Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-03 / 9. szám
March 3, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A VISSZAEMLÉKEZÉSEK ROVATA Emlékeim a honvédkoromból (Folytatás) Kiképzésünk a nyúláson Aztán a Nyúlásra kerültem, ahol szétosztottak bennünket. A második kiképző zászlóalj elsőszázad harmadik szakaszába kerültem, a szakaszvezetőmmel együtt. Bevonulásom napjától kezdve gyűlöltük egymást. A gyűlölködésből én húztam a rövidebbet. . mert szinte tűrhetetlenné tette, az amugv is nehéz rekru- ta időmet. Hadnagy barátom be is tartotta ígéretét, de majdnem két hét múlva. Ebéd hí tán az egyik vasárnap, éppen amikor a szakaszvezető' . csuklógyakorlatokat végeztetett vagy nyolcunkkal, (a- hogy szokta mondani, ezek az én kedves gyerekeim.) Az .ágyunk nem volt jól megcsinálva, azért büntetett bennünket. ő maga vezényelte a gyakorlatot és irgalmatlan volt. Ilyen állapotban talált bennünket az én hadnagy barátom. A katonaságnál az a szokás, ha egy tiszt lép a legénységi szobába a napos el- kiálltja magát, hogy VIGYÁZZ ! Az én hadnagyom meg akart lepni engem és nem engedte az ügyeletesnek,1 hogy kiáltson, igy alkalma volt látni kínzásunkat. Végre odajött. Megkérdezte a szakaszvezetőt, hogy “Maga mit csinál az emberekkel?” “Csak egy kis iskola, jelentem alá- san a hadnagy urnák”. “Hol van a szakaszvezető őrmest- ter?” “Az már kiment a városba”... így aztán engem, meg a szakaszvezetőt behívott az őrmester szobájába, ott leültünk. Megkínált bennünket cigarettával. Füstöltünk. Nem bírtam elképzelni, hogy ha már engem jött meglátogatni, mi az ördögnek hívta be a szakaszvezetőt is,, akitugy utálok. Szívtuk a cigarettát, egy szót se szólt senki. Úgy tűnt fel nekem, mint a viharelőtti szél csend. Nagy Gábor szakaszvezetőt emlékeztetik valamire Nem bírtam a csendet tovább, megszólaltam. Éppen,! hogy csak mondjak valamit. — Már vártam a hadnagy urat! Kis ideig várt a válasszal, majd megszólalt. — •—Ne hadnagy urazz, csak szólítsál Gyulának, úgy mint régen. Tudod mióta találkoztunk a kaszárnya udvarán, eszembe jutotak gyermekkori élményeink. Amikor hazamentünk szüléidhez, hogy milyen szívesen fogadott édesanyád, mintha az enyém is let volna. Erről az időről beszélgettünk. —Hogy szereted a katona életet? — kérdi egyszer. —Tudod Gyula, mikor az j ördögöt megkérdezték, hogy! mi szeretne lenni, azt felelte, hogy minden csak inas és katona nem! A sors úgy hozta magával, hogy nekem mindkettőből kijutott. Az inaS életemből sókat látta! Jjg. 'el is mondtam neked a többit abban az időben. A katona élet | még komiszabb. Gyakorla-1 tok, fegyelem, megalázás, ez magába véve is elég ahhoz, hogy az embernek felforduljon a gyomra tőle, hátha még hozzáadják bizonyos altisztek szadista viselkedését, mint a Nagy Gábor szakasz vezető űrét, aki ebben a tekintetben nem ismert határt.. A leglea- i lázóbb műveleteket hajtatjai végre velünk, sőt tettlegesen i is bántalmaz bennünket. A szakaszvezető mondani akart valamit, de a hadnagy rákiáltott: — Magát nem kérdeztem! Várjon! Amikor kérdem, akkor nyissa ki a száját... Érti?... Erre a szakaszvezető felugrott az ágyról, haptákba vágta magát és csak annyit mondót: — Igenis hadnagy ur! —Tudod Gyula, — folytattam én— nem sokat tudok a katonai szabályzatról, de any- nyit már tudok, hogy sem tisztnek, sem altisztnek tet- tisztenek, sem altisztnek tettlegesen nem szabad bántalmazni a közkatonát. —Úgy van — hiondta a hadnagy és ha Nagy Gábor szhkaszvezető ur nem tudja, j én majd megtanítom rá. Tud- j ja szakaszvezető, hogy a szer- j biai eset még mindig nincsen j lezárva. Magát ideiglenesen! engedték el, mint kiképző altisztet. Adatai az orvosi vé-1 leménnyel együtt ott vannak az ezred irodán. Csak elő kell vennem és véleménnyel együtt azonnal tárgyalás alá kerül, még pedig hadibiróság fogja letárgyalni, megértette ? —Igenis hadnagy Ur! —Tehát mégegyszer figyelmeztetem, de nem többet. El mehet! Tisztelgett és elment. Még beszélgettünk egy keveset és azt mondta, “Ne félj * j ez sem log többet gorombás- kodni veletek, de ha mégis, ■ , csak szólj nekem, majd én el- • intézem”, órájára nézett, és azt mondta: “Most • el kell mennem. Kijövök még hozzád, de ha benn lész a kaszár- nyábah, csak gyere be az irodába, mondd hogy engem keresel. Te Sanyi, hogy szeret- j nél tiszti szolga lenni ? Még két hét van hátra a kiképzésből, ha akarod magamhoz veszlek tiszti szolgának”. — Mi a teendője egy tiszti szolgának, — kérdem. — Majdnem semmi. Én a tiszti ebédlőben étkezem, ebédért nem kel menni. Rendbe tartod a ruhámat, kimosod a fehérneműmet és kitakarítod a szobát ahol lakom, ez az egész. A harctérre sem kell menned, ha csak enge- | I met ki nem küldenek, ha me- j gyek, velem jössz —Nem hiszem, hogy megfelelek én neked Gyula, még magamra • se szeretek mosni, de .azért meggondolom. (Folytatjuk Az élet és a halál Megemlékezés egy nagy amerikai hősnőről kérdései Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt ugyan még karácsony előtt megkaptam, de mivel a karácsony kicsit kiszellőztette bugyellárisomat és nem akartam üres levelet küldeni, hát csak most irok róla. Most óhajtom tudomásukra hozni, hogy hogyan szeretem az 55-ös naptárt. A magam részéről igen szeretem és értékelem, mert minden szó, ami abban vari tanít és oktat, nem butit, kábít és torzítja az ember gondolat- menetét. Mivelhogy már tul- vagyok a 65-ön először is az öregedésről szóló részt olvas tam. amit igen szeretek, már Tisztelt Szerkesztőség! i Amint az ujjonan bevezetett angol oldalon a születésnapok dátumát végig olvastam, a sok érdemes és jelentősebb egyének nevei közüli egy különösebben ragadta j meg figyelmemet és hálás va- gyök a Magyar Szónak, hogy i ezt is feljegyezte. Suzan B. Anthony, született 1820 február hó! Mikor megláttam ezt a nevet, hirtelen végig futott agyamon a gondolat, hogy mi nők — ilyen harcos úttörő egyénről elfelejtkezünk akkor, amikor az ő működése és bátorsága erőt kölcsönözne a nők mai felelőségteljes s bátorságot követelő munkájához. ban férjéhez vitt vagyonhoz sem volt tovább joga! Ha nem is ment férjhez és bármennyi vagyona volt is, mert nő volt, szavazni, választani, akkor sem volt joga. Suzan B. Anthony félévszázadon keresztül harcolt az egyenlő Jogokért. A törvény- javaslatokat egyiket a másik után nyújtotta be, a Kongresszushoz és azok ugyanolyan sorrendben lettek vissza utasítva. De ez nem törte le | az ő erős elhatározását. Meggyőződése az volt, mindenki | tartson ki meggyőződése mellett rendületlenül. Ne engedje ! magát letériteni a megkezdett , útról sem Ígéretekkel, sem j ámításokkal. 3-szor is átolvastam. A másik megkapó rész iunit olvastam az élet; és a halál, de amikor ezzel végeztem elkezdtem magam elé bámulni, mert nem tudom összeegyeztetni gondolataimat ezzel a cikkel. Részemre érthetetlen az, hogy akkor is fogunk élni, ha meghalunk, de más formában, holott még a bibliában is ugv van megirva, hogy a vérben van az élő lélek és igy az én felfogásom szerint, ha meghalunk a vér is meghal a testtel és akkor, hogy képzeljük el a holtunk utáni életet, valami más formában holott az elsőt sem élhetnénk, hogyha anyáink gyakorolhattak volna születési szabályozást, mint ahogyan ma azt a fiatalabb generáció teszi. Ma 2 gyermeknél nem akarnak többet. így amit én tanultam és tapasztaltam az életben, és amit Dr. Weininger Antal tanult és tapasztalt nem tudom, hogy melyik helyesebb. Szeretnék erről bővebb magyarázatot hallani, a lapon keresztül, hogy mások is szóljanak hozzá valamit. Testvéri szeretettel, Molnár Kik tapsoltak a náci zenekarnak? WASHINGTON. — Vasárnap este 'adta a berlini philarmoni- kus zenekar első koncertjét lelkes fogadtatás mellett. Earl Wantn főbiró és Felix Frankfurter a - legfelső törvényszék birája is jelen volt más magas- rangú államférfi között a hallgatóság soraiban és tapsolt. A State Department szerint Karajan karmester és Westerman igazgató minden tekintetben eleget tettek a Walter-McCarran törvény követelményeinek. Ezt el is hisszük, hiszen a náci párt tagjai voltak! Ma