Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-24 / 8. szám
February 24, 1955 — AMERIKAI MAGYAR SZÓ JA NYUGTALANÍTÓ példa India a világpolitika előterében Az alábbi vezércikket, ameiy az “Arizona Daily Star'’ január 13-iki számában jelent meg, egy képviselő indítványára beiktatták a kongresszusi naplóba. A fenti cim az idézett vezéreink cime. “Az a látvány, hogy Arthur W. Radford admirális, az egyesített vezérkari főnök, kilépdelt hétfőn az Eisenhower elnökkel együtt fogyasztott ebédről és a nyilvánosság előtt tett nyilatkozatban kijelentette, hogy ha minden más intézkedés csődöt mond, akkor az Egyesült Államoknak támogatnia kell a vörös Kina elleni ostromzárt (blokádot), drámaian ábrázolja azt a nyilvánvaló szerepet, melyhez az Egyesült Államok katonai erői jutottak a politika felső irányításában. “Soha azelőtt a néhány legutóbbi évig nem mert országunk egész történelmében ily hangosan megnyilatkozni a katonaság a politika felső irányítására vonatkozó kérdésben. Korábbi években az ilyen viselkedést egyenlőnek tekintettünk volna azzal, amit egykor porosz militarizmusnak neveztünk. Résztvettünk német katonai közegek törvényszéki tárgyalásain és a nyomukbanjáró akasztásokban, minthogy bünül róttuk fel nekik, hogy a hadviselés ajánlásában, tanácsolásában vagy a háború indítására irányuló döntésben résztvettek. “És most mégis itt van saját egyesített vezérkarunk elnöke, aki nyilvánosan ajánl oly cselekedetet, amelyet csupán néhány nappal ezelőtt maga is úgy jellemzett Honoluluban, hogy háborút jelent. “Itt sokkal komolyabb kérdésről van szó, mint ez az egyszeri eset. Nyugtalanító benne az, hogy pontosan beillik azon viselkedés fokozódó mintamértékébe, amely ujjat húz hazánk régi hagyományaival. A militarizmus felemelkedését, a katonaságnak a polgári kormányzat fölötti eluralkodását jelzi ez. És nem is olyan régen ezelőtt történt, hogy háborúkat vívtunk azért, hogy főellenségünk militarizmusának véget vessünk. “Hazánk egész történelmén keresztül a legújabb időkig a katonaság a közügyeket illető kérdésekben a hallgatás hagyományát követte. Tiszteletben tartotta azon kötelességét, hogy tanácscsal szolgáljon polgári feletteinek, és úgy cselekedett. mint felelősségteljes szószóló. Ma is Ugyanúgy kellene tanáccsal szolgálnia, de nem volna szabad nyilvánosan hangoztatni saját nézeteit a politika felső irányításában. “A szóbanforgó eset alapvető. A múlt történelmében ez vetette meg alapját a katonai kormányzat kiépítésének és a szabadság ennekutána bekövetkezett megfogyatkozásának. “Itt hát mi egyik lélegzetvétellel a szabad világról és a rabláncra fűzött emberek felszabadításáról beszélünk. Egy másik lélegzetvételben pedig~ legfőbb katonai vezérünk kilép az Elnök ebédlőjéből és olyan cselekedetre szólít fel, amely háborút jelent, ha az, ami egy kétoldali vitának tíinik, nem intéződik el a mi tetszésünk szerint. “A vasfüggöny mögötti kommunista vezéreknek nem kell egyebet tenniük, ha népeik előtt be akarják bizonyítani, mennyire a háború mellett vagyunk, mint hogy/verbatim (szóról-szóra) idéznek ilyen nyilvánosság előtt tett kijelentéseket és ezzel egy szempillantás alatt tönkreteszik a szabadságért vívott úgynevezett kereszteshadjárataink eredményeit. " • “Az a tény, hogy Dulles külügyminiszter nyugodt hangon felszólalt, hogy megnyugtassa az országot afelől, hogy politikánk csinyján bánik a haraggal, nem változtatja meg azt a tényt, hogy még senki sem tette szóvá a veszélyt, amely e precedensből származhat. Hova sülyedt a ‘közvéleménykutatás’? A közvéleménykutatás körülbelül egy évtizeddel ezelőtt még nagy tiszteletnek örvendett. Ma már ez megszűnt. Ma már csupán propagandára használják fel s ez néha egészen alacsony színvonalra sülyed. Ha a ferdítés és a maszlag terjesztése ebben az ütemben folytatódik, hovatovább nem marad más hátra, mint hogy a közvéleménykutatások adatait a lapok humoros rajzrovataiba illesszék bele, ha