Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-31 / 13. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZŐ March 31, 1955 Magyargyalázás Bethlenemben március 15-én A templomokban kezdték a propagandát: öt katolikus plébános és öt protestáns lelkész sürgette a szószékről, hogy mindenki menjen ünnepelni Március Tizenötödikét, a magyar szabadság évfordulóját a bethlehemi Magyar Házban március 13-án tartandó Március Idusa Ünnepélyre. Csak azt hallgatták el, hogy a vallás köntösében és hazafiasság palástjában visszataszító merényletre készülnek az amerikai magyarság demokratikusan érző tömegei ellen. Éppen ezért szükséges, hogy elmondjuk, mi a tanulság. Szerény számítással négy ötezer hivő és e jelentés Írója is ily módon vett tudomást Northamptonban, hogy valami igen nagy vallásos-hazafias ünnepély van készülőben, de ismerve a helyzetet,-sokan csalást szimatoltak s végül is mindössze háromszáz főre rugó közönség jelent meg. Ott aztán kiderült, miféle csalódás várt a Lehigh-völgyi magyarságra. Az ünnepély beillett nyilas zászlóbontásnak mert, minden volt az, csak nem Március Idusának ( ünneplése. A főszónok Ga-! lambos plébános volt, aki a \ Sztójay-rezsim szellemében' csavarta ki igaz jelentőségé-1 böl Március Tizenötödike jelentősségét. Pénzes szavalta el a “Nemzeti dal”-t, Mrs. Fekete egy Ady-verset adott elő, Szűcs tiszteletes ur nagypénteki siratót mondott, ez utóbbi három egész időszerű volt , csak Walter képviselő és McCarthy szenátor fülébe kellett volna beleharsogni. Az igazi haddelhadd azonban csak ezután következett: egy Jász nevű D. P. képviselte Szállásit és bosszuszomjas szavakkal támadt neki a magyar népi demokráciának, dühtől habzó szájjal ordította, hogy “vörös patkányok” uralják Magyarországot... Erre a széksorokban mozgolódás támadt, majd valaki hangosan elkiáltotta magát: “Elég volt! Kevesebbet beszéljen az ur!” A közönség ezután kezdett kiszállingózni a teremből. IJjabb figura pattant fel az emelvényre, valami Csávossy nevű vezér, aki a Prónáy- és Héjas Iván- különítmények stílusában magánkivül üvöltözte, hogy már bizony ő lesz az első, aki a kommunizmust örökre eltemeti... Gyalázkodá- sait a jóhiszemű közönség is megelégelte s az emberek egymásután hagyták el a termet. Reseterics plébánosnak kellett volna megtartani a záróbeszédet, de mivel látta, hogy a széksorok ürülnek s hogy többen ürítik ki a termet, ő is kapta magát és ki- somfordált. Valami olyast mondhatott, hogy: “Ami sok, az sok!” de a zajban nemigen lehetett hallani. A közönség megvétő magatartásának láttára a, nyilasok összedugták sápadt arcukat és megszégyenülve tanakodtak. A csúfos kudarcot az mentette meg hogy Galambos páter sajnálkozó szavakét kezdett' mondani és kapkodva bezárta a magyargyalázó, szégyenletes összejövetelt. íme, a tanulság: A Lehighvölgyi magyarság azon tagjai, akik megjelentek, akaratuk ellenére, félrevezetve, el- berek: azt tárgyalták meg- las propagandának. A nyilas banditák voltak . azok, akik felrobbantották az összes budapesti hidakat, nem kegyelmeztek a magyar hídépítés büszkeségének, a történelmi nevezetességű L á n chidnak sem. Ezek a baj társak erről nem mertek beszélni és nem dicsekedtek természetesen a szörnytettekkel, amelyekkel a nyilas bestiák bemocskolták a magyar történelmet.... Gyűlés után felháborodott férfiak és nők tárgyalták a botrányba fulladt nyilas Március Tizenötödikét. Különösen két asszony beszédére lettek figyelmesek az emberek: azt tárgyalták meg- botránkozva, hogy a Magyar Munkásotthont nem hívták meg a nagybizottságba. Mások úgy beszéltek a gyűlésen lezajlott apaságokról, mint hazaárulásról. Igazi negyvennyolcas Szántó Kovács perének 60-ik évfordulója E hónapban van 60-ik évfordulója annak a pernek, amely egyidőben lázban tartotta csaknem az egész magyar földmivelő népet. A szegedi királyi törvényszék 1895 március 5-én délelőtt9 órakor nyitotta meg Szántó Kovács János és társai ügyének tárgyalását a hódmezővásárhelyi vái’osháza diszes üléstermében. A városháza előtti téren a gyülekezési tilalom ellenére ezrével hulámzott a nép. Szerte az országban és az ország határain túl is többmillid munkás és paraszt gondolt a vásárhelyi szegénység hőseire. “Minden lépcső, minden bejárat meg volt rakva zsan- dárral, katonával.’ A per fővádlottját, a megvasalt Szántó Kovács Jánost két szurony os csendőr, két rendőr és a börtönőr kisérte a tárgyalóterembe. Miért állították biróság1 elé Szántó Kovács Jánost és hatvan társát? Az ürügy Hódmezővásárhely munkásainak, szegényparasztjainak 1894. április 22-i megmozdulása volt. 1894 április 21-én a hódmezővásárhelyi rendőrfőkapi- tály lefoglalta az “Alátalános Olvasó Egylet” iratait és nyomtatványait, Szántó Kovács János földmunkást, az egylet elnökét másnapra megidéztette a városházára. Április 22-én reggel Szántó Kovács azzal a szándékkal, hogy visszakérje a jogtalanul elrabolt nyomtatványokat, meg is jelent. Vele tartott a városház Telőtti tér “emberpiacán” szokás szerint munka-1 alkalomra váró többszáz földmunkás is, akiket felháborított egyletük feldulása, s akik a letartóztatástól féltették vezetőjüket. Jól sejtették. A rendőrparancsnokok a rendőrséget fegyverbe szólitották, Szántó Kovácsot megrohanták és börtönbe vetették, a városházára benyomult munkásokat pedig kiverték az épületből. Az időközben érkezett lovas csendőrök vad lövöldözése sok munkást és parasztot se- besitett meg. Vincze Imre, egy 21 éves földmunkás belehalt sebesülésébe. A tömeg azonban nem tágított. A csendőrök, töltényük elfogyván, megfutottak, Vásárhely népe pedig botokkal, kövekkel, puszta kézzel vete ostrom alá a városházát, melynek ablakaiból a rendőrtisztek és a tisztviselők még mindig lőttek a tömegre. Nem lett volna jó vége a városházi uraknak, ha vágtatva meg nem érkezik a Vásárhelyen állomásozó huszárezred és szét nem szórja az urak véres provokációja miatt megdühődött népet. 1894. április 22 kiemelkedő eseménye volt a magyarországi falusi szegénység múlt század végén megindult mozgalmának. “A mezei munkások nagy élhetetlenséggel küzdenek — mondotta a tárgyaláson Szántó Kovács János. — A munkásosztály az utóbbi években elszaporo dott.... A tőkepénzesek és birtokosok a nagy munkané- küliséget kihasználják arra, hogy bérünket minél jobban leszorítsák.... A kisbirtokos birtokából alig tudja magát eltartani, s családtagjai közénk, a munkások közé szorulnak és szaporítanak bennünket. . .. Miután megfizetni nem tudjuk az adót, ez felszaporodik és a végrehajtó eladja a szegényember utolsó párnáját. A munkás okát megöli a tőke. Azért szegény a munkásehber, mert a tőkésbirtokos osztály úgy tesz vele, amint akar, Igazság ez?... A nép el van nyomva. Tudom, hogy a nagyságost és méltóságost enyhébben büntetik, mint a magamforma embert... . Olvastam a krónikát, olvastam a honszerzésről. ősapáink kerestek hazát és találtak. Meghódították ezt a földet mindany- nyiunkért, és most mégis csak egynéhányé.” A többi vádlott vallomása is a nép feneketlen nyomorúságáról tanúskodott. A falu dolgozó népének mozgalma kezdetben még csak a' dolgozók /helyzetének részleges javításáért, később —a helyzet kényszere folytán is — a napi követelések mellett a földesuri-burzsoá rend megdöntéséért szállt síkra. Megindulásának jelzőtüzei az 1891-es orosházi, békéscsabai és battonyai események voltak. Sajátos mozgalom volt ez. A szocialista ipari munkások falun végzett agitáció ja nyomán jött létre. A magyar uralkodó osztályok megérezték milyen halálos veszélyt j.elent ez számukra. Ezért akarták elnémítani a foradalmi szocialista munkásmozgalom olyan kiváló harcosát, a munkás paraszt összefogás olyan nagyszerű szervezőjét, mint Szántó Kovács János. Az ő és társai elítélésével elrettentő példát •hegujjabh hírek • Lehman szerint a szigetek Kinát illetik Herbert H, Lehman szenátor a kinai parti szigetek kérdésében interjút adott a televízión újságíróknak s ez alkalommal a hozzáintézett kérdésekre kijelentette, hogy a Quemoy- és Matszu-szigetek minden idők óta Kínához tartoztak és amikor Dullesék kijelentik, hogy megvédik vagy inkább átveszik ezeket a szigeteket, ez annyi, mintha agressziót terveznének elkövetni. Amikor Eisenhower elnök szabadkezet adott Csang Kaj-seknek, az annyi, mintha azt mondta volna a népi Kínának: “Nem támadhatod meg Formózát!”, de ugyanakkor feljogosította Csángót, hogy támadja meg a kinai szárazföldet. Nos, ha a népi Kina nem támadhatja meg Formózát, akkor Csangnak sem lehet joga, hogy (amerikai támogatással) merényleteket kövessen el a kinai anyaország ellen, (amely kivetette magából.) — A jaltai jegyzőkönyvek nyilvánosságrahoza- talával kapcsolatban a szenátor kijelentette, hogy ez “szerencsétlen és szükségtelen” cselekedet volt. re vonatkozó felfogását, amelyek közt hasznosnak bizonyulna, ha megbeszéléseket tartanánk a jövőben.” Bulganin helyesli Eisenhower kijelentését Nikoláj Bulganin szovjet miniszterelnök örömmel fogadta Eisenhower elnöknek a négyhatalmi konferencia megtartására vonatkozó kijelentését. Bulganin a következő kijelentést tette: “A szovjet kormány mint azelőtt is pozitív magatartást tanúsít a nagyhatalmi konferencia gondolata iránt, amint Eisenhower elnök kifejezte azt, ha olyan konferenciára van kilátás, amely hozzásegít a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. Mindenekelőtt rá kell ezzel kapcsolatban mutatni, hogy a szovjet kormány már indítványozta, hogy tartsunk a legközelebbi jövőben négyhatalmi konferenciát, amelyen lehetséges volna az osztrák békeszerződés rendezése.” A State Department Washingtonban azonnal felhatalmazást adott a következő nyilatkozat tételére; “Gondosan tanulmányozzuk Bulganin miniszter- elnök nyilatkozatának lehetséges következményeit. Általában ivévé örömmel fogadjuk, mint annak jelét, hogy a szovjet kormány megértéssel vette Eisenhower elnöknek azon feltételekMatthew Gvetic idegletörése A bevándoroltak nyugat-penn- sylvaniai védelmi bizottsága jelenti, hogy két deportálási esettel kapcsolatban felfolyamodásfc nyújtottak be s ezekhez uj bizonyítékokat csatoltak Matthew Cvetic, a két eljárás koronatanújának elmeállapotával kapcsolatban. Mindegyik felfolyamodáshoz hozzácsatolták az elmekórházi lelet kivonatát. E- szerint Cveticet 1955 február 17-én felvették a St. Francis Hospital elmegyógyászati osztályára, március 5-én kiengedték, aztán március 19-én ismét felvették. Az orvosi bizonylat szerint Cvetic idült alkoholista volt éveken keresztül, az Alcoholics Anonymus is kezelte, most pedig lehangolt, magánosán j ár-kel fel-alá szállodai szobájában, amióta újra rákapott az iszákosságra, idegileg letört s a szálloda orvosa ajánlotta fiának, hogy szállíttassa kórházba. Cvetic számos ártatlan ember ellen tanúskodott és besúgott, minthogy pedig összes áldozatai panaszkodtak a besúgó kijelentéseinek megbizhatatlansa- gára, a védelmi bizottság sürgeti, hogy a két szóbanforgó deportálási eljárást ejtsék el és indítsanak vizsgálatot az igazságügyminisztérium és más kormányszervek ellen, amiért ilyen ember tanúskodását használták fel. akartak szolgáltatni. Ezekért az eszmékért vállalták a nyomorgó vásárhelyi hős földmunkások és szegényparasztok a rájuk kiszabott sok évi börtönt. Harcuk jelentőségének tudatát, a npé jövője iránti felelősségérzetüket lehetne-e szebb szavakba önteni, mint amelyekkel ezt Szántó Kovács János fejezte ki: “Úgy mondom, ahögy érzem. .. Ha egy öreg ember kimegy a szőlőbe, s az utón talál egy diót, felveszi és valahol elülteti. Jól tudja, hogy ő annak gyümölcsét nem fogja élvezni, hanem a jövő nemzedék fogja. Úgy vagyok én is. Tudom, hogy, azt, amiért küzdők, én nem fogom elérni, de egy fát akarok ültetni, amely a jövőnek hajtja a gyümölcsét.” Az idei Kossuth-dijasok BUDAPEST, március 15.— A legelső és a legnagyobb dijat, az úgynevezett nagy dijat és a velejáró 75,000 forintot Lukács György, akadémikus kapta, egész életművéért, amelynek középpontjában a marxista esztétika kidolgozásához való hozzájárulás, valamint a polgári filozófia harcos bírálata áll. Lukács György munkássága nemzetközi jelentőségű. Az irodalom és művészet terén 50,00 forintos Kossuth- dijakat kaptak: B ö 1 ö n i György, iró, több évtizedes irodalmi munká sságáért, amelyet a társadalmi haladás és a magyar haladó gondolat kimagasló képviselőinek, különösen Adynk népszerűsítése érdekében végzett, továbbá: Fischer Annie, zongoraművésznő, Major Tamás szinmiivész, Székely Mihály operaéne-, kés és Zauthreczky Ede hegedűművész. 35,000 forintos Kossuth- dijakat kaptak: Bárdos Lajos főiskolai tanár, zeneszerző, Básti Lajos színművész, Bessenyei Ferenc színművész, Fábri Zoltán filmrendező, Illés Béla iró, a “Honfoglalás” cimü regényéért,, Rosier Endre énekművész, Szervánszky Endre zeneszerző és Uray Tivadar színművész.
