Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-17 / 7. szám
February 17, 195» AMERIKAI MAGYAR S&S 9 Társadalmi és irodalmi szemle Egyesített szakszervezeti mozgalom Az egész amerikai munkásság, a haladás minden hive a legnagyobb örömmel veszi tudomásul a hirt, hogy 20 évi megosztottság után egy nagy szakszervezetben egyesül az amerikai szervezett munkásság, legalább is annak túlnyomó többsége. Az American Federation of Labor (AFL) és a Congress of Industrial Organization (CIO) vezetői, Meany és Luther a mult héten aláírták a 15 millió taggal rendelkező két nagy szakszervezeti mozgalom egyesítésének tervezetét. Az AFL és a CIO egyesülése az amerikai munkásság régi óhajának teljesülése és teljes mértékben megfelel az amerikai nép érdekeinek. E fejlemény nemcsak az amerikai munkásmozgalom, hanem az egész amerikai nép, az amerikai nemzet történelmének egyik nagy mérföldkövének bizonyulhat. Az egyesülés révén a 15 milliónyi szervezett amerikai munkásság döntő gazdasági és politikai tényezőként léphet fel az amerikai közéletben. A társadalom fejlődésének törvényei szerint, amikor két ilyen hatalmas gazdasági és társadalmi csoport egyesül, az egyesülésből származó uj csoport ereje és jelentősége nem csupán a két csoport erejének összege, hanem azok SOKSZOROSA. Ennek a bizonyítására elég ha a következőket vesszük figyelembe. A 15 millió szervezett munkás családtagjaikkal együtt kb. 30 millió szava- zépolgárt képvisel. Addig, amíg a két szervezet kiilö nvolt, szakmabeli és egyéb érdekkülönbsé- giket könnyebben kihasználhatta a tőkésrendszer és azok politikai ügynökei. Egyesülve a szakszervezeti munkásság AZ AMERIKAI SZAVAZÓPOLGÁRSÁG számbeli többségét alkotja. Ezenfelül egy ilyen egységes tömb befolyása a társadalom egyéb, politikailag ingatag rétegeire, a középosztályra, kisüzletemberekre, intelligenciára szintén hatványozottan nagyobb lesz. Az egységes munkásmozgalom az amerikai politikai élet döntő tényezőjévé válhat. Tudatában van ennek nemcsak a munkásmozgalom, nemcsak a haladás tábora, hanem a tőkés- osztály is. Az amerikai nagytőke ennélfogva vegyes érzelmekkel fogadta az egyesülés híreit. Egyes képviselői, a liberálisabb elemek örömüket fejezték ki. Mások, igyekeznek jó arcot vágni hozzá. A leplezetlen imperialisták máris megfenyegették az uj. szervezetet, hogy nagyon “monopolista” színezete van és jó lesz ha jól viselkednek, mert különben. ..! A Wall Street Journal péntek, február 11-iki száma már rámutat arra a “veszélyre” amelyet az antimonopolista törvényeknek a szakszervezetekre való ki NEM terjesztése jelent. Riter, a gyárosok szövetségének alelnöke máris követeli a “munkásmonopóliumok” törvényen kívül helyezését. Fontos uj elvek Az egységes uj szakszervezet alapszabályai számos jelentőségteljes uj elvet tartalmaznak. Az AFL begyöpösödött fejű vezérei egy félévszázados makacs ellenzés után végre beadták derekukat és elismerték az IPARI UNIONIZMUS elvét. Az ő merev ragaszkodásuk a szakmabeli szervezkedés elveihez volt a kerékkötője nemcsak az egységnek, hanem általában oka annak, hogy az amerikai munkásság több (mint két-har- mada, 40—45 millió munkás, még mindig nincs megszervezve. Az uj szakszervezet, amely elfogadja az ipari unionizmus elvét, óriási esélyekkel foghat a szervezetlen munkások megszervezéséhez. Ez annál is sürgősebb, mert a nagytőke sem alszik éppen és az úgynevezett “Right to Work” törvényekkel már 17 államban állítottak fel uj akadályokat a szakszervezeti mozgalom