Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-03 / 9. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 3, 1955 MUNKÁS ÉS TÁRSADALOM A HONATYÁK FIZETÉSE Irta: Geréb József Az amerikai törvényhozó testület alsó házában (House of Representatives) a pénzügyi bizottság Eisenhower elnök ajánlatának megfelelőleg már elfogadta azon törvényjavaslatot, amely a képviselők és szenátorok jelenlegi 15,000 dolláros évi fizetését 25 ezerre fogja felemelni. A honatyák mai hangulatából arra lehet következtetni, hogy a javaslatot mindkét ház el fogja fogadni. Ezért sok szó esik arról, hogy vájjon szükség van-e VALÓBAN az ilyen nagy fizetésemelésre. Mert ez a 10,000 dolláros többlet 66 és kétharmad százalékos fizetésemelést jelent. Nem emlékszünk arra, hogy munkások bárhol és bármikor is ekkora fizetésemelést mertek volna kérni. Az elnök sem volt ilyen bőkezű az alacsony- keresetű munkásokkal szemben, amikor a 70 centes bérminimum felemelését kérte, mert csak 90 centet ajánlott, holott ebben az arányban $1.17-t kellett volna kijelölnie. Az összehasonlítás kedvéért' megjegyezzük, hogy a honatyák nem 70 centet, hanem $7.20-t kapnak óránként, ha úgy számítjuk, hogy hetenként 40 órát dolzognak. Mert vannak esetek, hogy többet dolgoznak, máskor azonban még any- nyit sem. Kapják ezt a fizetést jó és rossz időben egyaránt; akkor vesznek le vakációt, amikor akarnak és sok másféle LEGÁLIS mellékkeresetre is nyílik alkalmuk. (A titkos mellékjövedelmeket hagyjuk számításon kívül.) Sokféle kedvezmény De a honatyák jövedelme valójában jóval több a hivatalosan bemondott évi 15 ezer dollárnál. Először is 3,000 dolláros speciális adókedvezményt kapnak, ami az ily jövedelmű átlagos adófizetőnél évi 1,000 dollár megtakarítást jelent. De azonkivíil minden honatya évi 12,500 dollárt költhet irodai személyzetre. Az irodai személyzetet igen sok esetben saját családja szolgáltatja. Irodai felszerelésre 2,500 dollárt költhet évenként; irópapirra, borítékra, stb. 800 dollárt; több száz dollárt költhet telefonra és táviratra azonkívül, hogy hivatalos leveleit portómentesen küldheti. De vannak még más kedvezményeik is. Ilyen például a mérföldenkénti 20 centes átalány* amit arra kap, hogy megválasztása után Washingtonba utazzon és a kongresszus bezárása után hazamehessen. Kedvezménynek kell számítani a kongresszusi speciális éttermet és borbélymühelyt is, ahol igen kedvező áron kapnak kiszolgálást. És végre nagyon kedvezményes a nyugdíjazásuk is mert már hat évi szolgálat után, — ha elérték a 62-ik életévet, — jogosultak a nyugdíjra, amelyre fizetésük 6 százalékát adják le. A 62 éves képviselő már 6 évi szolgálat után jogosult évi 2,220 dollár nyugdíjra, ha tovább szolgált, akkor természetesen többre. Az <<értékes,> ember Mindezen kedvezményeket összeadva a hon- atyáskodás nem is olyan rossz “dzsáb”, mint ahogyan egyes képviselők és szenátorok állítják. Panaszkodnak, hogy Washingtonban nem lehet megélni abból a kis fizetésből. De a 800,000 lakosú Washington városban hány ezer család él sokkal kevesebből? Azt mondják, hogy ily alacsony fizetés mellett nem lehet igazán “értékes” embereket kapni a törvényhozó tisztségre. “Igazán értékes” alatt persze a privát életben nagykeresetü embereket értik. Ezzel szemben azt látjuk, hogy igen sok ilyen “igazán értékes” ember igen nagy összegeket költ, csakhogy mekaphassa ezen nagy tisztségek valamelyikét. Láttuk például, hogy Charles E. Wilson milliós jövedelmet adott fel csak azért, hogy a 25 ezer dollárt hozó védelmi miniszteri tárcát megkapja. A szenátorok között is van több olyan igen gazdag ember, aki sokkal többet költ a megválasztására, mint kaphat hat év alatt a szenátori fizetésben. Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen “nagyon értékes” embereket nem a kereset viszi a közhivatalokba. Lehet, hogy a hiúságuk kielégítésében nyerik meg az ellenértéket, lehet, hogy olyan jövedelmekhez jutnak, amiket a nagy közönség nem ismert de amik busásan kárpótolják őket a privát jövedelmek feladásáért. Ebben az esetben r°rsze az ilyen nagyon “értékes emberek” a közjó szempontjából nézve nemhogy értékesek lennének, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon is károsak. De kár, hogy nagyon sok munkásember ezt az egyszerű tényt nem látja meg. Pedig ez már azért is nagyon fontos, mert a választások egyre költségesebbeké válnak. Egy szenátori választás már a legszegényebb államban is meghaladja a százezer dollárt; a rádió és televízió nagyon sokba kerülnek. Kinek szolgálnak? És ez igen nagy baj, mert ha a kongresszusi jelöltnek nem áll tehetségében a választási költségeket fedezni, akkor MÁSOK fizetik helyette. Ezek a MÁSOK természetesen nem szegény emberek s a választásokba fektetett nagy összegekért a megválasztott honatyáktól elenszoigáltatást várnak. Ez az ellenszolgálat az, hogy a honatya az ily gazdag emberek érdekeit képviselje a kongresszusban. De ha a honatya történetesen maga is nagyon gazdag ember, úgy hogy fedezheti a választási költségeket, akkor a helyzet még rosszabb, mert a törvények hozásánál saját gazdasági érdekei azonosak a gazdagok érdekeivel s az ilyenre a szegény néposztály nem sokat számíthat. Nem szigorú törvény ez, amely alól ne lenne kivétel, az azonban olyan ritka, mint az a bizonyos fehér holló. A kongresszusi fizetésjavitással kapcsolatos vitából az derül ki, hogy a 10,000 dolláros fizetésemelés nem fogja emelni a kongresszus tagjainak minőségét, de talán ejteni sem fogja. Az adófizetőknek valamivel többe fog kerülni a kongresszus, ami azonban a jelenlegi háborús költségek mellett eltörpül. A fizetésemelésért legalább ellenértékűi azt kellene megadni, hogy minden honatyának és családja tagjainak be kellene jelenteni minden dollár jövedelmüket még azt is, amiket a választásokra kapnak. így legalább tudnák a választók, hogy “igazán értékes-” emberpkre adjáke le szava zatukat, avagy csak olyanokra, akik mások munkájának gyümölcséből lettek gazdagok és az igy nyert gazdasági hatalmuk mellé most már politikai hatalmat is akarnak vásárolni. MEGVÉDTEK a dinosaurust WASHINGTON, D. C. városnak az Országház, a Fehér Ház és a Pentagon épületén kívül legnagyobb nevezetessége a Smithsonian Institute néven ismert muzeum, amelyet állandóan nagy tömegek látogatnak. Különösen teljes a muzeum természettudományi ágának azon osztálya, amely a dinosaurus és egyéb ősállatokat mutatja be. Ezen ősállatok maradványainak összerakásán és bemutatásra való előkészítésén dolgozott Robert Browne, akit szeptember végén mint “biztonsági kockázatot” elküldték állásából. Browne egyike azon 6,926 állami alkalmazottaknak, akiket állítólag mind “biztonsági” (security) oknál fogva csaptak el állásukból. Robert Browne tagja volt (vagy még most is tagja) a “Libertarian Socialist League”^ nevű “enyhe” szocialista egyesületnek, amelyet a Justice Department még arra sem tartott érdemesnek. hogy a “szubverziv” listára tegyen. A csak nagyon kevés tagot számláló szocialista csoport “Workers World” név alatt ad ki havilapot. Ebben a lapban" olvashatjuk Robert Browne elcsapásának a történetét. Boszorkány kutatók A “Workers World” cikke szerint Browne már több éve dolgozott a múzeumban, ragasztotta össze az ősállatok csontjait, vagy töltötte ki pa- pirmaséval a hiányzó részeket — szóval ilyen múzeumi speciális munkát végzett. Mikor kezdetét vette az állami alkalmazottak között a boszorkányüldözés, Browne is kapott egy kérdőivet, amelyen sok mindenféle kérdésre kellett válaszolnia, mint pl. harcolna-e a Szovjetunió ellen, ha az megtámadná az Egyesült Államokat. — Browne azt felelte, hogy nem látja, miszerint a Szovjetunió meg akarná támadni az Egyesült Államokat, igy az egész kérdés liipotélikus s arra nem lehet őszintén felelni. Brownet ekkor meglátogatták az FBI-ügynö- kök