Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-03 / 9. szám

March 3, 1955

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

13

A BANGKOKI BLITZ-KONFERENCIA

• \

A bangkoki konferenciát három nap alatt ripsz-ropsz összeütötték. Pakisztánnak, a Fiilöp- szigeteknek, Thailandnak (Sziámnak), Uj Zé- lándnak és Ausztráliának ugylátszik a jelentés szerint nem volt sok vitatkozni való ja az Egyesült Államokkal, Angliával és Franciaországgal. Felállították a “titkárság'’-ot állandó székhellyel Bangkokban és alá ja rendelték a közös vezérkari, a “felforgatás” elleni és a gazdasági bizottságokat a helyzet által megkívánt, változó székhelyekkel. És ezzel a blitz-konferenciát már be is rekesztették.

Első pillantásra is minden különösebb meglepetés nélkül figyelmesek lehetünk arra a tényre, hogy egyáltalán semmiféle nézeteltérés nem merült fel a “felforgató tevékenységeket ellenőrző bizotsággal szemben, amelyet bízvást nevezhetünk Ázsiaellenes bizottságnak, hiszen az Amerikaellenes bizottságnak másolata, és hogy húsz perc alatt egyhangúan elfogadták az erre vonatkozó irat szövegét.

Erre a McCarthy-Dulles-félé bűvészmutatványra figyelmesnek kell lennünk, mert miről is un szó? Ázsia népei vagy száz év óta forrongásban vannak, hogy felszabaduljanak a nyugati hatalmak gyarmatpolitikája és kizsákmányolása alól. A Szovjetunió után a népi Kina 600 milliós népe, hosszas vajúdás és küzdelmek után már véget vetett annak az állapotnak, hogy a nyugati hatalmak gyarmatterülete legyen. Példáján felbuzdulva a többi népek és nemzetek Ázsiában türelmetlenül várják a felszabadulásuk pillanatát. Azt lehet mondani, hogy a világtörténelem egyik legnagyobbméretü átalakulásának vagyunk szemtanúi és kortársai. A népek Ázsiában a legrégibb történelmi korok Óta a legnagyobb elnyomatásban és nyomorban szenvedtek — és most elérkezettek látják az időt, hogy sorsukat a maguk kezébe vegyék és megváltoztassák. Évezredek bilincseit rázzák és igyekeznek leszakítani magukról a népek milliói. Évezredek alatt felgyülemlett energiák és szabadságvágyak erjednek milliók szivében, lelkében és izmaiban. Az egész világon dübörög a föld mozgolódásuk nyomásra, A népi Kina-példáján megérthetjük, hogy egy óriási világrész, népei mérhetetlen milióival, igyekszik itt talpra állni s ezt a folyamatot emberi erő, politikai turpisság meg nem állíthatja.

Erre jönnek Dullesék s egy maroknyi, szabadnak bajosan nevezhető kis ázsiai nemzettel “védőszövetséget’ kötve, nem több, mint HÚSZ RÖPKE PERC alatt, egy Wall Streeten összeesz- kabált papiros alapján egy újfajta Antikomin- tern módszereivel képzelik megoldani a legnagyobb világrész évezredes problémáit!

Dullesék részéről nem nagyon lep meg az a világuralmi nagyralátás, de tekintve a világ valóságos helyzetét, nem mehet el mellette az ember hümmögés és hihetetlenkedés nélkül.

Dullesék tehát pontosan azt a megoldást, azt a megközelítést, a katonai megoldást választották ismét, amelyet ma már nemcsak Ázsia valóban felelős és független államférfiak India. Burma, Indonézia vezetői tartanak helytelennek és veszélyesnek, hanem olyan amerikai vezetőszemélyiségek is, mint Douglas biró, Chester Bowles volt indiai nagykövetünk, Sulzberger, Max Ler- ner és mások.

Ázsia népeit nem lehet többé fegyveres fenyeüldözobe veszik a védelmi szervezeteket

Tavaly, amikor a jótékonysági és emberbaráti ügynökségek és szervezetek közös törvényhozási bizottsága leleplezte az emberek jótékonysági készségét kiaknázó bűnszövetkezetek garázdálkodását, a közvélemény a legnagyobb megelégedéssel vette tudomásul. Semmi sem olyan visszataszító, mint amikor az emberi jóságot és nemességet csapolják meg alávaló trükkökkel. A közvélemény helyesléssel kisérte a hivatalos vizsgálatot és ellenőrzést.

Most pedig a közvéleménynek ezt a helyeslő magatartását akarják megcsapolni. Most az emberek jótékonyságát kifosztó gonosztevők üldözését el akarják fordítani tulajdonképpeni céljától és kiforgatják való mivoltából s olyan szervezetek ellen kezdik meg a hajszát, amelyek ed- digelé politikai üldözések, haladószellemű áldozatait védték. A fentemlitett bizottság a kihallgatások hosszú sorát tervezi végrehajtani az igazságügyminiszter “felforgató” li táj ára tett szervezetek ellen, köztük a következők ellen: a Civil Rights Congress,' az antifasiszta menekültvédő bizottság, az American Committee for Protection of Foreign Born (a bevándoroltak országos védelmi bizottsága), az Abraham Lincoln-brigád veteránjainak szövetsége, az Emergency Civil Liberties Committee (a polgári szabadságjogok vészbizottsága) és a Council on African Affairs (az afrikai ügyek tanácsa.)

A bizottság jogtanácsosa, Bernáard Tompkins, volt állami szenátor, ugyan azt hangoztatja, hogy nem azért indítanak vizsgálatot s szervezetek ellen, mert haladószeilemüek, (óh nem, a világért sem), hanem azért, hogy ellenőrizzék, nem követtek-e el visszásságokat a pénzgvtijtések alkalmával szerzett összegekkel. De első pillantásra is észrevehető, hogy ennek az ellenkezőjéről van szó, hogy tehát igenis a haladó ügyek szolgálatában álló szervezeteket teszik meg az üldözések célpontjaiul.

Nem nehéz arra sem rájönni mire megy ki az egész. Bármennyire is a hivatalos közegek kezében van a hatalom, a pénz, a propaganda, az

getésekkel előhaladásuktól visszatartani. Ázsia népeinek nem katonai blokkokra van szükségük, hanem iparosodásra, földművelésük modernizálására és békés kereskedelmi kapcsolatokra -Amerikával és az egész világgal.

Az atombomba nem iparosit, nem miivel földet és kereskedelmi célokra sem alkalmas.

Ugyan mikor fogja ezeket az elemi tényeket Wall Street jogtanácsosa John Foster Dulles megtanulni ?

egész ország, és bármilyen szegényes eszközökkel és mostoha körülmények között harcolnak is ezek a védelmi szervezetek a hatalom és üldözés áldozataiért, félnek tőlük, mert a védelmi harcban ezek a szervezetek hozzák napvilágra a hivatalos hatalom igazságtalanságait és jogtalanságait. Úgy akarnak tehát véget vetni működésűknek, hogy belekotorásznak azokba az aránylag szerény összegekbe, amelyeket egyszerű munkások filléreiből gyűjtenek egybe az áldozatok védelmére. Igazi céljuk, hogy elijesszék az embereket e szervezetek és céljainak támogatásától. Pénztelenné akarják tenni, segélyforrásaikat be akarják dugaszolni, hogy akcióra képtelenné tegyék őket. Azt akarják, hogy megfélemlítéssel rákény- szeritsék ezeket a szervezeteket, hogy minden adakozónak nevét közöljék velük, szolgáltassák ki, úgy a jelenre, a jövőre, mint a — múltra vonatkozóan. A további üldözések számára ezzel bő anyaghoz és lehetőséghez jutnának.

Mi azonban nem hisszük, hogy ilyen szervezetek valaha is rábírhatok legyenek arra, hogy se- gélynyujtó emberek neveit kiszolgáltassák az ellenséges érzésű hatósági “iletékeseknek”. Nem hisszük azt sem, hogy ezzel az átlátszó fogással el fogják tudni fojtani az amerikai nép igazság- érzetét vagy el tudják ijeszteni az embereket attól, hogy ártatlan üldözöttek védelmére siessenek.

A koreai háború alatt, kormányunk erélyesen tiltakozott ama vád ellen, hogy hadseregünk (germ warfare) bacillusokkal árasztott volna el bizonyos területeket.

Most William Creasey tábornok a hadsereg ké- mikai bacterológiai hadakozás (warfare) osztály főnöke, az Army Information Digest-ben, amely a hadsereg hivatalos lapja, cikket irt, amelyben ragaszkodik ahhoz, hogy a következő háborúban U.S. föltétlenül használjon" b a k t é r iumokat, amely bőven van a raktáron. Még hozzá azt ajánlja, hogy a halált okozó mérgeket gyors járatú repülőgépek vigyék és dobják le, hogy közel vigyék a háborút az otthonokhoz. Mert a biológiai háború megmérhetetlen hatással lesz

A tábornok urak már még csak nem is tiltakoznak.

kincsekké váljanak, ő volt a lelke és mozgatóereje ennek a csoportnak. Mi történt ezzel a nagyszerűen indult forradalmi törekvéssel? Ezt egy kis hasonlattal tudnám legjobban illusztrálni:

Álltái már egy tónak vagy tengernek a partján és figyelted a vitorlás csónakokat? Ugyanaz a szél az egyiket dél, a másikat észak felé hajtja. Hogy lehet ez? — teszed fel önmagadnak a kérdést. Ha jól figyelsz, rájössz, hogy a csónak irányát a vitorlák beállítása határozza meg. Gellért vitorlái negyven éven át ugv voltak beállítva, hogy az ő csónakja mindig nyílegyenest Kelet — a fény forrása — felé haladt; legtöbbször — különösen az utóbbi években — habzó, tarajos hullámokon keresztül. Gellért is, mint oly sokan mások tették, behúzódhatott volna egy csöndes Öböl kényelmes biztonságába, de ő mindig kimerészkedik a nyílt vizekre — dacol a veszéllyel. A mti- vészöntudat, a művészi kötelességérzet és az emberszeretet az a három vitorla, amely az ő csónakját Kelet félé tereli... Vágy — hogy megmaradjunk a hajózás terén — hasonlíthatnám Gellért Hugót egy világítótoronyhoz. Amint tudjuk, egy világítótorony nem szórja be fényével az egész partnak minden részét, de megnyugtató, biztos irányt mutat a hajósnak, merre kormányozza a hajóját, ha nem akar zátonyra jutni. Ilyen világítótorony a mi Gellért Hugónk, s aki ennek a fénynek a: jeladását követi, az nem jut .erkölcsi zátonyra. . .

Igen, valamikor sr^an. gyűltek, össze Gellért

körül a művészek táborából. Dús szőlőtőke volt ő melyből rajtacsüngő fürtök gazdag ihletést és táplálékot nyertek. Ma—sajnos—megszedett szőlőtőkéhez lehetne hasonlítani őt. Itt-ott még akad egy-egy fürt rajta, de azokat egy kezed ujjain megszámolhatod. Müvésztársai — ennek a szomorú, sötét korszaknak a kényszerű követelményei folytán — részint gyávaságból, részint megélhetési gondok miatt, eltávolodtak tőle, ámbár — reméljük — lelkűk mélyén talán egyek vele. De nem mindenki Gellért Hugó, aki megátalko- dottan s dacosan kitart az eszméi mellett és ha kell, éhezni is hajlandó érettük. Meglehetősen kicsiny az a müvésztársaság, amely ma is azonosítja magát Gellérttel művészi célkitűzésben, de eljő az idő — s ámbár nem lehet messze —, amikor a történelmi fejlődés, ez a könyörtelen, de igazságos biró, a Gellérteket fogja fényesen igazolni !

Én nem kérdeztem tőle, de .azt hiszem, ha megkérdezném, mi áll művészete központjában; mi az az egy centrális fogalom, amely az alkotás lázában mindig a szeme előtt lebeg, a felelet az lenne: AZ EMBER. Ugyancsak Diderot volt az, aki az embert hangsúlyozta ki, mint a művészet centrumát és mindazt, ami az ember körül történik. “Hagyd ki az.embert s a művészet elveszti jelentőségét: élettelenné válik.” Gellért művészi meglátásának gyupontjában is az ember áll. Az ember az-ő örökös,' de mindig változatos problémája. Kifogyhatatlan, kimeríthetetlen téma ez.

Az embert és az ember sorsát vetíti állandóan elénk olyan megragadó erővel és hatással, olyan világos szemléltetésben, amilyen csak egy öttá- lentumos alkotóművésznek adatik meg.

És aki az embert akarja hűségesen ábrázolni; akinek az ember sorsa igazán közel fekszik a szivéhez; aki mélyen be akar hatolni az emberi lélekbe — mint ahogy Gellért igyekszik —, az nem mehet máshová, mint a munkásemberhez. Ott talál ezernyi, vászonra kivánkozó, ihlető témát; ott talál ezernyi égbekiáltó igazságtalanságot, de ott talál VASAKARATOT IS! S ott van az ilyen művészekre a legnagyobb szükség. Csoda-e tehát, hogy Gellért kora ifjúsága óta a munkásosztály boldogulásának a szolgálatára szentelte minden tálentumát; csoda-e, hogy ezek a tálentumok idővel megsokszorozódtak — minél többet adott, annál több maradt neki* hogy újra és újra adhasson —; csoda-e, hogy a munkásosztály viszont boldogan vallja őt magáénak és csoda-e, hogy ez a hálás munkásosztály szive mélyéből, büszkén ünnepli őt ennek a negyvenéves jubileumnak a mérföldkövénél ?!

Arra kérjük Gellért Hugónkat, hogy továbbra is maradjon a mi világítótornyunk, mutassa a helyes irányt, markoljon továbbra is — mind- gyakrabban! — a szivünkbe az ő csodálatosan tiszta, céltudatos művészetével és mi boldogan követjük őt azon az utón, amely szenvedések éa áldozatok árán ugyan, de biztosan és-mtilhatatla * mil a végsőt győzelem felé vezeti v ~ - ■-