Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-13 / 2. szám
January 13, 1955 Levél egy amerikai anyához AMIKOR E LEVELET írom önnek, Mary Gilliam asszony Minnesotába, nálunk Budapesten, Magyarország fővárosában a késő délutánba hajlik az idő. December 24-e van. Ezen a napon ilyenkor már csendesedik a nagyvárosi zaj. Az utcákon ritkul a járókelők rohanó tömege, legtöbbjük hazasiet az otthonába. Csak a bethlehe- mes gyerekek járnak késő estig a bérházak udvarain folyosóin karácsonyi énekeket énekelve, kezükben tartott jászolban a jelképes kis gyertya, szivükben a karácsonyi ünnep fénye ragyog. Ahogy irom e sorokat, sorra gyulladnak ki itt a fővárosban és a legtávolabb eső falvakban a karácsonyfák gyertyái. Mindenütt az országban az emberek derűsen, örvendező lélekkel készülnek a szeretetnek és a békének ünnepére, a magyar családoknak és sok-sok nép családjainak bensőséges ünnepére. Bizonyára különösnek tartja Mary Gilliam asz- szony, hogy én ezen a késő délutánon Önnek irok levelet. A karácsonyi hangulat késztetett ellnek a különös levélnek a megírására. Hogy miért éppen Önnek irok Minnesotába, azt könnyen meg tudom magyarázni. A “Life” nemzetközi kiadásának november 29-i számában két oldalon egy fényképriportot láttam rövid szöveggel. Ennek a riportnak a hőse nem is annyira a minnesotai egyetem kórházának professzora, hanem Ön, kedves Mary Gilliam. Ott fekszik lámpák alatt, operáló orvosoktól körülvéve a műtőasztalon. Az Ön asztalától balra ugyancsak műtőasztalon fekszik az ön hathónapos Marsha leánya. Anya és gyermek egy operációs teremben, két külön műtőasztalon. Az anya és a csecsemő elválaszthatatlan kapcsolatainak milyen megrendítő megnyilatkozása ez. A szövegből arról értesültem, hogy a kis Marsha szivhibával jött a világra. Hogy életben maradjon, az orvosok műtéttel akarták bevarrni azt a kis végzetes lyukat, amely szivében keletkezett. A műtétet csak úgy lehetett végrehajtani, hogy a kicsi szívből eltávolítanak minden vércseppet, de ugyanakkor gondoskodhatnak arról, hogy íaz operáció alatt tovább áramolják véredényeiben az eletet jelentő vér. Ezt a vért az Ön szive adta gyermekének. Bekövetkezett tehát az anya és a csecsemő viszonyában ugyanaz a helyzet, amikor a magzat még a méhben szunnyadóit, és az anyja véréből táplálkozott. ' Nem irom le az operáció részleteit. Ezek orvosi lapba valók és nem napilapba. Először én is orvostanhallgató leányomnak adtam oda a Life-nek ezeket az oldalait, mert éppen abban az időben adták elő az egyetemen a szivoperációkat. De minél jobban közeledett a karácsony, án- nál többet foglalkoztam az Ön “ügyével.” Milyen szárazon hangzik ez a szó: “ügy”. Azt kell Írnom helyette, hogy foglalkoztatott engem Önnek, az amerikai anyának hősiessége; önfeláldozása. Mert hiszen előre figyelmeztetették, hogy ebbe a közös műtétbe nemcsak a gyermeke pusztulhat bele, de Ön is, az anya. És mégis vállalkozott erre az önfeláldozásra, mert meg akarta mentem csecsemőjét. Ez sikerült is. Mindketten életben maradtak. ( Mennyivel tragikusabb volt majdnem ugyanezekben a napokban egy római szegény munkás- anyának, Maria Lustrinak hasonló, talán még megrenditöbb anyai önfeláldozása. Jellegzetes, olasz proletársors Maria Lustri esete. A munka- nélküliség férjét több hónappal ezelőtt kivándorlásra kényszeritette Franciaországba. Az asszony egy gyárban kereste meg a szűkös mindennapi betevő falatot két gyermeke számára. Távollétében a kilencéves Lucia látta el a háztartás gondjait, vigyázott kisöccsére. Egy reggel idő. előtt nyitotta ki a gázcsapot, amikor gyufával közeledett a kiáramló gáz felé, ez hatalmas lángtengerré változott, elkapta a szegény gyermek ruhácskáját és a szerencsétlen Luciából égő fáklya lett. A szomszédok az utolsó pillanatban tudtak térítőt rádobni, de Lucia egész teste egyetlen nyílt sebbé változott. A kétségbeesett munkásanya mindenáron meg akarta menteni gyermekét. A római “Bambino Gesu” kórházban ő is egy szobában feküdt gyermekével, mint Ön Minnesotá- ban. Az anya a szó szoros értelmében megnyu- zatta magát az orvosok által. Egy négyzetméter felületű bőrt operáltatott le magáról, hogy ezzel borítsák be gyermekének nyílt sebeit, hogy újra összeforrjanak és hogy újra életre támadjanak szövetei és igy életben maradhasson. Ön, asszonyom, az élete kockáztatásával a vérét adta gyermekének. Az olasz munkásasszony kimondhatatlanul fájdalmas operáció utján odaadta a bőrét, ő is kész volt odaadni életét gyermekéért. De az ő önfeláldozása hiábavaló volt. A kis Lucia meghalt. Nemcsak Ön, asszonyom, de e levelemnek magyarországi olvasói is azt kérdezhetnék tőlem, vajon karácsonyi cikktéma ez, bármilyen hősi anyai önfeláldozásról van is b^nne szó? Én mélységesen azt hiszem, hogy ennél időszerűbb karácsonyi témát keresve sem találhattam volna. Egyrészt azért, mert a karácsony az anyának és a gyermeknek nagy és szent ünnepe. Karácsonykor nemcsak a karácsonyfa fényei alatt, karácsonyi harangok zúgása, régi énekek sziv- hezszóló dallama mellett ünnepeljük az anyának és a gyermeknek örökszép kapcsolatait, hanem minden anya, minden gyermek iránt érzett mélységes szeretetiinkkel, tiszteletünkkel és felelősségérzetünkkel. Ön, Mary Gillian és anyatársa, Maria Lustri, a legnagyobb ajándékot voltak készek adni gyermeküknek, a saját életüket. Annak a gyermeknek, akit egyszer már megajándékoztak ilyen nagy ajándékkal, amikor a világra szülve őt életet adtak nekik. Megvallom azonban őszintén asszonyom, hogy ezt a levelemet elsősorban nem az Ön hősiessége, anyaszeretete iránti tiszteletem sugalmazta, mert ez megmaradt volna bennem, mint belső emberi érzés Sokkal fontosabb inditóokom van. Ezért nem magánlevél ez és ezért nem is csak Önhöz szól, hanem általában az anyákhoz, mindazokhoz, akiket ezzel a szóval tisztelünk, szeretünk: “anya”. Levelem izagi inditóokának kifejtésére most térek rá, asszonyom. Közvetlenül a karácsony előtti napokat választotta ki az Atlanti Szövetség Tanácsa, hogy az önök külügyminiszterének, John Foster Dulles javaslatára kimondják az úgynevezett atomfegyverek stratégiájának alkalmazását egy esetleges uj világháborúban. Az, amit a karácsony ünnepének, a béke és szeretet ünnepének ^bestéjén Párizsban az Atlanti Ttnács elhatározott, szakszerűen igy hangzik: “Az atomfegyverek stratégiai alkalmazása.” Mit jelentene ez a katonai műszó az egyszerű emberek életében? A felperzselt földek helyett a felperzselt emberek, az eiégettt gyermekek stratégiáját. Az anyai ösztön a legősibb világfenntartó ösztön, amely a leghalálosabb veszélyben sem veszíti el önmagát. És mégis megkérdezem: elégséges- e ma már a gyermekek megmentésére ez az'ösztön, az anyai szeretet? Hiszen a mi korunkban minden eddiginél nagyobb) halálosabb veszedelmek fenyegetik a gyermekeket: a tömeggyilkoä fegyverek alkalmazása egy uj háborúban, amit szárazon és ridegen igy fejez ki az Atlanti Tanács határozata: “az atomstratégia alkalmazása.” Ez a veszély asszonyom, az ön vére által megmentett gyermeket is fenyegeti, az összes amerikai gyermekeket, mint a világ minden gyermekét. Az atom-stratégia heródesei atomfenyegetései nemcsak a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokráciák gyermekei között készek a világtörténelemben sohasem látott gyermekmészárlásra parancsot adni, hanem a kapitalista országok gyermekei között is. Mi, akik békét akarunk, azt hirdetjük, hogy a béke egy és oszthatatlan. Vagyis a karácsonyi szózat szellemében a földkerekség minden jóakaratu emberének békét óhajtunk. Békét, egészséges fejlődést az Ön gyermekének, minden amerikai anya gyermekének is, de a héke mosolyát meg akarjuk és meg fogjuk védeni a mi gyermekeink arcán is. Önök, az Óceánon túli anyák nem ismerték azokat a gyászokat, fájdalmakat, amelyeket a szovjet anyák, a magyar anyák, Európának a fasizmus által letiport népeinek anyái éreztek át akik minden önfeláldozásukkal sem tudták megmenteni gyermekeiket. , Kedves Mary Gillian asszony! Amikor Ön, most karácsonykor boldogságtól és békétől sugárzó szemmel nézi a gyermekét, akinek másodszor adott életet, gondol-e arra, hogy milyen halálos veszélyek fenyegetik a kis Marshát éppúgy, mint a világ többi gyermekét, hogyha az atomstratégia uj heródesei felülkerekednének a tisztességes amerikaiak lelkiismeretén? Arra kérem e levelemben, hogy karácsonykor ne csak Jézus születéséről szóló Evangélium textusait olvassa el, hanem Máté evangéliumának e sorait is: “Akkor Heródes... elküldvén szolgáit, levágatta minden gyermekeket, kik valának Bethlehemben.. . Ráchel, siratván fiait, nem akart vigasztalást bevenni, mivel, hogy az ő fiai nem volnának”. Az Ön karácsonyának és a földkerekségen minden anya karácsonyának boldogsága abban van, hogy ezen a napon jobban, mint bármikor örülhetnek gyermekeik mosolyának, életének. Mi itt Magyarországon nem gyermekeinket sirató vigasztalan Rácheleket akarunk látni, hanem boldog anyákat. De mint mondottam, ehhez nem elég egy anyai kar féltő ölelése, egy anyai szív önfeláldozása. Ehhez sokmillió anya karjának és szivének ösz- szefogása szükséges. Azért, hogy megmentse minden nép gyermekeit az atomstratégia heró- deseitól. Az Ön gyermekéről is szó van, Mrs. Mary Gilliam. Fogjanak tehát össze az amerikai anyák a koreai anyákkal, fogjanak össze a világ minden anyái, hogy megmentsék gyermekeiket a nagy mészárlástól. Ezt az akaratot támassza fel bennük a karácsonyi ünnep békessége, az anya és gyermek örökszép ünnepe. Békét, biztonságot kívánok Önnek és gyermekének, a világ minden édesanyjának és gyerme- keiknejc. Budapestről, 1954 december 24-én, Karácsony estén, Parragi György A Ladezsenszkij ügy uj fejleményei A zsidó háborús veteránok parancsnoka, Joseph F. Barr, kijelentette Bridgeportoín, hogy Wolf Ladezsenszkij el- mpzditcTsa a földművelésügyi minisztériumból ‘csak a felületét karcolta meg azoknak az eseteknek, amelyekben az antiszemitizmus volt a főtényező, "mint kormányhivatalnokok eltávolítása például Fort Monmouthról. Barr elmondta, hogy a zsidó veteránszervezet gondosan utánajárt hasonló eseteknek és arra a következtetésre jutott hogy bajos ezeket a véletlen merő összetalálkozásának minősíteni s a legnagyobb gonddal kell őrködni azok kikutatásán, “akik az igazságot a saját előitéleteikkel szeretnék helyettesíteni.” Ezzel kapcsolatban szólította fel Eisenhower elnököt a zsidó női klubok Emma Lazarus Szövetsége, hogy mozdítsák el állásából Ezra Benson füldmüvelésügyi miniszter helyettesét, Milan Smith-et, mert nem lehet elfogadni mentségül Ezra Benson kifogását, hogy Smith tévedésből; hozta nyilvánosságra Vitt gyalázkodó antiszemita levelét. — Hubert H. Humphrey szenátor (D. Minn.) a Ladezsenszkij ügyben a bitzonsági Programm gyengeségét látja, mert százan és százan vannak olyanok, mondta, akiket elcsaptak, de nem kaptak újabb állást, mint Ladezsenszkij, mert nem védte meg őket a közvélemény zúgolódó ereje. A hűség program átvizsgálását javasolja. A “nagy három” Ford, GM, Chrysler uralja csaknem teljesen, 97%-ban az autórendelést. Az elmúlt héten közel 150,000 autót gyártottak. A januári termelés 650.000-nek Ígérkezik. Miért a nagy tülekedés? Talán azért, mert hamarosan megkezdődnek a szerződési tárgyalások az unióval és | a vezetőség fel akar készülni (“minden eshetőségre?’’ Mit várhatunk 1955-ben A legaktuálisabb napi kérdés sekről lesz kerekasztal konferencia most pénteken, január 14-én este a bronxi Magyar Házban 8.30 kezdettel. A konferencián résztvesznek a Magyar Szó és a Nők Világa szerkesztőségi tagjai. Az előadás után a résztvevők a közönség kérdéseire fognak válaszolni. Aki egy érdekes és tanulságos estét akar eltölteni, jöjjön el erre az előadásra. Beléptidij nincs. , í?í « cr ____________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_________ ___2L
