Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-10 / 10. szám
-March 10, 1954. AMERIKAI MAGYAR SZÓ t n Milliomosok paradicsoma — szegények pokla Irta: Dr. Pogány Béla Megint Miamiról Szól a krónika. Az utóbbi időben egyre többet hallunk erről a tüneményes városról, Miamiról és Miami Beachről, sajnos egyre sötétebb okok és botrányok kapcsolatában. Az országnak ezen a legnapsugarasabb pontján burjánzott el a faji és vallási, valamint a politikai megkülönböztetés és üldözés. A középkor legsötétebb századainak hangulata leng ezen a tájon, a verőfényes ég és Itáliát is lepipáló kék tenger- hullámok között. Itt gyilkolták meg bombamerénylettel a derék néger Moore-házaspárt és a gyilkosok még szabadon járnak. Itt becsteleni- tettek meg zsidó templomokat, iskolákat, temetőket. Itt hajszolt meg a közelmúltban Bräutigam államügyész ártatlan munkás embereket. Itt hemzsegnek tömegestül besúgók. FBI-spiónok. Itt kalandorkodnak a Szabó “kapitányok”. Itt történt a minap Abraham Lincoln születésnapján, hogy az egyik szállodából a republikánus bankettről kiutasítottak huszonöt helyi vezető republikánus néger politikust. Az emberek suttogva beszélnek s ha találkoznak, óvatosan körülnéznek, nem settenkednek-e a közelben fizetett jüdások. Napfény vibrál a levegőben, de középkori árnyak és félelmek lappanganak a lelkekben. Node miért dühöng oly hevesen pont ezen a tájon az eretneküldözések ujbarbár szenvedélye? Valami oka csak van, hogy az országnak ezen a részén a leghangosabb talán a “feszítsd meg!”-et ordítozó alakok sárga serege? Valami oka csak van, hogy az országos hisztéria tüzcsóva-hordozói ezen a vidéken engedik legjobban szabadjára a kilengések és atrocitások bősz dühét? Miami, a csodaváros Miami Beach varázsváros. Tündérpalotákra milékeztető luxusszállodáinak olyan tömege sorakozik a tengerparton, amilyenhez nincsen fogható a világon. Minden évben újabb meg újabb paloták nőnek ki a földből a fényűzés, a kényelem, a modern építészeti és berendezési ötletek olyan gazdagságával, hogy elavulttá teszik a meglévőket. Átépítik, újra díszítik, bővítik, modernizálják a régieket, ha kell, százezer dollárt sem sajnálnak, hogy egy úszómedencét száz yarddal odébb toljanak, csak azért, mert ott egy fokkal több kényelmet nyújt. A milliomosok kastélyai, birtokai sorakoznak a tájon, a telkek értéke őrületes tempóban emelkedik évről-évre, a szórakozóhelyek, mulatóhelyek, az éjszakai kivilágítás, a féktelen élniakarás, pompa, pazar és könnyű élet, nemcsak milliomosokat, hanem az üzletemberek, kalandorok, gengszterek és kalandornők tömegét vonja ide s a határtalan gazdagság itt már az élet nem is fantasztikus, hanem fantazmagórikus arányait, színeit, szépségét, bujaságát ölti magára. És a nagyúri, előkelő élet már nemcsak a téli hónapokra szorítkozik, hanem már a nyarat is magának kaparintotta meg leszállított áron, mert kiszámították, hogy többe kerül a luxusszállodák és luxushelyek bezárása, mint nyitvatartása a nyári hónapok alatt. Megállás nélkül zakatol az úri muri az év elejétől végig, szakadatlanul. Az üzleti élet virágzik. Iparvállalatok, gyárak, bankok, biztosítóintézetek, ingatlanirodák, egyre nagyobb számban hemzsegnek s még nagyobb lendületet adnak a kereskedelemnek, építkezésnek, i szállodai— és vendéglői iparnak. Vannak játék- barlangok és lóversenyek, fehérnemütisztitó nagyvállalatok, ékszer és szőrmeüzletek, textil- és ruhaüzemek, repülőgépalkatrészgyárak, légi :özlekedési és vasúti gócpontok; s ezek az üzemek, gyárak, üzletek, vállalatok kápráztató dollármilliókat hoznak az ügyes emberek konyhájára. Miamin, Miami Beachen s környékén repdes- nek a levegőben a milliók s ha nem kapja el fejét az ember idejében, úgy kupán vághatják, mint a Wall Street bankpalotái ablakából az utcára zuhanó aranyzsákok... A Nagyobb-Miami, amely Miami Beachet is magábanfoglalja, maholnap 1 millió lakosával a délkeleti országrész legnagyobb ipari városa lesz. Sok nagyvállalatnak már nem New Yorkban vagy Washingtonban, hanem itt van a főirodája. Tízezrével áradnak oda az emberek, turisták, látogatók s egyre többéri telepednek le állandóan. Ez a hely a milliomosok 'paradicsoma. Tilos minden! Itt mindenki jól és sokáig akar élni. A milliomosok nem hajlandók semmiféle társadalmi nyugtalanságot eltűrni. Felhőtlen égboltjuk alatt nem tűrhetnek el még halvány meggyőződésbeli differenciákat sem. Övék az élet, a világ, a tenger,, az ékszer, az arany, a nagy profit s jaj annak, aki paradicsomi életüket a legkisebb mértékben is zavarja, örökkévalóvá szeretnék tenni a jelenlegi tényállást, változás csak az lehet, ami fényűzésüket és profitjaikat emeli. Ezért kell verniük sajtó, rádió, televízió, a helyi hatóságok utján a nagydobot, a tamtamot, a hisztéria fokozására alkalmas módszerekkel, a népi törekvések elijesztésére, a munkásság elhallgattatására és terrorizálására, a pi-ogressziv szellem legkisebb szikrájának és pislákoló fényeinek el- taposására. A régi és uj gazdagok, a vállalkozók és kalandorok a hazafiság, a vallás, a faji felsőbbrendűség, a rend és törvény rég’bevált trükkjeihez való eszelős ragaszkodással* vélik igy legjobban biztosítani gazdasági, előnyös helyzetüket. Ilymódon igyekeznek visszahozni a középkori kiskirályok életberendezését — a huszadik században, amikor a királyok koronái a porba hulltak s szerte a világon egy uj kor hajnala virrad, sőt! A milliomosok társadalmi vakságát vagy legalább is rövidlátását, határtalan önzését, embertelen gőgjét nem kell felfedeznünk itt e hasábokon és nem volna érdemes még gondolatban sem leruccanni Floridába, hogy ezeket a tudott tényeket leszegezzük. Történik, folyik azonban valami olyan embertelenség itt Nagy-Miamiban, amely vetekedik az eddig feljegyzett botrányokkal s ez az igazi ok, amiért tovább írjuk a Miamiról szóló krónikát. Az érem másik oldala Az emberi nyomorúságnak oly megdöbbentő tényeiről lebbentették fel a fátylat Miamiban, amelyek magukban véve is megdöbbentők lennélek embertelenégükkel és kegyetlenségükkel, hát még igy, akaratunk ellenére egymás mellé állítva s összevetve a megfulladásig duzzadt gaz- lagsággal és fényűzéssel Miamiban. Ezerszeresebben, lesujtóbban, szivtépőbben tárul elénk igy a lelketlen gazdagság és pompa visszataszító embertelensége és társadalmi igazságtalansága. Ha New Yorkot gyakran sötét színekkel jellemezzük is, hogy itt milyen nagy a gazdagság és milyen nagy a szegénység, nem tagadhatjuk le, hogy a 'jóléti intézmények — ha nem is sokat — de annyi morzsát mégiscsak odaszórnak az Ínségeseknek és az aggoknak, hogy úgy ahogy, valahogy, mégis eltengessék életüket. De a sors, amibe Miamiban részesítik az elesetteket, az öregeket, az élet taposómalmából kihullottakat, az még newyorki nyomorgók képzeletét is felülmúlja. A “Miami Herald”, amely minden konzervatizmusa mellett a liberalizmus némi felvillanásairól tanúskodik, adott hirt szemmellátható szépitge- tés mellett arról a hátborzongató nyomorról, amellyel a floridai reklámirodák nem szoktak dicsekedni. Többek közt a következőket írja: Aggok, bénák, betegek • . . “Egy törvényhozási jóléti bizottság szállt ki, hogy Nagy-Miami emberi nyomorát a helyszínen megszemlélje. Láttak öreg embereket rosszul felszerelt gondozókba összezsúfolva, mert a közintézetek rogyásig tele vannak. Látták apró csecsemők testeit, akik olyan gyógyíthatatlan betegségekben szenvedtek, hogy némely esetben a vézna kicsinyek feje akkorára meg volt dagadva, mint egy görögdinnye. A törvényhozók meglátogattak egy földalatti börtönszerü helyiséget a város északkeleti negyedében fekvő magángondozóban, ahol agg, ágvbanfekvő betegeket láttak el: a helyiség egykor csirkeól volt és még ma is úgy néz ki. J. S. Alexander, bristoli kép- /iselő, a bizottság elnöke, azt mondja, hogy a Dade Countyban látják el mégis legjobban a* egész államban az aggokat, a bénákat és a szegélyeket. Alexander — folytatja a “Miami Herald” — a nap legnagyobb részét a lóversenypá- yán töltötte. Kijelentette,, nem tud találni azonnali megoldást az aggok általános, sanyarú helyzetére, de azt ajánlani fogja a törvényhozásnak, hogy vonják meg a szövetségi segélyt azoktól az aggoktól, akiket közintézetekben helyeznek el. Szerinte a Dade