Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-22 / 28. szám
July 22, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Í5 ILONKA NÉNI KISDIÁKJAI Vizsga egv magyarországi iskola első osztályúban “Ilonka néninek tisztelettel jelentem, ma, 1954 junius 14-én, hétfőn első vizsgánk ünnepnapján jelen van negyven pajtás. Hiányzik egy” — a pirospozsgás napos jelentésével igy kezdődött az elsősök utolsó napja a márványutcai iskolában. Helyesebben nem is itt és igy, hanem már otthon, ahol gondolom az izgalom korábban verte fel mindnyájukat, mint más egyszerű hétfő reggeleken. Mert meg kellett bizonyosodni, igen, ott vár a széken röppenőre keményítve, frissen vasalva az ünneplő ruha, kék nyakkendő, s a tanító néninek szánt virág: ma van az első vizsga napja. Mennyi a hasonlatosság első nap és utolsó között! Most is diszbeöltözötten ülnek a padokban, most is elkísérte őket édesanya, nagymama — lesik is őket félszem- mel minden pillanatban —, teli a tanterem virággal, napfénnyel, izgalommal. De mégis, más ez a napfény, más a virág, más az arcokon ragyogó izgalom. Negyven pontos szám Akkor mesével kezdték, most számtanórával! 3—6—9 .. 100—95—90—85—80... minden számnál feláll egy kislány, élő összeadási oszloppá válik az egész osztály, negyven gyerek, negyven pontos szám — huzzuk alá, az eredmény, összesen —, könnyű volt kiolvasni az édesanyák szeméből, — higgyék el kérem, nem szám lesz, hanem nagy, nagy boldogság. Tudják már nemcsak igy, hogy egy alma meg egy alma, túl vannak már a számolótáblán is, számokkal bánnak, eszükkel dolgoznak, s csak igen nagy titokban nyílik ki egy-egy kezecske a pad alatt hogy — ha futja —, segítségül hívja az ujjakat is. Aztán olvasnak. Itt a vizsgán, a betűket újukkal buzgón bökködő kislányokat nézve megértem az édesanyákat és a tanitó néniket, akiknek bizonyára szebb igy mint bármily nagyszerű szava- lómüvész előadásában: “La-ci te, Hal-lod-e ? Jer ide, Jer, ha mon-dom, Ron-tom bon-tom...” Mert az az “olvastam”, valahogy igy mehetett a valóságban! De ment! A tanitó nénik s a szülők dicséretére! Mit tudsz az ötvenesről? A szülékben egyébként még akkor sem szűnik meg az izgalom, amikor a gyerekek a pontos válaszok biztonságos talajára érve, régen elfelejtették. Persze a kislányukért. Annál a kérdésnél viszont, hogy “Mit tudsz az ötvenes számról?” — eszünkbe juthat, mi lenne ha most hirtelen tőlük kérdeznék meg? ötven. Nem úgy a gyerekek. — Ötven, a kétszer huszonöt! Hússzal kevesebb mint hetven! Száznak a fele! Ötvennel több mint a nulla! S a variációkból jut mindnek. Tökéletes képük van a számokról, ezekről az elvont “valamikről”. A nagyapák hüm- mögnek is: Ej, ej ezek a mai gyerekek! Vidám szünidőt! Mindezek után jó pihenő a kis kobakoknak s az ámuló halgatóságnak a dalolás. Huncut csúfolódásként hat az első: “Sárdó jöjj el, Hozz meleget! Micsodái meleget? Nyári meleget!” Áll az osztály. Egyenesen, szép sorokban, ahogy azt annyi óra után, annyiszor tanulták. Látszik már biztosak a dolgukban: ha idáig nem vétettek hibát, ezután sem fognak. Nem is. A következő nóta már a vizsga végét vezeti be: Jertek, jertek kis pajtások, selyem rét, zöld liget, száz virág integet.. . Mintha a dal folytatódnék, olyan kedvesen, lágyan beszél tovább Ilonka néni a selyem rétről, zöld ligetről, ami “most benneteket vár, gyerekek! Mulassatok, pihenjetek jól, derék munkátok eredményeként. Vidám szünidőt kívánok mindnyájatoknak!” Ilonka néni S magától jön a kérdés, mi a tantó néni derék munkájának jutalma? Jutalmaznak a gyerekek. A legtöbbet érő jutalommal tiszta nagy szeretettel. Boldog zsibongással összekavarodott már a szülő- és