak a másik oldala. És szándékosan kihagyta a valóságot. Elfelejti, nem abba az időben élünk, amikor az egyletek a kikötőkben várták a tagjelölteket. Minden magyar egylet ott szerezte tagjait. És hivatkoztak a régi, magyar nevekre. Ön jól tudja az töbet nem jön vissza. A második generáció még hallani scem akar ilyen nevekre. Ez a valóság. És én az Ön írásából látom, hogy Önnek nincs ebben semmi tapasztalata. Visszamenőleg öt évre tag és vagyonszaporulatról ir. Említi, hogy a Rákóczinak 28,000 tagja van meg, hogy a Verhovaynak 60,000. A Rákóczi 5,000 tagot vesztett, a Verhovay ellenben gyarapodik. Ez biztos tény. A tagszaporodás nemhogy előrement, hanem Rákóczi neve alatt elértük azt az időt, hogy hátrafelé halad. Ön is jól tudja, hogy a be- tegsegély havidijak egyformák. Rákóczinál heti 6 dollár a betegsegély, Verhovaynál heti 8 dollár, mégis az utóbbi tud előre menni. Én ajánlom minden Rákóczi és Verhovay tagnak,, minden más egyleteknek, akik a régi magyar nyelvű egyletekbe tartoznak, hogy csatlakozzanak egybe olyan ország zászlaja alá ahol mindennapi kenyerünket keressük és igy a második generációt visszahozhatjuk. Abba találja az amerikai magyarság a jövőjét. És csakis úgy boldogulhat. De csak addig, amig nem késő. De úgy látszik, a szerkesztő ur az amerikai magyarságnak nem építője, csak rombolni akar. Itt a másik lóláb, ami kilátszik a félrevezetésből, ön az amerikai magyarság közül Magyarország 10 éves évfordulójára üdvözletét keres. Hogy építették fel Magyarországot a Horthy és a nyilas romokból. Ezt a felvételek és képek is bizonyítják. Éppen olyan romokba akarja Ön az amerikai, magyarság jövőjét biztosítani. Addig még nem késő. Ön meg ellene van. Az ilyen szándékos rosszakaratú rombolókra az amerikai magyarság nem hallgat. És nincs is szava beszélni nevükben. A maga tanácsa nélkül is megtalálja az utat a jövőbe. Lesz egyesülés vagy nem. " Tisztelettel, Louis Gall A szerkesztőség válasza: Néhány helyesírási és mondattani hiba kijavításától eltekintve szószer int közöljük a fentiekben egy olyan • magyar testvérünk válaszát a Verhovay Rákóczi egyesülésről irt cikkünkre, aki mind a két egyletnek tagja. Közöltük a levelet annak ellenére, hogy a levélíró indokolatlanul roszhiszemiüséggel, félrevezetéssel, rombolási szándékkal vádolja szerkesztőségünket. Ezt a vádat a levéliró természetesen nem tudja tényekkel alátámasztani. Mert ha az a tény, hogy valaki ellenzi az egyesülést, magába- véve rombolási szándékot, félrevezetést, rosszhiszeműséget jelent, akkor a mi Gáli testvérünk mindkét egyletének vezetőségét és tagjai nagy részét is rombolóknak nevezi, mert hiszen eleddig azok is ellene voltak az egyesülésnek, a két egylgt jelenleg sincs egyesítve és tudjuk van mindkét egyletben sok száz sőt ezer tag akik ellenzik az egyesülést. Nyilvánvaló, hogy a mi kedves Gáli testvérünk ítélőképességét erősen meggyengítette a szenvedély. Már pedig amikor fontos ügyekről tárgyalunk, akkor nem szabad engedni, hogy a szenvedélyek uraljanak bennünket, hogy sértegető szavakat használjunk érvek helyett, hogy el- ! lenféleink érveit úgy intéz- I zük el, hogy “rombolóknak és félrevezetőknek’ hivjuk őket. • Mi nem fogunk hasonló módon válaszolni Gáli testvérünknek, mivel tudjuk, hogy alapjában véve nem rosszhiszemű ember és, hogy valóban szivén hordja mindkét egyletnek és általában az összmagyarság érdekeit. Ennélfogva mi csak az általa felhozott érvekhez és tények megállapítások némelyikéhez szólunk hozzá. Gál testvér érvei egymást ütik agyon. Egyrészt azt A gazdagabb tejtermelők elnyelik a szegényebbeket ~ ajánlja, hogy minden amerikai