már sokszor halljuk, vagy olvassuk, hogy a világ ia nőké! (This is a women’s I world”). Ami inkább azt ] akarja kifejezni, hogy nyitva van minden ut a nők számára csak tudják felhasználni a lehetőségeket és tudjanak a helyzet magaslatára emelkedni. De, hogy ezt az állítást alkalmazni lehessen, ahoz a Suzan B. Anthony és a vele harcoló nőtársainak ereje, bátorsága kellett, hogy feltörjék az évezredeken át begyepesedett ugart, fáradhatatlanul túrva a kemény rögös földet, amig elvethették bele azt a magot, amelyből egy hihetetlenül erős fa lett és amely : máris gyümölcsözik.! Mert az az egy dolog bizonyos, hogy a nőktől a megszerzett Jogokat visszavenni j többé nem lehet, a fontos kér- j dés csak- az, hogy mikor ta- J nulják meg azt felhasználni. Aki csak valamennyire is ismeri a százhúsz év előtti,* tétlenségre kárhozatott amerikai nők életét, az eltudja képzelni mit jelentett akkor egy fiatal lánynak kimenni az emberek elé, beleszólni a politikába, kikiáltani, hogy az a törvény nem jó amely csak a férfit tartja embernek és meg kell változtatni! Nem kenyérért vagy nagyobb fizetésért — ő jogokért har-j colt! Azért, hogy ma a nőknek joga legyen ezekért har colni, ezeket követelni! Hogy j a férfiakkal egyenlő jogokat' ; élvezhessenek mindenben. Abban az időben a nőknek j sem szavazati joga, sem a salját otthonában, családi éle-! tében nem volt joga. A gyermekeit megszülte, de azok I életébe beleszólása nem volt. Nem köthetett és nem Írhatott alá szerződést, saját keresetéhez, vagy a házasságA Bound Brooki Munkás Otthon 1955 március hó 13-án, vasárnap 1GELLÉRT HUGÓ BANKETTET rendez MÁRCIUS IDUSÁNAK ünneplésével egybekötve j j a Munkás Otthonban, Washington Ave., Middlesex Boro j Finom pulyka-vacsora, tánc Tóth Béla zcőekara mellett. | ELSŐRENDŰ PROGRAMM! A Bankett jegy ára $2.50 ÚTIRÁNY: New Yorkból a 43-ik utca 8. Ave.-nel vegye a 148 sz. bust. Newarkról 140. bus. Highway 28, a Dayton Ave.- ; nél balra fel block. Autóval' 22 Highway Dunellen jelzésig, j innen balra a 28. Highwayn jobbra a Dayton Avenue-ig, j- -----„á ——ariiá^ri ni------, : ~ I Gúnyolták, lenézték harcos tevékenységéért. Sok keserű csalódás érte a sok visszautasítás miatt, különösen mikor látta, hogy társai közül sokan belefáradtak a sikertelen küzdelembe és nem tartanak ki mellette. Több felvilágosító folyóiratot is megindított, ezek közül egyik, a ‘Revolution’ jó pár évfolyamot megért. Mikor a polgárháború bevégződött és a 14-ik amend- mentet beiktatták, a négerek hivatalosan felszabadultak a rabszolgaság alól, a törvény- javaslat kimondta, hogy az Egyesült Államok minden polgára egyforma jogokkal bir, erre ő is elment szavazni a választáson. Ámde ez a törvény nőkre nem vonatkozott s ezért letartóztatták, pénz és börtön büntetésre Ítélték. De Ő nem azért volt a jog- egyenlőség elszánt harcosa, hogy bele nyugodjon egy o- lyan Ítéletbe, amelyet olyan törvény alapján hoztak amit férfiak csináltak, saját belátásuk szerint alkalmazzák, saját érdekeiket védik és férfiak hajtják végre. Végre fel is mentették. Neki, és a vele harcoló kicsiny, elszánt tábornak köszönhető, hogy a nőknek ma jógii van szavazni, politikába bele szólni, gaz’dasági előnyökért harcolni, s hogy most 16 nő ül a kongresszusban. És megvan a joga, hogy azoknak diktálja, azoktól megkövetelje, hogy csináljanak is valamit a háború ellen és a munkásság érdekében. Kvéker családból származott és nevelése folytán igazságérzete tiltakozott minden elnyomás ellen. így minden erejével és tehetségével részt vett a rabszolgaság eltörléséért folytatót küzdelemben is. Csatlakozott minden olyan megmozduláshoz amely a négerek felszabadítását célozta. Erről külön köteteket lehetne írni. ,Az ő ragyogó szelleme legyen erőssége és bá tori tója a jobb jövőért küzdő Nőtábornak! Gencsi Margit KÁRPITOZÁS Európai gyakorlattal biró, elsőrangú kárpitosmester házhoz megy bútorát megjavítani, áthúzni vagy átalakítani, jutányos áron. A becsületes, jó munkát garantálja W EI SZ LO 7-748« vagy CV 4-0252
