Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-24 / 12. szám

•■raren 24, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 ■' " 1 ii—tamil ill ■ ■—M—————————————« KORUNK — Bódog András rovata Tömegoltás --tömegirtás Az elmúlt év tavaszán, egyik vasárnap este a rádió hires és zengzetes hirkikiáltója nála egé­szen szokatlan tárgyú szenzációs leleplezést dör- gött a rádióba. Szokatlan a hir azért volt, mert a szóbanforgó országos bemondó szakmája a pletyka, szenzációs válások, harmadik-negyedik házasság, születések, a gangsztervilág esemé­nyei és hasonlóak, melyekhez ke^lő adagolások­ban hozzájárul az. FBI és az Amerika-ellenes bi­zottság dicsőítése, a Kremlin féltveőrzött titkai­nak leleplezése £s a hon megmentése. E fennkölt magaslatokról szállott le ezen a vasárnapon, ami­kor mellékesen és a változatosság kedvéért a tu­dományok prózai tárgyában nyilatkoztatta meg egyetemes tehetségét abban a formában, hogy leleplezte a Salk-féle .szérumban bujkáló alatto­mos vírusokat. “Szülök! Orvosok! Hatóságok!” kiabálta a nagy férfiú a rádióban, “ne engedjé­tek, hogy a gyermekeket megmérgezzék! A szé­rumban élő vírusokat találtak.” A Salk-féle szérumról—már mindenki hallott. Könnyen lehet, hogy a század egyik legfontosabb orvosi felfedezésének fog bizonyulni ez a gyógy­szer, amely annyi gyermek és felnőtt életét és egészségét menti meg a gyermekparalizistól, amennyinek megöléséhez talán 20 hidrogénbom­ba sem volna elegendő. Dl\ Salk és tudós köre kö­zel tiz esztendő nehéz és idegölő munkásságát szentelte ennek á szérumnak. Végre- 1953-ban el­készültek vele. A szérum nem gyógyszer elsősor­ban, hanem a gyermekpáralizis megelőzője, an­nak kitörését akadályozza meg a szervezetben. Mivel pedig a gyermekpáralizis a legrejtélyesebb fertőző betegségek egyike és sosem lehet tudni ki kapja meg,, ki nem, hói válik a járvány erőssé, mikor és miért, a szérum hatékonyságának mér­tékét csak kiterjedt és nagyszabású tömegbeol­tásokkal lehetett eldönteni. Az oltásokat már alkalmazták volt ezerszámra különböző vidékein az országnak nagy sikerrel, de minthogy ilyen körülmények között csak kö­rülbelül lehet megítélni, hogy milyen erős lett volna a járvány a szérum nélkül, az ország orvo­si hatóságai hónapokig tartó munkával egy kiter­jedt oltási tervet készítettek elő. Két-három- százezer gyermek kapott volna egyszerre védő­oltást egész Michigan államra kiterjedően — ez mutatta volna meg végeredményesen a hatást és hogy a szer hatékonysága milyen időre terjed. Felmérhetetlen jelentőségű lett volna, hogy eze­ket a minden vidékre kiterjedő tömegoltásokat egyszerre végrehajtsák. Orvosok és iskolák ezer-' számra készültek fel, hogy az elkövetkező hét­főn az oltásokat beadják a gyermekeknek. De vasárnap este a hires rádiós hirbemondó beleharsogta a világba, hogy az oltások veszélye­sek, mert élő vírusokat találtak a szérumban. A házassági pletykák, szakértőjéből ezúttal orvosi szakértő lett. A dologban az volt az igazság, hogy mint a legtöbb szérum, ez is legyöngitett betegségokozó anyagból állt, amelyet addig hígí­tanak, szűrnek, tisztítanak nagy gonddal és lel­kiismeretességgel, amig teljesen ártalmatlanná nem válik. Persze, hogy a rengeteg oltóanyag készítése közben akadt olyan főzet, amely nem sikerült. Az ilyesmi gyógyszerkészitésnél min­dennapos dolog, azért megy a szer minden adag­ja annyi ellenőrzésen és vizsgálaton keresztül, hogy az alkalmazásra kerülő anyag teljesen meg­bízható legyen. Ha minden, a világ sorját intéző diplomata, politikus és katona annak a lelkiisme­retességnek és gondosságnak csak egy századré­szével végezné dolgát, mint aminő gondossággal és lelkiismeretességgel a laboratórium emberei készítették elő ezt a tömegoltásra szánt széru­mot, akkor a világ ma sokkal boldogabb és béké­sebb hely volna mindnyájunk számára. Mégis a rádióban egyetlen harsogó hangja elég volt, hogy hónapok előkészületi munkáját tönkretegye. Két-három megyei tisztiorvos kije­lentette, hogy nem engedik meg a tömegoltás végrehajtását megyéikben. 