Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-24 / 8. szám
bruary 24, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ü Mt/n... TÁRSADALOM A NEG FEDIK IPARI FORRADALOM 0 ' Irta: Geréb József Az amerikai sajtóban nem sok vizet zavart fel a munkaügyi minisztérium január havi azon jelentése, hogy ebben az évben 538,000 emberrel kevesebb húzott hetfizetést, mint az előző év januárjában. Félmillió munkanélkülivel több vagy kevesebb nem sokat számit a hatalmas Amerika gazdaságában, — mondják a felületes szemlélők. Azonban ha meggondoljuk ,hogy ezen egy év alatt az amerikai munkapiac 750,000 uj emberrel szaporodott, akkor látható, hogy a már meglévő munkanélküliek száma nem félmillióval, hanem legalább is egy és egynegyed millióval szaporodott. És ha szaporodott is, az sem nagy baj, — mondja a kereskedelmi miniszter, — hiszen az Egyesült Államok üzletei még soha ilyen nagy hasznot nem hajtottak, ami mutatja, hogy olyan jó világban élünk, “aminőhöz hasonló jó még azelőtt soha sem volt.” De mindezen dicsekedé- sek dacára is tisztán látható, hogy az amerikai gazdaságban valami baj van, ami nagyon idegessé teszi a közgazdászokat. Szinte napról-napra várnak valamit. Valamit, amit a háborús hisztéria erős felsrófolásával elodáznak ugyan pillanatnyilag, de véglegesen nem tudnak kirekeszteni és azért jól tudják, hogy valami olyan nagy horderejű változás előtt állunk, amely az “amerikai “életforma” név alatt említett termelési rendszerben gyökeres változást fog okozni. Ezen soroknak nem az a célja, hogy az esetleges változásokat serkentse, avagy gátolja. Arra úgy sincs elég hatalmunk sem elég befolyásunk. Célunk inkább csak a tőkés termelő rendszer fejlődésének legutóbbi stádiumait bemutatni, hogy az olvasó tisztán lássa azt a gazdasági fejlődést, amin jelenleg keresztülmegyünk s azután, aki akarja, levonhatja saját maga a konklúziót. Az első ipari forradalom A jelenlegi tőkés termelő rendszer mintegy másfélszáz évvel ezelőtt a napóleoni háborúk alatt és után jött létre. Az emberiség évezredeken át csak igen kezdetleges kéziszerszámokkal dolgozott, amelyeket legkönnyebben használhatott a rabszolga és a feudális rendszerekben. A 18—19. századok fordulóján megjelentek az első gépek, amelyek nagy változást' idéztek elő a termelésben. Különösen látható lett ez a szövőiparban, éppen azért a tőkés termelés csecsemő korát, TEXTIL-KAPITALIZMUS néven említik. Időrendben a szövőgépek először Angliában lettek igen fontos gazdasági tényezőkké. Vitték is az angol haják a világ minden számottevő kikötőjébe a jó puha gyapjúszövetet, amelyért kaptak mindenféle más nyersanyagot. A textilipar Angliát hamarosan a világ leghatalmasabb államává tette. A második piari forradalmat a gőzgép (vasút) uralomra jutása teremtette meg. Amig a textil-kapitalizmus csak a kikötőkbe szállította a “civilizációt”, addig a vasutak már a kikötőkből behatoltak az országok, kontinensek belsejébe is. És mert a vasutakhoz sok acél kellett, a tőkés termelés ezen korszakát ACÉL-KAPITALIZMUS néven ismerjük. És azért-e, mert az acél már kemény és harcias; avagy inkább azért, mert a vasutakat már katonai hatalommal kellett biztosítani, az ACÉLKAPITALIZMUS már harcias lett és elkerülhetetlenül elvezetett az első világháborúhoz. Belső robbanó gépek Az olaj, vagy olajtermékekkel fűtött úgynevezett belső robbanást! gépeket ugyan még az első világháború előtt találták fel, de nagyobb elterjedéshez csak azután jutottak. A legnagyobb horderejű találmányok hatását is csak évek múltán érezzük, amikor már az iparokban széleskörű alkalmazást nyernek* így a belső robbanása %é- pek, mint például az automobil, traktor, repülőgép, stb. csak akkor okoztak nagy változást az életünkben, mikor már TÖMEGPRODUKCIÓBAN készültek. Már itt megjegyezhetjük, hogy az ipari forradalmak egyre gyorsulóbb ütemben követik egymást. Mint mondottuk, az első ipari forradalomhoz csak több ezer évi fejlődés után jutott el az ember, a második azonban már kb. 100 év múltán követte az elsőt.' Á harmadik ipari forradalom, — a tömegprodukció — mintegy három évtized múltán jelentkezett. És minden jel arra vall, hogy most elérkeztünk a negyedik ipari forradalomhoz. És ha már megemlítettem, hogy a tőkés termelés csecsemő korát textil-kapitalizmusnak mondják, ifjúkorát pedig acél-kapitalizmus névvel jelölik, mint tudjuk, férfikorának a neve: OLAJ- KAPITALIZMUS. És hiába simulékony az olaj; az olaj-kapitalizmus éppen olyan harcias maradt, mint az acél-kapitalizmus, amit bemutatott a második világháborúval. T ömegprodukció Az eddigiekben tehát végig kisértük a tőkés termelést a csecsemő, az ifjú és a férfikorán. És ha tény az, hogy most megint egy uj ipari forradalmon megyünk át, akkor természetesen elérkeztünk a kapitalizmus AGG KORÁHOZ. A jelenlegi háborús hangulatból ítélve arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a haldokló vén gebe még erősen rugdalódzik. Lehet, hogy annak a korszaknak, amibe most megyünk bele, ATOMKORSZAK lesz a neve. Egyelőre azonban még nem az atomenergia visz bennünket a negyedik ipari forradalom felé, hanem az az uj tudomány, amit az “electronic” néven említenek. Az electronic készülékekkel, — amelyet egyre nagyobb mértékben alkalmaznak, — még a mai igen komplikált gépeket is önműködőkké (automatikussá) lehet tenni, amivel a tömegtermelést eddig soha el nem képzelt módon lehet felfokozni. Akik dolgoztak már automobil, traktor, repülőgép és egyéb tömegprodukciós gyárakban jól tudják, hogy ott nem a mutatós, tehát nagyon feldicsért “futószalag” (Assembly line) a fontos, hanem a jó “jig” és “die” készlet. A fémeket (vas, acél, réz, stb.) ugyanis esztergályozás, fúrás, faragás, gyalolás előtt nagyon szilárdan és SZERFELETT PONTOSAN kell leerősiteni a munkaasztalhoz, vagy befogni a padba. Ez sokkal több időt vesz igénybe, mint maga a fúrás, faragás (operáció). Ezért kerül igen sokba egy- egy mintatárgy. A tomegprodukciót az tette lehetővé, hogy a munkatárgy leeiősitésére, vagy befogadására kitalálták a “jig” nevű formákat, amelyekbe egykét csavar segélyével be lehet tenni azokat. A “die”-al pedig egy vágásra ki lehet ütni oly tárgyakat, amiket előbb igen sok operációval készítettek. Hiába lenne futószalag, ha a “jig” meg a “die” lehetővé nem tennék, hogy az egyes géprészek a kívánt mennyiségben álljanak kéznél. Önműködő gépek A második világháború alatt megkezdték az electronic (robot) készülékek alkalmazását. A háború alatt természetesen csak a fegyverkezést szolgáltak, most azonban már rájöttek, hogy egy- egy ilyen robot képes berakni és kiszedni a munkadarabot a jigből, vagy a die alól. És ez az, ami könyörtelenül előidézi a negyedik ipari forradalmat. Az ilyen gépek terhmészetesen igen sokba kerülnek, egyelőre még csak a legnagyobb vállalatok képesek beszerezni. De amelyik beszerzi, az olyan előnyhöz jut, hogy kiszorithatjja vetélyf CSAK RÖVIDEN 'l \______________ Irta: A. K_____________ A kormány gazdaságtan szakértői azt jósolták, hogy 1955-ben az árak lemennek és a profit föl megy. Eddig szól a jóslat. — Itt nemcsak a kifejezés leírási formájában, hanem konklúziójában, vagyis abban amit annak értelmezéséből gyakorlat formájában levonhatunk, kétélű ellentmondás van. Mert ha az árak lemennének, akkor a profit is kevesebb lesz. Vagy talán arra számítanak, hogy a munkabéreket szállítják le és abból fogják az árakat lejebb szállítani. Csakhogy ezzel meg a dolgozók vásárlóképességét rontják le még jobban és nem lesz aki az árut még olcsóbban is képes legyen megvásárolni. És ha nem lesz piac, nem kell áru. — A republikánusok adóreformja társait. Ezért láttuk az utolsó két évben, hogy számos kisebb (valójában nagy, de az óriásokhoz viszonyítva mégis kisebb) automobil társulat és más iparvállalat is egyesültek, hogy az óriásokkal kibírják a versenyt. De a unionok is feszült figyelemmel kisérik ezt a dolgot. WalterReuther, a CIO elnöke az ilyen automata gépekre célozva például a múlt hetekben ezt a kijelentést tette: “Amig eddig 24 munkaóra kellett egy (autó) engine-block elkészítésére, az automatikus gép 14 és fél perc alatt készíti el.” Valószínű, hogy az iparok automatizálása sietette a két nagy szakszervezet egyesítését is. De felmerül a kérdés, hogy mi szükség van az iparok automatizálására, amikor már a mai tömegprodukció is olyan hatásos, hogy a háború után két évre már az összes áruraktárak megteltek és a háborús iparok leállítása esetén milliók és /miliők maradnának munkanélkül? A válasz az, hogy az iparok automatizálása a technikai fejlődés eredménye. Az ilyen fejlődést, ha egyszer megindult, el lehet ugyan odázni kis időre, de véglegesen megakadályozni többé nem lehet. Tervgazdaság • i De ha nem lehet megakadályozni az olyan technikai fejlődést, amely millió és millió munkást tesz feleslegessé és igy munkanélkülivé, akkor az az emberiség romlásáhaz fog vezetni ? —• mondhatnánk. A válasz erre ez: Minden technikai fejlődés, munkamegtakarítást jelent s igy munkanélküliséget okozna, ha valami más módon nem ellensúlyoznák. És amikor ezt már nem lehet megtenni a fennálló termelési rendszerben, akkor megváltozik maga a termelő rendszer. Az amerikai tőkéseket az iparok automatizálására a következő tényezők hajtják: Először is valahová el kell helyezniük azon roppant összegeket, amiket az utóbbi években profit alakjában kaptak. Erre már nem elég a belföldi piac, terjeszkedni kell tehát a külföldön. Ott azonban a népköztársaságok iparával mint versenytársakkal találkoznak. (Előbbi cikkeinkben ezt részletesen ismertettük.) Ami nem köztudomású az, hogy a Szovjetunió (és utána a többi népköztársaságok is) már elvégezték iparaik oly nagy központosítását, hogy gyáraikat a legmodernebb gépekkel szerelhetik fel. Olyan gépekkel, amiket itt csak a legislegna- gyobb vállalatok vehetnek meg. A világpiacon azonban nem kérdezik, hogy milyen géppel készült az áru, hanem annak minőségét és az árát veszik figyelembe. — Másszóval az amerikai ipart a szovjet ipara kényszeríti az automatizá- cióra. És végre még az iparok központosított tervszerű irányítását is át kell venniök, hogy a tervszerűen irányított iparokkal felvehessék a versenyt. Amerika idegességének az az igazi oka, hogy az iparok irányításába a tulajdonosok nem akarnak beleszólást engedni sem a munkásoknak sem az államnak, ha az a néptömegek érdekeit akarja képviselni. A negyedik ipari forradalom az iparok feletti kontrol problémáját is meg fogja oldani, — feltéve, hogy a hidrogénbombával még azt megelőzőleg szét nem lökik a földtekét. máris nagyban fölemelte a nagy business bevételét. Ehhez nem kell jóslat. Az adók úgynevezett leszállítása, amely a dolgozóknak csak peniket, a gazdag vállalatok részére oly nagy összegeket engedett el, amely fölemelte a részvények utáni járulékokat, uj milliomosokat termelt. A tőzsdén hatalmas árhullámzást keltett. Dacára, hogy a termelésben visszaesés mutatkozott, ami viszont munkanélküliséget alkotott. De az árak leszállításáról eddig keveset tudunk. ★ Washingtonban hivatalos számadatok alapján kiszámították, hogy 1955 februárjában 4 és félmillió lesz az országban a munkanélküliek száma. Dr. Emerson P. Smith, a kereskedelmi kamata jóslása szerint a termelés 2—5 százalékkal fog emelkedni és a munkanélküliség mégis sokkal nagyobb lesz, mint most. * *
