Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-24 / 12. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 24, 1955 Szólj igazat és a börtönbe dobunk, — mondják és gyakorolják manapság bizonyos amerikai kö­rökben. Legalább is ezt bizonyítja a kommuns- ták ellen hamisan tanúskodó Harvey Matusow esete. Ez a Harvey Matusow igen nagy legény volt addig, amig számos kongresszusi bizottság előtt mint “kommunista szakértő” adta le a vélemé­nyét, majd több kommunista ellenes pörben mint koronatanú szerepelt és az ott leadott vallomásai alapján sok ártatlan ember került börtönbe. Harvey eddig valóságos nemzeti hős volt, akinek barátságát kereste még Roy Cohn, a Joe McCar­thy szenátor főügyésze is, aki betanította a mondanivalóira. De maga a hires (vagy hírhedt) Joe McCarthy szenátor is annyira kedvelte Ma- tusowot, hogy még az igen gazdag Mrs. Arvilla Bentley, “kommunista gyűlölő” urhölgynek is bemutatta, amiből később házasság is lett. Újságírók, képviselők, szenátorok és a titkos- rendőrség főmoguljai egyaránt nagy becsben tartották ezt a jóképű legényt, aki követte szá­mos elődjének a példáját; besugással és hamis tanuzással akart nagy vagyonra szert tenni. Harvey ugyanis úgy gondolta, hogy ha az a Whi­taker Chambers kereshetett félmilliót, a Gou­zenko meg legalább negyedmilliót, kommunisták elleni tanúskodással és az azt követő könyvirás- sal, hát ő- is fog keresni, ha nem is annyit, de legalább is százezer dollárt. Sok a vetélytárs Harvey azonban elszámitotta magát. Nem gon­delt arra, hogy az amerikai rendszerben mihelyt nagyon jól megy valamilyen “business”, mind­járt megrohanják. Amint kisült, hogy az árul- kodást meg a hamistanuskodást jól fizetik hát a szemenszedett gazemberek egész tömege rohanta meg ezt az üzletet is. Nemesoda tehát, ha a ke­reset megcsappant és Matusow már éppen csak hogy tengette az életét a hamistanuskodással. Sőt, — mint bevallotta, — igen gyakran már nem is akadt munkája. És miután közben úgy látszik a gazdag asszony is kitette a szűrét, elhatározta, hogy fordít egyet az üzletén és most HAZUG­SÁG HELYETT IGAZSÁGOT FOG ÁRULNI. Merénylet a jövő nemzedék ellen (Folytatás az 5-ik oldalról) Nem a hidrogénbomba veszélyes, hanem ... Higgins kisasszony ilyesmiket irt: “Az idegháboru szempontjából fontosabb a kommunista ügynökök számára kijelölt szerep, akiknek meghagyták, hogy citeráztassák az uj fegyverektől való normális és érthető em­beri félelmet. Mert amint éppenséggel Orosz­ország érdeke, hogy USSR-ban erősítsék az idegeket, éppenugy érdeke az, hogy megtépáz­za ellenségeink idegeit. Nem kell ismerni Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításait ahhoz, hogy kiszámítsák, hogy a pánik, a vakrémület, különösen ha országos arányokat ölt, halálo­sabb, mint a hidrogénbomba Jellemző, hogy vannak felelős és gondolkodó amerikaiak, akik azt kérdezik maguktól: Csakugyan eljöhet az idő, amikor igen nagyszámú amerikai fogja vallani, hogy ‘inkább jöjjön bármi, csak ne háború’? _ “Amint egy amerikai diplomata mondotta a napokban: ‘A hidrogénbombás háború látvá­nyos dolog és élénk színekkel lángol az embe- *rek képzeletében. De mindent leszámítva, a hidrogénháboru nem lehet oly rossz, mint a kommunista totalitárizmus besurranó borzal­mai. Az emberek el tudják képzelni a chica- góra vagy New Yorkra lehulló bombákat. De már nehezen képzelik el, mit hozna rájuk a kommunizmus. Elfelejtik, hogy Sztálin maga r.iaga mondta Churchillnek, hogy nyolcmillió oroszt tettek el az útból (többet mint Kalifor­nia lakosságát stb. stb.) — (Kézből megkont­rázzuk. valószínűtlen adat. — Szerk.) “Már sok amerikai szeretné tudni, vájjon a félelem ingája a nép között nem lendült-e tul- messze tulgyorsan. Talán szükség volna, ha nem is szépitgető, de legalább világosabb át­tekintésre a nukleáris kérdésekben.” Hemzsegnek a diplomaták “Amint egy másik amerikai diplomata kife­jezte magát: “Ha a félelem bénító ereje valaha is megfosztaná ezt a nemzetet a harcikészsé­Szólj igazat... Ekkor érte aztán a nagv csalódás, mert hama­rosan kisüült, HOGY ITT SENKI SE.M AKAR­JA AZ IGAZSÁGOT. Legalább is nem akarja a sajtó, nem akarják az érdekelt hivatalos hatósá­got, amelyek öröm helyett MEGRETTENVE FOGADTÁK AZT A HÍRT, HOGY MATUSOW HAMISAN VALLOTT A BÍRÓSÁGI TÁRGYA­LÁSOKON. Nagy felfordulást okozott Matusow ezen önle­leplezése, mert az ártatlanul elitéltek persze uj tárgyalást követelnek. A képviselők, a szenáto­rok, sőt még az igazságot védő Department of Justice is most már nem az igazság felderítésén fáradoznak, hanem azon, hogy miképpen lehetne ezt a Matusowot börtönbe dobni, vagy valami­képpen ártalmatlanná tenni. Őrizni kell Matusowot Matusow ugyanis ellentétben a többi besúgók­kal nem a kommunisták állítólagos “szubverziv” dolgairól irt könyvet, hanem csupán arról, hogy miket hazudott a tárgyalásokon és kik tanították be ezen hazugságokra. Ezért annyira áskálódnak ellene, hogy a könyv kiadója, Albert E. Kahn, kijelentette a szenátus egyik bizottsága előtt, hogy Matusowt testőrökkel őrzik, mert attól tar­tanak, hogy Joseph McCarthy, vagy a Depart­ment of Justice, emberei elrabolják és esetleg megölik. De a bírák első dolga mindenütt, ahová Matu­sowt mgidézik, nem az igazság kiderítése, hanem az, hogy miként lehetne Matusowt és mindazo­kat, akik mögötte álinak a börtönbe vetni. így járt El Paso, Tex. városban is, ahol Clinton Jenc'ks, a Mine, Mill and Smelter Workers Union egyik tisztviselője került börtönbe Matusow ha­mis vallomása alapján. A bírót nem érdekelte Jencks, hanem csak az, hogy kik támogatják Matusowt előbbi vallomásainak leleplezésében. Az ugyancsak nagyon vérmesen kommunista­ellenes szenátor Welker két Ízben “Mr. Matsu”- nak szólította a keresztkérdések alá vett Matuso­wot, aki mosolyogva mondotta: “Szenátur, én itt vagyok és ne mfekszem a Formóza szorosban”. (Matsu a Formoza szorosban fekvő azon sziget neve, amit a Kínai Népköztársaság vissza akar foglalni.) Szenátor Welker, ugyan nem mondotta, de egész biztosan gondolta: “Inkább ott feküdnél, mint itt vagy, mert akkor nem okoznál nekünk olyan sok bajt! (Angolban még szellemesebb volt Matusow vá­lasza, mivel az angol szó: “lie” kettős értelemmel bir. Azt is jelenti, hogy feküdni, azt is hogy hazudni. Matusow válasza azt is jelentette hát, hogy “Szenátor ur, én nem hazudok a formózai Szorosban” (Én csak akkor hazudtam, amikor az. önök ügynökei arra felbéreltek). A Matusow esete tehát világosan mutatja, hogy az igazság árulásával egyelőre az Egyesült Államokban még nem lehet pénzt keresni. Noha a hazugságterjesztő “business” már túlzsúfolt ugyan, de azért a gonoszlelkü emberek nagy több­sége még mindig ott üzéreskedik. Geréb József (A fenti sorok írása óta Matusowot az El Pa- so-i törvényszéken már el is Ítélték három évre. — Szerk.) AZ ÁTLAGOS kávécserjén körülbelül 30,000 kávé-bogyó terem, amiből 15 fontnyi kávébab lesz. ★ A TENGERVÍZBŐL fagyasztott jég csaknem sómentes. ★ A FÖLD átmérője az egyenlitőn át 7,926 mér­föld, amig a sarkokon keresztül mérve csak 7,S99, ami azt bizonyítja, hogy a földet a tengely körüli forgása középen kiduzzasztotta. ★ A HOOVER bizottság jelentése szerint az amerikai kormány irodái évente 25 billió levélpa- pirt használnak el, amit, ha egymás mellé helyez­nének, elérné a Holdat 13-szorosan. gétcl, ha jelszóvá válna a minden áron való béke, akkor az oroszok nyerték meg az ideg- háborút. A ‘békét minden áron’ nyilvános be- hirdetése volna annak, hogy a jutalomdijat Oroszország zsebrerakhatja. És akkor valóban ez lesz ránk nézve a civilizáció vége.” Ez áll többek között Marguerite Higgins cikké­ben. Csak ebben a kis részben is két “amerikai diplomatára” hivatkozik anélkül, hogy nevüket megmondaná. Ki nem