Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-31 / 13. szám
March 31, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ötven ével ezelőtt, kilenctíz éves koromban, a mi falunkban háromezer ház volt. A falu lakossága három osztályból állott: Nagy gazdák, kisgazdák, és szegényekből. A nagygazdák a falu közepén, a templom körül laktak. A kis gazdák már egy kicsit ki- jebb, de különösen sokan laktak az u. n. Kis utcán. A szegények a falu szélén laktak. A falu kétféle talajon feküdt. Például ahol a gazdagok laktak, finom fekete termőföld volt jó nagy házhelyekkel, nagy darab kertekkel. A szegénynegyed sárga, homokos talajon feküdt kis telkekkel és sokkal kisebb kertekkel. A falu határa is fekete és homokos földből állott. Ha a földtulajdonos m e g akarta magyarázni, hogy mennyi földje van, hát ilyenformán mondta: “.Tizenöt hold a feketén, tiz hold a homokon.” Akinek a feketén nem volt földje, csak a homokon, az nem igen dicsekedett, mert csak olyan se gazdag se szegénynek számított. Éppen, hogy a saját földjét túrta. Nehezen élt, mert a homok bizony nem termett jól. Gabona, krumpli, czirok és egv kevés kukorica. Egyedül a dinnye szerette a homokos talajt. Némelykor, ha jó esőket kapott a dinnyeföld, hát akkora dinnyék termettek rajta, mint egy-egy szakajtókosár. A nagy és kis gazdákon kívül volt egy pár nagybirtokos is a faluban. Egyik ott is lakott. Nagyon szép kastélya volt, a másik kint lakott a birtokn levő gyönyörű kastélyában. Ezeknek a földjein dolgoztak aztán, a kommen- dás cselédeken kivül, azok a nincstelenek, akiket a falubeli nagy és kisgazdák nem tudtak foglalkoztatni. Többnyire részes aratás, tizenket- tedén, harmados kukorica vagy répanapszámba is lehetett menni. Valamikor ara- táscsépléskor fel ment a napszám egy forintig, azaz két koronáig, más időszakokban egy korona, vagy egy- husz volt a napszám. Egy kiló zsir vagy szalonna kétko- rona, az ennivaló szalonna valamivel drágább volt. Egy pár strapacsizma nyolc-ki- lenc forint volt. Tehát el lehet képzelni, hogy milyen viszonyok között élt öt-hat gyerekes család. Ez nem csak a mi falunkba volt igy, hanem az egész Érmelléken és gondolom, hogy ez lehetett az általános helyzet az egész Magyarországon, abban a sokak által emlegetett “régi jó világban.’ Gyűlölködés az osztályok között Amint mondom, három osztályból állt falunk lakossága. Ezek között az osztályok között állandóan fennállt bizonyos fokig a gyűlölködés, irigykedés. Ha valakinek szebb lovai, vagy tehenei voltak, már okot adott arra, hogy mikor találkoztak vagy a korcsmába, vagy a templomba jövés- menés közben ne köszöntsék egymást. Az idősebbek között fennálló gyűlölködések nem voltak veZoltai Sándor: Az úttörők >lőt(f> J(Ö1 , g/iHTG" »IVgfÖ'J szélyesek, mert vagy magukba fojtották, vagy csak úgy imitt, amott, egy-egy megjegyzéssel elégítették ki magukat. És nem is' igen soká tartott. Mihelyt számszerint apadt a jószág, vagy takarmány hiányában leromlott, helyre is állt a barátság. De más volt a helyzet a fiatalság között. Ha ezek átvették a haragot az öregektől, vagy nézet- eltérés állt be közöttük, ami gyakori volt, haragra adott okot már az, ha egyik a másik szeretőjével