Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-13 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Kik akarnak háborút? Otto Kuusinen, a karéliai- finn köztársaság legfelsőbb szovjet vezetőségének elnöke, hosszabb cikket irt a “Nemzetközi Élet’’ cimii uj szovjet folyóiratban, amely hovatovább a legfontosabb moszkvai külpolitikai közlönnyé lesz, s ebben a cikkben bonckés alá veszi a Wall Street háborús szándékait. Többek közt a következőket mondja: “Az Egyesült Államok külpolitikai vezetői nyilván egy k'ssé okosabbak akarnak lenni Hitlernél és most újabb erőpróbába vetik bele magukat fejjel előre.” Ezek a vezetők, teszi hozzá, még több fegyverkezést akarnak, a nemet és a japán nvilitarizmus talpraállitására törekszenek és szükségük van még arra az időre, amig csatlósaikat előkészítik. Közben azonban, mondja, úgy vélik, hogy a háborúra való készülődést is meg lehet úgy szervezni, hogy a Wall Street monopolistái ne kisebb profitot húzzanak belőle, mint amennyit a második világháborúból húztak. Szovjet hírmagyarázók véleménye szerint Eisenhowei elnöknek a Nemzet Állapotáról szóló üzenete a múlt héten csak ecy újabb lépés volt a készülődések folyamatában. B. Vronsz- kij azt Írja például a szovjet hadsereg hivatalos lapjában, a Vörös Csillagban, hogy az üzenetet csak egyféleképpen lehet értelmezni: “a fegyverkezési verseny fokozásának programra-■ ja.” Azt mutatja, hogy a Wall Street továbbra is súlyosbítja a nemzetközi helyzetet és felidézi a háború veszélyét, teszi hozzá. Kuusinen szerint azért van szükségük ilyen politikára, hogy “a finánctőke mágnásaidnak profitját és hatalmát továbbra 1 is fenntartsák, akik szerinte kezükben tartják a kormányt. — Ezek a monopolisták, fejtegeti Kuusinen, imperialista céljaik kergetésében világuralomra törekszenek az “antikommuniz- mus ugyanazon “fekete lobogója alatt”, amint Hitler Németországa tette. *T. R. Phillips ny. Iáhomok szenzációs cikke a SÍ. Louis-i napilapban. Mily borzalmas lehetőségek rejlenek a nyugati hadvezetóség mulfhavi döntésében, amely aiombomhás stratégiára alapozza a haditerveket? Tudatában vau éa kongresszus és az amerikai nép ezen elképzelhetetlen következményekkel járható döntéseknek Ciiiásszakadság HOUSTON. — Az országos nevelési szövetség (National Education Association), tanítók, tanárok konzervatív szervezete, jelentést bocsátott ki, amelyben azt állitja, hogy “igazolatlan nyomásnak” vetik alá a tanárokat az országban pontosabban szólva több mint 90 tanár, tanító, tanítónő, panaszkodott arról, hegy kényszerítő erővel beleszólnak politikai, társadalmi és tantermi tevékenységükbe a felettesek. Erre Houston Tex., városi iskolai bizottsága elnökének, a nyugalomba vonuló James M. Deimarnak az a válasza — s ez a maga módján bizonyítja a jelentés alaposságát — hogy a tanitók szövetsége “beleüti orrát a mi dolgunkba, nekünk pedig semmi szükség a tanácsára.’ —Vájjon ebből a kis nézeteltérésből hány tanítót, tanítónőt, tanárt és tanárnőt fognak megfosztani állásaiktól ? A “St. Louis Post-Dispatch” január 2-iki számában nagyjelentőségű cikk jelent meg Thomas R. Phillips, nyug. tábornok, a lap katonai szakértőjének tollából. Phillips tábornok azokról a döntésekről ir, amelyeket titkos tanácskozásokon fontolgatnak s amelyek százmilliók életének megsemmisítését okozhatják. A tábornok-szakértő véleménye szerint az, hogy az eddigelé szokásos fegyvereket nugleáris eszközökkel helyettesítik, csak atomháborúkat eredményezhet s a lakosság felét eltörölhetik a föld színéről, már pedig ennek csak kevés polgár van igazán tudatában. Philips tábornok többek között a következőket írja: “Szeretjük azt hinni, hogy a háború céljaira szolgáló atomenergiát úgy zárhatjuk el vagy ereszthetjük ki, mint a kei’ti locsolócsövet és hogy tisztára