Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-03 / 9. szám

(14) Róz lelkesen integetett. Arca halálsápadt volt és minden vér leszállóit benne. — Ismerem a poharat, Johanrt ur, amiben a fogvájókat szoktuk felteriteni. Johann hosszan gondolkodott. Körülöttük min­den tárgy részvétellel figyelt a mozdulataikra. Johann oly feldúlt volt, mintha ismét valósággal megjelent volna a rabló, aki ilyen aljas módot választott. Irtóztató, hogy még e szent falak sin­csenek megkimélve a szörnyűségektől. — Róz, én nem mozdulhatok, mert nekem itt jelen kell lennem minden pillanatban. Nem lehet tudni mikor csenget a méltóságos ur. Most is csak azért vagyok itt, hogy a sárga szalonból a pipaszurkálót vigyem a méltóságos urnák. . . Ma­ga fusson át az inspektor úrhoz.. . A titkot nem lehet rábízni senkire, — s Johann oly komolyan, ijedten és halkan beszélt, hogy Róznak a szive is megfagyott. —Én ? — rebegte s alig mert arra gondolni, hogy őneki ki kell lépnie a kastélyból s végig­futni a parkon az inspektori házig. Elképzelhe­tetlen volt, hogy egy ilyen dolgot neki kell meg­tennie. • — Senki más nem mehet. A titkot senkire sem szabad rábizni és utóvégre maga volt jelen, maga látta... — És ha a nagyságos asszony csenget? —Menjen be a nagyságos asszonyhoz. Hozza ki az egészet, — suttogta Johann parancsolóan. — Meg kell vizsgálni, hogy nem téved-e? Fölösle­ges izgalomból már éppen elég volt. Rcz a kezét a szivére tette. Látszott rajta, hogy halálosan kétségbe van esve, hogy neki most be kell mennie és a rettenetes holmit kézbe­venni és kihozni... De .Johann oly dermesztőén nézett rá, hogy engedelmeskednie kellett... — Azonnal hátrált és igy közeledett a másik szoba felé, ahonnan a nagyságos asszony ajtaja nyílik. Míg ö odajárt, Johann a helyén maradt és me­rev szemekkel nézett a lány után, közben a szive is remegett, hogy ily sok időt kell elvesztegetnie s a méltóságos ur mit fog gondolni? Azt fogja gondolni* hogy nem találja a pipaszurkálót, hogy a házban, rendetlenség van s hogy ő nem tud megfelelni kötelességének... A méltóságos ur is mo§t gyújt pipára... Hideg verejték ütött ki a homlokán s ez az át­kozott lány oly sokáig piszmog... Lehet, hogy a nagyságos asszony valami megbízást ad neki odabenn... Mi lesz ebből... Az ember folyton az állásával játszik: máris az a levegő a kastély­ban, hogy ki fogják cserélni az egész személyze­tet. Valaki ezt már tanácsolta a méltóságos ur­nák, egy csendőrezredes, aki nagyon is keményen pattogott és a személyzetet tette felelőssé az egész atrocitásért. Roppant nehéz a személyzet dolga. Végre Róz megjelent. Oly nesztelenül és gyá­ván, mint egy árnyék. Johann ur elragadta tőle a karjaiban össze­gyűrt papírhulladékot s kézbevette a poharat. Megremegett: ez csakugyan az elrabolt pohár... — Vegyen magára valamit, Róz és fusson. Róz nem mert ellentmondani. Tétován és ijed­ten kapkodta a szemét. Micsoda irtóztató dolgok. Johann elörement s kinyitotta a hátsó ajtót, hogy Róz valakivel ne találkozzék. — Ne menjen a szobájába, itt ez a selyemken­dő, senkivel sem szabad találkoznia. Fusson kö­rül és egyenesen át a parkon. Bezárta a lány után az ajtót gondosan, a ne­héz zárat. Aztán ő maga lábujjhegyen sietett vissza a szobákon át az előcsarnokig s onnan a méltóságos ur szobái felé. At kellett mennie a nagy ebédlőn, ahol a borzalmas jelenet akkor este lejátszódott s minden idegszála fel volt bor- zolódva, mintha többé nem volna biztonság az életben. Mielőtt a méltóságos ur ajtaján belépett volna, keresztet vetett, nagyot sóhajtott. Róz ezalatt futott a parkon át. Lába alatt sö­tét platánlevelek feküdtek a földön. Hűvös szél volt, felkapott egy marékkai a levelekből. Olyan volt, mintha láthatatlan szellemek táncolva jár­nának a parkon át a novemberi ólmos levegőben. Végre itt volt az inspektori ház. A nagy rideg épület a parkon kivül állott. Sár­ga, tömör ház volt, vasrácsos kis ablakokkal. Szerencsére a hátsó ajtó nyitva volt, nem kellett a főajtóra kerülni. Széles folyosóra lépett be, ahonnan a sötétben jobbra, balra, barna ajtók nyíltak s ő űzötten és rettegve futott előre, a cipője sarka kopogott a visszhangos folyosón. Az inspektor a hátsó tornácon volt a vendégek keh Róz megállóit az ajtóban s odanézett rájuk. Két ur volt az inspektor úrral s az asztalon több tál pogácsa és néhány üveg volt. Az inspektor- né asszony világos ruhában volt és hangosan ka­March 3, 1955_________________ AMEKIKAI MAGYAR SZÓ 1 / ]óricz ond: A BETYÁR cagott. Róz egészen elrémült, hogy valaki kacag­ni tud ezekben a rémületes napokban. Csak állott és várt, mig valaki észreveszi. Az inspektor keze fehér kendővel vastagon be volt pakolva, de különben mindnyájan jól voltak. Az idegen ur civilben volt és valami adomát mon­dott, amin az egész társaság nevetett. — Ilyen pogácsát még nem ettem, — mondta az egyik fiatalember s kivett egy újabb pogá­csát a tálról. — A másikat kóstolja, — szólt az inspektorné, — ez az én specialitásom, turóspogácsa. — Turóspogácsa? Ezt még nem is hallottam, — mondta a vastagabbik idegen ur, — kakas- túró? — nagyot kacagott hozzá. — Nini, Róz, — nézett Róz féle az inspektor­né asszony és elhallgatott. Mindnyájan elhallgattak s a lány felé néztek. Róz egy ujjal intett az inspektor felé: — Tekintetes ur... — Pardon, uraim, — szélt az inspektor s für­gén ugrott fel és sietett Róz felé. A lány a kas­tély belső személyzetéhez tartozott. Ha a kas­télyból a legkisebb jeladás jön, az inspektor ész nélkül rohan... Még az érverése is zavart lett. Erős és rendíthetetlen férfi volt, ha nem volt semmi baj* de most minden élére van állítva. — Mi az, mi az, mi az? — sürgette. Róz, mint egy csirke, befutott a jobboldali szo­bába s ott is a sarokba, hogy valamiképp meg ne hallják a szavát idegenek: — Tekintetes ur, megjött ~ a pohár — lihegte magánkivül. Az inspektoron olyan vértódulás volt, hogy nem tudott megszólalni. — A kis aranypohár. Postán. Visszaküldte a betyár. i Az inspektor izzadt rémületében. A nagy erős ember úgy bámult a lányra, minth hirtelen ő lett volna kisfiúvá... Már egészen beleélte magát, hogy levegője van, a betyár eltűnt, azt nem is fogják meg ebben a télben... Ez a hir annyira váratlan volt s oly érthetetlen, hogy elvesztette a fejét. — Kinek? — A -nagyságos asszonynak. Dea nagyságos asszonynak. — Deának? — hördült fel az inspektor és a gyanú zakatolni kezdett benne... Mi ez ?... Ga- vallérság?... A fene egye meg... Jobb lett vol­na, ha a gazember felakasztotta volna magát va­lahol ... Elővette a zsebkendőjét és törülgetni kezdte magáról a verejtéket. Hallgatta, hogy Róz szó- ról-szóra elmondja, hogy történt a dolog. Le­hunyta a szemét. Beláthatatlan bonyodalom, ami ebből lesz ... — És hol van most az a szemét? ,— Johann urnái. — Ki tud róla? — Csak Johann ur. — Úgy... Hát te is fogd be a szádat... Sen­kinek egy szót se szólj róla... Megértetted ?... Ha valakinek csak egy árva szót is elvakkantasz, apádat kihordatom a határból. Az inspektorné állott meg az ajtóban. Aggód­va kérdezte: — Mi az, szivem? — Semmi, semmi... — s a lányra mordult: — Eredj fel a kastélyra és ahhoz tartsd magad, amit mondtam. Róz rémülten fordulut meg és sápadozva mene­kült. Az inspektor mogorván vetette oda a feleségé­nek: — Evvel mindig baj van, evvel a vén hisztéri- kával. .. Add a kalapomat... Mulattasd a ven­dégeket ... Annyira izgatott lett, hogy nem birt vissza­menni az urak közé. — Mondd meg, hogy hivat az öreg grófné, rögtön visszajövök. Nem is tudta, mit csinál. Elébb benyitott egy ajtón, az irodába, ahol a húsz éve nem meszelt falak között egy fiatal prakszi dolgozott kényel­mesen, zöld és sárga vizfesték volt előtte és a jövő évi vetésforgó térképét színezte. Szó nélkül ránézett, körülment a szobában, cigarettára gyuj tott, a szivarját ottfelejtette a tornácon. Meg­nézett valamit a falon s szó nékül kiment. Kilépett a házból a főkapun. Kalapját a sze­mébe húzta. A hideg szelet érezte meg. Az égre nézett. A napokban már itt a hó. Lassú léptekkel indult az istálló felé. Később visszament a tiszttartói ház felé. *r Fene egye meg ezt a büdös betyárt. Hogy el­rontja az életet. Milyen szépen folyt volna a tél, mint a többi... Sajnálta, hogy ilyen zavarok jöt­tek. .. Azt