Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-03 / 9. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 3, 1955 Olvasóink Írják... A hintáról, trágyadombról MHBK-ról és egyebekről Ladejinsky tényleges szerepe Japánban Tiltakozik a Rákóczi név eltemetése ellen Tisztelt Szerkesztőség! Önök mint magyarok nem veszik észre, hogy a két ma­gyar betegsegélyző a Verho- vay és Rákóczy egyesülésénél a halhatatlan Rákóczy nevet halottá akarják tenni? Egyszer régeben Deák szer­kesztő irt egy cikket ebben az ügyben. Most nincs rá szük­ség megvédeni a Rákóczi szel­lemet és a Rákóczi nevet? Egyesüljön a két egylet pénztára és tagsága, de ne te­messék el a magyar érzést. A Rákóczi Szemlébe csak a gya­korlott irók cikkeit teszik be, az ellenvéleményt nem nyom­tatják ki — legfeljebb azét, akinek véleményét az egylet­nél betöltött magas tisztsége miatt nem tudják agyonhall­gatni. A legutóbbi Rákóczi \ nak fizetnie. És itt jött be Ladejinsky ur igazi szerepe. Ő volt az, aki mint tokiói amerikai agrárattasé kidol­gozta azt a tervet, melynek alapján Japán 480 millió dol­lár áru gabonát vásárolt Ame­rikától. Ennek egyrészét ter­mészetesen mi, amerikai adó­fizető polgárok fizettük ki adóinkkal a Japánnak adott pénzügyi “előleg'? formájá­ban. De jelentékeny részét a japán kormánynak, helyeseb­ben a japán népnek kellett kiizzadnia. És mit csináltak Dulles urék a Japántól kapott pénz­zel? Erre a rövid de velős válasz a N. Y. Times január 12-iki számában található: “US WHEAT HELPS ARM­ING OF JAPAN.” Ami magyarul azt jelenti, hogy “Az amerikai búza segít Japán felfegyverzésében.” Hát ez volt a lényege La­dejinsky ur tokiói szereplésé­nek. Ennek alapján fújták fel a tőkés lapok Ladejinskyt, mint “a japán parasztság jó­tevőjét’. Ladejinsky sohasem volt és most sem más, mint Wall Street első számú agrár vigéce az ázsiai országokban. Ne legyünk naivak azt elkép­zelni, hogy Stassen, ez az ős­reakciós republikánus, egy igazi, néppel érző agrárrefor­mert küld majd el Vietnam­ba! Dullesék azt az országot is fel akarják fegyverezni és most odaküldték Ladejinskyt, hogy dolgozon ki a Japánban kidolgozotthoz hasonló tervet, melynek révén az Amerikából importált élelmiszerek és és egyéb cikkek árából fel­fegyverezzék e sokat szenve­dett gyarmati ország népét. Remélem a mi nagyszerű rovatiróink, Geréb és Eörsi, ezentúl maid jobban belenéz­nek a wall streeti lovak szájá­ba, legyen annak “Ladejins­ky” vagy bármi más a neve. Kiss Péter Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy hozzá­szóljak két, különben igen ér­dekes és tanulságos cikkhez, melyekben lapunk külmunka társai Ladejinsky szerepével foglalkoztak. Az egyik cikk Geréb Józsefé volt a lap február 3-iki szá­mában “A Ladejinsky eset” címmel. A másik Eörsi Béla cikke a lap február 24-iki számában. Az az érzésem, hogy a tőkéssajtónak sikerült mindkét kiváló külmunka- társsal hamis, félrevezető pro­pagandát lenyeltetni Lade­jinsky szerepét illetőleg. Ha Ladejinskvről mint föld­osztóról. vagy mint a földre­form hívéről és tervezőjéről beszélünk, akkor azt csak oly értelemben tehetjük, mint amilyen értelemben Horthyról beszélhetünk, mint “földosz­tóról”. Az olyan földreform, amely nem hoz lényeges ja­vulást a parasztság sorsában, viszont lényeges javulást a nagybirtokosoknak s nagyipa­rosoknak, azt nem lehet iga­zi földreformnak nevezni. Geréb József azt irta cik­kében, hogy Ladejinsky olyan földreformot ajánlatott vágy vitt véghez Japánban, “ami­nőt a kommunisták ajánla­nak”. Eörsi meg éppenséggel azt irta, hogy Ladejinsky ‘a ja­pán földmivelők jótevőié”! Azt mindenki tudja, hogy amikor a kommunisták földre­formot hajtanak végre, abból kevés öröme van a burzsoá­ziának. A földet elveszik a nagybirtokosoktól és névlegés áron, könnyű feltételek mel­lett eladják annak, aki azt műveli. > Hogy fest ezzel szemben La­dejinsky földreformja Japán­ban? Mindenekelőtt azzal kell kezdeni, hogy Japánban nem volt túl nagy szükség földre­formra, azon egyszerű oknál fogva, hogy Japánban arány­lag igen kevés nagybirtok volt Japán agrárproblémája abból állt Ladejinsky előtt, és után is, hogy a művelhető föld, 15 miliő hektár, siralmasan ke­vés a nép ellátására. Japán­nak a rizs és búza ellátás 20 százalékát külfödről kell im­portálni. A második világháború után Japán az élelmiszerde­ficitje nagy részét Ameriká­tól volt kénytelen vásárolnia. A megszállás alatt kormá­nyunk e gabona egy részét ajándékként adta Japánnak de a túlnyomóan nagy részé­ért készpénzzel kellett a dól- lárhiányban szenvedő .Japán-. KIOLVASTAD E LAPSZÁMOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE' Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó január 27- iki számában megjelent cik­kel “Hintaszéket a Szovjet- Uniónak” címmel. Amit a detroiti újság mond, nem egyezem meg. mint Írják, “a hinta mindig békés gondola­tokat vált ki a hintázóból,” hát ez bizony nem igaz. Gyermekkoromban felkö­töttem egy istrángot az alma­fára a Latorca mentén egy kis faluban és aféle ördögfiók módra hintáztam. Igen ám, de a fa elvágta a kötelet én meg fejjel estem derékig trágyával telt gö­dörbe, mikor talpra álltam megint derékig ért, hát bi­zony nem váltott ki belőlem békés gondolatokat a hinta. Mikor inasnak felkerültem Pestre még a ligeti vursliban is éreztem a trágyagödör sza­gát. Mindez a fentemlitett cikk olvasáskor jutott eszembe, tartsák is ők meg a hintáju­kat, van itt elég hintás le­gény, csak hitázzanak. Már egy hintáslegény fejest esett, (McCarthy) lassan a többi is belerepül majd.-Ami pedig a.Szovjetuniót il­leti. van elég jó alapokon álló hintaszékük. Jobban lehet a- zon hintázni, mint egy so- ványnyaku sason repülni. Majd elfelejtem: a minap it Clevelandon a mohipusztai gyászvitézek korcsivadékai bált tartottak. Volt köztük egy pár hintás legény is, “Harcos Bajtársak Szövetsé­géiből. Hogy milyen pofával nevezhetik magukat harcos­nak, mikor a “Katyusától” (a rakéták orosz neve— Szerk.) egész Clevelandig fu­tottak? A jó Istennek gyá­vább jószága nem volt a há­borúban mint a csendőrség, otthagyták még a szuronyu­kat is. Mindent, persze nem a száj rét. Azt vitték hitvány életükkel együtt. Éppen el­gondoltam, hogy ha beállított volna közéjük egy Latorca­menti partizán, hát Kanadáig futottak volna a harcos baj társak. A hatvan éves csen­dőri jubileumra éppen jól néztek volna ki. Tisztelettel, Egy amerikai színvonalon huszonnyolc dolláros havi csekkből élő öreg munkás . Jó ANGOL LEVELET MINDENKI IRHÁT Több, mint száz levelet tar­talmazó könyv, gyakran hasz­nált szavak és nevek szótára. Polgársági előkészítő. A köny­vet tanító írta. Megrendelhe­tő 2 dollárért, most rövid ide­ig $1.25-ért a Magyar Szó irodájában: 130 East 16th Street - New York 3, N. Y. Szemlében is azt mondja Va­sas, a főtitkár, hogy már Amerikában nem lehet olyan magyar nemzeti mozgalmat csinálni amellyel felszabadíta­nánk Magyarországot. Mi alól akarja Vasas főtit­kár ur feszabaditani Magyar- országot ? A duplájára emelt iparosí­tás alól? A modernizált földmivelés alól? A magyar munkások és pa­rasztok 25 százalékkal emelt életszínvonala alól? A magyar gyermekek 50- 90 százalékkal csökkent halá­lozási arányszáma alól? A négyszeresre emelkedett egyetemi paraszt s munkás- diáákság alól? Az alól akarja felszabadí­tani, hogy magyar népünk évente 100,000 lélekkel szapo rodik. ahelyett, hogy a