és megmondották neki, hogy tudomásuk van arról, hogy tagja a szocialista egyesületnek, amely “meg akarja dönteni az amerikai kormányt”, mert a Liga szabályai szerint “a szocializmust nem lehet létrehozni a kormány alatt.” Browne megmagyarázta, hogy az eredeti alapszabályokban, amit már régen visszavontak, szó volt ugyan “kormányról”, de nem a U. S. kormányról, hanem általában akármelyik kapitalista kormányról. Besúgót keresnek Az FBI ügynökök a következő látogatásuk alkalmával aztán feltették a legfontosabb kérdésüket: Hajlandó-e segédkezni nekik a “League for a Workers World” kivizsgálásában, vagyis hajlandó-e barátai BESÚGÓJÁVÁ LENNI? Browne erre ázt felelte, hogy készséggel odaadja .az ügynököknek a League eddigi össze kiadványait, amelyeket úgyis nyíltan térj észtének, de a tagokra vonatkozólag semmiféle információt sem adhat. , Néhány hét pjiultán Brownet behivatták a muzeum irodájába,.' Az alkalmazottak főnöke, bizonyos J. H. Gráf - megkérdezte tőle, hogy volt-e már büntetve, amire Browne tagadólag válaszolt. “Tehát még hazudik is”, — mondotta Graf és azzal előkeresett egy rendőri jelentést, amit Richmond, Va. városból kaptak és amelyből kitűnt, hogy Robert Browne sok évvel ezelőtt egyszer parkolt valahol a kocsijával, sőt mi több, egy leány is volt vele, akivel csckolódzott (necking). Ezért a rettenetes bűntényért a rendőrség nevezett Robert Brownet, két dollár és 50 cent pénzbírságra Ítélte. És most, évek múltán, ugyancsak ezen rettenetes bűntényért Brownet kidobták az állásából. Mr. Graf egy szóval sem említette a szocialista ligát, vagy az FBI kérdezőskö- dését. Ehhez a dologhoz a “Workers World” lap ezt az érdekes kommentárt fűzi: “Ugyan milyen pánik fogta el azt a kormányt, amelyik még egy szocialista szervezet olyan tagjától is fél, aki csak egy múzeumban dolgozik, ahol nem kerülhetnek a kezeibe állami titkok?” Lehet, hogy a kormány attól tartott, hogy Browne telerakja a dinosaurus nagy üres koponyáját szocialista meg egyéb “szubverziv gondolatokkal?! És ha a “creeping” szocializmus már az üres koponyákba is bejut, hát mi lesz ebből a világból ?! Mindennek van határa! Val Peterson, a Polgári Védelem főnöke, kijelentette a televízión, hogy a félelmetes kobalt- bomba használata mindenki halálához vezethetne a világon. Peterson, a polgári védelem íőintéző- je, kétségét fejezte ki, hogy kobalt-bomba-rob- bantással bárki is hajlandó volna “öngyilkosságot” elkövetni. Magasrangu kormányközeg még soha nem tett ennél őszintébb nyilatkozatot az aránylag kevéssé vitatott kobalt-bombával kapcsolatban. Még katonai hatóságoknak is az a véleményűk, hogy ilyesminek gyártása halálos lenne mindenkire nézve. Nohát ez igazán szép tőlük! Szép és nemes gesztus a részükről, hogy azért az egész emberiséget, mindenkit, az utolsó szálig azért mégsem akarnak kiirtani. Megelégednek a tökéletesített hirogénbombával, amely ezerszer pusztitóbb az egyszerű, primitiv, kezdetleges atombombánál; megelégednének száz, vagy kétszáz, vagy több- száz millió ember lemészárlásával, de abba, hogy senki se maradjon meg, még egyetlenegy tőkés sem, legalább egy, aki a kobalt-bombagyártás. profitját élvezze, abba már sehogysem tudnak belenyugodni... Harry A. Curtis a TVA igazgatója, kijelentette, hogy Eisenhower elnök, költségvetés tervezői, meggyilkolták a TVA-t, avval az egyszerű lépéssel, hogy annak évi költségvetését még 36 százalékkal levágták Ez a drasztikus vágás többek közt, azt fogja eredményezni, hogy a TVA kénytelen lesz 5389 munkást elbocsájtani, azon a 3,228-on kívül, akiket már amult évben el kellett bocsátani hasonló okok miatt. A Dixon-Yates szerződést egyelőre sikerült föltartóztatni, de a TVA-t mégis csak tönkre teszik azok az elemek, akik éppen ezért duzzasztották oly hatalmasra a i-epublikánusok választási kasszáját. • Columbus idejében a ma ismeretes körülbelül 100 elemből csak 11-t ismertek.
