Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-24 / 8. szám
February 24,. 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Társadalmi és irodalmi szemle Az AFL és a CIO egyesülése az élet parancsa kérésén nem lehet harcolni az egységesített munkásmozgalom nélkül. 3. Munkásellenes törvényhozás A nagyvállalatok és a nagy monopóliumok arra használják fel a kongresszusban ülő képviselőiket, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek előnyösek a számukra és ártalmasak a munkásaikra nézve. A Taft-Hartley-törvény rendelkezéseit egyre nagyobb bosszuállásra használják, Továbbá más intézkedések, mint mondjuk a “munkához való jog”-ra irányuló törvények, jutottak be már 17 állam törvénykönyvébe. Ha-, tályba léptették a Brownell fele törvényt, amely a “kommunisták ellenőrzéséről” szól, amelynek következményeit még eddig nem lehet érezni, mert intézkedéseit a kormány eddigelé nem léptette életbe. Ezek a munkásellenes törvények és á boszorkányüldözések, amelyeket a szenátus és a képviselőház bizottságai irányítottak, akadályozták a szervezetlen munkások megszervezését, miközben az egymás között megosztó munkások bősz dühvei harcoltak egymás ellen. Ezeknek a munkásellenes törvényeknek megbuktatására és a szervezetlenek megszervezésére nélkülözhetetlen az egységfront. ‘Eszményi” egységért kell-e harcolnunk? Erre, miközben a CIO és AFL eggyéolvadása csaknem bevégzett tény, amihez már csak a képviseleti konvenciók jóváhagyása szükségeltetik, jönnek a túlzott radikálisok olyan javaslatokkal, amelyek szerint nem lesz itt semmiféle eggyé- olvadás, ha mindezeket a javaslatokat el nem fogadják. Hogy jelezzük, mennyire svindlis e javaslatok némelyike, legyen szabad megemlítenünk az egyik feltételt, amelyet nemrég az egyik CIO-ve- zér kötött ki: eszerint nem lesz semmiféle egy- gyéolvadás, “hacsak a CIO régi harci szellemét, mint a feltételek egyikét, el nem fogadják”. Mondani sem kell, hogy a legtöbb CIO-szakszer- vezet már elvesztette a “régi harci szellemet”, amely a CIO-t a kialakulása állomásain jellemezte. Mondani sem kell, hogy sok AFL-szakszerve- zet hevesebb harcokat vívott a néhány elmúlt év során bérekért és jobb munkafeltételekért, mint némelyik CIOszakszervezet. A legfontosabb egyedülálló tény az, hogy a két nagy munkásszövetség egysége, amelyet a tagság nyomására bonyolítottak le, lehetségessé fogja tenni, hogy felélesszék azt a harcosságot, amelyről néhány CIO-vezér csak BESZÉL. Szavaikat csak akkor lehet tettre váltalni, ha az eggyéolvadás megtörtént. Bizonyos, hogy mi nem osztjuk Reuther, Meany és társainak felfogását, ők ugyanis azt állítják, hogy az eggyéolva- dásra azért van szükség, hogy idebent az országban és külföldön — a kommunizmus ellen harcoljanak. A mi véleményünk az, hogy egyaránt helytelen dolog volna nem csinálni meg az egységet mindaddig ,s hacsak mindkét munkásszövetség el nem fogadja a teljes harcos platformot. A mi meggyőződésünk szerint: miihelyt megtörtént az eggyéolvadás, halasztást nem tűrő események fogják az egységesített munkásmozgalmat önvédelemből a következő intézkedések megtételére kényszeríteni: 1. Megszervezni a szervezetleneket. 2. Harcolni magasabb bérekért és rövidebb munkaidőért. 3. Megbuktatni a munkásellenes törvényeket. 4. Megvédeni a polgárjogokat. 5. Küzdeni az összes nemzetekkel való szabad kereskedelemért — és a béke fenntartásáért. Az utóbbi években a dollárok millióit költötték a nagy szakszervezetek és erőfeszítéseik legnagyobb részét fordították arra, hogy tagcsábitás- sal harcoljanak egymás ellen. Ez tette mozgás- képtelenné a munkásságot. Ezért volt az, hogy 1954-ben, a nagyvállalatok számára ebben a legjobb esztendőben, a munkások többsége 5 centnél is kevesebb órabéremelést kapott. A munkásság számára ez volt a legrosszab év 1946 óta. Megnövekedett profit az egyik oldalon, leszállított életstandard a másikon azt jelenti, hogy ha ez az irányzat folytatódik, a már létező gazdasági válság csak mélyülni fog. Egy újabb, pusztitóerejü gazdasági válságnak a velejáró minden tömegnyomorával és éhezésével együtt csak úgy lehet elejét venni, ha a munkásság eggyéolvadásál parancsszónak tekintjük. Az összes fentjelzett okok tekintetében az a véleményünk, hogy a munkásmozgalom egységének minden további halogatása csak a munkáltatókra nézve járhat haszonnal, de káros a munkásokra nézve. Azon a véleményen vagyunk, hogy ha már megtörtént az egyesítés, olyan események fognak bekövetkezni, amelyek túl fogják hágni a reakciósok döntő befolyását az egységes munkásmozgalomban. Mi úgy látjuk, hogy ha már létrejött az egység, a munkásmozgalom haladó elemeinek jobb alkalmuk lesz mozgósítani a munkásokat olyan Programm keresztülvitelére, amely meg fog felelni a tényleges szükségleteknek. Semminek sem szabad az AFL és a CIO egy- segitésének útjában állni. (L.) Mindent... minden... vissza!" Az AFL és a CIO szervezeti egysége minden jel szerint valóság lesz, még mielőtt az 1955-ös esztendő véget ér. Történelmi esemény ez. Amint a CIO-nak 19 évvel ezelőtti megszületése történelmi szükség és szükségszerűség volt, úgy e két nagy munkásszövetség eggyéolvadása is a kor parancsszava ma az egész munkásmozgalom legelemibb szempontjából nézve. A tömeggyártásra berendezett alapiparokat tizenkilenc évvel ezelőtt nem szervezhette meg az AFL reakciós céhszellemü bürokráciája. Egy uj szervezetnek, a CIO-nak kellett létrejönnie ez óriásméretü munka elvégzésére. Ez meg is történt, és az acél-, az autó-, a gumi-, a villany-, a vegyészeti-, a textil- és egy csomó más iparágat ipari szakszervezetekbe szerveztek. MIÉRT PARANCS AZ EGYSÉG MA? Nagy és súlyos problémák előtt állnak hazánk munkásai. Lássunk ezek közül néhányat: 1. Az önműködő gépkolosszusok Egyre nagyobb gyorsasággal rendezkednek be a nagyvállalatok uj, tökéletesített gépkolosszusokkal való termelésre, ezrével mozdítva el munkásaikat. Két példával akarjuk illusztrálni mondanivalónkat: 1955 február 12-iki kiadványában, a nagytőkés “Business week -oen jetenti az Armstrong Industrial Products Corporation a következőket: “A parafa a természet egyik legjobb hőszigetelője. Ezért tartott legalább 6 óra hosszat egy parafából készült szigetelőanyagnak gőz hevével történő előállítása. Gyakran előfordult, hogy a keveréknek külső rétege már “tulfőtt”, még mielőtt a középső része is elkészült volna. Ma már háromszor ilyen vastag szigetelőanyagot állítanak elő elektronikus utón körülbelül 4 perc alatt... 270-szer gyorsabban, mint az a 18 óra, amelyre szükség volt a régi gőzzel végzett módszerrel.” Figyeljük meg, mit mondott egy beszédében a General Electric Company egyik képviselője a nagyvállalatok országos szövetségének 1954 decemberében: “Vállalatunknak ennélfogva meg kel kétszereznie termelését az elkövetkező évtized alatt... Ha munkásaink termelékenységét száz százalékkal fel tudjuk fokozni a jövő tízévi időszak folyamán, nem lesz szükségünk arra, Rogy a jelenlegi színvonalunk fölé szaporítsuk munkásaink létszámát.” Ahhoz, hogy sikeresen harcoljunk annak érdekében, hogy az önműködő gépkolosszusoknak a munkások lássák hasznát, ahelyett, hogy munkíi- feltételeik rosszabbodjanak, az eggyéforrt munkásmozgalom szükséges. 2. Decentralizáció Furcsa egy szó a decentralizáció. Nem jelent egyebet, mint a gyárosok egy részének azon tervét, hogy gyárüzemeiket erősen szervezett körzetekből olyan vidékekre költöztessék, ahol nincsenek szakszervezetek és a bérek alacsonyak. A gyárak ezen helyváltoztatása a munkások tízezreit juttatja abba a helyzetbe, hogy állásaikat elvesztik. Sok helységből igy lett fantomváros. Ez a veszedelem ugrásszerűen fenyeget. A valóságban még csak ugrás sincs. Hallgassuk meg, mit mond a General Electric ugyanazon képviselője, akinek beszédére az imént hivatkoztunk: “Ami az emberek decentralizációját illeti, eddigelé még csak a felszint kapartuk meg.” Hogy pedig mit akar a vállalat ? “Az üzem további fizikai decentralizálását még több‘“kisüzemi” légkörrel. Még többet fogunk e tekintetben hallani olyan GE-üzemekről, mint Elmore.. Michigan; — Limerick, Maine; — Jonesboro, Arkansas; —• Linton, Indiana; — és Waynesboro, Virginia.” Ez a vállalat nagyméretű munkanélküliséget tervez a vállalat fennálló gyáraiban, nagyarányú bérlevágásokat és a munkatempó felgyorsítását a vállalat összes munkásai részéről. Ez azt jelenti, hogy a decentralizáció ellen siA Californiai Magyarság egy kommentárt közöl arról a hírről, hogy a Szovjetunió 100 százalékban visszaadta a magyar népnek az egyes magyar iparágakban levő részesedését. Azt persze mindenki tudja, csak a ködevők és a hamiskártyások nem, hogy a második világháborúban a nácik és a nyilasok egy rombadöntött országot hagytak a magyar népnek, egy olyan országot, amelyben egyetlen gyár, egyetlen üzem nem működött, amelyből a legtöbb és legjobb gyári felszerelést elrabolták, magukkal vitték Németországba. Elrabolták a vasúti felszerelést is, mozdonyokat,1 vagonokat, a síneket, amiket nem tudtak elvinni feltépték, feldarabolták. A magyar nép a szovjet nép segítségével építette fel ismét az iparát még pedig oly sikerrel, hogy ma már kétszerese az a háború előttinek. A Californiai Magyarság kommentár írója (ezt a kommentárt “kintről” kaphatók, mert megfigyelésünk szerint akik azt a lapot “bent” Írják, azok soha magyar iskolába nem jártak, vagy ha jártak magyar nyelvtani oktatásuk az első elemi harmadik hónapjában hirtelen és helyrehozhatatlanul megszakadt) nincs ezzel megelégedve, hanem azt követeli a szovjettől, hogy “Mindent mindent vissza!” Hát mit is akarnak ezek az urak visszaadni a magyar népnek? Nem lehet visszaadni azt a 150,000 magyar honvédőt, akiket az önök imádott Horthyuk és Kálla.v-ja a Don mellé küldött Hitlerék ágyutöl- telékeként és akik ott pusztultak el a nácizmus áldozataiként. Nem lehet visszaadni azt a 400,000 magyar zsidót sem, akit Horthyék és Szálasiék oly készséggel elszállítottak Hitlerék auschwitzi haiai- gyáraiba! És ha ezeket nem lehet visszaadni, mi mást követelnek, ködevő urak? Talán a lerombolt budapesti hidakat akarják vissza? Talán a letarolt magyar földeket, talán a kifosztott magyar gyárakat? Ilyesmikre fáj a foguk? Vigyázzanak, ködevő urak! Ha van valakinek joga mindent visszakövetelni, akkor a magyar népnek van. . . de nem azoktól, akik segítettek nekik hazájukat újjáépíteni, felvirágoztatni, hanem azoktól, akik évszázadokon át lopták, zsarolták őket! És akik még mindig nem akarják békében hagyni őket!
