Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-10 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ March 10, 1954 ? tmmmmmmmmmmmmmmrnmmmmmmmmm*. Olvasóink Írják... Az Akroni Magyar Házban semmi keresnivalójuk a háborús usziióknak! Egy régi március 15-ről Tisztelt Szerkesztőség! Visszaemlékszem, úgy 51- 52 évre. Nem voltam több, mint 10 éves. Nálunk nagy márciusi ünnepély volt és a tanítóm irt egy verset Petőfihez, amelyet énvelem sza- voltatott el, mert amennyire a történelemből engedve volt a tanítás, azon én voltam az első és engem azért szeretett és bizott bennem. Ez a tanítóm most már vagy 90-91 éves és még él. 1948-ban kapott tőlem egy öltözet ruhát és egy meleg kabátot. A vers emigy kezdődött— erre pontosan emlékszem, végig ma sem tudom: Pest, Buda, Sziget, Miskolc, Ezernyolcszáznegyvennyolc. Úgy van feljegyezve, Mikor a bölcsöm ringott, Kard csilogott és csengett A hatása tombolás volt. A tömeg nagyszámú volt az iskolaudvaron. Én egy asztal tetejéij álltam, csak úgy látszottam ki a tömeg közül. 100 koronát adtak össze a részemre a tanítónak. A jobb- módú parasztság és a liberális papság is sok volt a vidékről. Utánam aztán a debreceni püspök méltatta Petőfi érdemeit S .Gy. ■■iSsr már pedig ilyen levelekből nem tanulok. Bronxi olvasó (Szerkesztőségünknek az a véleménye, hogy munkáslevelekből nem lehet TÚL SOKAT közölni egy munkásuj- ságban. A mtmkáslevelek nemcsak olvasóink érdeklődésének, a közügyekben való állásfoglalásának közvetlen kifejezői, hanem a munkásság kollektiv tapasztalatainak ki- meritethetetlen tárháza. Ha majd ott tartunk, hogy he- tenkint 4 oldalnyi munkáslevelünk lesz, hát — ha másként nem megy, megnöveljük lapunk terjedelmét 20, esetleg 24 oldalra. Úgy hogy a Bronxi olvasónak ugyanannyi olvasnivalója lesz, mint ezelőtt, amikor nem volt oly sok munkáslevél 8f lapban. A mi véleményünk az, hogy a legtöbb olvasónk igenis érdeklődéssel olvassa a töbi olvasó véleményét, hozzászólását az “Olvasóink írják" rovatunkban.— Szerk.) Túl sok a munkáslevél? Már hetek óta észlelem, hogy lapunkban egyre több helyet adnak az olvasók,leveleinek. Gondoltam ez csak ideiglenes jelenség, majd csak meg fog csapanni. De ehelyett azt látom, hogy már nemcsak egy, nemcsak két, hanem mint a múlt héten láttam, már. három oldalt kezdenek betölteni az olvasók levelei. Szerintem ez túlzás. Én magam hive vagyok a munkásleveleknek, de elég ha heten- kint 5-6 levelet közölnek a javából, nem pedig válogatás nélkül mindenki “brainstorm!- ját. Amikor a Magyar Szót olvasom, én nem a többi olvasó véleményére vagyok kiváncsi, hanem a Dr. Pogány, Rév. Gross, Deák és más hasonlók véleményére. Emellett a 'legtöbb olvasónk idős ember •és az idősebbek szívesebben beszélnek és imák arról, ami 50 évvel ezelőtt történt. Úgy látszik, hógy az, ami MA történt már'nem érdekli őket. Helytelenítem tehát, hogy lapunknak idestova egynegyedét olvasók levelei töltik meg. Én tanulni akarok a lapból, Hát -mi is szeressük azt a ronda pénzt: És ha a világ népe úgy akarja, könnylü sár- badobni és a nép olyan kormányt válasszon, ami a kézbe veszi az igazi kormányt és megállj kiált: “Mindenkinek egyformán! Csak annyit szabad és nem tovább!” Ekkor szűnik csak meg a mészárlás és akkor szűnik meg a harácsolás és ekkor leszünk, népek, az igazi testvérek ! Nem bánom, ha nem is közük a néppel, de kezeimet ököl- beszoritva, szivemet a nép szivéhez tapasztva egy 70 éves ember igy fogok kimúlni ha kell még ebben a pillanatban is. J. T. (Megértjük, kedves J. T. munkástárs szive mélységes érzelmeit, elkeseredését. De ezt a nagy gerjedelmet ne ön- marcangolásra fordítsa, hanem arra,, hogy munkájával, tanácsaival erősítse azok táborát, azok harcát, akik a felvilágosítás, tanítás, lelkesítés