Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-24 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 24, 1955 J. Olvasóink Írják.. Hogy juthatott ide “Samu Bácsi?”... . Tisztelt Szerkesztőség! A Textile Unió újságjában olvastam az alábbiakat. A cikk írója ellátogatott New Yorkba a Rockefeller központba. Kért ott egy New Englandi térképet. Az Írnok azt kérdezte, hogy “kihez van szerencsém kérem?” Ez nekem furcsán hangzott, — irta az illető — és megkérdeztem hogy miért érdekli? “Hatóságilag nem vagyunk ugyan felhatalmazva” — jegyezte meg az írnok, — hogy “idegen újságíróktól megtagadjuk a térképet” azonban útépítés és más kellemetlenségek felmutatásával igyekszünk elvenni látogatási kedvüket a külföldi turistáknak. E cikk írója, mint százszázalékos amerikai, (ki tudja talán a Mayfloweren jöttek elődei) megkapta a térképet és meglátogatta a New Englandi államokat. Különösen a textil iparvárosok érdekelték. A gyárak kapuján hasonló feliratokat észlelt “CSAK ÚGY JÖJJ HOZZÁNK MUNKÁT KERESNI, HA MÉG NEM HALADTAD MEG A NEGYVEN ÉVET”! Másik helyen a következőt látta a gyár kapuján: “KÁR A FÁRADOZÁSÉRT. MERT ÉVEK ÓTA CSAK RÉSZIDŐT DOLGOZUNK, ÉS VOLT MUNKÁSAINK EGY RÉSZE SE DOLGOZIK.” A Textil ipari városok közül Manchester, Haverhill, Lowell Mass. 30 százaléka, Lawrence 50% a kong az ürességtől, mindenütt eladó, vagy kiadó feliratok. * Ha a gyárak szólni tudnának, bizonyára azt kérdeznék, a szakszervezetek elől délre szökött gazdáiktól, hogy “mit vétettünk nektek, hogy patkányok martalékává tettetek bennünket”. A cikk írója érdeklődött a munkanélküliekről és meglátogatott több családot. Egy több gyermekes családanya arra a kérdésre, hogy miből élnek azt válaszolta, hogy “évek óta a város tart el bennünket! Átlagos élelmünk krumpli, kenyér és bab. Gyerekeink részére a húst, tejet és gyümölcsöt magával vitte a gyáros délvidékre. R u h á z a tunk, ’gyerekeink lábbelije könyör- ' adományokból jön”. Á szakszervezeti lap cikkírója összefoglalásában megjegyezte, hogy “el kell ismernünk Kínát, mert ha ez tovább tart még több propaganda anyagot adunk az • orosz Pravdának, és az egész -világnak, hogy a mi szabad Amerikánkban h e r v adásra kárhozatjuk New England textil iparát.” Végre megtört a jég. A gazdasági helyzet arra kényszeríti a mi szakszervezeti vezetőinket, hogy a józan ész politikáját kövessék. Természetesen kezdetnek jó, Eisenhower elnök is tett hasonló nyilatkozatot a közel múltban, de ez még nem tejfel, még sokat kell küzdeni azért, hogy a 600 milliós Kínát hazánk elismerje. Azért fontos az, hogy már odáig jutottunk, hogy a nagy szakszervezetek vezetői nem a kommunista mumust keresik, hanem a bajok alapkérdésével is foglalkoznak. Ez fontosabb, mint csupán kormányunk külpolitikájának kritizálása, vagy mint a múltban hatszázezer tagnak kicsapása csupán azért, mert szép számmal vannak köztük olya- nak, akik a békés termelésért küzdenek, a hadi termelés helyett és' Kina elismerését is ezért óhajtották. Most itt állunk, dacára, hogy* az ország szive a vas ipar prosperál, mégis fokozatosan emelkedik a munkanélküliek száma. Ide jutott “Uncle Sam”; szégyen foltja van, amit takarni kell az idegenek, a külföldi újságírók előtt. A világ leggazdagabb országa közel százmillió tonnád évi vastermeléséből képtelen alkat mazni összes .munkásait.. Béke, “Uncle Sam”, valódi világbéke és azzal kapcsolatosan Kina elismerése minderre a válasz. Az a Kina, mely még csak tehervonaton halad, az amerikai mezőgazdasági technikával boldogan gyorsítaná meg haladását, és ez mindnyájunk, textil iparunk részére is prosperitást jelenthetne. Szabó Károly Levél egy apépiiőfol Kedves Munkástársak: Itt küldök egy uj előfizetőt kedves lapomnak, a Magyar Szónak, hogy egy éves uj előfizetővel nagyobb legyen a tábora. Látom a hirdetésből, hogy dollárért lehet most uj előfizetőt szerezni, s igy a kishitüeket könnyebb megszerezni és csendesen megszokják a lapot és megkedvelik, ha fel is megy az ára. Kinn lakom a farmon, de gyárban dolgozom. Előt- tem az a cél, hogy a Magyar Szónak előfizetőket szerezzek, mert ez az én lapom már 1916 óta, akkoriban még Bethlehem, Pa.- ban laktam. Onlario-Í olvasó ^kkor kellett volna! Tisztelt Szerkesztőség! Abba a régi jó világba, amelybe Nagy Ferencék a nyilasok, Urbánék, Harsányi- 3s a “Szabad Európa” visz- sza akarják “szabaditani” szülőhazánkat, nekem nem volt alkalmam egy ellemit sem elvégeznem. Tehát írni nem igen tudok, de nem bírom el, hogy azok a felszabadítók meg a többi vérszopók akkor nem mentek felszabadítani a magyar testvéreket, mikor kisgyerek voltam -n tanyán és i béresek négyen laktak egyszobás lakásban. Bronxi olvasó Elismerés Kanadából Tisztelt Szerkesztőség! Az utóbbi időben nagyon sok kritika jelent meg a Ma- gyarSzó hasábjain, úgy az újsággal, mint a naptárral kapcsolatban. Ami a kritikát illeti, az nagyon szükséges és jó, hiszen a helyes kritika építő, mert abból mindig tanulunk. Én inkább egy pár szóval az újság összeállításához szeretnék hozzászólni. Nem hiszem, hogy volna a világon olyan újság, amely mindenkinek a tetszését megnyerné, hiszen, ha figyelembe vesszük, hogy mennyien élünk a földön és ennek a sok mindenféle fajta és nézetű egyénnek _a kedve szerint tudna valaki Írni, azt földi istennek mondanák. Az utóbbi néhány évben nagyon sok újságot olvastam, úgy amerikai, mint ka- nádai magyar újságokat, de őszintén szólva a Magyar Szónál helyesebben összeállított újságot még nem olvastam. Ezt nemcsak én mondom, hanem akik olvassák itt, azok mind megegyeznek ebben. Itt van pld. a Szabadság. Mi van benne? Az egyik oldalon pletyka, a másikon meghazudtolja, amit az egyikem irt; egyáltalán nem lehet benne találni helyes állás- foglalást, kivéve a vörösfa- lást, mert ezt aztán igazán ért!, no meg a háborúra való uszítást. Szerencsére még mindig akadnak józan poltikusok, akik nem vesztették még el a józan esküket, mert csak ennek köszönhetjük, hogy az atombombás háborút nem zúdították az emberiségre. Egy szó, mint százra Magyar Szó , a jelenlegi összeállításban | nagyon megfelel és teljesen elvégzi a rábízott feladatot. Az amerikai magyarság büszke lehet a lapjára és annak szerkesztőségére. Egy E. Coulee, Alta.-i munkás Utólagos hozzászólás McArthur beszédéhez Tisztelt Szerkesztőség! Talán néni különös és nem is csodálatos Mac Arthur tábornok békebeszéde. Valószínűleg tudomása van arról, ha azt nem is hangsúlyozta, de összegezte, hogy a világ két legnépesebb kontinensén Europa és Ázsia népei 90 százalékban ellenzik a háborút. Akár van vonzalmuk, akár nincs a kommunizmushoz, megunták a kiszipolyozást és szolgaságot, lélekben átalakuló emberré válik és az emberi életért küzd. Néhány éve már figyelem az újságírókat és tudósítókat akiket kiküldtek a kontinensre a nép lelkivilágát és gondolkodását ta n u lmányozni. Ha valamelyik rokonszenvet árult el a nép mellett, mint gondolkodó és érző ember, vagy mert tiltakozni az Írásai meghamisítása végett, már régen nem ir újságot. A nép hátán élősködő rovaroknak nincsen szüksége ilyen gondolkodású emberi élet felé törekvő ember. A nagymul- tu, megszűnt Bérmunkásban párszor irtani is arról. Most aztán a múlt hő utolsó estéjén sikerült bejutnom egy olyan gyűlésre, ahol az imperialisták egyik szócsöve, egy csicagói születési! újságíró tartotta beszámolóját Európáról és százszázalékosan bizonyítja fenti megjegyzésem. Persze ezen a vidéken csak a Hammond Times közli Írásait. Pár héttel ezelőtti levelembe tettem már említést róla Dr. John B. Crane az illető — ime itt van beszámolójának lényege röviden. “Amit láttam és tapasztaltam naponta Európában és annak bármely országában, az nem kedvező Amerikára. Úgy vagyunk a népek előtt beállítva, mintha mi akarnánk a háborút kiprovokálni. E téves fogalomban az a rossz, hogy saját kormányaik sem képesek őket az ellenkezőről meggyőzni. Mi pedig és ti amerikaiak meg vagytok győződve, hogy semmi mást nem akarunk, mint saját magunkat és a még fennálló európai és ázsiai szabad országokban a demokráciát megvédeni a- kommunizmussal szemben. Nyugátnémetör- szág ugyan nagyobb mértékben kommunista- ellenes, de tény, hogy ott is annak ellenére gyűlölik az amerikaiakat. Az ok, hogy mi ismét fel akarjuk őket fegyverezni és az orosz és a többi népi kormányok ellen harcba vinni' ők pedig szeretnének semlegesek maradni az esetleges orosz amerikai háborúban.” “A többi országokban a helyzet többé, kevésbbé azo nos. Ha nem is óhajtják a kommunizmust, nem is ellenzik azt és főleg nem félnek tőle. A háború ellenségeiben a gyűlölet Amerika irányában olyan méretű, hogy azon országokban sehol a konzulátusi hivataloknál, beleértve Angliát is, nem tanácsos az amerikai zászlót kitűzve tartani, a köyetségi épületeket érős karhatalommal ' őrzik. Előfordul, hogy magán személyeket is inzultálnak, ha arra alkalom akad. Párisbar. míg az étkezőben voltam, a kocsimat felforditották és négykerekével állt felfelé.” Minthogy tisztázni akarja az amerikai nép előtt kormányunk imperialista politikáját és hogy bizonyságot tegyen annak humanista mivoltáról, neki rontott a Szovjetuniónak : “Az ami ma Formózával történik, semmi más, mint a Szovjetunió ugratása Kínát illetőleg. Ha sikerülne Kínát Amerikával háborúba vin elérné a célját, mert Európából nagy haderőt kellene elvonnunk és a szovjet meg tudná akadályozni Németország felfegyverezését. Abban az esetben a szovjetnek Európában szabadkeze lenne és néhány év elteltével Europa 300 milliónyi népét sikerrel vinné Amerika ellen”. Természetesen ő Nyugat Európára gondol, mert Europa 9 millió négyzetmérföld, több mint 500 millió lakossal és ezt minden áron meg kell gátolni. Más kontinensek dolgozó népe sem olyan türelmes ma már. Afrikából is sokszor jönnek hírek az ottani kiszipolyozással szembeni lázadásokról. Valószínűség az, hogy 200 milliónyi nép igyekszik változtatni nyomorán é3 társadalmi életén. Ilyen hatalmas emberi élet után szomjazó tömeget aránylag egy maroknyi csoport fosztja meg munkája értékének legjavától vagy gátolja fejlődésében'az amerikai i m p e rialistákkal egyetemben és szabadság utáni törekvését hidrogén bombával fenyegetik. Talán van egy kis szerencse a tusakodásban. Nem minden kapitalista és nem minden tábornok vakbuzgó. Legalább is erre enged következtetni MocAi'thur táboniok legutóbbi beszéde:: “Ha a hábonxt ki lehetne közösíteni a világból az a civilizáció legnagyobb haladását jelentené, a Hegyi Beszéd óta — mondta MacAi'thur. Egy csapásra széjjel oszlathatná a legsötétebb árnyat, amely az emberiségen lidércnyomásként fekszik. Megszüntetné a félelmet és biztonságot hozna, nemcsak ei'kölcsi és szellemi értéket tei’emtene, hanem a gazdasági fellendülés' olyan hullámát hozná létre, amely eltöi'ölné a szegénységet földgolyónk ai’cái'ól.” A fentiek azt bizonyítják, hogy a nagytőkések táboi'án belül is vannak már sokan, akiknek egyre növekvő aggodalmaik vannak a Dulles- Eisenhower- Knowland féle világpoltikánkat illetően. Mily mérhetetlen szégyene a munkásmozgalomnak, hogy amíg egy MacArthur békéről beszél, addig a Meany féle munkásvezérek még veszettebben üvöltöznek a H-bom- bás politika mellett, S. Gy. KIOLVASTAD E LAPOT? ADD TOVABBV MAS IS TANULHAT BELŐLE!
