Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-24 / 12. szám
March 24, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Társadalmi és irodalmi szemle Merénylet a jövő nemzedék ellen Annyit most már tud az amerikai nép, hogy a hidrogénbombákkal való kísérletezések elérkezhetnek arra a színvonalra, amelyen az egész emberi nemet nemzedékekre kihatóan megbéníthatják és az utódokat elformátlanithatják. Ez a figyelmeztetés az ország legnagyobb tudósainak nyilatkozatában hangzott el, akik az amerikai tudósok szövetségének tagjai. Többek közt ezt mondták: “Értsék meg az emberek, hogy a jövőben fokozottan megismétlődő hidrogénbomba-próbák, ha több atombombával rendelkező nagyhatalom végzi, végül is olyan méreteket (üthetnek. hogy bebizonyithatóan súlyos veszéllyel fenyegetik a világ összes népeinek genetikus (örökléstani) biztonságát.'' Ebben a megállapításban az a megdöbbentő, hogy most még csak szórványos atomrobbantási próbákról van szó. El sem képzelhető, mi lenne a helyzet tényleges atomháború' esetén. A tudósok szövetségébe 2,000 atomtudós és mérnök tartozik. Fele atomtudós s köztük vannak azok is, akik az atom- és hidrogénbombák gyártásában resztvettek. Ezek a tudósok perbe- szállnak az atomenergia-bizottság azon megnyugtató kijelentésével, hogy a nukleáris próbák nem idéznek elő átöröklési veszedelmeket. A tudósok .szerint viszont az atomrobbantásokból származó sérüléseket nem lehet korlátok közé szorítani. Emlékeztetnek arra, hogy a japán halászok 1954 március elsején 90 mérföldnyire voltak a bidro- génbomba robbantás színhelyétől és mégis, a borzalmas sérülések, amelyeket szenvedtek, egyikük halálát okozták. De még az atomenergia-bizottság is beismeri, hogy a hidrogénbombarobbantás okozta lecsapódások 7,000 négyzetmérföldnyi körzetben. tehát akkora területen, mint New Jersey állam, elpusztíthatnák az életet. MINDEN ÉLETET! Sürgetik tehát a tudósok, hogy e bajok orvoslására hozzák mozgásba az Egyesüli Nemzeteket. Mit szól ehhez a világ? Angliában a Labor Party, amely több más vitás kérdésben megoszlik, eggyéforr abban a követelésben, hogy azonnali megbeszélésre» össze kell hívni az Egyesült Államokat, Angliát és a Szovjetuniót, hogy a hidrogénbombák használatát betiltsák, mondván: “olyan tömegirtó fegyverekkel, mint a hidrogénbomba, lehet ugyan háborút kezdeni, de győztes senki sem lehet, csak a civilizáció semmisülhet meg." A Világ Béketanácsa nagyszabású kampányt folytat az atombombák és a hidrogénbombák megsemmisítésére minden országban. Ennek a kampánynak a vezetője Prof, Joliot-Curie, aki egy lisszaboni lappal, a "Republicá”-val folytatott interjú során a következőket mondotta: “Meg kell értetnünk a^ emberekkel, hogy ■„ hidrogénbombák nem isrhernek különbséget s egyaránt kiirtanak szegényt és gazdagot, barátot és ellenséget, liberálist és konzervatívot, kapitalistát és proletárt, Istenhivőt és istentagadót. Az embereknek megegyezésre kell jutniuk s ez csak akkor lehetséges, ha nyugtalanságuk jogosultságát megértve, a megy egyezést kikövetelik.' Majd az atomenergia békés felhasználásának ragyogó kilátásait ecsetelve, hangsúlyozta, hogy az uj szörnyeteg-bombák “fontos vegyi változásokat hozhatnak létre a földön, súlyos következményekkel járó időjárásbeli változásokkal, valamint az állati és növényi életben előidézett változásokkal... Borzalom!” A UN leszerelési albizottsága Ixmdonban tárgyalta a kérdést. USA. Anglia. Franciaország, a Szovjetunió és Kanada képviselői vettek részt a tanácskozásokon, hogy mit is lehetne tenni e borzalmas fegyverek ellen. A