egylet egyesüljön az amerikai zászló alatt (ami alatt nyilván amerikai nevet ért) mert “csakis úgy boldogulhat.” Másrészt büszkén (és joggal) jelenti ki, hogy a Verho- vayban tagszaporulat és a Rákóczinál magasabb betegsegély van. Nos ha a Verhovay név alat gyarapodik az egylet, akkor mi szükség van az egyesülésre? Ha a Verhovay név jó, akkor minek a William Penn? És ha a Verhovay név jó, akkor, miért nem jó a Rákóczi név? Ezekre a kérdésekre nem ad választ Gáli testvérünk. Gáli testvér “rombolással” vádól bennünket. De mit rombolunk? Az egyesülést, ami még nem történt meg? Hogy lehet rombolni valamit ami még nem létezik? Mi igenis 'akarjuk az egyesülést. De nem olyan egyesülést, ame/v idő előtt eltemet- j né a magyar nyelvet és a j magyar kultúrát Amerikában! Nem olyat, amely elvenné a tagság nagy részének j abbeli jogát, hogy beleszól- j hasson egylete ügyeinek inté-; zésébe. Az az amerikai magyar, aki ilyen biztosítóba i akar tartozni, az vehet magának a Metropolitantól biz- j tositási kötvényt. Mi nem j 1 ilyen egyesülést akarunk, ha- j nem olyant, ami még sokáig | j fenntartja a magyar társadal- í mi életet, kultúrát Amerikában. Olyan egyesülést amely nem szégyenli magyar mivoltát. És ez nincs ellentétben fogadott hazánk iránti hűségűnkkel és szeretetünkkel. Amerikát bevándorlók alapították és tették naggyá. Amerika mindig tiszteletben tartotta minden bevándorolt fiának nyelvét és kultúráját. És mi nem írjuk alá Gáli testvér azon nézetét, hogy a második generáció hallani sem akar “ilyen nevekre” értve alatt a Rákóczi nevét! Végül pedig csak annyit, hogy mi nem állítottuk azt, hogy az egész amerikai magyarság nevében beszélünk. Mi csak a magunk nevében, lapunk olvasó táborának nevében, s minden olyan magyar nevében aki nem szégyenli magyar kultúráját, azok pe- vében beszélünk. És az a több mint félévszázados támogatás, és helyeslés, amit a mi sok ezernyi olvasónk részesít bennünket feljogosít bennünket, mi több kötelességünkké teszi, hogy olyan kérdésben, j amelyekben ők is érdekelve vannak, igenis kifejezzük véleményünket. Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó feb. 24-i számában olvastam egy cikket: “Újítás a tej szállításban” ci- men. Lehet, hogy ez jó, de eredete nem tisztasági és egészségi szempont volt, hanem letörni a szegényebb farmerokat. Az első újítás a tejszállitásban már 5 évvel ezelőtt történt, akkor uj, tiszta tejházat kellett építeni hűtővel és vízmelegítővel, fe- jögéppel, villanyvilágítással. Az újítás közel $750 kiadást jelentett egy-egy fármon, ezek mellett még a vilanyhu- zatot kellett fizetni. Az eredmény az lett, hogy mig hűtő nem volt, a tej szállító teherkocsi várt is sokszor amig a farmer megfejt és a friss tej egy óra múlva a feldolgozó telepen volt. Jött a hütő, s a farmer később ment fejni, a reggeli tej a hűtőbe került az esteli fejéssel és csak másnap 11 és 12 óra között került a feldolgozó telepre, tehát közel 30-36 órát késett. Sok helyen az utszé- len várta a nyári, forró napot és jó melegen ment a feldolgozó telepre, a fogyasztók egészségére és a hütőkompániák örömére. A mostani újítás sem lesz jó egészségi szempontból és itt nem is az a fontos. Először azért, mert a tejet nem lehet*látni. A tehén úgy télen, mint nyáron változás alatt van, télen a cement hideg és kemény a tő- gye, megfázik, vagy megfekszi, reggel véres lesz a tej anélkül, hogy a farmer tudná. Nyáron a legelőn egyiki a másikat megüti, valamikor olyan füvet eszik, hogy a tejet három napig sem lehét a többihez tenni és ezeket a dolgokat nem tünteti fel az a drága újítás, s a tej fogyasztók azt hiszik, hogy már minden rossz ki van véve a tejből, pedig csak el van dugva. Az ujitás igazi célja, hogy a 200-300 ákeros farmokat, melyek még bírták az első újítási versenyt, mely 6-700 dolláros kiadást jelentett, most a gazdag orvosok, szenátorok, kormányzó urak vegyék át árveréseken, mert ezek nem mernek belemenni a 6-7000 dolláros kiadásba és a régi tulajdonos rajta marad a farmon, mint munkás. Az a 4000 Ohioi farmer, akik már az uj alapon szállítják a tejet, nem a maguk kezével s nem a kiskocsin tolják ki a trágyát az istállóból (ezt még Nagy Ferenc sem csinálja, pedig ö már csak ért hozzá!) Itt épül egy istálló 16,000 dollárért. Ez a farmer a jövőbe lát, tudja, hogy a szomszédja nem lesz képes vele versenyezni. Megveszi a közeli farmokat, a régi munkás tovább dolgozik. A gazdagabb tejfeldolgozók elnyelik a szegényebbeket s egy nagyobb központba viszik a tejet. A fogyasztó közönség úgy fogja fizetni a tejszámlát, minta vizet, a villany, olaj, vagy telefonszámlát. De egy 6 gyermekes családnak akkor sem jut 6 kvart tej egy napra. Kovách István Több angol rovatot! Tisztelt Szerkesztőség! Mivel, hogy az én gyermekeim magyarul nem olvasnak, szeretnék több angol rovatot látni a Magyar Szóba, hogy nekiek is legyen alkalmuk belenézni a munkássajtóba. Michigani munkás Rákóczi képének nincs helye a Rákóczi irodában? Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék egy pár szót szólni a bridgeporti anyaosztály március havi gyűléséről. A konvenciós delegátusok választása előtt többen hozzászóltak az egyesülés kérdéséhez. Az egyik hozzászóló kijelentette, hogy ez nem egyesülés, hanem beolvadás. A titkárunk egyszerűen eladta a Rákóczi egyletet a Verhovaynak. Hiszen az uj irodába már be se tették Rákóczi képét. A felavatásnál már be! volt helyezve a lomtárba! A központi elnök «jelenté-1 sét nem érdemesítette Vasas a Szemlébe közölni. Amikor megválasztották a hat konvenciós delegátust, egy ré-l gebbi, volt anyaegyleti elnöldí elkezdte dicsérni Vasast. Erre néhánvan tiltakozni kezdtek. Nagy kiabálás lettt. Valaki sürgősségi indítványára 1 aztán az elnök kalapácsiité- se beszüntette a gyűlést. így aztán nem lett idő ar- i ra, hogy az osztály utasítást adjon a delegátusoknak, hogy milyen megbízatással menjenek a konvencióra: nem csatlakozni, vagy beol-| vadni a Verhovayba. Rákóczi tag tMIIIIKIflI III •• 111 It l%#MV ICtl Mllttf fltllll tlill Ilii • 11 MB Hilft Ml 11 KIOLVASTAD E LAPSZAMOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! HOGYHA IGAZ, ROSSZ VAGY JÓ, MEGÍRJA A MAGYAR SZÓ! Születésnap Perrisben Bustya Károly 72-ik születésnapját ünnepelte márc ,20-án, amikor barátai szép számai felkeresték, hogy ki- fejezék jókívánságaikat. Bus- tyá Károly fiatal éveiben a new yorki Rand Schoolban tanított. Olvasottsága, értel- messége minden alkalomkor tárgyilagos, tanulságos előadásban nyilvánul meg. Ösz- szejöteleinken a családi kis zenekart vezeti jól zongorázik, hegedül és harmonikázik. Hetvenkét éves kora ellenére fiatalos hévvel dolgozik a Magyar Szó éi'dekében, minden alkalmat felhasználva annak támogatására. Születésnapján, amikor a megjelenteknek köszönetét mondott a sok jókívánságért,'egy régi jó barátja elmondta, hogy az elmúlt születésnapján, amikor jókívánságát kifejezte és megjegyezte, hogy. szeretne élni 100 évig, Bustya barátja azt felelte, hogy szívből kívánom kedves barátom, hogy úgy legyen, hogy én mondhassam el a halotti búcsúztatót. Asszonyaink finom süteményeket hoztak, melyekhez; Bustya máma jó kávét készített, s a társaság egy kellemes délután emlékével a legjobb hangulatban volt együtt az esti órákig. Soosné 5