hosszabban elbeszélgetett. Vagy pedig, ha például a Kovács Gedus fiának sikerült pár zsák búzát, vagy kukoricát letenni valamelyik korcsmárosnál, — úgy, hogy az apja meg ne tudja. Volt a faluban vagy öt korcsma. | Egynek sem emlékszem már az igazi nevére, csak úgy mondom el, ahogy tudom. “Daru- tojás” “Rossz kosár” “Futva sz—rik’” (ezt bizony restellem kiírni). “Al- lu-seprü” Ritkán taknyos” volt az elnevezésük. Persze ha szemtől szembe beszéltek velük, akkor ténsurnak, vagy ténsasszonynak szóllitották a korcsmárost* vagy felségét, különösen, ha hitelbe kellett az ital. Mikor aztán szombaton, vagy vasárnap ment a legény a búza áráért, lefogták először az adósságot, a maradványból eliddogált, mint ahogy illik. Nekimelegedett a mulatságnak, még a cigánynyal is elhuzatta nótáját... hogy aszondja.... “Vagyok olyan legény min - te, vágok olyan rendet'mint te!...” Meg- osztán elkiáltotta magát, hogy: “Tiz üveg bort ide téns ur!” Ez már elég volt a kihívásra. A bort ugyan segítették meginni, de mikor kimentek a vaksötét uccára, amúgy irgalmatlanul elagya- bugyálták, sok esetben meg is késelték egymást. A falu szegényebbjei is verekedtek A szegény, fiuk között sem volt különb a helyzet. Ritkán múlt el egy szombat, vagy vasárnapi lakodalom, vagy bál, hogy néhány legényt “el ne lássanak”!... Nem volt ritka a haláleset sem. Ilyenkor kijöttek a csendőrök, mert a faluban nem volt őrség, de akkor is a szegény fiukat szedték össze. Azokat osztán jól kikészítették. Amint mondom öt korcsma, két templom és két iskola volt. Az iskola kicsiny volt ahhoz, hogy annyi gyereket befogadjon. Nem csoda, ha a tanító nem is bánta, ha ; valamelyik gyerek nem járt be rendesen,' úgy sem volt hely... Könyvtár, mozi, nem volt. A fiatalság egyetlen szórakozása a korcsma volt, oda el is mentek, összepüffölték egymást, ha volt rá ok, ha nem. Tudok egy esetet, amikor két barát busán iddogált együtt a korcsmában, nem akadt ellenség. Elhatározták hát, hogy elmennek egy másik helyre. Mielőtt indultak hátra mentek az illemhelyre, ahová egy keskeny folyosó vezetett, úgy, hogy csak egymás után mehettek. A hátul- j jövő kivette bicskáját és hát- i baszurta az elsőt. “Ejnye tej Pista, hát miért szúrtál meg?” — kérdi — “Hát azért hogy fájjon!” Akkor elmentek a lányhoz, az pókhálót tett rá és bekötötte. Aztán békességesen elmentek a másik korcsmába, és ezzel el volt intézve. Egy másik eset szintén említésre méltó. Somogy megyéből költözőt oda egy család, volt két fiuk és egy lányuk. Az idősebb fiú már úgy huszonkét év körüli legény volt. Elment tehát a korcsmába, hogy megismerkedjen a fiatalsággal, de úgy összepüffölték, hogy két hétig nyomta az ágyat. Közben állandóan rakták a pálinkás ruhát a fejére, és állandóan jöttek a látogatók is, akik próbálták megmagyarázni a méltatlankodó családnak, hogy nem kell ám azt olyan komolyan venni, ez csak olyan ismerkedési ceremónia volt. A család más véleményen volt, elmentek a városba orvosi látleletet venni, onnan a Konrád ügyvédhez ; s eredménye az lett, hogy néhány legényt lecsuktak pár napra.... Mondták is a falubeliek, hogy “nézd már a nyíi- vest, még neki áll feljebb...” “Nem miközénk valók ezek!.” Nem is barátkozott