Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-07 / 14. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 7, 1955 Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada $7. — Foreign JS8 one year, S4 half year. — Single copy 15 cents Most MINDENKI cselekedhet a béke érdekében Lapunk évek óta figyelmeztette olvasóinkat arra, hogy működik hazánkban egy veszedelmes csoport, amely semmitől sem riad vissza csak hogy Amerikát és ezzel együtt az egész világot háborúba rántsa. Számukra jól üzlet a háború és a háborúra való felkészülés. Nem titok, hogy kik e csoport legfőbb szószólói és vezérei: Knowland szenátor és a republikánus párt vele együttműködő számos magasrangu tagja, a tábornokok s admirálisok kamarillája, élükön Radford és Carney admirálissal, Stratemeyer nyug. tábornok, McCarthy és környezete, a Kina Lobbi tagjai és Wall Street ezekhez hasonló számos más nagybefolyásu ügynöke. Ez a társaság volt az, amely ellenezte a koreai háború befejezését, amely el szerette volna gáncsolni a genfi egyezményt és amely minden követ megmozgatott, hogy az indokínai háborúba is belekeverjenek bennünket. Most a kinai part menti szigetekkel, Quemov- és Matsu- val kapcsolatban próbálkoztak meg kirobbantani a háborút. Háborús uszításuk azonban olyan otromba volt, hogy még a demokrata párt vezetősége is kénytelen volt “háborús párt”-nak bélyegezni e csoportot, s a múlt héten Eisenhower elnök is kénytelen volt kijelenteni, hogy azok a kardcsörtető és háborút jósló beszédek, amelyek e csoportból hangzanak egyre harsányabban “nem szolgálják a béke ügyét.” Számos jel mutatja, hogy az amerikai nép, akárcsak az indokinai háborús válság idején, határozottan ellenzi a háborús klikk eme uj törekvéseit is. Itt az ideje annak, hogy MINDEN békeszerető amerikai polgár hallassa hangját e kérdésben. írjunk szenátorunknak és képviselőnknak, mondjuk meg nekik, hogy elitéljük a háborús párti admirálisok hisztériakeltő törekvéseit. írjuk meg nekik, hogy minden szempontból tarthatatlannak tartjuk azt a politikát, amely e két sziget miatt háborúba vezetné Amerikát. A béke fenntartása szempontjából Quemoyt és Matsu szigetét vissza kell adni Kínának. Minél előbb mossuk kezünket Csank Kaj-sektől, akit nemcsak a kinai nép, hanem egész Ázsia bitorlónak és háborús uszitónak tart, annál biztosabbá válik a béke ügye Ázsiában és az egész világon. 1882 január 30 — 1945 április 11 Gellért Hugó FRANKLIN DELANO ROOSEVELT New York, 1955 áprilils 6 JCJi/eá ofuciSo! Hogy tetszett a multheti nagy “szabadság” lapszámunk ? Igyekeztünk méltóvá tenni az alkalomhoz, amelyre készült. Tudjuk, jobb, tökéletesebb is lehetett volna, de az olvasóink tudják, hogy elég nehéz körülmények között készül a mi lapunk. Ezenfelül az üdvözletek és ünnepi cikkek jelentékeny része túl késő érkezett meg ahhoz, hogy elhelyezhessük azokat az ünnepi számban, így hát bizonyos értelemben ez a lapszámunk, de még a jövő heti is “ünnepi szám” lesz. It jegyzem meg a kedves olvasóinknak, hogy a múlt heti lapszámunk, a maga 28 tablóid oldal terjedelmével az évente kiadott naptárunk nem kevesebb mint EGY- HARMADÁNAK felel meg. Egy-harmad akkora nyomdai, szerkesztőségi és kiadói munka ment bele, még több is legalább nyomdailag mivel ez ünnepi lapszámunkban SOKKALTA több üdvözlet volt mint a naptárunkban és az üdvözletek kiszedése eléggé bonyolult nyomdai munka. De higyje el ^ kedves olvasó, szívesen végzünk minden munkát, amivel úgy érezzük, szolgálhatjuk a béke és haladás ügyét, szolgálhatjuk az amerikai magyarságot. Engem egyénileg is nagyon érdekelnének olvasóink véleményei az ünnepi számról. írják hát meg őszintén, tárgyilagosan mi a véleményük róla, írják meg a hiányosságokat, hibákat, és Írják meg azt is ha tetszett. Országos Lapbizottságunk március 31-iki ülését a Los Angelesi lapbizottságunk három lelkes tagjának, Faragó munkástárnak és kedves feleségének, Uhrin munkástársnak, valamint egy kedves Miami-i olvasónknak és barátunknak részvétele tette emlékezetessé és a szokottnál fontosabbá. Los Angelesi barátaink igen komolyan veszik a Labor Day előtti napokon ott tartandó lapkonferenciát és egy nagyszerű, alaposan át* gondolt javaslatot nyújtottak be az Országos Lapbizottság elé, melynek részleteit lapunk jövő heti számában közöljük. Reméljük, hogy ennekutána már városaink labpbizotságai is benyújtják a maguk terveit, javaslatait a lapkonferencia programjára és általában lapunk építésére vonatkozóan. Munkástársi tisztelettel Deák Zoltán Strauss a radioaktiv “ csapadék”-ról WASHINGTON. — Lewis L. Strauss, az atomenergia bizottság elnöke, “felelőtlen”-nek minősítette azokat a kijelentéseket, amelyek szerint a Nevadá- ban tartott atomrobbantásból származó radioaktív “lecsapódások” kárt tettek volna emberekben. Azt mondja, hogy 10,000 ilyen kisebb