Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-08-19 / 32. szám

A GAZDASÁGI VÁLSÁGOK OKA ÉS MEGOLDÁSA A túltermelés folytán előálló gazda­sági válságok, a tőkés termelés és áruelosztás terén fennálló ellentétek­ből, aránytalanságból indulnak ki és hatalmasodnak el mindaddig, amig ezen zavarokon nem segítenek. tőkés gazdálkodás: árutermelés és áruelosztás, nem veszi figyelembe a gazdasági élet mindenkép érvényesü­lő azon egyszerű törvényét, hogy az árutermelés arányban, összhangban kell, hogy legyen az árufogyasztók vásárló képeségével. A tőkés gazdálkodás: árutermelés s minden egyes tőkés, a többi tőkéstől eltérő, egyéni elgondolásu áruterme­lést folytat: a nyersanyagot s ennek feldolgozását a lehető legalacsonyabb árak, munkabérek mellett kívánja elérni, viszont a kész áruért a legma­gasabb árat igyekszik megszerezni. Az ilyen egyéni tőkés termelés nem veszi figyelembe, hogy az a termelési mód és árueladás, amit ő folytat, tör­ténik egyénileg az egész vonalon, a tőkések oldalán, ezek együttessségé- ban. Vagyis, hogy a tőkésrendben alapjában véve éles kettéosztottság áll fenn: a tőkések egy aránylag kis csoportja és a munkások nagy töme­gei. így történik, hogy a thőkések a munkabér lenttartása, leszorítása és az árak magasan tartása, ezek állan­dó magasabbra nyomása folytán egy kis csoport egyre gazdagabb s a nagytömegek egyre szegényebbek lesznek. Egyik oldalon, a tőkések bir­tokában felhalmozódnak a magasra felsrófolt áru fogyasztási cikkek, a másik oldalon pedig szenvednek a nagytömegek a szükséges fogyasztá si cikkek hiányában, mert a tőkések­től kapott alacsony munkabérek foly­tán képtelenek nem csak arra, hogy a “túltermelést”, az áru felhalmozó­dást lehetetlené tegyék, de arra is, hogy a maguk részére megszerezhes­sék a normális életfentartásához szükséges fogyasztási cikkeket is. A “túltermelési” válságok idején még jó, hogy ha oly vezetőemberek kerülnek felszínre, mint amilyen volt pl. a néhai Roosevelt elnök. Aki meg­látta és akarta is orvosolni a túlter­melés és a sülyedő vásárlóképesség között fennálló és növekvő arányta­lanságok. A munkanélküliek munká- baállitása és a munkabérek felemelé­sé révén, az ártatlanul szenvedő nagy tömegek s nem kevésbbé a tőkésrend szer életképessége helyreállítása ja­vára. A Roosevelt előtti elnök, a “nagy­mérnök” hibája, bűne az volt, hogy az ország élére kerülve, továbbra is megmaradt tőkés egyéni gondolkozá- sunak. Akinek minden “meglátása”, törekvése figyelmen kivül hagyva az ország és a nemzet egyetemes érde­két, továbbra is egyedül csak a nagy tőkések s ezeknek is egy rosszul fel­fogott érdekében működött. Ma újra a hoover felfogás emberei vannak az ország élén.... így a gazdasági vál ság sulyosodni fog mindaddig, amig a nép nem választ újra az ország élé re oly embereket, akik nem csupán a tőkések, hanem a nemzet egyete­mes érdekét is figyelembe veszik. A túltermelés gazdasági válságának nagytőkési törekvésű “megoldása” az, hogy háborút kezdve, a háború révén pusztítsák el a termelési “fe- esleget”, s igy teremtsenek újra áru­hiányt, újabb haszonharácsolási lehe­tőséget. A népek, nemzetek egyete­mes és jólfelfogott érdeke békét s békés gazdálkodást kíván: a munka­bérek és fogyasztók vásárlóerőinek egy oly egyensúlyba hozását, amely csak egyedül szüntetheti meg a túl termelés válságát háború nélkül! Meg kell, hogy értsék a nagy tö­megek, mint a nemzet zöme, hogy a túltermelés válsága és a háborús ve­szély szoros kapcsolatban van, s mindaddig fennáll a háborús veszély, mint tőkés törekvés, amig a túlter­melés válsága mem nyer megoldást békés módon, amint az a helyes és észszerűen egyedüli ut is. Meg kell, hogy lássák, hogy a túltermelés vál­sága létre jön: a magas árak fenn­tartása és a csökkenő munkabérek, a még dolgozóknak hosszú munka­órái, szemben a munkanélküliség nö vekvésével, — a nép vásárló ereje elvonása, csökkentése, a fegyverke­zés költségeire, a kereskedelmi korlá­tozások, s általában a Kelet és Nyu­gat közötti árucserére s kereskede­lem megakadályozása, — az ország belső fejlesztésének elhanyagolása: jó és olcsóbb lakóházak, kórházak és iskolák, vízmüvek, csatornák stb. épí­tése hiánya, — a termőföld feljaví­tása és konzerválása elhanyagolása stb. folytán. Ezen a téren való köve telések és munka hárithatja el, csök­kentheti csak a háború veszélyét. F 1 Sz-i Sz. B. ADENAUER MÖGÖTT A HOROUKtKtsti VÉSZT JÓSLÓ ÁRNYA RAJZOLÓDIK KI írja a dr. John-iiggyel kapcsolatban egy francia lap Párizs, augusztus 2 A “Libération” cimü párizsi lap dr. Otto John ügyével foglalkozó cikkében a többi között a következő­ket írja: Most már senki -sem vonhatja kétségbe, hogy dr. Otto John, a bonni kormány államvédelmi szol­gálatának egykori főnöke önként és tudatosan a szabadságot válasz­totta Keleten, tehát Adenauer és Dulles számára igen kellemetlen helyen. Az eset Bonnban és Wash­ingtonban egyaránt nagy zavart és megdöbbenést keltett. A John- iigyből bennünket, franciákat fő­leg az érdekel, hogy az eset éles fényt vet a bonni kormánykörök­ben megindult bomlásra és a ná­cizmus ijesztő arányú térfoglalá­sára az egész nyugatnémet állam- apparátusban. Dr. John ez elől a nácizmus elől menekült a Német Demokratikus Köztársaságba, az antifasizmus Németországába a Hitler elleni merénylet tizedik év­fordulóján. Otto John a lehető legvilágosab­ban megmutatta, hogy Nyugat- Németország tiz évvel a Hitler el­len megkísérelt merénylet után újra Hitler utódainak kezében van. Adenauer mögött a horogkereszt vésztjosló árnya rajzolódik ki. A SVÁJCI SZÖVETSÉGI TANÁCS NYILATKOZATA az Egyesüli Államokkal támadt óra-konfliktus ügyében a kereskedelmi szabadság alapvető elvére is. Ez a határozat ténylege­sen az amerikai kereskedelmi politi­ka uj irányvonalát dokumentálja.” LAPUNKÉRT Louis Vass $3 — Polgár Simon $2 Kuti János $2 — Rose Keller F. G. $5 özv. Preizner Ferencné szeretett férje emlékére $5 John Bodnár $3 — F. M. $2 Klein Marci koszorumegváltás Marcan- tonio emlékére $1 John Schlitt $3 — Frank Antonfeld $3 Szoták András $1 — Latzkóék $1 Steve Bodi $1 — John Berekali $10 George Szárnyassy $5 — A Lehigh Völgy Népünnepélyen ösz- szejött és már a múlt héten kimuta­tott összegből adakoztak: Oláh Sándor $10 — Herman József $10 Sakács György $10 Steve Frajták $2 Huczel Gizella $3 Juhász E. $3 — Wlach R. MarcantoniO emlékére $7 Schmidt John 3 dollár IN MEMÓRIÁM Horváth Laci, Fairmont, W. Va. meg« halt 1951 augusztus 20-án. Rosenberger Mihályné, 1953 augusztus 22-én, Long Island, N. Y. Koczán Károly meghalt 1950 augusz­tus 26-án, Chicagóban. A svájci lapok éleshangu kommen­tátorokat fűznek Eisenhower elnök­nek ahhoz a döntéséhez, hogy 50 százalékkal növelik a svájci órákra kivetett vámot. A “Journal de Ge­neve” első oldalán a következőket Ír­ja: “Ha Washington a jövőben az árucsere szabadságáról és a szabad verseny áldásairól beszél nekünk, csak mosolygunk rajta. Igen, ameri­kai urak, hogyan akarják, hogy to­vábbra is komolyan vegyük elvi ki­jelentéseiket? Ha politikájukat a szabad világban két év óta kudarc kudarc után éri, ha erkölcsi hitelük katasztrofális módon csökken, ha az a rokonszenv és hála, amelyre jogo­sultnak érzik magukat, oly gyakran visszautasításra talál, ez nagyrészt csak saját maguknak köszönhető.” Svájc washingtoni követsége köz­zétette a svájci tanács nyilatkozatát az Egyesült Államokkal támadt óra­konfliktus ügyében. A nyilatkozat a többi között hangoztatja: “A svájci szövetségi tanács sajnálattal és mély aggodalommal értesült az Egyesült Államok kormányának döntéséről- Ez a döntés komoly csapást már nem­csak az Egyesült Államok és Svájc között fennálló kapcsolatokra, hanem NAGY SZÜRETI MULATSÁG, szeptember hó 26-án, vasárnap, lesz az INTERNATIONAL PARKBAN! Zene — Programm! m HA NEM JUT JÓ OLVASNIVALÓHOZ • FORDULJON A MAGYAR SZÓHOZ! U. S. felemelte a svájci órák vámját Wall Street Amerikája valahogy nem tud ba­rátokat szerezni. Talán nem is érzi, hogy bará­tokra van szüksége. Külpolitikáját oly sok kon­tár vezeti, hogy a jobbkéz nem tudja mit csinál a bal. Pedig ugylátszik csak balkeze van ennek a külpolitikának. Újabb baklövése igazán jellemző. Nincs nagyobb bámuló ja az amerikai tőkés rendszernek, mint a svájciak. Ez az ország fel­mentette a szovjet diplomata gyilkosát, ennek az országnak 20 évig nem volt kapcsolata a Szovjet­tel. Minden cselekedetét McCarthy szenátor is aláírhatná. És a múlt héten mégis kibabráltak velük. Svájc igen terméketlen, hegyboritotta ország. Lakossága kisiparszerü foglalkozással egészíti ki sovány keresetét. Például az óra egyes alkatré­szeit házilag gyártják, azután hatalmas tőkés vállalatok állítják össze és exportálják, hogy ga­bonát hozhassanak be cserébe az országba- Sze­rencséjükre az utolsó 500 évben nem volt hábo­rújuk és a nemzetiségi kérdést “ligával” intézték el már az 1291-ik esztendőben. Az óratermelés 30 százaléka Amerikába jött és értük amerikai ásványokat, gépeket és farm­terményeket kaptak. Szent volt a béke. Majdnem Tszámok beszélnek" írja: Eörsi Béla \------------------------------------------------------—/ 20 éve nem változtatták meg a kereskedelmi szerződésüket. A nagytőkét oly erősen képviselő republikánus kormányzat a múlt héten egyoldalúan megváltoz­tatta a kereskedelmi megegyezést és az óra vám­ját 50 százalékkal felemelte. Ennek következtében a férfióra ára, amely most 35 dollár, felszökik $40-re és a női óra, amelyért eddig $71.50-t kellett fizetni $76 lesz. Mi az oka e változásnak? A gyenge amerikai óraipar telesirta a befolyásos emberek fülét, — s ugylátszik sikerrel —, hogy mily bánatos éle­tük van az olcsó és jó svájci órákkal szemben. A katonák által vezetett és befolyásolt kormányzat természetesen felhozta, hogy ezek a gyárak há­ború esetén más műszereket is tudnak gyártani, tehát szükség van rájuk. Persze ezek az érvek ha­misak, mert az ország, amely atomot tud hasíta­ni, nem szorul rá, hogy melegágyban nevelkedett ipart támogasson. Tudunk mi az óraipar nélkül is finom műszereket gyártani! A svájci iparosok és munkások leckét kaptak az amerikai külkereskedelmi politika baráti visel­kedéséből. Egy baráttal kevesebb! Nem sok semleges állam maradt, hisz Svájc csak névleg semleges, Svédország pedig földrajzi helyzetével és okos politikájával színleli a sem­legességet. Az igazi aktiv semleges állam, India, passzív semleges államok az Arab Szövetség és Indonézia. Indiát igen gyülölnk semleges volta miatt Washingtonban. Már az úgynevezett liberális kommentárok (pld. Cecil Brown) is nyíltan uszí­tanak India ellen. Az amerikai kormány pedig felfegyverzi szomszédait, állítólag a Szovjet el­len, igazán pedig azért, hogy India ne maradhas­son meg semleges államnak. India igen ránkszorulna mindenben. Sürü la­kossága és igen kezdetleges mezőgazdasági mód­szere India népét éhező embertömeggé teszi. Mi tele vagyunk mezőgazdasági termékekkel. Acél­iparunk a hatalmas háborús előkészületek ellené­re 7 Oszázalékos termelési színvonal elérésében reménykedik- Indiának szüksége volna gépekre, vasekére és élelmiszerre, de nem adunk neki csak azért, mert nyíltan nem akar résztvenni a vilá­got szétromboló fegyverkezési őrületben. Nem tudunk barátokat szerezni és akik névleg barátaink, gyűlölnek bennünket teljes szívvel.

Next

/
Thumbnails
Contents