Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-10 / 10. szám
Társadalmi és irodalmi szemle AZ EZERKARU POLIP ÚTJA Két kiváló jogász, A, L. Wirin és Sam Rosen- wein, az egyik az American Cicil Liberties Union délkaliforniai ágának ügyvédje, a Los Angeles-i és hawaii Smith-perek védőügyvédje, a másik a newyorki ügyvédi kamara tagja, akit különösen a polgárjogi ügyek érdekelnek, feltünéstkeltő, érdekes tanulmányt írtak a “The Nation” liberális hetilap februárvégi számában a Smith-tör- vényröl. Rendkívüli időszerűségére való tekintettel bő kivonatokban az alábbiakban ismertetjük: A Smith-törvényt 1940 júniusában hozták tető alá azzal a bevallott céllal, hogy egyetlenegy dolog eltiltásáról szól: az Egyesült Államok kormányának erőszakos megdöntésére irányuló kísérletekről. Az erre vonatkozó szakaszok csak kis részét alkották egy nagyon hosszú törvénynek, amelyet véletlenül az idegenek nyivántartá- sáról szóló 1940-es törvénynek neveztek el. A polgárokat azonban nem értesítették arról, hogy egy állampolgárelienes cikkelyt szúrtak bele az idegenellenes törvénybe: Sok politikus egészségesgyakorlatnak tekintette, hogy jogfosztó intézkedéseket kezdeményezzenek némely kisebbségi csoport ellen és számítsanak az ország többsét gének közömbösségére, amelyet látszólag nem érintett a dolog.Igy csempészték keresztül a kongresszuson a Smith-törvényt. Kevés ellenállásra talált, mert úgy tüntették fel az egészet, mintha csakis az idegenek ellen irányulna, az idegeneket pedig már egy bizonyos idő óta úgyis kirekesztették és deportálták, ha “az Egyesült Államok kormányának erőszakos megdöntését hirdettek.” Megindul a lavina A lázitás elleni törvényeknek az az irányzatuk, hogy egyre több jogfosztó intézkedést hoznak mozgásba. Ezt példaképpen igazolják azok az események, amelyek a KP vezéreinek 1949-ben történt elitélését követték. A tinta még meg sem száradt a döntésen,' amelyet Hand biró hozott a newyorki fellebbezési törvényszéken az ítélet megerősitésére, amikor 1950-ben a kongresszus elfogadta a belső biztonságról szóló törvényt. A kongresszus úgy szegezte le, hogy az országban szaporodnak a “kommunista akció” és a “kommunizmust takargató szervezetek” (frontszervezetek) Ó3 valamennyien részei egy “kommunista világmozgalom”-nak, amelynek célja “totalitárius diktatúrát” intézményesíteni minden rendelkezésre álló eszközzel, “beleértve az erőszakot is, ha szükséges”. Ezektől a szervezetektől azt követelték, hogy regisztráljanak az igazsagügymi- niszternél, benyújtva tagjaik névsorát, feltárva pénzügyi helyzetüket stb. Eeélból létesítettek egy felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatalt, amelynek feladata, hogy megállapítsa, milyen amerikai szervezetek kommunista akcióvagy kommunizmust takargató szervezetek. A hivatal munkájának elősegítésére a kongresszus bizonyos mércéket fektetett le, hogy megállapítsák, mennyire “térnek el” ezek a szervezetek és mennyiben nem, egy kiilhatalom “nézeteitől és politikájától”. A megbélyegzett szervezeteknek meghagyták, hogy postájukon tüntessék fel, hogy ilyen vagy olyan kommunista szervezet terjeszti; rádió- és televíziós leadásaiknál ki kell jelenteni, hogy ilyen vagy amolyan kommunista szervezet a védnök. Az ilyen szervezetektől továbbá megtagadták az adókedvezményeket, tagjaik nem vállalhatnak kormányállást, sem munkát védelmi üzemeikben, nem kaphatnak útlevelet sem, sőt “belső biztonsági szükséghelyzet” esetén egyeseket'“őrizetbe” is vethettek. E törvény megvétózásánál Truman elnök kijelentette: Ezeknek a törvényszakaszoknak alapvető hibája az. hogy a vélemény- és gondoiatsza- badság elfojtásának irányában hatnak. Nagyon veszélyes útra tévedhetnénk ezzel, nem azért, mintha bármiképpen is rokonszenveznénk kommunista nézetekkel, hanem azért, mert ha egy kormány elfojtja a szabad vélemény kifejezését, azzal a totalitarizmus felé teszünk jelentős lépést.” A törvény elfogadása óta az