kisérlet érne fel a Csendes-óceánon végzett nagyszabású kísérletekkel. “EGYÜTT ÉLNI... EGYÜTT DOLGOZNI... EGY VILÁGBAN ... BÉKESSÉGBEN .. Kedden, április 11-én lesz tiz esztendeje, hogy örökre lecsukódtak Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok 32-ik elnökének, a nácizmus és fasizmus ellen vívott háborúk dicső vezérének szemei, örökre elnémultak ajkai. A halála előtti napon beszédvázlatot irt Roosevelt, az április 13-án tartandó Jefferson-napi ünnepélyre. E beszédet már nem mondhatta el. De a bennefoglalt üzenet és figyelmeztetés él és ép oly időszerű ma is, talán még időszerűbb, mint volt tiz évvel ezelőtt. Nem olvashatjuk e sorokat a legmélyebb megilletődött- ség. meghatottság és szeretetteljes visszaemlékezés nélkül. Mily tisztán látta a veszélyeket, amelyek a béke ügyét fenyegetni fogják! Mily tisztán látta a békés együttélés élethalál fontosságát! Nem csoda, hogy még haló poraiban is gyalázzák emlékét azok, akik jó üzletet látnak a népek közti gyiilölködés- j ben, a háborúban. De ezek a gyalázkodások, rágalmak lepattannak nemes alakjáról és visszahullnak azokra, akik rászórják azokat. Roosevelt emléke élni fog időtlen időkig. Szivükbe zárják az elkövetkező nemzedékek — Amerikában és az egész világon! íme Roosevelt utolsó beszéde: “Ma a háború végső küzdelmes szakaszában tudjuk meg igazán, hogy nagyhatalomnak lenni igen nagy felelősséget is jelent. Ma éppenugy nem bújhatunk ki a német és japán agresszió következménye alól, amint Jefferson sem térhetett ki az északafrikai kalózok támadásainak következményei elől másfél évszázaddal ezelőtt. “Mi, amerikaiak, sem akarjuk megtagadni felelősségünket. “Eltökélt szándékunktól sem akarunk tágítani, hogy ne legyen harmadik világháború gyermekeink és gyermekeink gyermekeinek életében. “Békére törekszünk, tartós békére. Többet akarunk, mint a háború egyszerű befejezését. Mi véget akarunk vetni újabb háborúk kezdésének is, igen, hogy véget vessünk ennek a kegyetlen, embertelen és teljességgel meddő módszernek, amellyel a kormányok közti differenciákat rendezni vélik... , “Ma azzal a kimagasló ténnyel találjuk szemben magunkat, hogy a civilizáció fennmaradásának érdekében az emberi kapcsolatok nehéz tudományán, mindenrendii népek E azon képességén kell munkálkodnunk, hogy együtt éljenek és együtt dolgozzanak egy és ugyanazon világban, békességben. “Higyjék el nekem, hogy az elvégzendő munkához any- nyival is keményebb a kezem s annyival is szilárdabban fogok a munkához, mert tudom, hogy önök, s az önök milliói és milliói, eggyéforrnak abban az acélos elhatározásban, hoVy ezt a munkát maradandóvá tesszük. “Ez a munka, barátaim, nem egyéb, mint a béke, sokkal inkább a béke, mint magának a háborúnak befejezése, ez a munka minden háború kezdésének befejezése, igen, a béke, hogy örök időre véget vessünk ennek az értelmetlen, csalóka hiedelemnek, hogy a népek tömeges legyilkolásával rendezni lehet kormányok közti érdekellentéteket. “Ma, amikor a háború irtózatos istencsapása ellen lépünk fel, s amikor a legnagyobb teljesítményre vállalkozunk, amelyet emberi lények bármily nemzedéke valaha is végbevihet ezen a világon: a tartós béke megvalósítására, arra kérem önöket, hogy legyenek erősek hitükben. Saját bizalmuk és eltökéltségük műszerével mérem én meg az alapos és megingathatatlan eredményt, amelyet a jelen pillanatban el tudunk érni. És úgy önöknek, mint az összes amerikaiaknak, akik velünk együtt annak szentelik magukat, hogy a maradandó békét megvalósítsuk, a következőket mondom: “Holnapi eredményeinknek csak egyetlen korlátja van: az a kétely, amely ma még bennünk maradt. De ez ne tartson vissza, menjünk csak előre bátran, hatalmas és építő hittel!” “Megváltóként” c üdvözölték Scelbát Virágvasárnapon a newyorki St. P a t r ick-székesegyházban megkezdődött a nagyheti ünneplés. Spellman bíboros megáldotta a szétosztandó pálma- J ágakat és elnökölt a misén, me- j lyet Msgr. Bonaventure Filitti, | a manhattani Holy Rosary ! Church lelkésze celebrált. Jelen volt Scelba olasz miniszter- elnök, felesége és egy csoport olasz dignitárius. Joseph M. Per- nicone, segédpüspök, az Our Lady of Mount Carmel Church lelkésze, mondta a húsvéti beszédet. Többek közt ezt mondta: “Mig ünnepeljük Isteni Megváltónk jeruzsálemi fogadtatásának dicsteljes emlékét Lázár feltámasztása után, abban az örömben részesülünk, hogy mi fogadhatjuk önt, aki oly nagy szerepet játszott Olaszország feltámasztásában.” Ez azt jelenti, hogy Scelbában is “megváltót” üdvözöl. Mario Scelba — legyen ez minden kommentárunk — 1948 julius 14—16-án, az olaszországi általános sztrájk idején, a rendőreivel a tüntetők közé lövetett, 21 munkást megöltek és több mint 200-at megsebesítettek. LÉPJEN ÖN IS BE AZ AMERIKAI MAGYARSÁG LEGJOBBJAI KÖZÉ, A FENNTARTÓ GÁRDÁBA!
