Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-29 / 29. szám

Vol. III. No. 29. Thursday, July 29, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15c Fublished Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act 2, lffl “A szabadság az a jog, hogy bárki akárhol felállhasson él elmondhassa azt, amit mindenki gondol.” Lincoln Steffens Magánkézbe jut az atomenergia íérmelése A tengerparti olaj medencéknek, ezeknek a nemzeti közkincseknek, odaajándékozása magánvállalatoknak távolról sem okozott olyan nagymé­retű megbotránkozást, mint amiről most folyik a vita a szenátusban, amikor az atomenergia termelését akarják magánvállalatok zsákmá­nyául odadobni. A vita során Herbert Lehman newyorki szenátor kijelen­tette, hogy a vita alatt álló törvény- javaslat “messze túlhaladja a ten­gerparti olaj oclaajándékozását”, mert a javaslat alapján szabadalmat engedélyeznének néhány “nagy és monopóljellegü’’ n a g yvállalatnak, hogy azok aknázzák ki “azt, ami ter­mészeténél fogva köztulajdon, me­lyet közpénze kbefektetése (12 billió dollár) és a közszolgálat érdekében mozgósított nemzeti szellem hozott létre.” “Obstrukció” Két hete folyik már az elkesere­dett vita a szenátusban. Amikor multheti számunkban “És most jön a legnagyobb elajándékozás” cimü cikkünkben hirt adtunk a szenátusi vitáról, azt mondtuk, hogy “a tőkés sajtó alig ir a készülődő óri; el­ajándékozásról.” A múlt hét < lején, amikor még demokrata szén 1 rok mondták beszédeiket, még nem ne­vezték el az ellenzék tiltakozását “obstrukció”-nak (filibuszternek, — agyonbeszélésnek) és csupán a hét folyamán derült ki, hogy nem min­den szenátor hajlandó hozzájárulni a nagyszabású atomenergia-trükkhöz Az ország közfigyelme is csak akkor kezdett ébredezni, amikor gyanúper­rel fogadták William F. Knowland republikánus szenátornak, McCarthy egyik legbuzgóbb szenátusi támoga­tójának, fellépését, aki kijelentette, hogy minden eszközt meg fog ragad­ni az ellenzék letörésére, ha nem hajlandók beletörődni, hogy az atom­energiát a kormány magánkezekbe juttassa, amint ezt az Eisenhower által támogatott, az energiatermelés­ről szóló törvényjavaslat követeli. Csak ekkor kezdett nagyobb terje­delemben foglalkozni a sajtó ezzel a javaslattal, (még akkor se nagyon hangoztatták, miről is van szó,) de a lényeget elkenve azon kérdés kö­rül verték a nagydobot, hogy a sze­nátusban sikerül-e Knowlandnak el­fogadtatnia a klotürre, vagyis a be­szédkorlátozásra vonatkozó indítvá­nyát. Ezzel tömték az újságolvasók fejét és csak homályos utalásokat tettek a javaslat voltaképpeni értel­mére, hogy tehát az atomenergiater­melést, amely eddig a kormány kezé­ben volt, magánvállalatoknak, egye­lőre pontosan a “Middle South Utili­ties, Inc.” és a “Southern Company” vállalatoknak gondjaira akarják bíz­ni. Ez olyan formában történne, hogy West Memphis, Ark.-ban egy 107 millió dolláros atomgyárat építe­nének, amely 600,000 kilowatt ener­giát adna el TVA-nak (Tennessee Valley Authority-nek) pótlásául an­nak az energiának, amelyet a TVA szolgáltat a Paducah, Kv.-i atom­gyárnak. Clinton P. Anderson, new mexicoi demokrata módosítása sze­rint megtiltanák az atomenergiabi- zottságnak, hogy ne vásárolhasson magánvállalattól atomenergiát, csak éppen annyit, amennyire saját atom­gyárainak szüksége van. Az atomenergiát villanyerö terme­lésére fordítanák s ezzel az energia- termelés történetében uj kor kezdőd­ne. A háborús célokra termelt atom- energitermelésről áttérnének a béke- beli használatára, hinnék keresztül-j viteléhez Eisenhower meg akarja | változtatni az 1946-os atomenergia- j törvényt, mert enélkül nem lehet az j atomenergitermelést magánvállala- j tokra bízni. Ez a szabadalom odaen-, gedélyezésével történne. Ebből ter­mészetesen a hatóságilag engedélye­zett nagyvállalatok harácsolnának hasznot a többiek kizárásával. így jönne létre a monopólium az enge-' délyt nyert vállalatok közt. Morse szenátor az ellenzék élén Ellenzéki harcuk e pillanatban j mégis közérdekű. Az ellenzéki har-; cot Wayne Morse oregoni független | szenátor vezeti, aki eddigélé már 85 j óra hosszat beszélt, valamint Albert | Gore tennesseei demokrata szenátor, j A helyzet az, hogy Knowland sze-1 nátornak a beszédkorlátozás kimon­dására vonatkozó indítványához a szenátus kétharmad többségének j szavazata kellene, ennyivel azonban i nem rendelkezik, mert a déli demo-; kraták, akiknek a polgárjogellenes harcaikban a filibuster a leghatha- tósabb fegyverük, nem hajlandók Knowland-et támogatni. A vitatott javaslat támogatói mégis többségben vannak, az ellenzéki kisebbség azon­ban olyan beszédekkel nyújtja a vi­tát, amelyyeknek obstrukciós termé­szetét tagadják s azt hangoztatják,; hogy azok a “felvilágosítás kampá- J | nvát” szolgálják. | Az atomenergitermelés elajándéko­zásáról szóló törvényjavaslat az Ei- senhower-féle törvénysorozat egyik j pontja csak. Az egész törvénysoroza-, tot hihetetlen rövid idő alatt, a kong-1 ressziil ülésszakának lezárása előtt I akarták keresztülhajszolni és min-i den jel szerint az elajándékozást a ■ j nagy sietés lázában tervezték kérész-1 tülcsusztatni abban a reményben, I bogy a kongresszusnak és a közvéle­ménynek nem is lesz ideje tudomást j szerezni arról, hogy mire készülnek.1 Knowlandék azt kiáltozzák, hogy az ellenzék megakadályozza az elnöki törvényjavaslatok nyélbeütését és szó sem lehet róla, hogy augusztus 1-én berekesszék az ülésszakot. A dolgok jelenlegi állása mellett, vagy­is mivel még egy csomó törvényja­vaslat letárgyalása is hátra van, aligha lesznek készen augusztus 15-e I előtt. Milyen kihatása lesz a választásokra? A honatyáknak azért fő emiatt a fejük, mert választási évben va-, gyünk és nem birják a választási kampányt megkezdeni addig, amig a Kongresszus együtt van. Annyival is nagyobb baj ez a republikánusok­nak, mert a milliomosok kormánya élén működő Eisenhowerről már tudja az ország népe, hogy elsősor- * ban a nagyvállalatok érdekeiért dol­gozik s még a demokraták is azzal vádolják, hát még a munkások, hogy a vezető réteg javát szolgáló osztály­politikát íiz a törvényeivel, amit a tengerparti olaj medencék odaajándé­kozása, az osztalékosoknak adott adókedvezmények és egyéb intézke­dései is cáfolhatatlanul bizonyítanak. A választási harcokban a demokra­ták alaposan fel fogják használni a kormány e népellenes intézkedéseit s ezzel a republikánusok a legrosszabb esélyeknek néznek elébe a választá­sok kimenetelét illetően. E tekintet­ben tehát úgy néz ki a dolog, mintha biztosnak látszó választási vereségük előtt a republikánusok még egy ha­talmasat akarnának szívni az ország véréből. A Fehér Házból semmi jel nem'jött eddigelé, hogy Eisenhower hajlandó volna engedni eddigi állásfoglalásá­ból az atomenergiatermelés és ma­gának a törvényjavaslatnak kérdésé­ben. Eisenhower állásfoglalása vilá­gos: nem akarja, hogy a kormány kitérjen a “magánipar” (a monopó­lium) követelése elől s feljegyezték róla, hogy az olcsó víllanyerőt szol­gáltató, a kis- és középtermelők ja­vát szolgáló TVA-féle energiaterme­lést “besurranó szocializmus”-nak tekinti. Vége a vitának, oda az atom! Kedden este az ellenzék váratlanul abbahagyta a további beszédeket és a javaslatot szavazás alá bocsátot­ták. A szenátus 57 szavazattal 28 el­lenében elfogadta. Az atomenergia­termelést ezzel odaajándékozták a monopóliumnak. Hubert H. Humph­rey, minnesotai demokrata szenátor a 180 óra és 50 percig folyó vita be- végeztével kijelentette, hogy a szená­tus döntése “vereség az amerikai nép legjobb érdekeire nézve, de azért semmiképpen sem győzelem az Ei- senhower-kormány számára.” A nyugatnémet rendőrfőnök átpártolt Dr. Otto John, a nyugatnémetországi rendőrfőnök, (az ottani FBI-főnök) minden szó nélkül átment Kelet-Német- országba. Megbízható adatok szerint azért hagyta ott állását, mert már nem bírta tovább nézni a nácik folytonos előtörését. John is benne volt a Hitler élete elleni merénylet elkövetésében és ugylátszik, náciellenességét ő komolyan vette. Minthogy kimagasló pozíciójában minden államtitokról tudomása volt, washingtoni körökben John átpártolá- sát “katasztrófális”-nak minősitik. A bonni kormány makacsul ragaszkodik azon felfogásához, hogy dr. Johnt át­csalták Kelet-Berlinbe, de nincs bizo­nyíték arra, hogy ideológiailag megvál­tozott volna. Más adatok azonban cá­folják Adenauerék