mérlegelte, mit kell itt most tenni... Az a kérdés, hogy Dea asszony hogy fogja fel a dolgot.. . Legjobb lenne, ha szó sem esnék erről a pohárról... Meg fogja mondani neki, hogy ép­pen neki, Dea nagyságos asszonynak a legfőbb érdeke, hogy titokban maradjon a visszaküldött pohár, mert ha ennek hire megy, micsoda követ­keztetéseket vonnak le az emberek, hiszen ez maga elég, hogy egy nőnek becsületét homályba borítsa és mindenféle pletykáknak helyt adjon. Igen, ez lesz a legjobb és meg kell tennni az- ' ért. mert a méltóságos urnák és különösen a mél­tóságos asszonynak az idegeit kímélni kell. Már most is alig bírják elviselni ezt a szörnyűséget, iszonyatot, ami itt folyik. Az a szegény méltósá­gos asszony, akihez őt húsz év előtti emlékek fű­zik, mikor ő a legszebb ember volt a környéken s a méltóságos asszony ugv kitüntette, sem éjjele, sem nappala nem volt, csak jött a parancs sok­szor éjfélkor, mikor nála is vendégek serege volt, hogy azonnal felmenni a kastélyba s akkor sza- lónkabátba kellett öltözni és jelentkezni; a mél­tóságos asszony húsz év óta nem tud nála nélkül élni, neki kötelessége, hogy megkímélje az izgal­maktól s ennek csak az az egy módja van ebben a pillanatban, ha úgy eltitkolják a pohár vissza­küldését, hogy arról senkinek sejtelme sem lesz. Ezt, ezt kell tenni s hogy megtalálta a vezér­eszmét, már, tudja mi a dolga. Erélyesen és nagy léptekkel siet föl a kastélyba s keresi Johannt. De váratlanul baleset történt. Johann közben bevitte a pipaszurkálót, ezt a művészi munkát, amit inkább csak jelvényül használtak s beszél­getés közben jutott eszébe a méltóságos urnák, hogy előkerestesse, hiszen van kéznél másik és éppen oly kellemes diskurzusban vannak grófi szomszédjával, fiatalkorukról beszélgettek, mikor az operai patkányokkal töltötték az időt, a régi jó világban, mikor még mindenki fiatal volt. Bécsben, ahol a világ legszebb balettje volt és végkép. elfeledkeztek az egész utálatos rablóhistő- riáról s akkor bejön ez a Johann, ez a barom és leteszi remegő kézzel a kis műtárgyat a gróf elé, aki azonnal észreveszi, hogy valami történt és megrohanja minden pillanatban felrobbanó izgal­mában, mi az? s süketsége miatt Johann nem tud jelt adni, hogy idegenek előtt ne tegye szóvá, Mi kell kiabálni a titkot, amit világért nem akar el­árulni s ezzel a két gróf urat egészen megder­meszti ... De ez még semmi. Maga Dea nem bir tovább ágyban maradni, felkél s az aranyrojtot eltün­teti az ágyból a szekrényben levő neszeszerjében, aztán összekapkodja magára a ruháit és nyugta­lanságában. nem bírja a felelősséget és hiába csönget, Róz nem hallja, mert Róznak a világ más táján kell rohannia a lucskos földön az ins­pektori ház táján s ő megrémül, azt hiszi, már el van árulva s hogy magát igazolja, berohan a grófnéhoz, a nénihez, aki éppen csokoládéját isz- sza és a lába előtt álló Mariét, a német lányt szidja, hogy már egy csokoládét sem tudnak elké­szíteni. s azon sebtiben elmondja^ hogy milyen veszélyes postacsomagot kapott... Szóval, mikor az inspektor, leikében megnyu­godva, belép a kastély tornácára, már itt felrob­bant az akna, amit le akart stoppolni s minden­felől rémült inasok és szobalányok futnak elő s hallja a kétségbeesett suttogásokat és jajveszé­keléseket, hogy: — Inspektor ur, inspektor ur, postán jött az aranypohár... S most neki kell felülkerekedni, hogy: ez dön­tő bizonyíték, nála van éppen a detektivfőnök, pogácsát eszik, a felesége sütötte s azonnal ér­tesíteni kell, hogy ezen a nyomon rögtön induljon el s már ő maga vizsgáljam borítékot és kutat­ja a feladóhelyet s irányítja a nyomozást, hogy azonnal oda kell utazni, meg kell keresni a posta­tisztet, aki felvette s aki személy leírást fog tud­ni adni a feladóról... (Folytatjuk) US HAJÓGYÁRAIBAN a munkanélküliség oly nagy méreteket öltött, hogy minden 100 munkás közül, akik a második világháború idején hajó­gyárakban dolgoztak, ma csak öt van alkalma­zásban, J. A. Brownlow, az AFL Metal Trades Union elnökének kijelentése szerint.---------------------------------ÜL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents