Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-22 / 28. szám
July 22,. 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hírmagyarázat és kritika ID. NAGY ANDRÁS Az amerikai munkásosztály egyik leghűségesebb fia, a haladó szellemű amerikai magyarság egyik legkiválóbb tagja, a magyar munkássajtó sírig hű barátja, támogatója távozott el az élők sorából: Id. Nagy András, a Fenntartó Gárda érdemes tagja, nincs többé. A gyász ezen pilanataiban nehéz felmérnünk mit vesztett a haladó szellehü magyarság és sajtónk a mi drága Nagy András testvérünk halálával. Azt, amit a gyermek vészit a szerető édesapa kimúlásával, a felnőtt legjobb barátja halálával, a harcos a leghűségesebb, legkitartóbb fegyvertárs elhullásával. Nagy András munkástárs azoknak az amerikai magyar, munkásoknak volt egyik legkiválóbb képviselője, akik maguk áldozatos, fáradathatatlan munkájával megalapozták és félévszázad minden világrengető eseményein, fejleményein keresztül fenntartották a haladás magyarnyelvű sajtóját az Egyesült Államokban. Nagy András munkástárs nagytudásu, a munkásöntudat legmagasabb fokát elérő ember volt, akihez örömmel és alázatossággal járultak lapunk ve-* zetői, mert tőle mindig tudták tudásukat, lelkesedésüket gyarapítani. Az, ő lelkesedése, meggyőződése természetesen kihatott környezetére. Nem véletlenség, hogy Hammond kicsiny magyar kolóniája, következetesen, évről évre a magyar munkássajtó fenntartói között a legelsők között volt. A sok között ez volt Nagy munkástárs hervadhatatlan érdemeinek egyike. Akármilyen nagy lapuk vesztesége, tudjuk, összehasonlíthatatlan nagyobb fájóbb az ő szeretettéinek, fiának, Nagy Andrásnak, menyének Nagy Zsuzsannának, unokáinak és dédunokáinak gyásza. Enyhítse szivük fájdalmáét az a tudat, hogy gyászukban a lapunk egész olvasótábora osztozik, hogy drága hatottuk emlékét örökké megőrizzük. Indokínai béke előtt? A vietminhi népköztársaság és Franciaország képviselői'hozzávetőlegesen már megegyeztek a fegyverszünet kérdésében. Megállapodtak elvileg az ország ideiglenesen két részre osztásában, csak azt nem tudják, hol húzzák meg a választóvonalat. A franciák mentői északabbra, 18-ik szélességi övnél, a vietminhiek mentői délebbre, a 14-iknél akarják a vonalat. Ha a határ a 18-ik szélességnél marad, akkor az óriási amerikai hadirepülőtér, amely a 16-ik szélességnél, Tourane közelében van, megmarad a franciák azaz az amerikaik birtokában. Magától érthetőleg, egy ilyen nagy légibázisnak sem Viet- minh, sem a Kínai Népköztársaság, sem a Szovjetunió nem örül túlságosan. Mi sem örülnénk, ha, mondjuk, Toronto mellett egy óriási szovjet légiA másik fontos kérdés, amelyről még mindig folyik a vita, az egész országban megtartandó választások időpontja. A franciák, ép úgy mint Dul- lesék tudják, hogy ha Vietnam, azaz Indokina EGÉSZ lakosságát leszavaztatnák most, vagy egy esztendőn belül, akkor a Vietminhi Népköz- tásaság, azaz Ho Si Min kormánya óriási többséget kapna. A “szabad világ” hívei ezt persze nem akarják. Amellett kardoskodnak hát, hogy a választásokat majd csak másfél év, esetleg két év múlva tartsák meg, amikor a kedélyek “lecsillapodtak”. Minden egyébtől eltekintve azt 'hisszük, ez elég nyílt beismerése annak, hogy Dullesék és Nixon- ék egy olyan népnek “megmentéséért” akarták hazánkat az indokinai háborúba belekeverni, amely népről most maguk Nixonék, Dullesék is beismerik, hogy se testük, st lelkűk nem kívánja a “felszabadítók” uralmát vagy bábuik kormányzását. ‘ ‘ • v Legújabb jelentések szerint Vietminh és Franciaország delegátusai Genfbén egy harmadik fontos kérdésben is megállapodtak, mégpedig abban, hogy a fegyverszünet egyezményt ellenőrző semleges bizottság tagjai Kanada, India és Lengyel- ország delegátusaiból álljanak. Mondanunk sem ktll, hogy .Dullesék körmszakadtáig harcoltak, hogy Lengyelország ne legyen képviselve a bizottságban. De Mendez-France, francia miniszterelnök és külügyminiszter, aki a tárgyalásokat francia részről vezeti és aki megfogadta, hogy egy hónap alatt nyélbeüti az indokinai békét, vagy lemond, (julius 20-ika a határidő) más fából látszik faragva lenni, mint elődje, Bidault és igy megtörtént a megállapodás. Ugyanez a bizottság fogja ellenőrizni a választásokat is. A N.Y. Times a következőképtn “magyarázza” meg azt, hogy az indokínai nép, amelyet Wall Street meg akart “menteni”, hallani sem akar a “mentők” támogatásáról és ha szavazást tartanának csaknem egyhangúan visszautasítaná azt: “A gyarmati rendszer—Írja a N.Y. Times julius 19-én — már teljesen elavult Ázsiában.” De ehelyett valami uj, még a gyarmati rendszernél is rosszabb fenyegeti a szegény ázsiaiakat (A Times úgy sajnálja őket—akárcsak a róka a nyu- lat, amelyet nem tudott megenni —Szerk.) Ez a veszély a “vörös imperializmus”. Mi, nagylelkű nyugatiak és wall streeti üzletemberek, sejtteti a Times, látjuk a veszélyt. De azok a szegény elmaradt ázsiaiak nem látják. Nem értenek eleget a politikához, ők csak a gyarmati elnyomást látják és — érzik. “A szabad világ tehát azzal a feladattal, áll szemben, hogy meg kell védenie ezeket a fenyegetett népeket, amelyek annyira össze vannak zavarva, hogy nem is látják a veszélyt.” Ezért nehéz a “védelem”. És a Times hozzáteszi azt is, hogy nehéz megfelelő fegyvereket találni. mivel a harc nemcsak katonai küzdelem. “Mi az emberek leikéért is harcolunk”. Az eszébe sem jut a Times urainak, hogy az emberek lelkét nem lehet — hidrogénbomba csörtetéssel és mccarthyzmussal megnyeimi. Legalább is nem Ázsiában- és Európában. Flanders McCarthy ellen Néhány hónap alatt immár másodízben nevezi Flanders szenátor ország-világ előtt Hitlernek, Hitler jelöltnek McCarthy szenátort. És hogy biztos legyen abban, hogy McCarthy elleni vádjait nem temetik el valamely szenátusi bizottságban, vagyg hogy nem hallagtja agyon a McCarthytól ugyancsak félő “big business” sajtó, Flanders szenátor azt a szokatlan lépést tette, hogy kiküldötte beszéde szövegét, még a beszéd elmondása előtt, az összes amerikai lapoknak ! Flanders szenátor először azt akarta javasolni, hogy mozdítsák el McCarthyt ama bizottság éléről, amelyben a wisconsini führerjelölt boszorkányhajszáit vezette. De McCarthynak még mindig vannak nagybefolyásiu barátai a republikánus pártban, köztük a párt kongresszusi vezére, Knöwland formozai (bocsánat, kaliforniai) szenátor, aki nem csinál titkot abból, hogy minden McCarthy ellenes szenátusi lépést ellenez, így hát Flanders szenátor egy enyhébb javaslattal jött elő és pedig azzal, hogy p szenátus fejezze ki rosszalását McCarthy módszereivél szemben. Knöwland ezt is igyekezni fog megakadályozni. Flanders szenátor a szóbanforgó beszédben rámutatott többrendbeli hasonlatosságra Hitelr és McCarthy Között. Hitler az antikommunista mozgalomban jutott hatalomra, McCarthy is azon keresztül pályázik döntő befolyásra az amerikai politikai életben. Hitlert is pénzelték a leggazdagabb német iparmágnások, McCarthyt is pénzelik igen gazdag amerikaiak. Hitler egyik fő programmpontja az antiszemitizmus volt, Flanders szenátor rámutat arra, hogy azok a levelek, amelyeket McCarthy hívei írnak neki— s a legtöbb levél, jellegzetesen, névtelen — kivétel nélkül antiszemita jellegű kirohanásokat tartalmaznak. És végül rámutat arra, a szerepre, amelyet McCarthy játszott azon náci katonáknak a kivégzéstől való megmentésében, akik védtelen amerikai katonák százait mészárolták le Malmé- dynél a