igazságügyminiszter alaposan ellátta munkával a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatalt. A malmok tovább őröltek és fognak is őrölni most, hogy a fellebbezési törvényszék 1954 december 23-án fenntartotta a törvény érvényességét. Ha a legfelső törvényszék is megerősíti, akkor a kormánynak úgyszólván korlátlan hatalma lesz a gyülekezési és társulási jog felett; kormányemberek fogják kimondani, mi a dogma és mi az eretnekség s az eretnekek törvényen kívül helyezése és üldözése törvényileg szabályozott sport lesz, noha a kongresszus az 1950-es belső biztonsági törvényben kijelentette, hogy “kommunista szervezetben való tisztség vagy tagság magában véve semmiféle büntetőtörvényt nem szeg meg.” Ezt azonban a későbbi bűnvádi eljárások során nem vették figyelembe. 1953-ban és 1954 egy részében a törvényszékek egyre inkább rákaptak arra a szokásra, hogy az esküdtszékek előtt felolvastak egy rakás, az összefüggéseikből kiszakított, idézetet marxista-leninista könyvekből “bizonyítékul”: hangoztatták, hogy a besúgók véleményei és hallomásból elszajkózott tanúskodásai a KP természetéről és céljairól” elfogadható bizonyítékok; s annak bizonyítása, hogy a vádlottak tisztviselők vagy tagok voltak a KP-ben, igazolja azokat a következtetéseket, hogy a vádlottak tudatosan csatlakoztak az amerikai kormány erőszakos megdöntése tanának hirdetésére szőtt összeesküvéshez. így ítéltek el 1954 februárjában hat vádlottat Detroitiján, 1954-ben öt vádlottat St. Louisban, 1954 augusztusában kilencet Philadelphiában. Tíz másik ellen kezdik meg a pert 1955-ben Clevelandon, bár Connecticutben hét, Denverben öt vádlott ellen elvetették az összeesküvés vádját. Az eredmény eddigelé a következő: 104 ellen vádat emeltek a Smith-törvény alapján a Dennis- ügy óta, 71-et elitéltek, hármat felmentettek. A fizetett besúgók bűze A közvéleményben időközben különféle gyanú ébredezett a fizetett tanuk sötét szereplése ellen. 1954 julius 8-án még a “N. Y. Times” is szót emelt a “fizetett besúgók” ellen s a hamis tanúskodás illatát” emlegette. Az állami és szövetségi törvények közti ellentmondások merültek fel a Steve Nelson perében is, akit fel kellett menteni s most a legfelső törvényszék fog végső döntést hozni. 1954 októberében a fellebbezési biróság megerősítette a 13 munkásvezér elitélését, elvetve azokat a nyomós érveket, melyekkel a tárgyalás folyamán elkövetett szabálytalanságokat bizonyították s hansonlóképpen járt el a legfelső törvényszék is. Ez év januárjában Ítélték el Claude Lightfoot- ot pusztán azon az alapon, hogy a KP tagja. Ha ez az Ítélet a legfelső törvényszék utján jogerőre emelkedik, akkor megteremtették azt a formulát, amellyel az eltérő gondolkodású emberek ellen tömeges letartóztatásokat lehet eszközölni azon az alapon, hogy kapcsolatban álltak a kormány erőszakos megdöntése tanának hirdetésére irányuló összeesküvésben, holott a társulás utján elkövetett bűncselekmény elgondolása mélysége-' sén ellentmond az amerikai hagyományos felfogásnak. Nos, ezen az alapon tartóztatták le a büntetésüket kitöltött és fogságból most kiszabadult pártvezéreket: amiért tagjai a KP-nek! Kevesen tudják, hogy amikor 1948-ban letartóztatták őket, a vád ellenük nemcsak az “összeesküvés” volt, hanem egyénileg a tagság is. A bűnvádi eljárást mind a két vád alapján akarta lefolytatni ellenük az ügyészség, de a törvényszék követelésére az ügyészségnek választania kellett a két vád között; az összeesküvés mellett döntöttek, mig a tagsági vádat szüneteltették. De a kettő egy s az uj per során a kormánynak majd azt kell bizonyítania, miért kéri megbüntetésüket ugyanazért a vádért. Mint emlitettiik, egy lázitás elleni törvénynek az az irányzata, hogy egyre több jogfosztó intézkedést hoz mozgásba. Olyan mint a polip, amelynek karjai egyre több felé ágaznak szét s egyre több áldozatot ragad magához. 