Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-17 / 7. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 17, 1955 EGY "NEMZET A Amióta az Egyesült Nemzetek - székhelyét az Egyesült Államokban állították fel, belső és külső nyomás arra késztette kormányunkat, hogy több alkotmányos jogot adjon a négereknek, mint amennyit a felszabadításuk óta eltelt 92 év alatt kaptak. A négerek mindamellett tisztában vannak azzal, hogy óriási távolság van azon dics fényes kép között, amelyet “Amerika Hangja” leadásai sugároznak a világ felé, és aközött a valóság között amelyben itt élniük kell. Azért beszélünk erről a kérdésről, mert azt a hetet, amelynek egyik napján ünnéplik Abraham Lincoln születésnapját, országos Néger Történelmi Hétnek nevezik és országszerte tárgyalja a sajtó a néger nép évszázados vagy többszázados bajait és érdemeit. Az elmúlt év nagy eseménye volt az, hogy a legfelső törvényszék kimondta, hogy a közoktatásban nem szabad többé megkülönböztetéssel élni a négerek rovására. “Amerika Hangja” ezt a döntést harminc s egynéhány nyelven zengte a nap huszonnégy óráján keresztül Európa, Ázsia és a világ több része felé. A szocialista országok hallgatói megilletődve hallgatták, hogy ettől a naptól kezdve a négerek teljesen szabadon járhatnak iskolába Delaware, Georgia, Louisiana, Mississippi és Dél-Carolina államokban, mintha csak magában a Harlemben élnének. Ez volt a propaganda. A valóság azonban egészen más képet nyújt. Összefoglalva azokat a jelentéseket, amelyeket a ‘Southern Daily School’ News” ( A déli iskolahirek), a United Press, az Associated Press hírszolgálati ügynökségei, valamint a “New York Times* * közölt, ime a következő a valóságot visszatükröző képet kapjuk: Propaganda és — valóság ALABAMABAN fehér “polgári tanácsokénak neveztt szervezetek meg akarják nehezíteni, ha ugyan egyáltalán lehetetlenné tenni, hogy olyan néger, aki az iskolákban gyakorolt megkülönböztetés eltörlése mellett kardoskodik, állást kapjon vagy állását megtartsa, hitelt kapjon, vagy megújítsa házkölcsönét. ARKANSASBAN az iskolába beiratkozottak 24.1 százaléka néger, az iskola értékeinek azonban csak 12.5 százaléka áll rendelkezésükre. A néger tanerők évente 400 dollárral kevesebb fizetést kapnak, mint a fehérek. DELAWAREBAN az állami legfelső törvényszék február 8-ikán kimondta, hogy a milfordi nevelési tanácsnak “nincs törvényes joga” felvenni tiz néger növendéket a tizedik osztályba olyan iskolában, amely szeptemberben még egészen fehér volt. F L 0 R ID Á BAN “párbaj” folyik az elkülönítés mellett s az ellene állásfoglaló erők közt. GEORGIÁBAN az uj kormányzó, S. Marvin Griffin, “megígérte, hogy az állam sohasem fogja elfogadni a fajok összekeverését a tantermekben és minden erejével ellen fog állni.” LOUISIANABAN mult év novemberében elfogadtak egy alkotmánymódosítást, amelynek értelmében “az elkülönítést karhatalommal fenntartják alkotmányosan a közegészség erkölcs, jobb nevelés, béke és rend kedvéért.” Ä nemzet mostohagyermekei Beszámoltunk már róla, hogyan halt meg Ira Hayes, a nemzeti hős, aki egyike volt annak a hat amerikai katonának, aki Iwo Jimánál felállította az amerikai lobogót. Ira Hayes 32 éves volt és holtra fagyva találták a pima indián rezervátumon. Tragédiája az volt, hogy mint indiánnak, minden hősi múltja ellenére, sem adtak helyet, állást, kenyeret az életben csak azért, mert indián volt. A háború óta talajtalanul barangolt, próbálkozott talpra állni, de hiába volt minden. Indián volt. Faj, amelyet a “fajvédő” reakciós propaganda, más üldözött fajokkal együtt, a társadalom páriájává tett és elnyomott. Az “Arrow” nevű indiánsegélyző szervezet amelynek célja, hogy az amerikai indiánokat hozzásegítse, hogy önmagukon segítsenek, céljai elérésére adakozásra szólította fel a nagyközönséget. Felszólításukban döbbenetes adatokat sorolnak fel az indiánok helyzetének jellemzésére, akiknek száma csaknem félmillió, “az első amerikaiak hazánkban s akiket birtokuktól megfőszMISSISSIPPIBEN december 21-ikén az elektorok jóváhagyták azt az alkotmánymódosítást, amelynek értelmében “inkább eltörlik a nyilvános iskolákat a trövényhozás felhatalmazásával, ha szükségesnek látják az elkülönítés érdekében.” SOUTH CAROLINÁBAN most készülnek idevágó törvény hozására, de az már biztos, hogy a hivatalos álláspont ellenséges érzülettel viselke- tetik az elkülönítés megszüntetésével szemben. TEXASBAN a kormányzó, Allen Shivers, “kampányt folytatott és sürgette az elkülönítés további fenntartását.” VIRGINÁBAN “az egyéni jogok országos védelmi szervezete” azt hirdeti, hogy tiszteletben tartja a legfelső törvényszék döntését, de meggyőződése szerint “az elkülönítés kérdését, az egyes államokra kell bízni.” A lakás — kulcsprobléma A szörnyű állpotokról, amelyekben a néger népet kényszerítik élni a mi szép és végtelenül gazdag hazánkban, némi fogalmat alkothatunk magunknak a következő tényekből: Az Architectural Forum c. vezető építészeti lap 1946-ban megállapította, hogy ha az egész amerikai nép oly zsúfoltan élne, mint a néger nép Harlemben, AKKOR AMERIKA EGÉSZ LAKOSSÁGÁT EL TUDNÁK HELYEZNI NEW YORK VÁROSÁBAN! Baltimore városában a néger nép a lakosság 20 százalékát alkotja, de a lakások 2, mondd kettő százalékban vannak összezsúfolva! Chicagóban a néger negyedekben 90,000 ember lakik egy négyzet mérföldön, mig a város többi részeiben csak 20,000 ember! Helyesen jegyzi meg Alan Paton, ez a délafrikai regényíró, aki USA-t bejárta a “Colliers” folyóirat számára, hogy “alig van község Amerikában, ahol ha egy néger egy ‘fehér’ negyedben házat vesz, ne váltson ki tiltakozást, ami néha erőszakos cselekményekhez vezet”. Szerinte a lakáskérdés a kulcsprobléma ahhoz, miképpen fogadják be a négereket az amerikai élet teljességébe. A lakáskérdésen kívül a másik óriási kérdés a négerek alkalmazásának problémája. Erről már gyakran irtunk s köztudott, hogy csak a legnehezebb és legrosszabb fizetett állásokba bocsájt- ják be őket, legutoljára veszik fel, de elsőnek őket bocsájtják el. Amerika hangja gyakran büszkélkedik azzal, hogy Amerika 6 millió néger munkásának teljes joga van álláshoz, a szakszervezetekbe való tartozáshoz. Amerika Hangjának ajánlatos e dicsekvésből kihagyni a déli államokat, ahol a néger nép két-harmadrésze dolgozik. A déli államokban a néger munkásnak NINCS EGYENLŐ JOGA a munkához a fehér munkással, még kevésbbé a jobban fizetett munkához. Csak ha nagy a konjuktura, szükség van munkásra ÉS NINCS ELEGENDŐ FEHÉR MUN- - KÁS, akkor jön számításba a néger munkás és legvégül a néger munkásnő. •Vegyünk egyetlen államot — nem is a legrosszabbat — például South Carolinát. (Arkan- sasban, Mississippiben, Louisianaban sokkal rosszabb a helyzet e téren). Ott a fehér munkás általános évi keresete 2900 dollár volt 1953-ban Fehér munkásnők ennek három- negyedét keresték. Néger munkások 68 százalékát, tehát két- harmadát. Néger munkásnők kevesebb mint felét! Az északi államokban a néger munkás átlagos keresete a fehér munkás keresetének 54%-a volt, valamivel több mint a fele. A négerek “nemzetet alkotnak a nemzetben”, de országos és helyi kormányzatokban képviseletük elhanyagolhatóan kevés. A képviselőházban * mindössze hat néger ül, a szenátusban egy sincs. A déli államokban, ahol az ország 16 millió néger lakosságának legnagyobb része él, s ahol a néger képviselet hiánya feltűnőbb, mint mondjuk az északi államokban, a hatalom a déli reakció kezében van. A szenátus 15 nagyobb fontosságú bizottságai közül 8 volt 1954-ben a déli reakciósok kezében. így akadályozták meg a polgárjogi törvény létrehozását is. Paton szerint a még előttünk álló ut hosszú és rögös, de — azt mondja — kiderülhet, hogy idővel nemcsak a néger nép, hanem az egész dél, sőt az egész amerikai nép pontosan a néger nép igazi és teljes emancipációja révén fog felszabadulni a déli reakció járma alól. tottak, kizsákmányoltak, elhanyagoltak és elfelejtettek.” A tények közül a következőket említik meg: Arizonában az indiánok átlagos évi jövedelme 600 dollár, több más államban azonban még 500 dollárnál is kevesebb. A papago indiánok száma 8,000, átlagos élettartamuk 17 év. A navajo indiánok közt a tüdőbaj 12—15-ször elterjedtebb, mint az ország többi népessége közt. Felnőtt navajok átlagban 1 évig jártak iskolába. Az egyik rezervátumon (védett területen) 5,000 gyermek nem remélheti, hogy idén iskolába járhat. Ira Hayes tragikus élete és halála, az amerikai indiánok sorsa, megdöbbentő illusztrációul szolgálhat, mit jelent a faji megkülönböztetés átka, még olyan esetben is, amikor szemre “védett területen” — indián gettókban — engedik élni és halni őket. Tisztelje meg Gellért Hugót egy uj előfizető szerzésével. A kampány alatt 4 dollárért vehetünk fel uj előfizetéseke! 25 évvel ezelőtt Burnsville, N. C.-ben az esküdtszék fölmentett több deputy sheriííet, akik hátba lőttek hat sztrákolót, kik a könnygáz elől próbáltak elmenekülni. Ma sem bánnak túl emberségesen a sztrájkólókkal, de 1929-ben az ilyesmi nagyon gyakori volt. ★ Elizabeth, N. J.-ben a Union County esküdtszék 80,000 dollár kártérítést Ítélt meg Carl Jorgensen volt stewardnak becsületsértésért a Pennsylvania vasúttársaságtól. Mr. Jorgensen étkezőkocsi manager volt ott és a társaság 1953-ban egy és fél font sonka ellopásával gyanúsította meg ártatlanul. Az amerikai főiskola átlagprofesszora ugyanazzal a közömbösséggel nézi végig a főiskola elnöke által egyik tanártársán elkövetett igazságtalanságot, amellyel egy megtámadott nyúl nézi végig, amint a vadászmenyét üldözőbe veszi nyul- testvérét, hogy megölje. John Jay Chapmen, “Learning and Other Essays.”