Countybeliek ugyanannyit költenek jóléti célokra, mint a county-kormányzat egész évre szóló, mindent magábanfoglaló 25 millió dolláros költségvetése. A probléma azonban túlságosan nagy ahhoz, hogy a county vagy az illám egymaga oldja meg s ezért — szükséges, hogy szövetségi hozzájárulási összegeket kapjunk. “Az urak ezután nagy dinner-partyn vettek részt Miami külső negyedében, Hiäleahben. — Az egyik Dade Countybeli főbiztos, Preston Bird, kijelentette, hogy az állami és szövetségi segély az aggok számára oly kevés, hogy sok esetben csak “kollektiv éhezésnek” felel meg: “Néha azt kérdezem magamtól — mondotta Bird — vájjon halálra akarjuk-e éheztetni az aggokat, vagy csakugyan segíteni akarunk rajtuk!” Elég az idézetből! Szivünk utóvégre is csak emberméretü. Annyi komiszsághoz, gazsághoz szokott gyakorlatunkkal is nehéz elhinni, hogy a milliomosoktól és millió dollároktól hemzsegő Nagy-Miami, ahol mindenre telik, ahol forradalmároknak tekintik a több bért kívánó munkásokat, — a szövetségi kormánytól akarnak pénzt kivasalni az aggok, nyomorékok és szegények számára. Magyar balett sikere Párisban Tíz—húsz évvel ezelőtt még szinte elképzelhetetlen lett volna Párisban, hogy magyar tánccal, magyar kultúrával olyan átütő sikert lehet elérni, mint amilyen sikert aratott egy b alett- csoport, mely az Empire-szinházban lépett fel esténként. Az egyik legnagyobb irodalmi és művészeti folyóirat, a “Les Lettres Francaises” (francia irodalom) Victoria Achéres tollából nagy riportot közöl a tánccsoport szerepléséről és beszámolója valóságos kiilturtanulmány a magyar múltról és jelenről. Egy Berzsenyi Dániel-idézettel kezdi, amely azt mondja, hogy örvendjen az, aki táncolni tudja a magyar táncokat! Majd idéz egy német festőnek, August Ellrichnek egy 1331-ben megjelent könyvéből, amelyben a festő magyarországi él- .ményeit meséli el s az egyik fejezetet a magyar tápc ismertetésének szenteli. Ez az idézet a következő : “Ennek a népnek hősi jellege erővel nyilvánul meg táncaiban” — Írja s a következőképpen elemzi a néptáncot: “Lépések, forgások, testtartás, minden a táncos személyiségétől, Ízlésétől és zsenijétől függ. A táncnak nem szabad előre meghatározott lépésekből állnia, amint ezt a menüettben látjuk, vagy azokban az egyhangú forgásokban, mint a valcernél. A táncnak természetesnek kell lennie. S csakugyan lehetetlenség több élénkséget megfigyelni, mint ami a magyar táncosok arckifejezésében van. Ez az élénkség jól megmagyarázható, mert a magyar táncot a költészet jellemzi, mig a menüettet vagy a valcert bizonyos gépiesség. Ez a gépiesség virtuozitássá fokozódhatik s ezt a menüettnél és a valcernél is észlelni lehet, ez azonban nem hozhat létre olyan táncokat, mint a magyar táncok, sem hasonló muzsikát. ..” A cikk írója elismeri, hogy az Empire-szinház magyar balett-táncosai pontosan ilyen tulajdonságokkal dicsekedhetnek. Ez a tánccsoport, Írja, 1950-ben alakult s már 1951-ben színpadra is lépett s ma már látványosság számba menő eredményeket produkál. A magyar táncot szoros kapcsolatban állónak tartja a magyar díszítő népművészettel, amelyet a francia közönség csak azóta ismer, amióta magyar népköztársaság van. Kollektiv és hagyományos jellegét magán viseli, de egyéni jellege mellett felismerhető a szomszéd népekkel való rokonság is, minthogy a múlt idők azonos befolyásai alatt álltak egyaránt. Hangsúlyozza a táncok népi jellegét. Felemlíti a cikkíró, hogy volt ugyan azelőtt Budapesten egy Néprajzi Muzeum, melyet egyidőben Bartók Béla igazgatott, majd Lajtha László zeneszerző és folklorista, de anyagi nehézségek folytán csak szűkkorü tevékenységet fejthetett ki. “A felszabadítás óta azonban — igy a cikk — a társadalmi reformok, az állam érdeklődése és támogatása a népművészetek területén hozzájárult a műfaj újjászületéséhez.” ^ *. (A szerk. megjegyzése: Egyes városokban az amerikai magyarságnak alkalma volt, vagy )esz a fenti cikkben említett Magyar Népi Egyptfes gyönyörű táncszámait élvezni az “Ecseri” Lakodalmas” c. kisfilmben.) A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, SAJÁT SORSA ÉPÍTŐJE.