egyáltalán akad olyan valaki, aki még elolvassa. Az úgynevezett közvélemény legrondább típusának egy mintája jelent meg a kongresszusi napló február 8-iki számában. Carl T. Curtis neb- raskai republikánus képviselő, a munkásság egy ősellensége, iktatta bele. Curtis kongresszusi működése százszázalékra rossz a "munkásságra nézve. A Cuftis képviselő által idézett' közvélemény- kutatási adatokát á “Look” 'folyóirat számára a Most, amikor India eljött függetlenségének 5- ik évfordulójához, fel kell mérnünk azt a rendkívüli nagy, sőt világpolitikai szempontból is igen jelentős utat, amelyen az évszázadokon át kizsákmányolt angol gyarmat rövid öt esztendő során a mai nagyhatalmi helyzetét kivívta. India napjainkban rendkívül jelentős szerepet vállai a világpolitika arénájában. Az indiai külpolitika irányának ilyen megítélésében szinte az egész világsajtó találkozik. A Le Monde hangoztatja, hogy India következetes közvetítőként lép fel a nemzetközi kérdésekben. A Neues Deutschland kiemeli, hogy India, különösen a legutóbbi évben, jelentősen hozzájárult a világbéke fenntartásához és a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. Az indiai békepolitikának két döntő motívumát említhetjük meg. Az egyik: Indiának szüksége van békére és a különböző rendszerű országokkal folytatott együttműködésre, hiszen az indiai népnek sok évszázad elmaradottságát kell behoznia és uj életet kell teremtenie az ősi földön. A másik: India történelmi hagyományai és az indiai nép lélektanának megnyilvánulásai azt bizonyítják a legrégibb idők óta, hogy “India nagy népe számára idegenek az embergyülölet eszméi.” India a békés együttélés elvét és gyakorlatát képviseli a világpolitikában. A békés együttélésnek azok az alapgondolatai, amelyeket Nehru és Csu En-láj együttesen dolgozott ki a polgárosodó Indiai Köztársaság és a szocializmus utján haladó Kínai Népköztársaság együttműködésének biztosítására, ma már lényegesen befolyásolják az ázsiai és afrikai országok egész sorának politikáját, s átütő erővel terjednek e két kontinens népei körében. A különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének kínai—indiai alapelve a mottója az ázsiai és afrikai országok idén tavasszal összeülő bikontinentális értekezletének, amelynek világpolitikai kisugárzásai ma még felbecsülhetetlenek. De máris észrevehető az állandóan fokozódó nyugtalanság az ázsiai—afrikai értekezlet összehívása miatt a régi gyarmatosító hatalmak és az Egyesült Államok hivatalos köreiben. Mivel a békés együttélés gyakorlatát csak szabad és független országok között lehet megteremteni, kétségtelen, hogy a békés együttélés megteremtésének kivívása jegyében kezdődő ázsiai—afrikai konferencia uj lendületet ad majd a két földrészen élő népek szabadságharcának. Ez nemcsak az eddigi gyarmati rendszer felszámolásáPrinceton, N. J.-i “Opinion Research Corp.” (közvéleménykutató vállalat) készítette. Az igy készült közvéleménykutatás előtt két cél lebegett: az egyik az, hogy a nagytőkés vállalatokat jó színben tüntesse fel, a másik az, hogy a szervezett munkásmozgalmat lecsepülje. Magától értetődik, hogy tekintve Curtis politikai bölcseletét, abból a sajátlagos célból illesztette be ezeket az adatokat a kongresszusi naplóba, hogy dicsfényt vonjon a nagytőke feje köré. a munkásmozgalomba pedig alaposan belerúgjon. A megkérdezettekhez intézett egyik faramuci kérdés igy szólt: “Általában véve jónak vagy rossznak gondolja-e ön az országra nézva a nagytőkés vállalatokat?” A megkérdezettek 80 százaléka állítólag igenlően felelt, mig 8 százalék azt mondta, hogy “nem.” A közvéleménykutató intézet jelentése szerint a megkérdezettek 79 százaléka megegyezett abban, hogy. a nagytőkés vállalatok alkotják a védelmi termelés gerincét! Tessék elképzelni ezt a sületlenséget azzal az elismert ténnyel szemben, nak meggyorsulását jelenti, hanem az Egyesült Államok újfajta, burkoltabb gyarmatosító törek- véseinek biztos kudarcát is. Nehru és Csu En-láj békés együttélési alapelve olyan erős hatást gyakorolt világszerte, hogy az indiai miniszterelnök decemberben joggal jelenthette ki: az indiai—kínai közös alapelv a világpolitikai sok területén lenne alkalmazható. ■ Európára ugyanúgy érvényes, mint más kontinensekre. India részt .vesz a brit nemzetközösség tanáes~; kozá.sain, de csupán azokat a nemzetközösségi határozatokat hajlandó elfogadni, amelyek nem veszélyeztetik a békét és az indiai függetlenséget. Az indiai kormány elitéli a NATO-t és a SEATO-t s ellenzi Nyugat-Németoi-szág remilitarizálását. Most nagy érdeklődéssel tekintenek világszerte Nehrud bejelentette moszkvai utazása elé, amelyre közvetlenül a brit nemzetközösség miniszter- elnökeinek londoni értekezlete után kerül sor. Ha a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság lakosságát nézzük: nem kevesebb, mint majdnem egymilliárd ember sorakozik fel a béke védelmében. India követeli a Kínai Népköztársaság bebocsátását a UN-be és ezzel a UN veszélyeztetett univerzalitásának némi helyreállítását, Formóza visszaadását a Kínai Népköztársaságnak, továbbá az atom- és hirogénfegyverek törvénytelenné nyilvánítását és megsemmisítését. Nagyon szoros gazdasági kapcsolatok alakultak ki India és Kina között. A Kínai Népköztársaság, amely élelmiszerimportáló országból élelmiszerexportáló ország lett, hatalmas rizsküldeményekkel tudja előmozdítani a még mindig fennálló indiai élelmiszergondok enyhítését. India viszont sokféle nyersanyagot bocsáthat Kina fejlődő iparának rendelkezésére. Ne feledjük el, hogy India a természeti kincsek tekintetében szinte mesés ország. Hatalmas szénkészletei, óriási aranymezői, felbecsülhetetlen értékű mangán- és bauxit-, ólomkészletei vannak. A világ vas- arckészletének majdnem egyötöde Indiában található. India szállítja a világnak a juta 99 százalékát, a tea 22 százalékát, a cukornád 18 százalékát, a gyapot 15 százalékát. A Szovjetunió — mint Nenru több beszédében is megállapította — komoly segítséget nyújtott Indiának, hogy kifejlessze önál'ó nemzeti iparát. A Szovjetunió sohasem fűzött politikai feltételeket az Indiával folytatott üzletekhez. A Szovjetunió — részben árucsere keretében részben hosszúlejáratú fizetési feltéelekkel — bányaipari, sütőüzemi felszereléseket, ekszkavá* torokat, traktorokat, öntözőberendezéseket szállított Indiának. Szovjet gépekkel és szovjet szakemberek tapasztalatainak felhasználásával korszerűsítik, terjesztik ki az indiai bányászatot, kohászatot. Szovjet gépekkel és szovjet szakemberek támogatásával építik ki a mezőgazdaság hozamát megsokszorozó öntöző hálózatot. Indiának, amelynek bölcseleti rendszerei és irodalmi termékei visszanyúlna a Rivéda-dalok- ig és az upanisádokig, nemcsak izgalmas és keserves múltja volt, hanem nagy jövője van amennyiben továbbhalad a békés együttműködés nagy elvének megvalósítása felé vezető utón. (S—e) hogy a védelmi termelésnek a munkásság alkotja, gerincét! De a nevetséges közvéleményszavazás oesmány teteje csak most következik: Arra a kérdésre, hogy helyes dolog-e a szakszervezeteket ellenőrzés alatt tartani, a végtelen bölcseségü szavazók állítólag azt válaszolták, számszerint ötvenhat százalékban, hogy a szakszervezetek felett gyakorolt ellenőrzés nem volt elég nagy, mig 35 százalék ennek az ellenkezőjét gondolta. A közvéleménykutatás különösen most időszerű, amikor a tőkés éghajlat oly fojtogató, hogy megfulladással fenyegeti a nemzet közgazdasagát. Ez a közvéleménykutatás arra szolgál, hogy a fényszórót ráirányítsa a nagytőke jelenlegi kampányára, amelynek célja az. hogy a nagytőke véglegesen beássa magát nemzetünk kormányába a szolgaian engedelmeskedő kormányzat és a hirközvetitések tömeges irányítása révén úgy. hogy a nagyvállalatok közt osztogatott “nemzeti ajándékok” és az érdekszövetkezeteknek nyújtott protekció az egész nemzetet boldogító, jótéteménynek tűnjenek fel.
