Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-10 / 10. szám
* AMERIKAI MAGYAR SZÓ March- 10, 1954 MUNKÁS ÉS TÁRSADALOM Egy szakavatott ember felel a Common Councilnak Irta: Geréb József Azon intézmények egyike, amelyek az idegen- nyelvű sajtót információkkal látják el, a napokban olyan cikk-anyagot küldött szét, amelyet állítólag az utóbbi hónapokban érkezett uj bevándorlók nyilatkozataiból állítottak össze. Megtudjuk a bevezető sorokból, hogy ezen bevándorlók legtöbbje a kommunizmus elől menekült a “szabad világba” és az Egyesült Államokban való letelepedésük után pár hétre ilyen nyilatkozatokat tettek: Engem itt leginkább a nagyszerű (magnificent) szólásszabadság lepett meg, — mondotta az egyik. — Itt mindenki tarthat beszédeket a parkokban, az utcasarkon s mondhat, amit akar; vannak, akik hallgatnak rá, vannak, akik nevetnek rajta, de másképpen senki sem törődik vele. Itt nem kényszerítenek arra, hogy résztve- gyünk a parádékon, mint a »kommunista országokban, — mondotta a másik. — Senki sem veszti el a munkáját, vagy kelt gyanút azért, hogy elmaradt a parádéról. Itt senki sem diktálja, hogy miként viselkedjünk. Amióta Amerikába jöttünk, — mondja a harmadik bevándorló, — sem nekem, sem a családomnak nem volt a rendőrséggel semmi dolga. Itt a polgárok és nem polgárok egyformán mehetnek egyik városból a másikba minden engedély nélkül. Mi ugyan úgy tudjuk, hogy az idegeneknek itt jelentkezni kell a szövetségi rendőrségnél s azonnal be kell jelenteniük, ha egyik városból a másikba akarnak menni, mégha csak ideiglenes tartózkodásra is. De a világért sem száll unk szembe ezen “friss” bevándorlókkal, sem azon információs intézménnyel, amely- ezen nyilatkozatokat a szájukba adta, hiszen még azt mondanák, hogy talán elfogultak vagyunk. Saját véleményünk helyett néhány olyan egyén nyilatkozatát állítsuk szembe az uj bevándoroltak “meglátásaival”, akik oly tisztségeket töltenek be, hogy már hivatásuknál fogva is figyelemre érdemes a mondanivalójuk. Mit mond a főbíró? Ültessük mindjárt a tanuszékbe az Egyesült Államok legfőbb törvényszékének, a Supreme Courtnak főbiráját, Earl Warrent, aki az Associated Press jelentése szerint február 19-én St. Louis városban a főiskolai hallgatóságnak beszélve többek között ezeket mondotta: A kontroverziális problémák tanítását már a főiskolákban is korlátozzák. A türelmetlenség i olyan magas fokra hágott, hogy hamarosan gyanú alá fogják azon ügyvédeket is, akik el merik vállalni a népszerűtlen vádlottak védelmét. Kétségbe vonják a polgárok azon jogait, hogy nem kötelesek önmaguk ellen vallani, sőt ma már megkezdték a sajtószabadság megnyirbálását is. A szabadságjogok ily megrövidítéséért a vád az egész politikai közösségünket terheli, ahonnan eltűnt a felelősségérzet s helyébe belopód- I zott a türelmetlenség, a gyanúsítás. Ily időkben a szabadságjogok védelmét nem utalhatjuk át teljesen a kormányra, mert azok elkopásától csak a polgárok egymás megértése és ébersége óvhat meg. Elmondotta aztán a főbíró, hogy ma az Egyesült Államokban olyan állapotok uralkodnak, hogy ha most' terjesztenék a kongresszus elé az annyira féltve őrzött “Bill of Rights” alkotmánymódosításokat, akkor azok elfogadása felett igen nagy vita támadna. Ugylátszik, hogy Warren főbíró nem osztja az előbb említett friss bevándorlók véleményét. Szenzációs esetek A főbíró azonban csak nagy általánosságban beszélt. Az Eisenhower elnök által kinevezett “Subversive Activities Control Board” Harry P. Cain nevű tagja azonban már részleteket is említett, Mi-. Cain azelőtt republikánus szenátor Y$lt,: Joe McCarthy hírhedt reakciós szenátor egyik legjobb barátja és állítólag