Szovjetunió azt inditványozíta, hogy minden létező' atom- és hid- rogénbMnhát meg keli semmisíteni, még hozzá nemzetközi felügyelet és ellenőrzés mellett. Ámde erről az amerikai lapok olvasói és televízió hallgatói nem is értesültek! .4 radioaktiv anyagok veszedelme Jelen cikkünknek nem az a témája, hogyaz atomháború borzalmait jelenítsük meg. hanem az a mellékesnek, másodfontosságunak látszó kérdés, hogy milyen következményei lehetnek a v bombarobbanásból származó lecsapódásoknak, az atom-por veszélyeinek. Legjobb, ha átadjuk a szót egy nagy szaktudósnak, C. H. Waddingtonnak, az edinburghi egyetem örökléstannal foglalkozó .professzorának, több idevágó tudományos mü szerzőjének, aki a “The Nation” liberális folyóirat február 19-iki számában megjelent tanulmányát szentelte ennek a kérdésnek. A bevezető részben többek közt ezt írja: “Ma rv,y mindenki tudja, hogy a robbanás, a hőség, stb. mellett a bombák nagymennyiségű rádioakfiv anyagot is létrehoznak. A robbanásnak vagy száz mérföldnyi távolságit körzetében ez a radioaktiv anyag elégséges mennyiségben hull a földre ahhoz, hogy betegséget vagy esetleg halált okozzon mindazokban az élő teremtményekben, amelyek ki vannak téve hatásának. Rádioaktiv anyagok kisebb mennyiségei kerülhetnek fel nagy távolságra a felsőbb atmoszférába és távoli helyeken ismét leülepedhetnek a földre, de nem eléggé tömör állapotban ahhoz, hogy a megbetegedés közvetlenül nyilvánvaló tüneteit mutassák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hatástalanul maradtak. Azt hiszem minden élettudós (biológus), aki mélyebben behatolt ebbe a kérdésbe, megegyezik abban, hogy a hatás maradandó. Beismerik, hogy jelenlegi tudásunk mellett bajos dolog pontosan kijelenteni, hogy milyen hatást gyakorol az emberi lényekre a rá- dióaktiv anyagoknak ez a kis mennyisége, arra azonban igen kevés eshetőség van, hogy hatásuk idővel ne lehessen rendkívül ártalmas. Addig, amig jóval több kutatómunkát nem végzünk azzal a kitűzött céllal, hogy megállapítsuk a tényleges hatást, bűnös könnyelműség volna nem« számolni velük a leggondosabb módon, amikor terveket készítenek atomrobbantási kísérletekre." Megnyomorítják a “gén”-eket Nem akarjuk fárasztani az olvasót a nagyhírű skót tudós szakszerű fejtegetésével, csak a lényegét mondjuk el: beszámol azokról a megfigyeléseiről, amelyeket rádioaktiv hatásnak kitett állatokon észlelt, minthogy azon hatásnak megfigyelésére, amelyet ember szenved el, sem mód, sem idő nem volt elégséges eddigelé. Ezt a hatást a kísérleti állatok, egerek, legyek, stb., úgynevezett gén-jein figyelhette meg. A gén-ek, mint tudjuk, az élettanban az öröklődő tulajdonságok meghatározói az élőlények szaporitcsejtjeinek chromo- somáiban (ezek fonalalaki testecskék minden élőlény sejtjeinek magjában,) apró plazma (sejtalapanyag) részek kapcsolódó sorrendje, amely okozója annak, hogy az utódok lényeges vonásaikban mindig megegyeznek szülőikkel, íizio- kémiai oldalról tekintve pedig határozott egyéni fellépésű anyagcsoport,, mely nagyfokú állandóságot mutat. Rádioaktiv behatásra a génekben hirtelen változások állnak be, ezt nevezik az élettanban mutációnak, s ezek a változások rendszerint hibás és értéktelen tulajdonságok formájában nyilvánulnak meg az utódokon. És ezért — ez a skót tudós következtetése — “véleményem szerint ez minden társadalom jövő nemzedékeivel szemben való kollektív társadalmi felelősség részét alkotja, amennyiben a társadalom atomenergiát használ és rádióaktiv anyagoknak a levegőbe bocsátását veszi tervbe. Valamennyien tudatában vagyunk