'A szülők és tanítók tizéZerszámra megrémülték, tiltakoztak és visz- szavonták az oltásra adott engedélyeket. Köze! 300,000 gyermekből több mint a fele nem ka­pott oltásokat. Ez a nagy és életbevágóan fontos orvosi munka nagyrészben hiábavaló lett, az ol­tási eljárás erre a tavaszra tolódott el, csak egy évvel késett, ha ugyan nem akad az idén is egy a gyermekek sorsán annyira aggódó, rádiózó hir- adó, akinek erre a tavaszra tervezett tömegol­tási eljárást sikerül megint megákadályozni.Hogy az elveszített egy év alatt hány gyermek kapott gvermekparalizist, akiket különben a szérum megóvhatott volna — azt senki sem tudná meg­mondani. ' “íme a közvélemény hatása”, mondhatná vala­ki. Egy harsogó, felszínes hang dég, hogy “gyer­mekeink egészségét és életét kockáztató” eljárást megakadályozzon, holott leglelkiismeretesebb és neves tudósok ezrei bizonygatták, hogy a szer teljesen ártalmatlan. Egyetlen nirre az aggodal­maskodó szülők megakadályozták, hogy “gyer­mekeik életével és egészségével kísérletezze­nek ?).” Kevesebb, mint egy hónappal később Dulles külügyminiszter kimondta a ‘tömeges megtor­lás” elvét. Csak annyit jelentest, hogy ha ezen­túl akárhol a világban valami neki nem tetsző politikai változás történik, akkor minden további nélkül ott támadunk és bombázunk, még atom­bombával is, ahol nekünk tetszik. Csak annyit jelentett, mintha Molotov szovjet külügyminisz­ter azt mondta volna, hogy ha mondjuk Peruban, vagy Dél-Afrikában, vagy akár a déli sarkon a kormány vagy a nép akarata neki nem lesz Ínyé­re, akkor nem szól semmit, de másnap dinamittal vagy hidrogénbombával büntet; meg New Yorkot Chicagót vagy Boston lakosságát'. Akadt-e rádiós hirbemondó, aki erre azt har­sogta volna a világba, hogy e kijelentésben mil­liós emberpusztitásnak élő baktériumai nyüzsög­nek? Nem tudok róla, hogy ilyen akadt volna. Akadtak-e gyermekeiket féltő szülők, akik tisztá­ban voltak azzal, hogy dr. Dulles gyermekeinek, Amerikának és talán az egész világnak jövőjé­vel és életével “kísérletezik?” Pedig a “megto- lás” szérumát nem készítették elő emberszerető A jaltai jegyzőkönyvek közzététele A jaltai tárgyalásokról szóló irományok nvil- vánosságrahozatalával a State Department volta­képpen azt akarta elérni, hogy Roosevelt elnök emlékét meghurcolják, amennyiben — úgy kép­zelték — sikerült a közhangulatot az azóta eltelt tiz év alatt annyira fejetetejére állítani, hogy a fehérre rá lehet már fogni, hogy fekete, *s a fe­ketére, hogy fehér. Ne csodálkozzunk ezen a két­élű baklövésen olyan republikánus kormány ré­széről, amely bőven ontja az elhamarkodottság és könnyelműség vádjait, hogy finoman fejezzük ki magunkat, politikai ellenfeleivel szemben. A jaltai irományok azoknak a tárgyalásoknak és egyezményeknek jegyzőkönyvei, vagy legalább is részben azok, amelyek Sztálin, Churchill és Roosevelt között 1945-ben, januárban, a Krimi- félszigeten történtek. A republikánusok a Capitol Hillen már régóta zajongtak a dokumentumok nyilvánosságra ho­zataláért a fentemlitett célból. Akarták már a választások előtt is, remélve, hogy kampány­anyagot találhatnak bennük. És bár 1954-ben reményeikben csalódtak, követeléseikkel állandó­an szorongatták a State Departmentet. A legnagyobb nehézségbe akkor ütköztek, amikor Winston Churchill ellenezte. Churchill at­tól tartott, hogy a tárgyalások közlése veszélyez­tetheti a nyugati szövetséget, még tiz évvel az események lezajlása után is, mert olyan szemé­lyeket és sok olyan vitás kérdést keverhet bele, akik még élnek s amelyek körül még mindig he­ves politikai szenvedélyek kavarognak. Churchill- ben nyilván még volt annyi tisztességtudás, hogy visszariadt a gondolattól, hogy republikánusok merőben politikai okokból felhasználhatnak azok­ból egyes kiszakított részleteket. Roosevelt és Sztálin már nincsenek itt és nem emelhetnek szót védelmükre a meghurcolási kísérletek ellen. Alapelvinek tekintik, hogy diplomáciai okirato­kat nem szabad egy pártnak nyilvánosságra hoz­ni akkor, ha más résztvevő