második világháború vége felé. Flandérs azt akarja, hogy a szenátus tagjai név szerint foglaljanak állást McCarthy ügyben. Flanders szerint McCarthy tett ugyan “jó szolgálatot” az országnak a kommunisták leleplezésében, de ezt a “jó szolgálatot” több mint ellensúlyozza a széthúzás és nemzeti reputációnk beszennyezése, amelyet az ő működése eredményezett. Attól tartunk, hogy a szenátusi honatyák, akiknek legtöbbje nem habozna hazánkat egy harmadik világháborúba zúdítani, vacogó fogakkal fognak kiutat keresni az állásfoglalás alól.. Mert McCarthy szenátornak, a wisconsini führer jelöltnek nagyon jó kapcsolatai vannak az FBI vezérével és — a jövedelmi adóhivatal vezetőjével. És nagyon sok, ha nem is minden szenátornak annyi és akkora vaj van a fején, hogy nem szeretné ha azokat McCarthy bosszúból napfényre hozná! A Brownell javaslatok veresége Az AFL és a CIO utolsó pillanatbeli fellépése elhárította, legalább ideiglenesen, az amerikai szakszervezeti mozgatom legveszélyesebb wall streeti ellenségei által ajánlott és H. Brownell igazságügyminiszter -által kidolgozott s a kongresszus elé terjesztett unionromboló javaslatok elfogadását. Az Eisenhower kormány többrendbeli szabadság s szakszervezet romboló javaslatot terjesztett be ez alkatommal. E javaslatok egyike felhatalmazta volna az igazságügyminisztert, hogy minden további nélkül FELOSZLASSON bármily szakszervezetet, ha “feltételezheti” hogy az “kommunista irányítás” vagy befolyás alatt van. Erről a javaslatból aztán még az AFL és a CIO gyöpösfejü basái — aki a .vörösfalásban talán még Brownellen it túltesznek — megértették, hogv ez a kommunista mozgalomnak alig fog ártani, ellenben AZ AMERIKAI SZÁKSZERVEZETI MOZGALMAT KISZOLGÁLTATJA A CADILLAC KABINET nem túlságosan gyöngédszivü milliomosainak kénye kedvére. így aztán az AFL és a CIO tiltakozott a javaslat ellen, és ezt a tiltakozást a képviselőház ügyrendi figyelembe is vette. i A másik javaslat megtiltaná, hogy kommunisták a védelmi iparban dolgozhassanak. Ez is anv- nyl szakszervezetellleni visszaélésre adhatna alkalmat, hogy ez ellen is tiltakoztak az AFL és a CIO vezetői és igy ezt is félretették jövőbeli tanulmányozásra. Elfogadták azonban a javaslatot arra, hogy megfosztják amerikai polgárságuktól a Smith törvény alapján elitéit amerikaiakat, még akkor is, ha ebben az országban születtek. Ez a javaslat Eisenhower kedvenc ideája. A vasutimunkások folyóirata a Trainmen News összegezi legjobban a gondolkozó amerikaiak véleményét a Brownell-Eisenhower javaslatokról, amikor megállapítja, hogy ezek a javaslatok ép úgy a kormány hatalma alá helyezné a szakszervezeteket, akárcsak Hitlerék munkásfrontja tette azt annak idején a német szakszervezetekkel. És most jön a legnagyobb ajándékozás Az Eisenhower féle milliomos kormány hiva- talbalépte első napjától kezdve túlórázott, hogy tömje a nagy wall streeti monopóliumok telhetetlen pénzzsákjait. Adtak nekik adóengedményt, odaadták nekik a tengerparti olajmezo- ket, Hells Canyont, a Niagara zuhatag erőmüveit, gyárakat potomáron, sőt már a posta “bérbeadásáról” is beszélnek. De mindez semmi ahhoz képest, amit AZ ATOMENERGIA odaajándékozása jelentene. A kongresszus előtt most egy javaslat fekszik — névleg a 1946-iki McMahon féle törvény módosítása — amely MAGÁNÉRDEKELTSÉK- NEK AJÁNDÉKOZNÁ ODA Amerika nagy atomenergiatelepeit, amelybe eddig nem kevesebb mint 12 BILLIÓ DOLLÁRT FEKTETTEK BE az amerikai adófizetők pénzéből! A módositást két reakciós republikánus, Cole képviselő és Hick^nlooper szenátor terjesztette elő. Ennek alapján egy két wall streeti tröszt pótomáron magántulajdonnak szerezhetné meg az atomenergiatelepeket. Ezzel karöltve van egy társjavaslat, amely 3