éppen azért kapta a .kinevezését, hogv Joet elhallgattassák. Cain kipe-, V vezése ellen erélyesen tiltakoztak a szakszervezetek, de persze eredménytelenül. És ime, most ugyanaz a Harry P. Cain azzal állt elő, hogy a biztonsági program az igazságtalanság mérlegére került. Hiszen a második világháború már 10 éve, hogy megszűnt, — mondotta Mr. Cain, — és mégis nagyon sok amerikai polgár fél az ismeretlentől, rettegés közepette él, mert az előítéletek és a türelmetlenség nemhogy apadlak volna, hanem még inkább növekedtek. Ezen állítását aztán Mr. Cain a Ladejinsky, a Victor, a Milo Radulovich és egy név nélkül említett egyén eseteivel illusztrálta. Wolf Ladejinsky állami hivatalnokot 19 évi hűséges szolgálat után Ezra Benson földművelésügyi miniszter, mint rossz biztonsági kockázatot elcsapta állásából, de Harold Stassen, az FAO szervezet igazgatója azonnal bevette a State Department szolgálatába. (Ezt az ügyet a Magyar Szó már részletesen ismertette.) Victor Havris repülő törzsőrmestert 14 évi szolgálat után azért vágták ki szolgálatából, mert kiderült, hogy 12 éves korában az apja magával vitte valami radikális gyűlésre. Miután az ügygyei foglalkoztak a lapok, Havris ügye most felülvizsgálat alatt áll. Milo Radulovich szerb származású repülőhadnagynak azért kötöttek útilaput a talpa alá, mert állítólag az apja valamilyen szerb radikális lap olvásója volt. Ennek is kijutott a publicitás, mire Talbot légügyi miniszter visszahelyezte a hadnagyot a tisztségébe. Ez aztán valami! A legszenzációsabb és egyben legkirívóbb esetnél Mr. Cain visszatartotta az áldozat nevét. Ebben az esetben, — mint azt Mr. Cain elmondotta —, elcsaptak egy kormányhivatalnokot azon BESÚGOTT vád alapján, hogy a felesége tagja a kommunista pártnak. A vádat nem tudatták az illetővel csak az elcsapás után pár hónapra, amikor az illető már perrel fenyegetődzött. Amikor megmondották neki az elcsapás okát, az illető elképedt s mégegyszer megkérdezte, hogy ugyan jól hallotta-e? — Úgy van, — mondotta a főnök, — az ön felesége tagja a kommunista pártnak és ez elég ok arra, hogy rossz biztonsági kockázatnak vegyük. — Az én feleségem??? — hördült fel az áldozat. — Igen, az ön felesége, —mondotta szigorúan a főnök. — Hát hogyan lehet az, — jajdult fel az áldozat, — hiszen NEKEM NINCS IS FELESÉGEM, SOHA NEM IS VOLT, MEGRÖGZÖTT AGGLEGÉNY VAGYOK! Ugyan mit szólna ez az áldozat, ha történetesen kezébe nyomnák a cikk elején említett friss bevándorlók nyilatkozatait? Kiábrádultak Nem csoda, hogy az ilyen esetek még a Mr. Cain szemét is felnyitották, De egészen így beszél az a Martin Dies texasi képviselő is, akinek a nevével kapcsolatos a mai nagymérvű kommunista üldözés, ő volt egyike azoknak, akik mindjárt a háború után megkezdték a kommunista mumus felépítését és ő volt a hírhedt vezetője az első “Unamerican Activities” bizottságnak. Később kibukott a kongresszusból, de a múlt választásnál újra bekerült és most azt hangoztatja, hogy a biztonsági programnál a hajszát tulságba viszik. Dies azt mondja, hogy képviselő korában nem látta ezt a dolgot, mert a képviselők és szenátorok annyira el vannak foglalva, hogy nincs idejük az ily dolgok tüzetes tanulmányozására. De ha nem érnek rá az ily problémák alapos tanulmányozására, akkor miként egyeztetik ösz- sze lelkiismereteikkel, hogy ily hiányos ismeretek alapján ezer meg ezer embert hurcolnak meg, vonják meg tőlük a megélhetést és vetnek börtönökbe? Ha olyan nevetséges társulás alapján kidobhatnak embereket állásaikból, mint az itt említett esetekben történt, akkor lehet-e azt mondani, hogy itt biztonságban élünk ? És hamár a társulás alapján olyan könnyen el lehet Ítélni