gyereksereg. Az elsőosztályos olvasókönyvek gyűlnek az asztalon. Majd másodikosát kapnak helyette ősszel. A mamák közül négyen is ajánlkoznak, segítenek hazavinni a két asztalra is alig férő virághalmot. Egyre csitul a terem, aztán egyedül marad Ilonka néni. S akkor a csendes folyosó felől sirás hallatszik. Egyre Aki megváratta a köztársaság elnökét A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Dobi Istvánnal az élén másfél óráig várakozott, miközben Zsellér János, a zsámbéki szövetkezet juhásza — megitatta az állatokat. A dolog igy történt: Az Elnöki Tanácshoz felirat érkezett a földmivelésügyi minisztériumból, mely szerint ez a Zsellér János nevű fiatal juhász — mindössze 100 esztendős— olyan jól végzi a j-uhászatot, hogy megérdemli a kitüntetést. Az Elnöki Tanács meg is szavazta számára a Szocialista Munka Érdemrendje kitüntetést és az azzal járó, kb. 300 dollárnak megfelelő pénzjutalmat. Tudatták hát Zsellért, hogy junius 20-ikán legyen az országházban déli 12 órakor, akkor majd átadják a kitüntetést. A megjelölt időben összejött az Elnöki Tanács teljes létszámában. Az Elnöki Tanács termében megtérítették az asztalokat minden jóval, ahogy illik. Dobi János elnök pedig tartotta a kezében a kitüntetést, amelyet majd a juhász mellére tüzend. A kitüntetés időpontja elérkezett, de Zsellér bátyám nem érkezett meg. De érkezett helyette egy sürgöny, jfiely szerint Zsellér János juhász sajnálattal értesíti a nagytekintélyű Elnöki Tanácsot, hogy ő 12 órára nem lehet ott, mert akkor neki— a juhokat kell itatni! így történt hát, hogy a Magyar Népköztársaság Prezi- diuma, az Elnöki Tanács másfél óráig várakozott, addig, amig egy magyar juhász a juhokat itatta! Hát ilyen sem történt még magyar földön! Végre aztán— hogy a történteket annak rendje módja szerint befej ezük, megérkezett Zsellér bátyánk, 100 esztendős fiatal legényhöz illő ruganyossággal, ' szépen kitisztálkodva. A kitüntetés átadása, a jó harapnivalók s borok fogyasztása után a beszéd természetesen Zsellér bátyánk szép magas életkora titkára terelődött. “Nincs abba titok — magyarázta a juhász. — Csak egészség és dolgos természet kell hozzá. Apám 116 éves korában halt meg, egyik nővérem 94, a másik pedig 96 éves korában.” “Hát az anyja, Zsellér bácsi,” kérdezte valaki. “Jaj, az szegény fiatalon, mindössze 95 éves korában halt meg.” Dobi János köztársasági elnök azt javasolta, hogy itt volna az1 ideje, hogy egy ki- csit könnyebre venné a dolgokat. Egvk segítőt kellene maga mellé venni. “Hát az meg mire való volna — tiltakozott Zsellér — akkor meg nekem nem volna mit csinálni, aztán akkor kezdődnek a bajok!” De már akkorára szedelőz- ködni is kezdett Zsellér bácsi. Meg is magyarázta az elnöki tanácsnak hogy miért: “Az én juhaim jobban ismerik az időt, mint az emberek és ha egy kicsit kések, akkor panaszkodni kezdenek. Ideje hát, hogy menjek.” Menetdij kedvezmény diákoknak BUDAPEST, junius 24 — Az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákra behívott hallgatók július - és augusztus 15 között 50 százalékos vasúti menetdij kedvezményt vehetnek igénybe. A hallgatók lakóhelyükről teljes áru menetjegygyei utaznak az egyetem, illetve a főiskola székhelyére, ahonnan az egyetem vagy főiskola tanulmányi osztálya által kiállított igazolvány és az odautazásra használt menetjegy együttes felmutatásával díjtalanul utazhatnak vissza. Évzáró vizsgák a magyar iskolákban Az általános és középiskolákban szerdán tartották a tanévzáró ünnepélyeket. Az általános iskolák I—VIII. osztályaiban csaknem 1,200,000, a középiskolákban pedig mintegy 125,000 tanuló fejezte be a tanévet. Az (ünnepélyeken az iskolák igazgaztói számoltak be az elért eredményekről. Az általános iskolai tanulók közül a legjobbakat “Jótanulási érdemrend”-del, vagy oklevéllel tüntették ki. A középiskolák legjobb IV. osztályos tanulóit ‘Kitűnő tanuló Érdem- érem”-mel tüntetők ki. Uvegszövetből uj munkásvédelmi ruhákat terveznek a magyar kohászok részére, jelenti' a Magyar Nemzet junius 24-iki száma. A Textilipari Kutató- intézet segítségével a Hungária Jacquardgyár készített néhány méter üvegszövetet és az ebből gyártott munkavédelmi ruhákat az RM Müvekben már kipróbálták. Uj fővárosi villamoskocsi tervei készültek el a győri Wilhelm Pieck Vagon-és Gépgyárban. A villamos 13 és fél méter hosszú lesz, 20 ülő- és mintegy 80 állóhellyel. Négy tengelyét külön-külön motor hajtja. Legnagyobb sebessége 50 kilométer. Két oldalán S— 3 elektropneumatikus rendszerrel záródó ajtó, biztosítja a gyors fel-és leszállást, keztek munkájukkal a régi Kazincbarcika alsó határáig. Műsoros falunapot rendez a Somogy megyei Mesztegnyő községben a Társadalom- és- Természettudományi Társulat. A, falunapon — melyen a környező községek lakossága is részt vesz— előadást tartanak az 1840. évi mesztegnyői parasztze.'i- dülékről. Békenagygyűlés Székesfehérvárott A Béke Világtanács budapesti ülésének évfordulója alkalmából a Fejér megyei Bé- kebizottság békenagyggyülést tartott a Városi Színházban. Sándor Istvánnak, a megyei békebizottság elnökének rövid megnyitó szavai után Parragi György Kossuth-dijas újságíró a nemzetközi békemozgalom és a világpolitika egy év alatt történt fontosabb eseményeiről számolt be. Egy olvasónk óhazai rokona leírja a gyermekek nyaralfatását “....A gyerekeknek meg van a nagy örömük,- meg volt a vizsga az iskolában és megkezdték a nyári vakációt. A kisfiam ennek a hónapnak a végén el fog menni két hétre úttörőtáborba, utána meg a gyár, ahol a feleségem dolgozik^ fogja elvinni' a gyerekeket ingyen nyaralni. így aztán a kis csibész jól ki fogja magát nyaralni. Én azért is örülök neki, mert az anyja egy kicsit elkényeszteti őket és biztos, hogy az ilyen nya- raltatás egyben egy kis rendközelebbről, végül nyílik az ajtó s egy csititgató mama lép be szipogó kislányával. Törölgeti arcáról a könnyet, de az csak potyog rendületlenül. — Kedves Ilonka néni — szól a tanítónőhöz a mama —, ugyan mondd már meg, hol laksz? Azért sir ennyire, mert nern tudja, ha nyáron látni akar, hol keressen? S a könyvét is szeretné megtartani. Azt mondja, hogy fog nyáron könyv nélkül iskolát játszani?... Persze, mikor elmentek erre is megtalálta a maga szerény formuláját Ilonka néni: — Lám, hogy megszerették az iskolát! Ezek után az iskolásoknak mi is kívánunk vidám szünidőt! S az iskoláknak sok uj Ilonka nénit! Palotás Márta tanulást is jelent, nevelőhatással lesz. Na persze ezt nem azért irom a fiamról, mintha nagyon rossz gyerek lenne, csak csintalan, játékos, mint általában minden fiatal, akinek az ereiben vér van és tele van egészséggel. Mi is ilyenek voltunk. A feleségem meg a jövő hónap közepén fog elmenni üdülni két hétre, őt a szakszervezet. viszi, úgy van, hogy a Balaton mellé egy üdülőbe. A kislányom már kikötötte, hogy ő meg a nyarat a nagymamánál tölti, igy lesz a nyáron vagy két hét, amit én meg magam töltök, szalmaözvegy leszek. Bizony a múltban nálunk egy munkásasszony még csak nem is nem is gondolhatott arra, hogy üdülni menjen azokba a nyaralókba, amelyekben most a dolgozók üdülnek, egy munkásember legfeljebb mint cseléd vagy mint kiszolgáló tehette be a lábát. Ezért is örülünk mi annak, hogy 10 évvel ezelőtt megszűnt nálunk az uribetyárok világa.” Miklód