elé. A magunk részéről meg vagyunk győződve, hogy ezek a szkebtörvények szerepet játszottak úgy Mr. Meany, mint Mr. Reuther számításaiban, amikor végre elhatározták, hogy az egyesülést nem lehet továbbra halasztani AZ EGÉSZ SZAK- SZERVEZETI MOZGALOM VESZÉLYEZTETÉSE NÉLKÜL. A szakszervezeti mozgalom megosztottsága és a déli munkásság szervezetlensége —, amely hiányokat az egyesült munkásmozgalom remélhetőleg hamar orvosolni fogja — hozta létre a másik roppant veszélyt a munkásság számára: azt, hogy egyre több nagy ipari üzem szökött meg a szervezett északi városokból a SZERVEZET- LEN déli városokba vagy vidékekre. Ha ezt a folyamatot nem állítja meg a munkásmozgalom az eredmény kétségkívül az összmunkásság fizetésének az alacsonyabb déli színvonalra való sü- lyesztése lenne! A másik nagy jelen tősgii elv .amelyet elfogadtak mindkét egyesítendő az uj szervezet számára a FAJI DISZKRIMINÁCIÓ felszámolása. Ezt is a legnagyobb örömmel és megelégedéssel fogadják a haladás hívei. Nagyon jól tudjuk, hogy különösen egyes AFL szakszervezeteknek néger munkás még mindig nem lehet tagja. De vannak CIO szakszervezetek is, amelyek elkülönítve tartják a néger munkásokat, azaz külön lokálokban (textil). Ennek a ténynek természetesen mindenkor a tőkés örült legjobban, hisz többek között ennek volt betudható az a tény, hogy a déli államokban a munkások szervezése oly nehezen ment előre. Szakszervezeti McCarthy bizottság? Miután mindezeket előrebocsátottuk nem térhetünk ki az egyesülési egyezmény negativ té- nyeinek elemzése elől sem. Amikor Meany és Reuther azt állítják nyilatkozatukban, hogy “örülünk az egységnek, mert az amerikai népnek egységre van szüksége a kommunista veszéllyel szemben”, akkor azt az eszmekört vetik bele a szakszervezeti mozgalomba, amelyet a huszadik század történelmének bizonysága szerint minden országban a szakszervezeti mozgalom felrobbantására és megsemmisítésére használt fel az uralkodó osztály. Elég egyetlen pillantást vetni Hitler Németországára, Mussolini Olaszországára, vagy Franco Spanyolországára. De Meany és Reuther még ennél is tovább ment. Az egyesülési egyezmény egyik pontja egyenesen egy inkviziciós bizottság felállítását irja elő, egy amolyan szakszervezeti McCarthy bizottságot, amelynek feladata lesz a szervezetet “mentesíteni minden korrupt vagy kommunista folttól.” Meany és Reuther akkor akarják bevezetni az inkvizíciót McCarthy módszereit a munkásmozgalomba, amikor e módszerek reakciós, nép s munkásellenes mivolta egyre nyilvánvalóbbá kezd válni nemcsak a munkásság, hanem az egész amerikai nép előtt! Ha képesek lesznek e tervüket végrehajtani, ez nem fog erőt jelenteni az egységes mozgalomnak, hanem gyengeséget, nem összetartást fog hozni, hanem gyanakvást, félelmet, megoszlást. Ezek. mint említettük, negativ tények. Persze mindezekbe még a tagságnak is lesz beleszólása. És bár nincsenek illúzióink a munkásság jelentékeny részének politikai és munkásmozgalmi öntudatát illetően, tudjuk, hogy most, amikor az amerikai munkásság jelentékeny része uj bér- tárgyalások előtt áll, amikor az autóipar lázasan termel, hogy árut halmozzon a várt sztrájk eshetőségére számítva, amikor az önműködő gépek (automation) a munkásság tízezreit fenyegetik technológiai munkanélküliséggel, akkor az átlagos munkásnak valamivel nagyobb gondja is lesz, mint az, hogy McCarthy féle vizsgálatokat folytasson saját munkástársai ellen. Hisszük, hogy az amerikai munkásság fog tudni élni azokkal az uj, s mondhatjuk belátható c- lan lehetőségekkel, amelyek az egyesülés révén tárulnak ki előttük. Félmillió uj tanteremre volna szükség! Az iskolahiány mái' oly elviselhetetlen helyzetet hozott létre az országban, hogy tovább már semmiféle megokolással nem lehet elodázni a sürgős megoldás szükségességét. A kongresszus elé benyújtott, idevágó törvényjavaslatok közül fontos a Lister Hill szenátor 500 millió dolláros javaslata, a továbbá a Frei;nghuysen-javaslat, amely két évre szóló érvénnyel évi 250 millió dolláros iskolaépitési tervet zár magába. A legújabb adatok szerint az országnak 370.000 uj tanteremre volna szüksége, de már hallani lehet a U. S. Office of Education készülő jelentéséről, amely körülbelül három hónap múlva fog napvilágot látni s amely a hivatalos becslés helyett több mint félmillió uj tanterem építésének szükségességéről fog szólni. Minden szakértő megegyezik abban a felfogásban, hogy “nevelési rendszerünk válsága” rohamosan fokozódik.. Pedig a tantermek hiánya csak része a problémának. 160,000 újabb tanerőre is szükség lenne, ennek pótlása helyett azonban egyre több tanszemélyzetet kergetnek el állásából egyrészt az alacsony fizetésekkel, másrészt az ellenük indított kritikákkal. A természettudományi tanárok száma például 56 százalékkal megcsappant 1950 óta, közben pedig egyre több ilyen tanerőre volna szükség fokozottabb mértékben. Hivatalos jelentések szerint az amerikai diákok 20 százaléka olyan iskolaépületekbe jár tanulni, amelyek tűzfészkek, 10 százaléka pedig olyan iskolákba jár, amelyeket több mint 50 évvel ezelőtt építettek. Talán ez az oka annak, miért tartotta fontosnak az elnök, hogy multheti sajtóértekezletét az iskolaüggyel kapcsolatos bejelentéssel kezdte. “Olyasmiről akarok most beszélni — mondta Eisenhower a sajtó képviselői előtt — amely mindenkire kihat Amerikában. Éspedig a nevelésügyről. Tegnap reggel egy tervet küldtem a kongresszusnak, amelyre azt hiszem, szükség van avégett, hogy a nemzet ifjúságát ne fosszuk meg attól a lehetőségtől, hogy olyan oktatást kapjon, amelyre valóban joga van, ha azt akarjuk, hogy megfelelőképpen tudjanak eleget tenni honpolgári kötelességeiknek. “Egy sereg ok forog fenn azonban, miért nincs elég tanterem iskoláinkban. Volt egy mozgósításunk, amely kisebb-nagy óbb mértékben hosszú időre kihatott országunkra. “Mindennek ellenére tavaly az iskolatermek épitése terén nevezetes évünk volt. Több kétbillió dollárt költöttünk. Évente 50,000-et kell hozzátennünk, hogy lépést tartsunk a lakosság- szaporodásával. Tavaly 60,000-et építettünk, de még ha ebben a tempóban haladnánk is előre, sohasem fogjuk elérni azon célkitűzésűnket, hogy a mai 340,000 tanteremre rugó hiánytól megszabaduljunk. Ez a hiány nem máról holnapra állt elő. Már 1940-ben megkezdődött, amikor is vagy 160,000 tanterem hiányzott. A becslések szerint ez ma már 340,000-re fokozódott. Ezen úgy próbáltunk segíteni, hogy a szövetséges kormánnyal vásároltattunk iskolaépitési kötvényeket olyan körzetekben, ahol a piac nem volt jó. A helyzet megjavítása végett szükség-program- mot kell kidolgoznunk, hogy szövetségi segítséggel minél gyorsabban megoldjuk ezt a problémát.” Az elnök szavaiból semmiféle határozott szándék nem domborodik ki. Nincs kizárva, hogy az egész bejelentés csak arravaló, hogy komoly szándék látszatát keltse s nyoma legyen a jegyzőkönyvben. Közben azonban a probléma ólomsullval továbbra is ránehezedik a nemzetre, az ifjúságra és a nemzet jövőjére.