nézetét, igy többek közt az, hogy John rossz véleményéről veit a kormánynak is tudomása és már gondoltak is elmozdítására annyival is inkább, mert az utóbbi időben Nyugat- Németországban egyre jobban felülkere­kedett az a felfogás, hogy a Hitler-elle- nes merénylet résztvevőit “hazaárulók­nak” tekintsék. — John eltűnése után számos letartóztatás történt Berlinben s legutóbb egy amerikai kapitány ön- gyilkosságot követett el az ellenkém- szolgálat kötelékében. ÜS repülök lelőttek két kínai repülőgépet Kedden reggel riasztó hírként érte aZ amerikai közvéleményt az a jelentés, hogy a kínai part közelében, Hainantól 12 mérföldnyire, az amerikai haditenge­részet két repülőgépanyahaj ójáról fel­szálló repülőgépek lelőttek két kínai re­pülőt. Dulles külügyminiszter kijelenté­se szerint légibombázóink “emberbaráti küldetésben” voltak. Az incidensnek előzményei közé tarto­zott annak az angol utasszállitégépnek a kinaiak által történt megtámadása amelyen 18 utas volt, közöttük hat amerikai. Az angol gép a tengerbe zu­hant és tizen, köztük három amerikai, életüket vesztették vagy eltűntek. A ki­naiak az angol kormányhoz küldött jegyzékükben sajnálattal ismerték be, hogy az angol gépet tragikus tévedés­ből lőtték le abban a hiszemben, hogy Formózáról felszálló Csang Káj-sek gép volt. Felajánlották, hogy hajlandók a kártérítésre vonatkozó tárgyalásokat megkezdeni. Az angol kormány Anthony Eden angol külügyminiszter utján el­fogadta a kinaiak magyarázatát és ajánlatát. Ennek a légi szerencsétlenségnek kö­vetkezménye volt, a két amerikai anya­hajót, a Hornet-et és a Philipine Sea-t a kínai partok felé irányították, állító­lag azzal a meghagyással, hogy az el­tűntek után kutassanak. Az amerikai jelentés szerint a két kinai gép megtá­madta az amerikai gépeket, ezért lőtték le. A kinai gépek lelövését republikánus és demokrata képviselők és szenátorok a Kongresszusban kitörő örömmel fo­gadták, mintha csak egy sikerült, jogos megtorlási akció hírét vették volna. Csak Miller nebraskai demokrata kép­viselő volt az, aki kijelentette: “Nem hiszem, hogy jogosítva vagyunk repülő­gépeinket, hajóinkat és legénységünket Kina partvidékeinek ellenőrzésére ki­rendelni, hogy a britt hajókat és repü­lőgépeket oltalmazzák. Ez Anglia dolga.” I Az amerikai lépés nagy nyugtalansá­got és kínos visszahatást szült Angliá­ban. Amerikai “provokációról” szólnak az angol lapok, mondván, hogy Kina bocsánatot kért, kártérítést ajánlott fel, Eden szívesen elfogadta, miközben US repülők lelőnek két kinai repülőgépet. Úgy hat, mintha a Pentagonban nem tudnának belenyugodni abba, hogy ab­bamaradt az indokinai háború. Dulles, Anglia hívatlan prókátora, “bebizonyo­sodott kommunista brutalitásról” beszél. Csak nem ezzel a lelövéssel képzel vá­laszolni Dulles a béke “veszélyére” Ázsiában? Ez a gyors megtorlás aligha | fogja megnyerni az amerikai nép tet- ! szését, amely örül a békének. Az sem | lehetetlen, hogy a háborús uszítok és politikusok elsietve megragadták az an­gol repülőgép tragédiájának alkalmát, hogy alibit teremtsenek ellenzésük iga- | zolására, hogy Kínát ne vegyék fel az Egyesült Nemzetekbe. A világ azonban | átlát a szitán. A világ nem dől be oly | könnyen ilyen naiv mesterkedésnek> Több fortéllyal kell az ilyesmit csinálni! Ho Csi Minh egész Vietnam szabadságát akarja TOKIÓ. — A peipingi rádió itt felfo­gott jelentése szerint Ho Csi Minh viet- minhi vezér kijelentette, hogy Vietnam déli részének is fel kell szabadulnia s ha meglesz a béke, minden erővel azért fog küzdeni, hogy Vietnam egyesitésérél az egész ország függetlenségét és de­mokráciáját elérje. A kommunizmust fogják tanítani az iskolákban? WASHINGTON. — Az amerikai ügy­védkamarát fel fogják kérni, hagyja jó­vá az augusztus 16—20-án Chicagóban tartandó hetvenhetedik évi konvenció­ján előterjesztendő indítványt, hogy a kommunizmus elméletét és gyakorlatai tanítsák az Egyesült Államok összes is­koláiban “megfelelő formában”. A meg- okolás az, hogy a kérdés nyílt taglalásé­val lehet legjobban elejét venni a “ve­szélyes” tanok terjedésének. Nincs ki­zárva, hogy a “tanítás” lesz veszélyes. AMERIKAI

Next

/
Thumbnails
Contents