rajtunk múlik, használjuk-e az atomfegyvereket. Ámde nem igy vélekedik Alfred M. Guenther tábornok, a szövetségesek legfőbb parancsnoka Európában, sem Montgomery tábornagy, az ő helyettese, sem Lauris Norstad, a légi parancsnokhelyettese. Valamennyien azon a véleményen vanna, hogy már túljutottunk a legvégső határon, ahonnan már nincs visszatérés ésxhogy a választás már kicsúszott kezeink közül. Ha egyszer a_ hadsereget, a haditengerészetet és a légierőt átalakítják atomhadsereggé, atomhaditengerészetté és atomlégierővé, ha egyszer elvetik a “divatjamúlt” szokásos fegyvereket, akkor már elmúlt az ideje annak, amikor el lehet határozni, hogy háború esetén ne használjanak atom- j fegyvereket. Az atomfegyverkezés előfutár ja Ugyanez a fajta katonai logika tanácsolta az atombombák ledobását- Japánra azzal a megokolással, hogy ezzel a, -cselekedettel amerikai életeket mentünk meg. Ez a cselekedet, amelyet politikai baklövésnek neveztek bírálói, lett az atomfegyverkezés előfutárja. Ez tette lehetővé az atomháborút. “Most aztán az Egyesült Államok és a világ ugyanezzel ■ a szűk katonai logikával találja szemben magát. Gruenther tábornok azt állítja, hogy kell, hogy atomfegyvereket használjon avégett, hogy egyensúlyba hozza a Nyugat katonai erejét a Szovjetunióval, mivel .nekünk nincs annyi katonánk, mint nekik. “Valóban igy van ez? Nem! A NATO nemzeteknek,beleértve Németországot is, 160, millióval több lakosa van mint a Szovjetuniónak és európai szövetségeseinek. Mi a saját ter- vezgetéseink csapdájába részben azért estünk bele, mert amerikai szokás a háborunyerés könnyű módjának keresése. Dr. Konrad Z. Lorenz, a magatartás lélektanát' kutató Max Planck-intézet igazgatója a németországi Bükiemben, azt mondja, hogy egy gomb megnyomása, amellyel egy egész várost elpusztítunk, érzelmileg kevésbbé felháborító, mint jegy védtelen kislány megpofozása. A dollárért kár, nem az emberi életért! Az atomfegyverek felé sodró másik amerikai hajsza — közgazdasági természetű. “A tömeges megtorlásra” képesítő “elriasztó stratégia,” jelentette ki John Foster Dulles külügyminiszter egy tavaly január 12-én tartott beszédében, “lehetségessé fogja tenni, hogy olcsóbban jussunk nagyobb biztonsághoz.” A washingtoni közegeknek említett kis csoportja, amely még mindig reméli, hogy meg lehet találni a háború elkerülésének módját, azt kérdezi, vájjon ezt a dollárokban kifejezett “olcsóbbságot” nem kell-e hamarosan emberi életek millióival megfizetni? Az atomtitkok őrzése és a katonai felfo- DELLES &ás szükségszerűen súlyos befolyása nemzetközi ügyekre, tette lehetővé a milliók végzetére vonatkozó döntéseket, a nyilvánosság előtt folyó megvitatás nélkül, sőt anélkül, hogy maga a kongresszus is világos tudatában volna, mi történik. Nehéz volt megérteni, miért kell titkolódzni az atomfegyverek használata következményeit illetően. Egy évvel ezelőtt még azon igyekezett a védelmi minisztérium és az atomenergiabizottság, hogy az elnökkel magával mondassák el tényeket, ámde az “őszinteségi hadmületere” vonatkozó ^tervet hamarosan elterelték, hogy mért, annak okát sohasem árulták el. Charles E. Wilson védelmi miniszter azt mondta, Hogy semmi ok az emberek halálrarémitésére és ő ellene van, hogy csörtessék az atomenergiát, mások azonban azt kérdezik, hogyan cselekedhetik értelmesen egy demokrácia, ha ezeket a tényeket titokban tartják? Annak a száz-egynéhány embernek a kezére bizzuk-e végzetünk eldöntését, akik a DELLES kormány benfentesei? Az “Atomtudósok Közlönye” októberi számában becslések olvashatók a különféle nagyságú hidrogénbombák hatásairól. Eszerint ha egy 40 megatom-erősségü hidrogénbomba felrobban a levegőben, az egy. körülbelül 12 mérföld sugárral biró körben a súlyos kártól a teljes pusztításig terjedő rombolást visz végbe, ráadásul pedig 15-16 mérföld- nyi távolságra is tűzvészeket okoz. Egy nagy terület, amelynek voltaképpeni kiterjedése azon múlik, mily közel a földhöz történik a robbanás, válik ilymódon párává, különböző mélységű üreget hagyva maga után. Az egyik hidrogénbombarobbanás következtében, melynek határát nyilvánosságra is hozták, egy csendesóceáni sziget teljesen párává változott és egy 1 mérföld átmérőjű és 175 láb mélységű lukat hagyott maga után. Egy hivatalos forrásból merített becslés szerint, lehet olyan hidrogénbombát készíteni, amely egy 10 mérföld átmérőjű körben párává változtatná az acél és vasbeton minden porcikáját, egy különféle mélységű üreget hagyva maga után, amelynek fenekén izzó állapotban maradna a megolvasztott föld. Ez a földgolyó bármely városát teljesen megsemmisítené. Az ilyen méretű robbanások olyan tüzvihart támasztanának, amely 12—15 mérföldnyi rádiuszu területen mindent elégetne. A szelek, amelyeket a robbanás középpontja magába szivna, óránként -több mint 1,000 mérföldnyi sebességet érnének' el. A rádióaktiv csapadékról Ha egy nagy hidrogénbomba a földön robban szét, az másféle kockázattal is járna. Ilyen robbanás, mondta dr. Willard F. Libby, az atomenergia bizottság tagja, Washing-, tonban december 2-án a palgármesterek konfrenciáján, “felkap a tűzgolyóba s felvísz annak szárába és a felhőkbe ezer meg ezer és valószínűen millió és millió tonna anyagot.” Ez a földi anyag elkeveredik a rádióaktiv hasadás termékeivel. Nemcsak a gőzzé vált földből származó hamut szívnák magukba a felhők, hanem a homokszemekkel egyenlő nagyságú részecskéket is. Porlasztóit korall esőzött a “Szerencsés Sárkány” nevű japán halászhajóra 76 mérföld- nyire az eniwetoki robbanás színhelyétől. A hajó egyik halásza belehalt, a többi még most is beteg. Dr. Ralph E. Lapp, az Atomtudósok Közlönye novemberi számában úgy vélta, hogy egy 10 megatom-erősségü hidrogénbombának a föld szinén történő robbanásából keletkező rádióaktiv lecsapódások körülbelül 40X100 mérföldnyi területet árasztanának el. Ez megfelel 4,000 négyzetmér- földnyi területnek. A halálos adag váltakozna a zérónak tekintett íöldscdnéhez mért távolságok szerint. Lapp becslése szerint már az első napon mindenki, aki' a körzetben él, a súlyos és halálos között váltakozó adagot kapna belőle. “Ötven óriásbomba robbantása — irta —- elárasztaná az egész északkeleti Egyesült Államokat a súlyos és halálos között váltakozó rádióaktiv köddel.” Bombánként 10,000 négyzetmérföld E sorok írójához jutott más becslések szerint egy hidrogénbombának a föld szinén történő robbanása körülbelül 10.000 négyzetmérföldnyi területre hatna ki a súlyos és halálos között váltakozó csapadékokkal. Ez megfelel körülbelül Maryland-állam területének. Becslések szerint az Egyesült Államoknak körülbelül 10.000 atomfegyvere van. Az elkövetkező két-három éven belül ez a repeszthető anyag felhasználható újabb 10,000 hidrogénbomba gyártásához. Ez elégséges volna, nem beszélve a rádióaktiv lecsapódásokról, az Egyesült Államok vagy az európai Oroszország egész felszíne minden egyes négyzetmérfoldjének párává változtatásához, leégetéséhez és elszenesitéséhez, ha egyenletesen szétosztjuk. Ezeket a számadatokat értelmezni kell. Egy teljesmé- retii atomháború esetén az Egyesült Államok és Európa lakosságának félét könnyűszerrel meg lehetne ölni még mielőtt véget érne a kölcsönös öngyilkosság tébolya. Van itt egy reménykedő csoport, amely azt vallja, hogy (Folytatás a 7-ik oldalon) % £ AMERIKAI |?f r Magyarázó Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 136 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-6397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada $7. — Foreign ?8 one year, ¥4 half year. — Single copy 15 cents JZ____