kormányok ellenzik. Churchill ellenállása gátolta meg eddig a repub­likánusok kezében levő State Departmentet, hogy a dokumentumok kinyomatásával mindenki számára hozzáférhetővé tegye. Hogy Churehillnek igaza volt-e vagy sem, te­kintve napjaink viharzó hangulatát, az különálló kérdés. Hosszú évek óta azonban nem volt titok az alaptényeket illetően. Jaltában Roosevelt és lelkiismeretes tudósok ezrei. Azt kell monda­nom, hogy a nem túl nagy kivételtől eltekintve, Amerika sajtója és rádiója oly közömbösséggel fogadta e kijelentést, mintha Dulles csak egy uj védjegyű surolópor megjelenését hirdette vol­na be. Csak hetekkel később történt, hogy majdnem sor került a DulleS-szérum alkalmazására Indo­kínában. Minden készen állt az atombombás “védőoltásra”. Pedig senki sem kérte ki az indo­kínai szülők engedélyét, sem az amerikai szülők engedélyét, holott minden járványnál pusztitóbb. világháborút indított volna el. E rettenetes szé­rummal való esztelen kísérletet a világ közvéle­ménye akadályozta meg, de nem a mi “gyerme­keink sorsát” olyannyira szivükön viselő hírlap­jaink és rádiónk. Ennek ellenére pár hete megint a dr. Dulles- szérummal való tömegoltás gondolata foglalkoz­tatja az emberiség sorsáért aggódó külügymi­niszterünket. A kísérletezés színhelye a kínai partvidék és szigetek volnának. A kongresszus engedélyét megkérték, de megkérdezték-e az em­beriséget? Akadtak-e a világban lelkiismeretlen kuruzslók, akik garantálják, hogy az emberiség életét úgy óvhatjuk meg legjobban, ha a felét lelőjjük, megpörköljük, elégetjük és darabokra tépjük? Ki merészelte garantálni, hogy bombá­zás, pörkölés, égetés ggyoldalu dolgok, mert a bombaszérum, dinamitszérum, gázszérum és ha­sonlatos védőszerek teljesen ártalmatlanok a mi gyermekeink számára? Most válik él tehát, hogy akad-e elég gyermeket szerető szülő és ember­voltát szerető ember, hogy megállítsák egyszer és mindenkorra az emberiség kuruzslói által kotyvasztott szérummal való eszeveszett kísérle­tezést. Oroszországot be akarta vonni a Japán elleni há­borúba, hogy amerikai katonák életét kímélje, hogy az ázsiai szárazföldön fekvő Mandzsúriá­ban megsemmisíthessék a fontos japán hadsere­geket. Ennek fejében természetesnek vélte, hogy engedményeket tegyen a Szovjetuniónak. Bele­egyezett abba a szovjet követelménybe, • hogy soha többé ne használhassák Lengyelországot, Magyarországot, Romániát, Csehszlovákiát hadi- bázisul a németek számára Oroszország ellen in­tézendő támadásokra. De kikötötte, hogy ezekben az országokban népszavazással fognak kormányt választani. Hogy mennyire élet-halál kérdés volt Amerika és Anglia számára a Szovjetunió részvétele a Japán elleni háborúban az kiderült abból is, hogy az amerikai vezérkar — bár már tudatában volt a készülő atombombának—legalább 12-18 hónap­ra becsülte 1945 tavaszán az időt, amely Japán legyőzéséhez szüükségelv. USSR közbelépése ezt hat hónapra csökkentette. Száz és százezer ame­rikai katona életét mentette ez meg. A szovjet, amely a jaltai konferencia idején már hat millió katonáját ^vesztette el, lojálisán elfogadta a feladatot, hogy közbelép a közös ja­pán ellenségggel vívott háborúban. És a repub­likánusok most mégis úgy akarják beállítani a jaltai konferenciát, mintha azon Sztálin “rá­szedte” volna Rooseveltet, sőt, mintha Roosevelt “elárulta” volna Amerika nemzeti érdekeit! A jaltai egyezmények nyilvánosságra hozatala ebben az időszakban több dologra vet fényt. Először a szakadékra a republikánus párt és a demokrata párt között, mert Dulles lépése Roo- sevelten keresztül a demokrata pártot akarja diszkreditálni. Mélyíti a szakadékot az ,amerikai és az angol kormány között is. És fokozza az ellentéteket Kelet és Nyugat között. Meg van a mi kormányunk áldva.... Dulles-sal! AZ AMERIKAI Yellowstone nemzeti parkban körülbelül 4,000 melegforrás van, köztük több mint száz szökó-forrás (geyser). * A KALIFORNIAI kondor-keselyű fiókái 6 hó­napig maradnak a fészekben, mielőtt repülésü­ket megkiséx'elnék.

Next

/
Thumbnails
Contents