azoknak a veszélyeknek, amelyeket számunkra tartogat, de ha csak a saját nemzedékünkre korlátozódna vagy bármely jövőbeli nemzedékre, még mindig csak viszonylag kisebb helyet foglalna el az emberi nem hosszúlejáratú jövőjéhez képest. Minden rendelkezésre álló bizonyíték azonban túlnyomóan valószinüvé teszi, hogy bármely atomrabbantás, amely a rá- uióaktivitás fokozódását hozza létre, bármilyen kicsi legyen is, ember által lakott vidékeken valamivel hozzájárul az emberiség uj mutációs és rendkívül káros génjeinek szaporításához. A tudósok erkölcsi felelőssége “Határozottan korunk erkölcsi felelősségével jár, hogy felismerjük mily tökéletlen a helyzethez mért jelenlegi tudásunk és hogy amily gyorsan csak lehet, ebben az értelemben intézkedjünk. Lehetséges, hogy a kutatások során felfedezzük, hogy a veszély nem is olyan nagy, mint gondoljuk vagy esetleg találunk módot ahhoz, hogy elejét vegyük. Még ha nem is találjuk meg azoknak a betegségeknek az orvoslását, amelyekkel jövő nemzedékeket sajtunk, legalább annyi fáradságot kell vennünk, hogy megállapítsuk, melyek ezek a bajok úgy, hogy eldönthessük, meddig mehetünk élettani adósságaink csinálásá- Imn. amelyeket majd leszármazottatoknak kell megfizetni.” Ezt mondja a biológus. Senki sem állíthatja, hogy az ő szigorúan tudományé», tárgyilagos mérlegelése valamilyen propagandára törekszik. Higgadt, megfontolt kijelentései mögött serény lai ii «ratórí tűni munka évei bújnak meg. Érezni, hogy ha megfigyelései azt mutatták volna, hogy az atomlecsapódásuk jó hatással vannak a génekre, éppenilyen nyugalommal sürgetné a rádió- aktivitás fokozását. Meggondolásain azonban átüt az ember jövőjéért való becsületes aggodalom. A társadalmi felelősség felvetésével elárulja, hogy lelke mélyén nemcsak tudományos, elvont érdeklődés lappang, hanem ihleti a tudós felelőségérzése is az emberiség iránt. Semmi kétség, hogy hasonló dilemmába kerültek azok az atomtudósok is, akik bár resztvettek az atombombák megteremtésében, lelkiismeretük parancsszavára hallgatnak akkor, amikor felemeiik, óvó szavukat és figyelmeztetik az ország népét és az emberiséget, hogy nemcsak tűzzel, hanem életükkel és az emberiség sorsával játszanak, A jelek szerint egyre jobban terjed ■ ennek következtében az a felfogás,- hogy atomháborút lehetetlenné kell tenni, sőt még a robbantási kísérleteknek is gátat kell emelni. Ellentámadásban a kardesörtetók A közhangulatnak ez a lassú, de mély és gyökeres megváltozása természetesen nagy riadalmat kelt a háborús uszítok és az ntommáiniáku- sok szivében. Mi sorsra jutnak ők, mi sorsra jutnak az atomenergiával kapcsolatos billió-dolláros üzletek, ha ez a felfogás általános lesz? Rájöttek, hogy a közvéleménynek ezt az átalakulását minden áron meg kell akadályozni. Meg kell indítani az ellenaknamunkát. Miért van a sajtó? Miért van a rádió és a televizió? Vannak nekik már kipróbált eszközeik a közvélemény befolyásolására s a hidegháborúval járó hisztéria lángjai még elevenen csapkodnak... Vesszőparipául azt az alaptételt nyergeitek meg, hogy csak moszkvai propaganda a lecsapódásokkal való ijesztgetés! Aki tehát a lecsapódások veszedelmességét hangoztatja, az jó ember nem lehet, az Moszkva kezére játszik, az kommunista vagy kommunista barát vagy félrevezetett pali. Nos, kikerestek két jónevii újságírót. az egyik Marguerite Hígéin . a másik Dávid Lawrence, és a “K. Y. Herald Tribune” március 15-iki számában egy-egy cikket írattak volűk. amellyé! megindították -a?, elienkattmányt a józan belátás ellenében. !Folytatás a 6-ik oldalon)