velük senki, de különösen a legény- fiúval szóba nem állt, se fiú se leány. El kellett hagyniok a falut, visszamentek arra a vidékre ahonnan jöttek. Ösz- szetartott az egész falu, mert hát csak nem engedhetik meg, hogy valaki uj divatot hozzon oda.... Ki hallott még ilyet! Ügyvédhez ment!... Nahát ez se sokat érő ember!... így beszéltek róla. Újságot járattak Volt a faluban vagy öt család, akikről szintén sokat beszéltek. Mi is ezek közé tartoztunk. A szegény negyedben megoszlott rólunk a vélemény, de a gazdag negyedben megoszlott rólunk a vé- bennünket. Az ok az volt, hogy újságot járattunk. Nem vagyok benne biztos, hogy egyszer, vagy kétszer jelent meg az a lap havonta. Mezőfi Vilmos volt a szerkesztője. Kis, agrárszocialista újság volt. “Szabad Szó” névvel. Nohát, még ilyent, nagyon jó dolgukba nem tudják, . hogy mit csináljanak” — mondták ták. “Ilyesmire adják pénzüket, a kódisok.... Azért nincs nekik!”... Mikor megjött az újság, apám áttanulmányozta, de olyankor még a macskát is kizavárta a házból, mert ahogy mondta, “hangosan doromból, nem hallja mit olvas, meg osztán nem árt neki egy kis friss levegő, úgyis mindig itt döglik a sutba, pedig volna neki mit csinálni, sok az egér!” Úgy esténként a szomszédok is átjöttek és apám felolvasta nekik az uságot. Elvitatkoztak az olajmécses mellett. Mikor aztán kiolvasták és letárgyalták az újságot,; anyám fel akarta használni a polcra, vagy a sutba, mert ott mindig ledörzsöltük a meszet. Apám nem engedte, hanem hol az egyik, hol a másik is- ’ merőséhez küldte. | Én voltam az ujsághordó. j Szigorúan rám parancsolt,! hogy mondjam meg nekik,' hogy félre ne lökjék, ha kiolvasták, hanem adják to-! vább. A többiek is igy csele- j kedtek, akiknek nem járt a lap is. Szerettem vinni az újságot, mert valamikor kaptam krajcárt is, néha csak megigérték. Volt egy özvegyasszony a falu másik végén, négy fia volt, apám leginkább oda küldte az újságot, mert mint mondta: “ott többen olvassák, hadd tanuljanak bel- lőle! Meg aztán a legidősebb fiú erdőkerülő volt .... sok emberrel beszél.... hadd terjessze az eszmét!...” Ez a fiú ritkán vöt otthon, mert minden idejét az erdőben töltötte, igy az ő kezébe legutoljára került az újság. Zsebre vágta és künn az erdő kerülése közben olvasgatta, amig egyszer az erdész ur, meg nem látta, hogy mit olvas. Majdnem a munkájába került, csak úgy úszta meg, hogy megmondta az igazat, hogy neki nem jár az újság, hanem tőlünk kapta. Leáll a munka Megjegyzem, az erdő azé a földesuré volt, akinél részes arató volt, édesapám, mini “Bandagazda”. Az erdész ui nem mulasztotta el megmondani a gazdatisztnek, hogy tartsa szemét apámon, mert szociálista. Nem történt semmi baj mindjárt, hanem a következő aratáskor tört ki a vihar. Úgy történt, hogy a szerződésben előirt szalonna kukacos volt. így az aratók apámra támadtak, hogy nem nézte meg jobban. Apám erre másodmagával bement az intéző úrhoz. Vitték a szalonnát is, de bizony nem cserélték ki azt. Az intéző azt felelte, hogy “az semmi, hiszen abban termett”. Mig ezen vitatkoztak, megjelent a többi bandagazda is. Azok szalon nája is kukacos volt és mivel nem cserélték ki, anélkül mentek vissza. Útközben aztán