1954 szeptember elsején Eisenhower jóváhagyta az állampolgárságtól való megfosztásról szóló törvényi, amelynek értelmében azok, akiket a Smith-törvény alapján elitéinek, automatikusan elvesztik amerikai állampolgáráságukat. így most a kormány mindenkinek feje fölött tarthatja a taglót. És a tagló lesújt . . . 1954 augusztus 24-én fogadták el a kommunista ellenőrzésről szóló törvényt. A törvény elnevezése teljesen félrevezető, erről minden szak- szervezeti munkás tanuskodhatik. A “kommunista akció” és “kommunizmus takargató szervezetekhez” most hozzácsapták a “kommunista beszivárgás alatt álló” szervezetek is. A felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal most ezzel olyan hatalomhoz jut, amilyenről a spanyol inkvizíció és a kinzókamrák létesítői még csak nem is álmodhattak. Azzal a kijelentéssel, hogy “az Egyesült Államok KP-ja, bár politikai pártnak nevezi magát, valójában csak annak az összeesküvésnek eszköze, melynek célja az Egyesült Államok kormányának megdöntése”, a washingtoni “államférfiak” nemcsak az emberek egy különleges csoportjára bizonyíthatják rá a bűnösséget, hanem az ország népének túlnyomó többségére is. A törvény tizenhárom kiélezett kérdéssel “határozza meg, ki tagja a KP-nek, vagy tartozik hozzá vagy a törvény által körvonalazott szervezethez.” Legyen elég egy példa: Az, aki “szóval, tettel, viselkedéssel, írással vagy bármi más módon készségének jelét adta, hogy bármi módon és bármilyen mértékben végrehajtja a szervezet terveit, szándékait, célkitűzéseit” — bűnös. Olvassuk el még egvszer e szakaszt: “aki szóval, tettel, VISELKEDÉSSEL, vagy BÁRMI más módon” készsége jelét adja, hogy bármilyen mértékben végrehajtja...” valamilyen felforgató cselekményt. Tehát nem szükséges, hogy az illető valamit TEGYEN, még az sem, hogy valamint MONDJON, hanem a VISELKEDÉSE U elég. E törvény alapján MINDEN AMERIKAIT, kezdve az elnöktől hütlenségi vád alá lehet helyezni! (Gondoljunk csak Eisenhower viselkedésére Zsukov marsallal szemben 1945-ben!) kivülhelyezésre nemigen tudunk hasonló példára hivatkozni a történelemben. ^ Nyilvánvaló, hogy ilyen alapon törvényesen elvesztjük szabadságjogainkat. Ha ez a folyamat, folytatódik, a demokráciából mindössze üres héj marad. Azok, akik igazán ragaszkodnak a demokráciához, vissza kell, hogy térjenek a sarkalatos elvekhez. Ezek az elvek ott vannak az alkotmányban és a Függetlenségi Nyilatkozatban. Szükség van intézményeink megőrzésének szilárd akarására, annak a megértésére, hogy az Egysült Államok kormányának megőrzésére csak egyetlen ut áll előttünk, az, hogy a kormányt alárendeljük a nép akaratának, amint ezt az alaptörvény kimondja. Ennek az uj megértésnek egyik jele lehet a Smith-törvény eltörlése, a Smith-törvény alapján indított bűnvádi eljárások beszüntetése és a már elitéit embereknek adott bünbocsánat. Az ország szerencséjére a nép nem látszik várni arra, hogy politikusai önszántukból jussanak erre a belátásra. Az 1954-es évet az jellemezte, hogy a jogfosztó folyamat meglazult, az állami közegek által elkövetett hivatali visszaélések ellen keletkezett fokozódó tiltakozás eredményeképpen. A választások eredménye általában véve kedvező volt a polgári szabadságjogok ügyére. Erősebben hangsúlyozták a perrendtartás biztosítékainak tiszteletbentartását. Hátra van még az, hogy világosabban felismerjék azt a tényt, hogy kormánynak nincs joga megfosztani valakit a szólás- és gyülekezési szabadságtól, még “korrekt törvényszéki eljárás” révén sem. A fentiek, mint említettük a Nation c. befolyásos liberális hetilapban jelentek meg. E cikk világos okfejtése és bátor hangja annak újabb bizonyítéka annak, hogy az amerikai nép legjobbjai, ha lassan is, de kezdenek ráeszmélni az an*i- kommunista hajsza okaira, és céljaira és lo b r követelni a megállást a végzetes .........hitle:\ utón. HÁTRALÉKBA SOH’SE LEGYEN, INKÁBB UJ OLVASÓT SZEREZZEN! March 10, 1954. ________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ _______________________________ g
