Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-22 / 28. szám
4_ AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 22, 1954 lehetővé tenné magántulajdonban levő villanyerőmüveknek, hogy 25 év leforgása alatt — kormánytámogatás segítségével -— megvásárolják FDR és az amerikai demokrácia egyik legnagyszerűbb alkotását a Tennesseee Valley erőmüveket! (TVA). így hát Amerika legnagyobb erőmüvei, beleértve a felmérhetetlen képességű atomenergiatelepeket, a Wall Streeti monopóliumok magán- tulajdonává válnának. A tőkéssajtó alig ir a készülő óriási elajándékozásról. Tudják melyik oldalán van kenyerük megvajazva! Jubilál a Nők Világa Itt Amerikában, a mi magyar asszonyaink hosszú éveken át annyiszor adták képességeik tanú jelét, hogy bátran mondhatjuk: a magyar progresszív mozgalom a nők hozzájárulása nélkül nem létezhetettt volna. A mi magyar asszonyaink élen jái'tak mindig lapunk fenntartásában és számtalan munkában, amely az évek során felmerült és rendületlen kitartással vitték azokat sikerre. A mi magyar asszonyaink 20 évvel ezelőtt megteremtették saját lapjukat. Szeptemberben lesz 20 éve, hogy egy havi folyóirat, “A Munkásnő” útjára indult, a haladás és munkásmozgalmi eszméinek az amerikai magyar asszonyok között való terjesztésére. Először csak kis mimeografált lap volt, azonban hamarosan olyan kedveltté lett, hogy nyomtatottam szép színes és képes fedéllel, tetszetes külsővel és még tetszetősebb tartalommal jelen meg. Rövidesen megváltozott a neve Nők Világa-rá és azóta is ezen a néven jelenik meg. Ezt a lapot a nők maguk Írták, nőkről és nők számára. 20 éven keresztül jelennek meg hasábjain a magyar irodalom szebbnél-szebb munkái, az asszonyok levelei, egyletek megmozdulásainak hírei, az amerikai és világesemények magyarázatai, jó magyar konyhareceptek és nőket érdeklő különböző hasznos tanácsok. A mi olvasóink tudják hogy, a munkásujságok fenntartása mindig küzdelmes volt, de a magyar asszonyok lankadatlan kitartása lapjuk mellett meghozta azt a hatalmas eredményt, hogy lapjuk, a' Nők Világa 20 éves jubileumot ünnepel ebben az évbén. Az amerikai magyar asszonyok ily nagyszerű kitartása lapjuk terjesztése és fenntartása érdekében csodálatos és itt Amerikában páratlan is a maga nemében. Joggal mondhatjuk ezt, mert nem csupán bevándorolt nemzetiségeknek nincsen hasonló folyóirat]uk, de még angol nyelvű sincsen, pedig az idő tanulságai bizonyítják, hogy égetően szükséges volna. Ha a Nők Világához hasonló több lap jelenne meg, több nőt lehetne a béketábor soraihoz közelebb vinni. A z amerikai progresszív magyar asszonyok szerte az országban készülnek az idén a 20 éves Nők Világát ünnepelni. Az 1954. év. jubileumi és a az olvasók ezt az évet arra fordítják, hogy lapjuknak mentői több uj olvasót szerezzenek. A cél: az olvasótábor megduplázása s már eddig is nagyon szép eredményt ért el az asszonyok erősakaratu tábora, de dolgoznak tovább. Büszkék ezek az asszonyok lapjukra, szorgos munkájuk eredményére és mi, akiknek főerősségünk ugyanez az asszonyi tábor, amely hozzásegítette lapunkat, hogy több, mint 50 éven át megjelenhessen, teljes értékében megértjük büszkeségüket, osztozunk örömükben és részesei akarunk lenni ünnepségüknek. A McCarthyizmus mocsarában Róbert Meyner, New Jersey demokrata kormányzója egyike azoknak a közéleti vezetőknek, akiknek lelkében, halvány pislákolásai ugyan, de élnek még néhai nagy elnökünk, Franklin D. Roosevelt eszméi. Egyes kijelentései mintha halk visszhangjai volnának Roosevelt bátor kiállásainak az egyszerű emberek, a tisztesség, becsület, társadalmi haladás mellett. Meyner kormányzó, a Külpolitikai Társaság Hamilton, N.Y.