minden bandát bejártak és gyűlést hívtak össze, ahol megbeszélték a dolgot, hogy nem dolgoznak ilyen szalonnán. Voltak az aratók között olyanok is, akik úgy vélekedtek, mint az intéző, hogy hát: “Emberek ne nyakoskod- junk, dolgozzunk, hisz abban termett az a kukac, legfeljebb megsütjük, úgy aztán meg lehet enni.” A többség azonban úgy határozót, hogy nem állnak addig munkába, amig a szalonnát ki nem cserélik, így egy bizottságot választottak, amibe az apámat is benevezték és újra bementek az irodába a gazdatiszthez. Mire odaértek, már hat csendőr volt ott, a gazdatiszttel együtt az aratókhoz készültek. Miután a bizottság megmondta', hogy az emberek mit határoztak, a i gazdatiszt fel- rehivta á' járőrpáírUnöftot és valamit megbeszéltek. A gazdatiszt a bizottsághoz fordulva megjegyezte, “Nem hiszem hogy az emberek nem fognak dolgozni. Ez csak olyan f elbúj tatóknak a munkája mint kend,” — mondta — apámhoz fordulva, — “különben is akarok az emberekkel beszélni.”-A gazdatiszt és a csendőrök kocsira ültek és kimentek az artókhoz, a bizottság persze csak gyalog mehetett. A gazdatiszt és a csendőrök ráijesztettek az emberekre, hogy azonnal kezdjék meg a munkát, mert őket teszik felelőssé a károkért. Voltak, akik el is kezdték, de a többség nem akart munkáról hallani, mig a bizottság vissza nem érkezik, vagy a szalonnát ki nem cserélik. Erről az uraság hallani sem akart, mert a gazdatiszt szerint a szalonna ehető, .. . Végre visszaérkezett a bizottság. Jelentették, hogy szóba se álltak velük, tehát nincs más hátra, mint hazamenni, és addig nem kijönni, amig a szalonnát ki nem cserélik. A járőrparancsnok fél- rehivta a bandagazdákat, egyenként megkérdezte őket, hogy “kukacos” a kend szalonnája. “Nem” volt mindenütt a válasz, mert valóban ezek mind jó szalonnát kaptak.. Erre aztán a csendőr rájuk ordított, “hát akkor mit pofáznak kendtek?” Kezdjenek munkába kendtek, mig jól van dolguk, mert ha megha- ragitanak, megemlegetik azt a napot is, amelyen születtek”. Erre aztán apám megmondta, hogy az ő szalonnájukkal nincs baj, de a többié ehetetlen. így nem fognak dolgozni mindaddig, amig ezt el nem intézik. így aztán megígérte a gazdatiszt, hogy kapnak más szalonnát, még azon a napon, csak kezdjék meg az arátást. így aztán újra megkezdődött a munka. Apám ettől fogva megbélyegzett ember maradt, mint felbujtó és szocialista. Ettől kezdve egyik földbirtokosnál sem kapott aratást, sőt a faluban levő gazdák is idegenkedtek tőle» Megvédtem az ijságot Én pedig csak hordtam tovább a “Szabad Szót”, mikor és hová küldött vele apám. Egyszer kezemben az újsággal fütyörészve megyek a Kis utcán. Hát szembe találtam magam egy csomó kisgazdagyerekkel. Na, tudtam, hogy baj lesz. Az újságot bedugtam a keblembe és szembe néztem a veszéllyel. .Néni azért, mert nem féltem, hanem azért, mert nem volt más kiút. Ha futok, úgyis utolérnek, és elagyabugyálnak, ha itt maradok is csak azt kapom. Megpróbáltam elillani mellettük, mintha nem is láttam volna őket, de nem sikerült. El kezdtek lökdösni, azt akarták tudni mit dugtam el. Nem mondtam meg nekik, ki akarták tudni, mit dugtam el. így dulakodtunk, ütöttek, én (.r’olytatás a 8-ik oldalon) ___7_