eszközeivel igyekeznek hazánk népét a háború és fasizmus szörnyűségeitől megmenteni. Fenti szép levele szellemével egyetértünk, bár tudjuk, hogy a világ bajait nem a pénz okozza, hanem az, hogy a pénz forrása, a termelőesz- y közök, egy maroknyi kizsák- í«iMRivai3i §35101 mányoló kezében van, akik az ezáltal nyújtott szörnyű gazdasági és politikai hatalmat a nép butítására, a nép elnyomására, a nép elszegé- nvitésére, más népek boldogulásának megakadályozására fordítják. De meg vagyunk győződve, az amerikai nép, a maga jó idejében tudatára ébred és véget vet ennek.) Tisztelt Szerkesztőség! Amikor b. lapjukra nemrég előfizettem, nem számítottam arra, hogy ilyen hamar igénybe fogom venni levelezői rovatukat. Miután más mód nem áll rendelkezésemre, ezt a lehetőséget haszná- om fel arra, hogy hozzászóljak egy olyan ügyhöz, amely meg vagyok győződve, számos más akroni magyar testvéremet felháborította. Az Akroni Magyar Ház a téli, hónapokban szép és értékes tudományos és kulturdé- lutánokat szokott rendezni az Akron és környéki magyarság részére. Ezek az előadások nagyjából megfeleltek a magyarság igényének és Ízlésének. Azonban ami e hó 20-án történt az felháborító volt. Va- lam Dr. Nádasi nevű nyilas baj társnak kinéző alak volt az előadó. Rövid, de szemtelen bemutatkozása után és csomó gyalázatos, ízléstelen vicc felhasználásával uszított szülőhazája ellen, belerondit- va a fészekbe, amelyben meglátta a napvirágot. Nyíltan háborúra uszította, illetve akarta uszítani a szülőhazája ellen azt a magyarságot, amely a részes-aratás és a cselédsors elől volt kén.y- t elen otthagyni a szülőhazát. Egyszerre két haza vesztére tört ez a salak-alak. A szülőhaza vesztére amelyet lángra akart lobbantam, és á fogadott haza ellen, amelyet bele akar rántani egy olyan háborúba, hidrogénbombás háborúba, amely végpusztulást hozna mindenkire. Én e sorokkal csak a magam véleményét fejezem ki de azt hiszem, hogy sokan osztják nézeteimet, akik ott voltak azon a felháborító, botrányos délutánon. Engedtes- ség meg azt ajánlanom, a Magyar Ház vezetőségének, hogy ha nem találnak olyan előadót, aki a középuton marad, akkor inkább ne tartsanak semmilyen előadást, mert ilyenek nemhogy tiszteletdijat, de még hideg vizet sem érdemelnek, legfeljebb olyant, amelyikbe beleugorhatnak. Nem akarom első levelemmel önöket untatni, melynek közlésére csak azért kérem Önöket mivel a Magyar Ház belső ügyeibe nincsen beleszólásom, hogy ott mondhatnám meg a véleményemet. Egy akroni régi amerikás Elismerés lapunk “Szivemet a nép szívéhez tapasztva.. Tisztelt Szerkesztőség! . Sok okos dolgot olvasok és olvastam a mi lapunkból 1914 március 10 óta, amióta csak a szép fogadott hazánk földjére léptem. A főkérdés mindig az volt miként lehetne úgy megérteni és megszeretni egymást, hogy mint emberek és nem mint vadállatok viselkedjünk! egymással szemben. Ember ember ellen, nép nép ellen tör. Gyilkolni és rágni vagyunk képesek egymást, de miért? Csak a pénz, a dollár az oka mindennek. És szalad, fut a nép. A vezetőink meg rohannak Rómába, Párisba, Londonba, Berlinbe, Manilába, Formózába, de nem tudják miért? Ezt a szép és 'jó Amerikát rántják a romlásba* csak azért, mert a nép a pénz őrültje lett. Az egyházak egy része farizeussá fejlődött át, annyi és oly templomokat építenek, amelyek milliókba kerülnek. A nép pedig, amely utánuk megy, a templomból ki jövet csalja, rabolja egymást. Mert nem tudják hogy ők csak a por népe és nem tud ébredni, inkább rohan a fasizmus felé még az életét is kockára teszi. De mindez csak azért, mert egy pár kezében van a pénz. Ezt nem érti a nép és engedélyt ad az ország fővezetőinek, mert őbelőlük áll a vezetés. Hát meddig hagyjuk még a farizeusokat élni a nyakunkon?. ............................ Hát. emberek, mi por népek! Kérdem tőletek, nem mi A régi “jó világban” is szöktek az urak! Tisztelt Szerkesztőség! A minap az egyik olvasónk azt írja a lapban, hogy a magyar urak csak.a felszabadulás óta szöknek ki Magyarországból. Gondolom ez 99 százalékban igaz, de azért voltak olyan magyar urak, akik még a (számukra) régi “jó” időkben is kiszöktek. Én például 41 évvel ezelőtt egy levelet írtam az akkori Budapesti Népszavába, melyben többek között ez volt: “1902 évben a Wesselényi utcában, mint borbélysegéd többször borotváltam Dr. Nessi Gytila országgyűlési képviselőt. Nos, ezelőtt 5-6 évvel láthattuk a nagyságos Nessi urat is mint ‘közönséges’ munkást New York utcáin szaladni munka után.” Szóval régebben is szöktek ki urak az óhazából, nagyrészük váltóhamisítás vagy más olyan csalás miatt, amivel az urak EGYMÁST csalták vagy rabolták. Addig, mig CSAK a népet csalták és rabolták, nem kellett szökniük, sőt éppen azért voltak nagyurak. Egy detroiti borbély mester Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök huszonöt dollárt egy évi lapujitásra,. a naptár ra és egy márciusi üdvözletre, a magyar nép felszabadulásának tizedik évfordulóján. A lap állásfoglalásával napjainkban meg vagyok elégedve. Harcol a béke fenntartásáért, az emberi jogokért, az igazságért, felekezeti, nemzeti, faji különbség nélkül. A politikai helyzetet helyesen elemzi Deák munkástárs. Mert mindig a való tények figyelembe vételével, az érvek több oldalú felsorakoztatásával domborítja ki a tiszta helyzetképet. És a fején találja a szeget. Dr. Pogány Béla cikkei nagyon tanulságosak, nem a felszínen keresi a megoldást, hanem leszáll a mélybe, mint a gyöngyhalász és a baj forrását ott kutatja, boncolja, darabokra szedi és kimutatja — itt van, nesztek, ámítás, csalóka fény, hiú remény. És meghajtom az elismerés zászlaját Rev Gross László előtt, aki nagy területet felölelő tudásával, bár annál szerényebb és udvariasabb hangon alaposan leszedi a keresztvizet az arra rá- szolgálókról. Az “Ahogy én látom” rovat is nagyon élvezetes, mert az Írója az életből ellesett egyszerű emberi eseményeket jelenteti meg. Ge- réb József társadalmi és történelmi ismertetései, mind a tudás tárházát gazdagítja. Eörsi Béla gazdasági mérlegelése nagyban hozzájárul a lap értékének emeléséhez. Bódog András a fejetetejére állított társadalmi rendszert körvonalazza a tőle megszokott humorral Móricz Zsig- mond a Betyárban maró gúnnyal ecseteli a “régi jó világ’ korszellemet. Történelmi regény. Jobbat nem is lehetne találni. Mindent egybevéve a lap egy jó könyvhöz hasonlit, amely csiszolja az agyat, finomítja az érzést, nevel, vigasztal, megrikat és megkacagtat bennünket. íme dióhéjban az én kritikám a lapról. Kivánok jó egészséget a lap szerkesztőinek és munkatársainak. W. Va-i magyar munkás (Képmutatók volnánk, ha azt mondanánk, hogy nem esett jól az olvasónk elismerése. Igyekszünk is még nagyobb erőfeszítéssel s jobb munkával továbbra is kiérdemelni. — Szerk.) Megirja az igazságot Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 4 dollárt előfizetésre a Magyar Szóra. Én a Bérmunkásnak 30 évig olvasója voltam. Nagyon sajnos, hogy beszüntették, de ma igy áll a helyzet és még nagyon örülök, hogy még a Magyar Szót olvashatom, mert legalább van még egy mun- kásujság, amely megirja az igazságot. R. J. New Brunswick ‘örvendezett szivünk ..’ Tisztelt Szerkesztőség! örvendezett a szivünk amidőn naptárunkban az uj Magyarország gyönyörű építkezéseit és az uj nemzedékét láttuk. Sajnos mi már csak képekben gyönyörködhetünk bennük, mert természetben már nem fogjuk látni. Trentoni magyar és felesége Kanada lakossága 15,439,0ö0-re emelkedett a matt év folyamán.- A növekedés 2.7 száaalékcs volt. , ..-r • - - . •