-ban tartott konferenciáján tartott előadásán rámutatott azokra a nagyméretű erkölcsi s poltikai károkra, amelyeket Amerika McCarthy tobzódásai és a mccarthyzmus következtében szenvedett. “Nincs egyetlen olyan ember Amerikában, aki nagyobb kárt okozott volna Amerikának a világ megbecsülése szempontjából, mint Mc- | Carlhy szenátor” — mondta többek közt. .... Majd a következő épületes megjegyzést tette: “A boszorkány vadászoktól való rettegésünk következtében ma már odajutottuk, hogy jó amerikaiak félnek liberálisan gondolkozni, vagy liberális kijelentéseket tenni, nehogy vörösöknek, baloldaliaknak, vérzoszivüeknek, szalon rózsaszínűeknek vagy ehhez hasonlóknak nevezzék őket. » Meyner kormányzónak ebben nagyon igaza van. De a történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznünk — és nem ártana, ha a kormányzó ur is tudomást szerezne róla — hogy saját államában, New Jerseyben, ez a szellemi terror a magyarság között már sokkalta régebben honol, mint McCarthy felbukkanása óta. New Jersey magyarlakta városainak legtöbbjében, elsősorban a fővárosban, Trentonban, aztán Perth Amboyban, New Brunswickon, Passai- con és másutt évek sőt évtizedek óta uralkodnak magyarszármazásu amerikai polgárok gondolatai fölött kiskirályok és basák módjára magyar mc- carthyk. Ezek a huszadik századbeli önkény urak, akik között nem egy pap is van, a politikai hatal- maságokkal, rendőrséggel, gyárosokkal összejátszva terrorizálták és terrorizálják a haladó- szellemű magyarságot. Persze, miként Meyner kormányzó is jól tudja, a terrort nem lehet lokalizálni. Ha a társadalom egy részét terrorizálják, az kihat a társadalom minden rétegére és igy New Jersey magyar munkásai is — politikai pártállásra való tekintet nélkül — rettegnek, nemcsak baloldali, hanem liberális, sőt demokratikus az amerikai demokrácia szellemével egyező kijelentéseket tenni. Meyner kormányzó McCarthyra vonatkozó kijelentése helyes. De a mccarthyzmust nemcsak McCarthy terjeszti Amerikában, hanem a vörösfalók, a fasiszták, reakciósok, antiszemiták, né- gergyülölők, Hitler és horthyimádok egész légiója, akik a roosevelti eszmék elárulása óta úgy érzik, hogy közeledik a “Der Tag” az ő számukra. Segítsen Meyner kormányzó és minden becsületes amerikai, igazi hazafi, hogy ez a “Der Tag” ne váljon az amerikai demokrácia és a világbéke temetésének napjává. Egy tiszteletreméltó püspök A haladószellemii mozgalom és annak sajtója tiszteli mindenki vallásos meggyőződését. Tiszteli —és a mi lapunk is tiszteli — azokat az egyházi embereket, vezetőket, akik hűségesek a különböző vallások nemes, humanitáriánus elveihez és nem állítják hitbéli megyőződésüket a nagy üzleti érdekeltségek szolgálatába. Mi volnánk a legboldogabb emberek a világon, ha a katolikus klérus tagjai között ugyanannyian szolgálnák teheségiikkel a béke, a haladás ügyét mint a protestáns vagy más felekezetek tagjai közül. Sajnos ezt a legjobb akaratunk mellett sem állíthatjuk. Nincs azonban szabály kivétel nélkül és mi ezer örömmel ragadjuk meg az alkalmat amikor elismerésünket fejezhetjük ki egy katolikus pap, még pedig magasrangu katolikus pap előtt, akinek magatartása a béke és haladás minden hívének elismerését érdemli meg. Ilyen ember Sheil chicagói katolikus püspök, aki nemrég megbélyegezte a mccarthvstákat, mint olyanokat, akik az antikommunizmus leple alatt aláássák hazánk szabadságát és meggyalázzák annak becsületét. Milyen ember ez a Sheil püspök? A “Progressive” nevű wisconsini liberális folyóirat érdekes adalékot hoz e rendkívüli ember életéről. Pearl Harbor előtt Sheil püspök résztvett a Keresztény Front nevű fasiszta banda egyik gyűlésén .anélkül hogy hívták volna. kért és beszédében a legélesebben elitélte a Front antiszemita, négerellenes programmját. A meglepődött fasiszta közönség dühös tombo- lásban tört ki. Ft. Sheilnek menekülnie kellett. Amint a kijárat felé sietett, egy hisztérikus öregasszony rikácsolta feléje: “Zsidók szeretője, négerek szeretője, te nem vagy püspök, rabbi vagy, Rabbi Sheil, ha, ha!” És arconköpte. Sheil nemi törölte le a váladékot arcáról. Megállt, az asszonyra nézett és.. . . másik orcáját fordította feléje: “Rabbinak neveztél, igen, a mi Urunkat is annak hívták.” A tömeg elnémult, az asszony elhalványodott és elcsendesedett. De sokkal boldogabb volna ez az ország, ha sokkal több Sheil püspök volna és sokkal kevesebb.... Galambos félék! A jövőnk — ahogy Lindbergh látja E sorok írójának véleménye szerint Charles A. Lindbergh, Amerika legendás hőse; a rettenhetet- len fiatal pilóta, aki elsöizben repülte át az Atlanti Óceánt, halhatatlan hírnevet szerezve magának, népének, nemzetének és uj fejezetet nyitva a civilizációnak, ez az ember MEGSZŰNT LÉTEZNI abban a pillanatban, amidőn történelmi repülése befejeztével kiszállt repülőgépjéből, a Spirit of St. Louisból és lábát francia földre tette. A szerény egyszerű pilóta, megszűnt létezni abban a percben. Egy másik Lindbergh foglalta el a helyét, aki azonnal hozzálátott elődje történelmi teljesítményének anyagi és társadalmi kihasználásához. Benősült a leggazdagabb amerikai családok egyikébe. És Wall Streetnek sikerült néhány hónap alatt a maga “cash register” életfilozófiáját, Rockefellerek, Mellonok, Fordok élet- szemléletét ebbe az Lindberghbe beoltani, úgy, hogy ebből az emberből egy-két év alatt Wall Street legtökéletesebb megtestesítője, egy emberi robot, a wall streeti imperializmus eligérkezett hive, minden népellenes mozgalom imádója, tisztelője lett. így jutott Lindbergh a nácik csodálatáig, igy kapta meg Hitlertől a vaskoronarendet, igy hirdette a nácik győzhetetlenségét és a szovjet társadalmi rendszer — s katonai képesség — alacsonyrendőségét. A mi néhai elnökünk Roosevelt mély szomorúsággal látt ezt a tragikus változást Lindberghben és ezért nem is tudta és nem is akarta használni a képeségeit a második világháborúban. Elmúlt a világháború, de Lindbergh egyre keményebb, keserűbb megtestesítője lett Wall Street eszméinek. Amikor a republikánusok jutottak az ország élére, azok már értékelték Lindbergh politikai tulajdonságait. Meg is kapta hamarosan a tartalékos tábornoki rángot. Mindezt azért említjük most meg, mert Lindbergh most megszólalt és a Colliers magazin egyik számában mondja milyennek látja Amerika jövőjét. Megállapítja, hogy a hidrogénbomba ellen nincs védekezés. S miután az amerikai ellenzi az orvtámadás elvét, feli kell készülnünk arra, hogy előbb utóbb mi leszünk annak kitéve és hazánk nagyrésze el fog pusztulni. Hogy tehát Amerika túlélje ezt a szörnyű csapást, úgy kell mostantól kezdve fegyverkeznünk, hogy akárhogy szétbombázzák is országunkat, mégis maradjon elegendő erőnk az ellenség — még teljesebb szétbombázásához. Mostantól kezdve nem a további előrehaladásra kell helyeznünk a hangsúlyt, hanem arra, ami lényeges a létért való küzdelemben. “A jövő nemzedékek iránti kötelességünk korlátlan áldozatokat követel katonai erőnk fenntartására” — Írja Lindbergh. “Ez a feladat beláthatatlan ideig el fog tartani. .. Nincs többé megfelelő védelem. Addig, amig egy veszélyes ellenség létezik, a mi biztonságunkat kizárólag a mi elpusztíthatatlan pusztitási képességünkben találhatjuk meg.” A fentiekhez nem szükséges sok kommentár. Linbergh és társai egy olyan jövőt vázolnak Amerika számára — beláthatatlan ideig — melyben Amerika minden egyebet félretéve korlát és fenntartás nélkül gyártja a hidrogén, atom és ki tudja milyen más bombákat és azokat elrejti olyan helyekre, hogy ha háború tör ki és akárhány városunk elpusztulna, még mindig maradjon elegendő a másik oldal hasonló, illetve még tökéletesebb elpusztítására! Eszerint nem az a lényeges, hogy Amerika NÉPE életbehmaradjon, csak az, hogy a hidrogénbombát szállítani tudó haderő maradjon életben! Ez nevezi Linbergh “biztonság”-nak! Az ő vérbeborult fejében még csak halvány sejttetése sincs annak, hogy talán MÁS KIÚT IS VAN. Hogy talán mégsem szükséges és elkerülhetetlen egy olyan háború, amelyben 10 vagy százmillió amerikai és ugyanannyi orosz, kínai, magyar vagy angol is elpusztulhat, ha ugyan nem az egész emberiség. Ez a ködbeborult agy, csak az elkerülhetetlen vérzivatart, hidrogénbombás háborút, “elpusztit- hatalan pusztitási képességet” lát mint kiutat Amerika és a világ számára. Ismételjük, az igazi Lindbergh, Amerika hőse, az amerikai demokrácia, életforma igazi képviselője 1926 tavaszán dicsősége tetőpontján, megszűnt létezni. Helyét egy ön és közveszélyes robot foglalta el. . V Kiteheti magát az amerikai népek, hogy sorsát életét, jövőjét ilyen szív és agynélküli Franksen- steinek döntsék el?