érzi, hogy az ujságirónő mellett illetékes urak ültek és diktáltak? Ki nem érzi, hogy a mondanivaló felülről, igen magas helyről jött? Talán a State Departmentből? A Pentagonból? Jólismert háborús uszító hangok ezek, amelyek puffognak a hazafiasságtól, a ver­senyre való hecceléstől, minden eltérő véleményt szovffetbarátsággal és kommunizmussal vádoló módszer szólamaitól. Már csak az hiányzik belőle, hogy az atomháborút ne az emberi egészség leg­alkalmasabb kellékének nyilvánítsa! Kloroformot a népnek! Nézzük mit magoltattak be a másikkal, David Lawrence-el: Címül ezt adta cikkének: “A vörö­söket vélik az atombombapróbákat megakadályo­zó kampány mögött’! Azután ilyképpen zendit rá: “A kommunisták erőfeszítést fejtenek ki, hogy megijesszék az amerikai népet avégből, hogy a kormányt az atombombák fejlesztésében minden további kísérlet feladására kényszerítsék. A bizo­nyíték, hogy itt világraszóló propagandáról van szó, halomba gyűl. Sokan ártatlanul bedőltek ne­ki és néhány jóhiszemű tudós és mások szándé- kolatnaul a kommunisták kezére játszanak, ami­kor túlozzák a rádioaktiv anyagok, az úgyneve­zett lecsapódások fontosságát. “Az igazság az, hogy a legcsekélyebb bizonyí­ték sincs arra, hogy a nevadai kísérletekből szár­mazó lecsapódások valaha is ártottak volna bár­miféle emberi lénynek bárhol is, magán a kísér­leti terepen kívül. így hát, ha ennek az ország­nak a népe semmiképpen sem sérült meg, nyil­vánvaló, hogy semmiféle Amerikában végzett/ kísérlet nem árthat senkinek Európában vagy Ázsiában. Mégis érkeznek jelentések más orszá­gokból, amelyek ha nyomtatásban megjelennek, megriasztják az embereket. így például Párisból a következőt jelentették: “Francia időjárási szakértők kijelentették, hogy egy óriási rádioaktiv felhő, amely a Neva- dában tartott atomrobbantási kísérlet ‘nagy lö­véséből’ származott, most Grönland fölött van és arra számítanak, hogy Skandinávia fölé fog húzódni. Úgy jellemzik a felhőt, mint amely ak­kora, mint Franciaország és Spanyolország együt- véve.” Mi rotyog a fazékban? Legyen elég ennyi Lawrence cikkéből. Látha­tó belőle, hogy éppenugy megírhatta volna Mar­guerite Higgins, mint ahogy Higgins cikkét meg­írhatta volna Lawrence. Egy üstben forralták a kettőt. Lawrence talán a humor eszközéhez is folyamodott, hogy az egész atom- és hidrogén- bombakérdést humoreszkké kisebbítse iskolás­gyermekek mulattatására. De az irányzat benne van: az atom- és hidrogénbombákkal való kísér­letek veszedelmességének hangsúlyozását a kom­munisták müvének tulajdonítja. Nem kell nagy észnek lenni, hogy megjósoljuk, mi -lesz ebből: az, hogy ha valaki a legkisebb aggályának mer kifejezést adni az atom- és hidrogénbombák használata, kísérlete, a velük való hadviselés el­len, arra ráfogják, hogy szovjetbarát, ötödik hadoszlopos, a haza ellensége, gyanús, kém, mi­fene: Most még humorizálnak, de a humorból ha­marosan a legvadabb megfélemlítés lesz, ami­lyent ez az ország valaha is látott Elég lesz, ha valaki nem tapsol majd a moziban, amikor dör­ren a bomba a képben, vagy amikor egy tábor­nok képe megjelenik a vásznon, aki sóhajt, ha fiát elviszik katonának, ha hallgat valaki, ami­kor valami féleszű a háború mellett lelkesedik és ócsárol ártatlan embereket, egy mukk, egy jaj... és előszedik a rendőrállam legzordabb törvényeit. Hát nem, a dolog még sem olyan egyszerű. A nép mégiscsak a főhatalom és l$pz még e. kérdés­ben egy-két szava! De különben is: nem maga Eisenhower jelentette ki, hogy atomháborúban senki sem lehet győztes, viszont a civilizáció megsemmisül a földön? És hasonló kijelentések hangzottak el más magas helyről is. De ha hiva­talosak és illetékesek már megbánták is, hogy a józan ész szavának adtak hangot s most uj vo­nalra térnek, amely kicsinyíti a veszélyt, a népet már elkésve igyekeznek más vágányokra terelni.

Next

/
Thumbnails
Contents