embereket, akkor nem leszünk meglepve, ha még a választások előtt Joe McCarth'y- ék majd kijönnek azzal, hogy rásütik a biztonsági kockázat bélyegét magára az elnökre is, hiszen beismerte, hogy nem is olyan régen jóbarátságot tartott fenn bizonyos Georgi Zhukov nevű kommunista generálissal, sőt mitöbb, még el is ogadott tőle egy értékes medvebőr szőnyeget is. Mi aiól akarja Vasas ur felszabadítani a magyar népet? Olvastuk a Rákóczi Szemléből, hogy Vasas titkár el van keseredve, mert egyelőre nincs kilátás arra, hogy Magyarországot fegyverrel “szabadítsák fel”. Hogy mennyire “sürgős” a felszabadítás, annak megértésére itt közlünk egy tudósítást Baranya megyéből, ami nemrég jelent meg a Dunántúli Naplóban: KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS MESZESEN A Magyar Építőművészek Szövetsége január 28-án Budapesten a Nemzeti Szalonban lakásépítési ankétot rendez. Az ankéton megvitatják a többszintes lakóházak alaprajzi kérdéseit. Ezt megelőzően az ország vidéki városaiban épült ti- pusházak lakói között közvéleménykutatást végeztek, hogy a közeljövőben építendő tipusházak tervrajzait már a dolgozók bírálatainak figyelembevételével készítsék el. Ibronyi Tamás tervező, Szoyka Pállal, a Pécsi Tervező .Iroda vezetőjével és több pécsi építészmérnökkel végigjárta a meszesi tipusházakat, mi a véleményük a lakásról. Valamennyien kiemelték, hogy a lakások szépek, egészségesek. Ugyanakkor azonban számos észrevételt és hasznos javaslatot is tettek. Garamszegi György bányatisztviselő felesége javasolta, hogy az uj tipusházak építésénél a vízvezetéket ne építsék a tűzhely közvetlen közelébe, mert az ételbe belefröccsen a viz, a tűzhely pedig megrozsdásodik. A konyhát nagyobbra készítsék és inkább az előszobát méretezzék kisebbre, mert a konyhabútorok nem férnek el; a kÓnyhaajtóra- vágjanak, üveget mert epéikül az felőszoba sötét, állandóan villanyt kell égetni; az elöszobaajtót nagyobbra tervezzék, mert olyan szűk, hogy beköltözéskor a rekamiét csak szétszedve lehetett bevinni; kérte, hogy a mosókonyhát szereljék fel üstházzal, mert enélkül mosni nem lehet; a tipusházak közelében létesítsenek piacot, gyermekjátszóteret és oldják meg a szeméttárolást. Csermák Lajosné kérte: a jövőben az éléskamrát úgy építsék meg, hogy az ne a konyhából nyíljon, mert a gőz behatol oda és a befőttek megromlanak. Javasolta, hogy a gyermekjátszóteret ne a lakóházak ablakai alatt létesítsék, mert az éjszakai műszakról érkezett bányászok nappal nem pihenhetik ki magukat. A meszesi tipusházak lakóinak javaslatait az uj házak tervezésénél és megtervezésénél és megépítésénél figyelembe veszik. Meszesen, Sztálin- városban, Kazincbarcikán, Komlón és több más vidéki városban már a dolgozók bírálata alapján építik meg a lakóháztömböket.” ★ Eddig az óhazai tudósítás. Lehet, hogy Vasas ur falujában vagy városában minden évben körüljártak a kormány emberei, a kisbiró, meg a jegyző és megkérdezték a parasztokat, hogy akárnak-e üvegajtót a konyhaajtajukra és hogy meg vannak e elégedve az előszoba nagyságával. Valamint azt, hogy hol akarják a gyermekjátszóteret, meg a gyermekkocsit őrző helyiséget. Az én falumban — és meg vagyok győződve, hogy Vasas uron kívül az amerikai magyarság í)í) százalékának falujában — nem ez volt a helyzet. És ha ma Vasas ur hajlandó azok társává szegődni, akik fel akarják “szabadítani” a magyar népet, akkor ő abba a helyzetbe akarja szülőhazája népét visszataszítani, amelyben a hatóság emberei csak árverezni jártak a magyar pa- . raszt és munkás házába, nem pedig érdeklődni, hogy meg van-e eiégedve a konyha ajtajával, az előszoba nagyságával vagy a mosókonyha berendezésével.
