Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-07 / 14. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 7, 1955 F Peyer “kegyelmes i 1 Tisztelt Szerkesztőség! Göndör Ferenc halála óta “Az Ember’ egyre mélyebbre sülyed. Ezt semmivel sem lehetne jobban bizonyítani, mint hogy a március 19-iki számában legutóbb megjelent egy cikk, Peyer kegyelmes 1 úrtól még csak nem is az első. Nem tudom, nem a hajlott kor hatása . érződik-e az agyán, de első vezércikkében Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolásának feb- : ruár 17-iki évfordulóján arról elmélkedik, hogy az ' el- lenforadalmi tiszti különítmények őt is meg akarták gyilkolni, de a véletlen következtében nem találták otthon, mert külföldön tartózkodott egy nemzetközi kongresszuson. Nos hát, ami Somogyi és Bacsó meggyilkolását illeti, ezt Peyer Károly őexcellenciája nem reklamálhatja a jelenlegi magyarországi rendszeren, ellenben ebben az ügyben nyugodtan fordulhat Kállay barátjához, avagy egyenesen a “Főméltóságu TJrhoz’, aki a háborús bűnösség címén számára esedékes felakasztást elkerülvén, jelenleg Portugáliában él emigrációban. Peyer kegyelmes ur azonban Somogyi és Bacsó meggyilkolását nem az általa kutyahülyeséggel * kiszolgált Horthy-fasisztákon, hanem a jelenlegi magyarországi rendszeren reklamálja! Ami pedig azt illeti, hogy Peyert is meg akarják gyilkolni, enyhén szólva nagy túlzás. A fehér terror ellenforradalmának igen nagy szüksége volt, akárcsak itt a “Nemzeti Bizottmánynak” elnevezett, a reakciós szökevényeket magában foglaló uj ellenforradalmi szervezetnek is a szobatiszta szociáldemokrata “munkásvezérre,” aki évtizedeken keresztül kiszolgálta az ellenforadalom, a GyOSz és egyéb munkásnyu- zó szervezetek érdekeit. Peyert tehát nem akarták az ellenforradalmárok meggyilkolni, hanem féltékenyen őrizték és minden esetben megvédelmezték (kivéve 1930 szeptember 1-ét) attól, hogy a munkások ellássák a baját a sok-sok kárért, melyet Hetényi, Zombori, Schweinit- zer, Keresztes-Fischer és társaik kiszolgálása, a magyar munkások denunciálása terén elvégzett. Peyer kegyelmes ur, aki gondosan ügyel arra, hogy igv szólítsák, a március 19- íkén megjelent vezércikkében arról elmélkedik “Az Ember”- ben, hogv “Lesz még M agy arországon szociáldemokrácia !” Amikor a cikket elolvastam, undor fogott el és arra gondoltam, hogy vannak vén szalámitolvajok, akik a múltból semmit sem tanultak. Ezért tartom szükségesnek, hogy emlékezőtehetségét egy kissé felfrissítsem és tudtára adjam, hogy ő nem illetékes a magyar munkásság nevében nyilatkozni és állástfoglalni. A magyar munkásságtól ő már réges- régen elszakadt és ahhoz ré- gesrégen hűtlen lett. De nemcsak a munkásság, hanem a szociáldemokraták nevében sem beszélhet, mert a legális ur” viselt dolgairól életét élő szociáldemokrata párt kongresszusa 19 4 7 augusztus 21-ikén egyhangú határozattal kizárta a szociáldemokrata pártból. Ez még akkor történt, amikor a “kényszerfuzió” kérdése még csak szóba sem került a két munkáspárt között. A kong- reszusorr egyetlen egy szociáldemokrata sem akadt, aki egy szót is emelt volna Peyer kegyelmes ur mellett és aki a kizárás ellen szavazott volna. Ez a lesújtó Ítélet arra kötelezi a kegyelmes urat— pedig hát ezt saját elvtársaitól és legális szociáldemokrata párttól kapta — hogy véglegesen vonuljon el a közszereplés színpadáról, ahol csúfosan megbukott. "A magyar munkások többé már sohem kiváncsiak a kivénült “kegyelmes ur” fecsegéseire; sem otthon, sem idekint. A kegyelmes ur éljen csak nyugodtan KILENC SZOBÁS fényűzően berendezett laká sában, amelyet a havi 600 dolláros állítólagos “tiszteletűi j”-ból tart, a Free Europe Committee-nek s a Nemzeti I Bizottmánynak! Ne törődjön j a hátralévő egy-két év alatt a magyar munkások ügyeivel, miután azok sem kérnek ©belőle. Amerikai magyar munkás Félti az 5 dollárját Tisztelt Szerkesztőség! 1940-ben kimentem a farmára, de nem az én farmámra, s ott dolgoztam 13 évig. Közben jött a második Világháború, megindultak a munkák, de én — hatvanéves lévén — nem gondoltam, hogy bárhol is megfelelő munkát kaphatnék. Tizenhárom év j múlva eljöttem a farmáról párszáz dollárral, ami igen gyorsan el is fogyott a városban. És most 75-éves vagyok, és ahogy szokták mondani: se pénz, se posztó. Hova menjek? Elmentem a jólléti hivatalhoz segélyt kérni. Sok-sok szaladgálás után, sok-sok idő után végre kaptam is 36 dollárt egy hónapra. Ez is jobb, mint semmi. Amikor az első csekket megkaptam, a bankban, ahol be akartam váltani, azt kérdezték tőlem, van-e pénzem a banknál. “Hogy volna?“, feleltem. “Nem látják, hogy jóléti segélyen vagyok?” “Nálunk az a^szokás—mondták— hogy minden csekk után, amit beváltunk, 10 centet lefogunk. De ha egy kis összeget beteszel a bankunkba, akkor nfem számítunk fel semmit a csekkek beváltásáért.” Jól van. Betettem 5 dollárt. Veszendőben van-a az én 5 dollárom? Tudom, hogy ötezer dollárig a bankbetéteseket biztosítja a kormány a [bank csődje ellen. Igen ám! De baj esetén mibul fizetné | vissza a kormány az én 5 dolláromat, amikor a kormánynak sokbillió dollár az adóssága? Vájjon ha rákérül a sor és visszakérném az 5 dolláromat, nem fogja-e azt mondani nekem a kormány, hogy menjek a sóhivatalba? Egy proletár “így jó az élei” Az óhazaí levelet, amelyből az alanti részieteket emeltük ki, egy Indiana állambeli olvasónk küldte be azzal a megjegyzéssel, hogy “ez a levél egy jó pofon annak a pasinak, aki még mindig a magyar népet akarja felszabadítani.” A levél nagy része személyi részleteket tartalmaz, hogy ki mikor nősült, mikor ment férjhez hány gyermekük van, stb. Aztán jön' ez a részlet: “A kedves bátyám szülőfaluja nagyon sokat épült. Szép minden. Én nagyon szeretném ha még egyszer haza tetszene jönni és úgy meglátni. így jó az éleL Sok házak épültek és minden más...’ Egy másik levél ugyanabból a szabolcsi faluból e sorokat tartalmazza: “Mi nagyon, sokat emlegessük magát, hogy milyen sáros utakon jártunk, amikor idehaza tetszett lenni. (Az illető 1948-ban látogatóban volt otthon. — Szerk.) Tetszik még rá emlékezni? Most egy kicsit kényelmesebben lehetne járni, mert busz jár Várdába és Ajakra is.” Folyik a bevándoroltak védelmi küzdelme RóTH ERNŐ KIEMELKEDŐ BESZÁMOLÓJA — A Magyar Szó tudósítójától — Nem a nevek teszik értékessé a cikkeket Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon nehezen tudom magam rávenni, hogy valamit dicsérjek, de az 1955-ös naptárunuk úgy írásban, mint képekben és nagyságra felülmúlta az előbbeni nap tárainkat. Megemlítek egy képet, amit a naptár hozott Komló városáról. Én ott dolgoztam rövid ideig mint csilés gyerek 1904-ben. Komló akkor egy utcás kis sváb falu volt egy kocsmával és semmi mással. Mekkora változás történt ott a felszabadítás óta! A többi képek is nagyon jók.- Sok képet és tudományos cikket a következő naptárban is. Most pedig egy pár szót a “Brónxi olvasó” leveléhez a lap márc. 10. számában. Ön azt Írja, hogy tanulni akar, de az öreg olvasók írásaiban nem talál tanulniva- lót. Szerintem minden írásban van kisebb vagy nagyobb mennyiségben tanulnivaló. Történetesen nincsen sehol olyan egyszerű irás, amiből valahol egy kis helyesség ki ne kandikálna és nincsen olyan helyes irás,^amiből valami helytelenség ki nem kukucskálna. A Magyar Szónak minden írója jó, Pogány, Rev. Gross, Deák és a többi. És azok a régi öreg bunkó fejüek, olyanok mint saját magam, azok is jók. De amikor valóban “tudományra” szomjazok, akkor olvasom a Jávor Pál féle komédiások, Guthy Böskék velencei kalandját, vagy cukrászdái pletykáikat a “Szabadságiban mert ezek neve nélkül az elmondott szavaimnak nem volna sok tudománya. Biró Dezső Vagy kétszáz delegátus és vendég gyűlt össze március 19-ikén a newyorki Jugoszláv Hallban, hogy újabb akcióba lépjenek a Walter—Mc- Carran-törvény eltörlése érdekében. Ez az összejövetel ugyanakkor a newyorki állami bevándoroltak védelmi bizottságának elsőéves évfordulóját is ünnepelte. A N. Y. állami védelmi bizottság titkára, Alec Jones, összefoglaló jelentésében előadta, hogy többszáz nem polgár bevándoroltat vettek vé- de/mükbe a deportálási eljárások során. A newyorki konferenciával együtt Los Angeles, Detroit és Boston is tartott kerületi konferenciákat, március 27-28-án pedig Washingtonban készülnek uj bevándorlási törvényt sürgető konferenciára. Bár a bevándoroltak védelmi bizottságainak munkája mindenkor a polgárjogok védelmére szorítkozott, az igazságügyminisztérium mégis “felforgatónak” minősítette a bizottságot. Újabb gonoszság volt, amikor a kongresszusi bizottság, amelynek célja és feladata volna a jótékonysági gyűjtésekkel visszaélő szervezetek .üzemeinek kivizsgálása, visz- szaélt ezzel a megbízatással, amikor az egyáltalán nem jótékonysági ügyekkel foglalkozó bevándoroltak védelmi bizottságát idézte maga elé és piszkálni kezdte, kik segítik ezt a szervezetet nemes munkájában. Nyilvánvaló, hogy ez a támadás is a bevándoroltak üldözésének folytatására irányul, még jobban meg akarja nyirbálni a polgárjogokat, még jobban meg akarja félemliteni a bevándoroltakat, nehogy élni merészel jenek alkotmány biztosította jogaikkal s főleg nehogy tiltakozni próbáljanak a rendőrállami intézkedések ellen. A védelmi szervezet eltiprásá- val szeretnék megfosztani a bevándorolt amerikaiakat a védelem minden lehetőségétől A konferencia fő célja odahatni, hogy a 84. kongresszus törölje el a Walter-McCaran- törvényt, melyet maga Truman elnök is alkotmányellenesnek minősített, amikor megszavazták és jogerőre emeltek az elnöki vétó ellenére. Sőt, megválasztása előtt Mem ért egyet Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó szellemi vonalával, tudósításaival nem értek egyet és csakis a jobb sajtó hiányában olvasom. Majd a jövőben irok részletes kritikát. v K. S. Detroit (Szerkesztőségünk érdeklődéssel várja a kritikát.) KIOLVASTAD E LAPOT? ADD TOVÄBBMÁS IS TANULHAT BELŐLE! Eisenhower is megbélyegezte e “fajvédő” törvény igazságtalanságait, de az az ígérete, hogy megváltoztatja, a mai napig is csak Ígéret maradt, mint annyi sok más. Az idegenszármazásuak védelmi- szervezete ezenkívül még azt is sürgeti, hogy válasszák külön a bevándorlási és polgárosodási közegeket az igazságügyminisztériumtól és az FBI-tól. Eddigelé már vagy negyven törvényjavaslatot terjesztettek a kongresz- szus elé, egyelőre azonban nem nagyon kedvezőek a kilátások és semmi sem fontosabb, mint hogy fokozott erővel harcoljunk a helyzet megváltoztatása érdekében. Profeszor Ephraim Cross elnöklete alatt tették meg jelentéseiket a különböző nyelvi csoportok, köztük a magyar csoport is, Róth Ernő titkár utján. Róth Ernő jelentése a konferencia egyik kiemelkedő' beszámolója volt, amennyiben teljes erővel kidomborította a védelmi szervezet nagyszerű munkáját a magyar üldözöttek * érdekében. Bejelentette többek közt azt a jó hirt is, hogy Mary Quistet szabadlábra helyezték. Egy második nemzedékből való fiatalember, Saltzman, elmondta, milyen embertelen szenvedést okoz a családoknak a fasisztaszellemü Walter- McCarran-törvény. Saltzman édesapja.is a deportálásra ítéltek közt van. Megrázó volt az egyik üldözött, Frank Ibanez, kubai származású munkás jelentése. Azzal vádolták, hogy tagja volt a KP-nak. Ibanyez jelentette, hogy pékszakszervezete, amely immár 106 éves és jelenleg az AFL 1 számú lokálja, százszázalékra mellette áir és segíti ■ a deportálás elleni küzdelmében. Szak- szervezetének kösz önheti, hogy négyhéti fogság után szabadon engedték. A jelentéseket összegezve kiderül, hogy 64 anya és nagyanya ellen is deportálási eljárás van folyamatban, sőt két apró gyermek anyját is hosszú ideig óvadék nélkül tartották fogva. A delegátusok több határozati javaslatot fogadtak el, amelyek alapján megkönnyi- tenék a polgárosodást azoknak akik két éve élnek az országban, továbbá lehetetlenné tennék a deportálást azok ellen, akik legalább öt éve tartózkodnak itt. Javaslatot fogadtak el ai’a nézve is, hogy március 27-28-án Washingtonban összejövetelt rendeznek és a Walter-McCarran- törvény eltörlése végett látogatásokat eszközölnek az egyes kerületek törvényhozóinál, szenátoroknál és képvi- - selökftél egyaránt." A konferenciát bankett követte. Ezen közel ötszázan vettek részt. A banketten szinpadi előadás keretében mutatták meg a Walter-Mc- Carran- törvény barbár kegyetlenségeit.