Habs­burgokért vérezne? Válaszoljon Vasas titkár e kérdésekre, mert válaszolnia kell ha már feltette a kérdést, amelyet, azt hittük eddig, csak a Kisbarnaki féle nyilas­vezérek hangoztatnak ily nyíltan! A newyorki 23-ik osztály­nál egy ünnepélyen ez a Va­sas azt szónokolta, hogy a ma­gyar kormány a háromszinü magyar lobogót vörössel he- lyesitette. Ez szerintem valót­lanság! De mert Vasas mondta hát sokan elhiszik. A newyorki 23-ik osztály is el­hiszi ? Aztán ha már egyesülést akarunk, hát a Verhovay ta­gok nem tisztelik a Rákóczi nevet? Ki volt Verhovay, hogy Rákóczit egy vonalra helyezik' az egyezkedő bizott­A Los Angeles-i Gellért ünnepélyről Tisztelt Szerkesztőség! Némi vonakodással irom, hogy a Gellért ünepély felejt­hetetlen nappá avatta január 30-ikát, mert a “felejthetet­len’ szót túl gyakran és sok­szor érdelmetlenül használta az amerikai magyar sajtó, fh- kábh azt mondom, hogy Gel­lért látogatása és ez a dátum fordulópontot jelenthet a los angelesi magyarok százai szá­mára. Mi az oka annak, hogy ezt a kiváló művészt, az igazság, a haladás és a béke e kitartó, nagy harcosát, a nagy ma­gyar kolóniában százak és nem ezrek sőt tízezrek ünne­pelték? A válasz: mert min­den magyar telepen csupán százakra rúg azok száma, a- kik a munkásmozgalom és munkás szervezetek kitartó harcosai és akik a képesek fejükkel gondolkozni. Az ez­rek és tízezrek, akik a ma­gyar és amerikai sárga, mun­kásellenes sajtó félrevezetett olvasói; akik nem tudják, hol a helyük és akik a TV és rá­dió komentátorok veszedel­mes uszításait hallgatják nap- ról-napra: ezek a tömegek önáló gondolkozásra képtele- * 30 ság és egyszerűen mindkét nevet a szemétdombra dob­ják? Nagyon szeretném, ha va­lamilyen formában véleményt adna a Magyar Szó ebben az ügyben. Az egyesülésnek hive vagyok pénztári és szervezeti alapon, de nem vagyok hive a magyar érzés eltemetésé­nek. Szomorúan látom, hogy a magyar érzés haldoklik a vezetőknél. 30 éves Rákóczi tag. (A Magyar Szó szerkesztő­sége a közeljövőben ismét hozzá fog szólni e kérdéshez. —Szerk.) nek. Ezek a magyai* ezrek és tízezrek nem is tudják, hogy a munkásságnak ilyen érté­kei is vannak, mint Gellért Hugó, Howard Fast, Paul Robeson, W. E. B. DuBois és mások és sivár, üres életük­nek nincsenek oly kimagasló dátumai, mint a Gellért ün­nepélyek országos sorozata. > Ahogyan én látom, a ma­gyarok százai, a bátor, áldo­zatkész, önálló gosdolkozás- ra képes magyarok szájai, a Gellért ünepélyeken rájöttek ara, hogy milyen felmérhe­tetlen áldozatot hozott ez a nagy művész 40 hosszú éven át, amikor a hírnév és dollá­rok csábításával szemben meg­maradt a munkáság oldalán, az elnyomottak a kizsákmá­nyoltak mellett. Minden áldo­zat, amit egyenként hoztunk, eltörpül az ő nagy áldozata mellett. Faragó felszólítására, egy maroknyi los angelesi, el- sinore-i és perrisi osztálytu­datos magyar ezért hozott össze több, mint ezer dolárt. Gellért Hugó művészi ere­jét a dolgozó tömegekből me­rítette. Ahogyan én látom, Los Angeles, Elsinore és Per­ris haladó magyarjaira a jö­vőben is mindig számíthat: erőt bátorítást, támogatást mindenkor kaphat tőlük, mint ahogyan számunkra is erőt, bátorítást és támogatást jelent a nagy művész példája, munkája! (EHN) A GM nem ad garantált évi bért A General Motors legmaga­sabb vezetősége nyilatkozatot bocsátott ki s hangoztatta, hogy saját módszereivel gondos­kodik munkásai jólétéről. Mint­hogy az u.j munkaszerződésre irányuló tárgyalások egy hónap múlva kezdődnek meg, s az autómunkások szakszervezete garantált évi bért fog követelni, a nyilatkozatból arra következ­tetnék, hogy a GM válasza “nem” lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents