Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-29 / 29. szám
7 londoni gyűlésén Malik szovjet delegátus kijelentette, hogy a Szovjetunió nem fog atombombát használni még akkor sem, ha őt atombombával támadják meg! . .“A szovjetnek ezen álláspontja Tgyszeriren ne- vetséges mondta Mr. Patterson. A szovjet delegátus ezzel a. propaganda mezejére lépett.7 Nehezen tudjuk osztani Mr. Patterson nézetét abban, hogy az atombombák fölötti vitában van e nevetni való. Ami pedig a ‘propaganda mezejére való lépést” illeti, azt a mi kormányunk is megengedhető politikai módszernek tekinti és költünk is rá eleget. Abból sem csináltak titkot, hogy amikor Eisenhower elnök legutóbbi beszédét mondta az atombombáról, alaposan megtárgyalta azt a fő propagandistáinkkal. Hi azt tartjuk, hogy inkább viaskodjanak az államférfiak a propaganda mezején, mint hadseregek a harc mezején. HANOI,1954 JULIUS Henry Lieberman, a N. Y. Times helyszíni tudósítója Hanoiban, a fegyverszünet megkötését követő napon irt beszámolójában igy irta le az ottani helyzetet: “Minden csendes és békés ebben a 340,000 lakosú városban. Az ember nem is gondolná, hogy valami rendkívüli van folyamatban, mikor végigmegy a város utcáin.” Hogyan,, kérdezheti az olvasó, hát a vietnámi nép, a város lakossága, amely már nyolc esztendeje szenved a háború következtében, nem örül a háború végének? Miféle emberek lehetnek ezek? A választ megkapjuk ezekre a kérdésekre az alanti beszámolóban, amelyet egy valamivel élesebb szemű és eszü nyugatnémet tudósitó, Theodor Radloff, irt ugyancsak Hanoiból a Frankfurter Rundschau számára, néhány nappal a fegyverszünet előtt. Ezekben a napokban, amikor Hanoi utcáit ellepik a menekültek, és a zsúfolásig megrakott kiilönrepülőgépek vietnami kormányhivatalnokokat és családjaikat szállítják, az emberek a világ végét várják. Pánikhangulatról tulajdonképpen nem lehet beszélni mert a francia rendőrhatóságok, a polgári “sureté” és a hadsereg úgynevezett “Déuxiéme Bureau’-ja jóvoltából a láthatatlan ellenőrzés burája borult Hanoira. Mindent, ami a közeli hadszíntérre emlékeztet, vagy bekövetkezhető katasztrófákra mutat, észrevétlenül eltüntetnek. Hanoinak, ha törik, ha szakad, bátor magatartást kell mutania. A hadsereg tagjai a bárokban és kávéházakban csak az esti órákban kaphatnak szeszesitalt. A frontszolgálatot, teljesítő katonákat a katonai rendőrség őrjáratai tartják kordában. A menekültekből összeverődött csoportokat, amelyek a szegények lakónegyedeiben gyülekeznek, rendőrök verik szét. A postai cenzúrát és a telefon-lehallgatást megszigorították. Nincs olyan benszülött, aki elárulná érzéseit, gondolatait, mert elég egy vigyázatlan szó, — s az illető máris ott ül a ‘Vietminhi-gyanusak’ in- ternállótáborában. A lakosság jelbeszéddel érintkezik egymásai: egy sokatmondó pillantás, mély- értelmű mosoly, szemhunyoritás, s több semmi. Mindenki tudja, mit gondol a másik. Hiába hirdet a katonai főparancsnokság 24 órás hírzárlatot az északindokinai harctéri fejleményekre, mindenki tudja, hogy harctéri fejle- déltájában hányat ütött az óra. Minden viszonylagosan nyugodt idő, amely mentes a harci cselekményektől, ajándéknak számit és a franciák és a baodajisták vörös krétával jelölhetik meg a naptárban, — “Teljesen értelmetlen, hiábavaló ezt a háborút folytatni”, — mondják nekünk frontot megjárt, hadikitüntetéseket kapott franciák. Másfelől azonban a legtöbb francia félvállról veszi az egészet. Legtöbbjük nem törődik vele, elveszti-e Franciaország ezt távolkeleti há- borut vagy sem. Családjaik Európában élnek, jövedelmük fantasztikusan magas. Maga Indokina, bár évek hosszú sora! óta élnek itt, olyan idegen és távoli maradt számukra, mint az első napon, mikor hajójuk befutott a kikötőbe. A legtöbbjük számára a harc gyarmati háborút jelent, amely majdnem “nemzetközi üzletté” növi ki magát. — “Nézzed csak ezeket a fiatal legénye két, — mondta egy ismerősünk, néhány ejtőernyősre mutatva — vidékiek, Franciaországból jöttek és valószínűleg azt sem tudják, hol keressék Indokinát a térképen. Harcolni jöttek ide. Azt kérdezem, miért?” Még a nemzeti érzelmű vietnamiban (a lap a baodajistákat nevezi igy, Szerk.) sem található fel az az idealizmus amely az embert képessé teszi, hogy ügyéért harcoljon és meghaljon. Csalódás, rezignáció és bizalmatlanság tölti el a sziveket, mióta a deltában oly -rohamosan bonyolódnak az események. Külföldi útlevelek kiállításáért a hanoi vietnamiak 50,000 piaszter megvesztegetési összeget is kifizetnek. A vietnami hadseregben egyre több a katonaszökevény. Valóságos csillagászati számokkal kell jelölni azokat a piasztersummákat amelyeket Vietnam bao- dajista Vietnam körök Saigonba vagy Francia- országba csempésztek. Az általános bizonytalanságban még mindig akadnak Hanoiban olyanok, akik megtalálják az élet könnyed kellemes oldalát. Az éjszakai mulatóhelyek minden este zsúfolásig megtelnek. A tasigörlök, bár sok csapatot kivontak Hanoiból, még mindig jó üzletet csinálnak. Csakúgy folyik a pezsgő, bor, pálinka sör. GUATEMALA! NŐSZÖVETSÉG LEVELE A VILÁG ASSZONYAIHOZ Amióta az alanti levél megiródott, a gua- - temalai nép szabadságát vérbefojtották a United Fruit Compnay fasiszta zsoldosai. Nincs az a gondolkozni képes, becsületes, érzőszivü ember, aki az alanti sorok olvasása után még kétkedne, hogy kiknek oldalán volt az igazság a guatemalai tragédiában. Guatemala népe ma azokon a sötét órákon megy keresztül, amelyeken magyar szülőhazánk népe ment át Világos után, vagy még inkább az 1919-iki fehérterror idején. A levél Íróját, a guatemalai nőszövetség titkárát, Aide Godoyt, néhány héttel a levél megírása után kegyetlen kínzások között meggyilkolták a United Fruit Company guatemalai bérencei. Guatemalai Nőszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tagja, nyílt levelet intézett a világ asszonyaihoz: “KEDVES BARÁTNŐINK! Mi, guatemalai nők szólunk a világ asszonyaihoz és együttérzésüket s támogatásukat kérjük népünk ügyében. Hazánk döntő pillanatában fordulunk hozzátok, akik valamennyien azt kívánjátok, hogy a népek függetlenek és szabadok legyenek. Leplezzük le a nők és a világ előtt az északamerikai monopolisták és elsősorban az United Fruit Company által szervezett nemzetközi összeesküvést. Meg akarják szállni országunkat, erőszakosan meg akarják dönteni a guatemalai nép által választott demokratikus rendszert, meg akarják fosztani népünket a hosszú harcok és áldozatok árán szerzett szociális és politikai eredményeitől. Olyan zsarnok kormányt akarnak ránk erőszakolni, mely kiszolgálta az imperialistákat, s amely éveken át kifosztotta a guatemalai népet. Az északamerikai monopolisták országunkban a megvesztegetett feudális nagybirtokosokra támaszkodnod Azokra, akik hosszú éveken át egyezményeket kötöttek velük. Azokra, akik eladták nekik dollárokért földjeinket, hazánk kincseit, ákik áruba bocsátották nemzeti méltóságunkat. Hogy a világ közvéleményét becsapják s igazolják az agressziót országunk > ellen, az amerikai monopolisták és. kiszolgálóik Hitler hazugságához, folyamodnak: “a kommunizmus kisértetét” emlegetik és azt mondják, hogy Guatemala “a szovjet kommunizmus veszélyes hídfője”. Úgy vélik, ezzel elnyerik a világ közvéleményének támogatását, vagy semlegesítik a latinamerikai testvérnépeket, hogy aztán vérbefojhassák azt a harcot, amelyet népünk folytat gazdasági felszabadításáért, haladásért és jólétéért. Guatemalában nincs kommunista kormány, a kormányzat még csak nem is szocialista. De ha még az is volna, akkor sem lenne indokolt, hogy bármely hatalom vagy idegen állam beliigyeinkbe avatkozzék. Minden nép jogában áll azt a politikai és társadalmi rendszert választani, amelyet kíván. A guatemalai nép megelégelte a feudális nagybirtokosok és üzletemberek zsarnokságát, akik szoros üzleti kap- isolatban voltak a külföldi társaságokkal és ezek profitja érdekében uralkodtak. 1944 októberében a nép elűzte a hazaárulókat és demokratikus uralmat létesített. Azóta tiz esztendő telt el s a nép állandóan harcol életszínvonalának megjavításáért, egyben a régi rendszer visszallitásának megismételt kísérletei ellen. Alkotmányunk, népünk hosszú harcainak eredményeképpen, demokratikus jogokat tartalmaz. Haladó munkatörvényekönyvünk, társadalombiztosítási törvényünk van, ezek őrködnek a dolgozók, s köztük a dolgozó nők legfontosabb jogaira. Már nem vethetik börtönbe s nem gyilkolhatják a dolgozókat azért, mert szakszervezeti tagok, mert-béremelést kérnek, mert-köve- telik a 8 órás munkanap tiszteletbentartását. Nem számít bűncselekményeknek már, ha a dolgozók sztrájkolnak és nem lehet a sztrájkmozgalmakat fegyverekkel letörni. Hála a kivívott jogoknak és országunkban uralkodó demokratikus viszonyoknak, a dolgozók elérhették, hogy sovány bérüket megjavítják, a parasztok szervezkedhettek és harcolhattak a földért, a nők, a kereskedők az értelmiségiek, a nemzeti ipar képviselői szervezkedhettek sajátos követelményeikért, ők is harcolhattak a nemzet haladásáért. Demokratikus földreformunk a parasztoknak adta a nagybirto kosok és az United Fruit Company parlagon hagyott földjeit. Utakat építtettünk, kikötőt az Atlanti-óceán partján nagy vízerőművet, hogy függetlenítsük nemzetgazdaságunkat. Ez persze sérti az amerikai monopalisták érdekeit hazánkban. Jakobo Arbenz elnök haladó kormánya a nép akaratához hűen békepolitikát folytat és védi a nemzet függetlenségét. A z amerikai monopóliumok ezért szerveztek fegyveres agressziót országunk ellen. VILÁG ASSZONYAI! A guatemalai nők, akik a szabad hazáért, népünk boldogságáért és jólétéért, gyermekeik örömteli jövőjérét és boldogságáért küzdenek, kérik együttérzésteket, hazánk ügyének támogatását. Kérjük, tiltakozzatok és ítéljétek el az amerikai monopolisták fegyveres agresszióját országunk ellen. Kérjük, segítsetek, hogy meg- védhessük saját sorsunk irányításának jogát. Testvéri üdvözlettel A GUATEMALAI NöSZöVETSÉG” Jó, KÖZEPES TERMÉS VÁRHATÓ — Magyarországi riport. — (Az alanti beszámoló a budapesti Magyar Nemzet julius 10-iki számában jelent meg, tehát a Duna áradása előtt. Egyes külföldi híradások szerint a magyar kormány rádió utján szólította fel a parasztságot a Duna mentén levő szántóföldeken, hogy arassák a gabonát, még ha éretlen is, mintsem az árviz elöntse azt. Az éretlen gaboa ugyanis az asztagban vagy tárházban is megérhet, de az elárasztott területen az egész termés tönremegy.) A határban megkezdődött a legnagyobb és legszebb munka, aratnak már az egész országion gabona ugyanis az asztagban vagy tárházban tízezrei vágják a rendet, hogy betakarítsák az egész termés tönkremegy.) Gigászi és hősi munka ez. A legnehezebb munka, de a költők által a legtöbbet. megénekelt mégis. A nép ajkán is a legvidámabb dalok, a legszebb népszokások az aratások emlékét őrzik. Érthető, hiszen ilyenkor fizet a föld, aratáskor válik kenyérré a munka, ilyenkor csinál számvetést a parasztember. Más termények, a kukorica, az ipari növények, kertészet, szőlő anyagilag több hasznot hajt — a* búza azonban az élet. ősi szokás, s egyes vidékeken még máig is dívik: az aratás megkezdése előtt a kaszás megemeli a kalapját a búzatábla előtt. Ebben a köszöntésben benne van a tisztelet, a szeretet, a megbecsülés a búza, a kenyér iránt. 1121 KOMBÁJN Ma már az izmokat feszitő, derekat fájditó, verejtéket sajtoló aratás nem veszi annyira igénybe a parasztság erejét, mint a régi időben Az elmúlt esztendőkben egyre szaporodtak az uj gépállomások, minden évben több és több traktor, aratógép, kombájn indul falura, hogy megkönnyítse a nehéz parasztimunkát. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat előírása szerint ebbe az esztendőben az állami gazdaságokban 70. a termelő-' szövetkezetekben pedig 50 százalékkal kell gépesíteni az aratást. Most, aratáskor 1121 kombájn és 2188 kévekötő aratógép áll munkára készen. De a gyárak udvaráról majd minden nap uj szerelvények indulnak el az ország különböző részeibe viszik a nagymotollás aratógépeket, a frissen festett kombájnokat. Sokfelé húzódoznak, idegenkednek tőlük a termelőszövetkezetekben. Pedig a kombájn, ha a megfelelő érési időben állítják munkába, nemcsak meggyorsítja, megkönnyíti az aratást de olcsóbbá is teszi. Kiszámították, hogy a kombájnnal történő aratásnál, betakarítás esetén a szemveszteség összesen maximálisan 4 százalé(Folytatás a 8-ik oldalon) íi mn.u I AiV D/iU
