Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-15 / 27. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ July. 15, 1954 (A magyarszármazásu szovjet közgazdász ira- j sai mindenkor nagy érdeklődést váltanak ki, I nemcsak a haladószellemü amerikaiak, hanem még az üzleti világ vezetőinek köréből is. Érdemesnek tartottuk hát, hogy idézzünk a múlt hét elején irt cikkéből, melyben az amerikai gazdasági válság legújabb fejleményeivel foglalkozik. Miként az alantiakból kitűnik, Varga Jenő elég alaposan ismeri az itteni gazdasági viszonyokat.) Az Egyesült Államok számtalan konjunktúrakutató intézetében közgazdászok és statisztikusok ezrei dolgoznak, de nem képesek helyesen előrelátni a gazdasági ciklus menetét. Az uj túltermelési válság kezdete mindig olyan váratlanul éri őket, mint a háztetőről az ember nyakába szakadó hó. Pedig statisztikai anyaggal rendelkeznek, amelynek alapján akármennyire is meghamisították ezt az anyagot, jóval alaposabban Ítélhetnék meg az Egyesült Államok gazdasági helyzetét, mint bármelyik más kapitalista országét. Már egy éve látni lehetett, hogy az Egyesült Álallmokban közeleg a gazdasági válság. A fogyasztási eszközök termelése már akkor túlhaladta az amerikai lakosság fizetésképes keresletét. A lábbeliek, textiláruk és más tömegfogyasztási cikkek termelése csökkenni kezdett. A kapitalisták és tudós lakájaik azonban ezt egyáltalán nem akarták figyelembe venni. A fogyasztók adósságainak növekedése 1953 végéig az iparban, s ai nagy és kiskereskedelemben 82 milliárd dollár értékű árukészlet halmozódott fel. Ezenkívül voltak állami árukészletek is. Az állam a nagy monopóliumok érdekében a magas árak fenntartása céljából 7—8 milliárd dollár értékű búzát, gyapotot és más mező- gazdasági terméket vásárolt fel. Úgyszintén hatalmas készletei voltak a hadseregnek, a flottának s a légierőnek, nemcsak fegyverzetekből, felszerelésből és hadianyagokból, hanem mindenféle más áruból is. Johnson hadügyminiszterhelyettes például egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy egyedül a szárazföldi fegyveres erők árukészleteinek értékét körülbelüli 35 milliárd dollárra -vcsiilik. A hadseregnek például 24 millió ceruzája volt tartalékban! Johnson nyilatkozatából kitűnik, hogy a hadsereg az ‘összeköttetésekkel rendelkező” kapitálistáktól magas árakon felesleges árukat vásárol fel, s ezeket időről időre aztán eladja más, szintén “összeköttetésekkel rendelkező” kapitalitáknak nyolcad áron. Az 1953.év végére a magán és állami árukészletek terjedelme, csaknem elérte az Egyesült Államok egy évi szükségletét. Ehhez még hozá kell tenni, hogy növekvő mennyiségben adtak el fogyasztási cikkeket hitelbe és részletre, azaz a fogyasztók leendő jövedelmének, jövőbeli vásárlóképeségének számlájára. A fogyasztók adósságának összege elérte a 28 milliárd dollárt. A túltermelési válság elkerülhetetlenné vált. A termelés visszaesése * Az amerikai vezető körök és'szakértőik tagadni próbálták a válság létezését. Eisenhower elnök januári kongresszusi üzenetében kijelentette: “A gazdasági helyzetnek a múlt év derekán észlelt jelentéktelen változásai láthatólag rövidesen véget érnek.” Az Egyesült Államok termelésének visszaesése ugyanis rohamosabb, mint az 1929 évi válságtól eltekintve, a modern kor időszakában volt. Az ipari termelés uj indexe az úgynevezett “idény- kiigazitás” figyelembevételével a következőképpen fest: Irta: VARGA JENŐ (1947—1949 — 100 1953 július október decembei 137 132 126 1954 január február március 125 ' . 123 123 A válság első hét hónapjában, melyekről már vannak végleges adatok, az ipari termelés 10.2 százalékkal esett. Az előző válságok első hét hónapjában a termelés visszaesésé az akkori adatok szerint százalékokban a következőképpen alakult : 1920 1929 1937 1948 9 23 6 6 í. Csak az. 1929. évi válság időszakában esett vissza jobban a termelés, akkor azonban a válság következő hónapjaiban ideiglenes fellendülés következett be: a válság 9. hónapjában csak 13 százalék volt a termelés visszaesése. A monopóliumok profitja Megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi válság megkülönböztető jegyei többek közöt ezek: az infláció következtében igen nagy a tőke-hitelbőség, különösen a hadiipar ágazataiban, nagy az alaptőkebőség, mert a koreai agresszióval kapcsolatban gyors iramban szélesedett a hadiipar;.fegyverkezési hajsza folyik és nagyarányú katonai megrendelések történnek, minélfogva magas színvonalon marad a nagy monopóliumok profitja, de a lakosság fizetésképes kereslete még jobban összezsugorodik. A kifejlődő válság minden egyes jellegzetességét természetesen még korai volna meghatározni. Az olyan állításoknak, hogy nincs még válság, csupán a termelés enyhe csökentéséről van szó, jó talaja az a tény, hogy a monopóltőkések egyelőre még jóformán nem érzik a válság súlyát. Az értékesítés, igaz, egészében visszaesőben van, ez azonban az első időkben a nem monopolista cégek vagy a gyengébb monopóliumok rovására történt. Egy példa. Egy éve a három legynagyobb automobilipari monopólium — a General Motors, a Ford és a Chrysler — részesedése az automobilgyártásból 87 százalék, a kisebb cégeké 13 százalék volt. Jelenleg a kis automobilipari- cégek részesedése 4 százalékra csökkent. A monopóliumok fenntartják a magas árakat, a magasabban fizetett túlórák megszüntetésével és az órabérek leszállításával csökkentik a munkások munkabérét, hasznot húznak a nyersanyag- árak eséséből. A nagy monopóliumok a “szuper- jövedelmekre” kivetett adók törlése és a jövő- delmi adók leszállítása révén több milliárd dolláros újévi ‘ajándékot’ kaptak a ‘nyolc milliomos kormányának” nevezett jelenlegi kormánytól. Néhány közülük (General Motors, Ford, United States Steel) az olcsó hiteltőke bőségét is kihasználja, hogy a válság időszakában bővítse termelő- kapacitását. A United States Steel például március elején közölte, hogy megkezdte az Egyesült Államok legnagyobb, napi 1350 tonnás kohójának építését. A gyengébb monopóliumok és a kohászati cégek egészben véve azonban csökkentik az uj tőkebefektetéseket. A dolgozókra máris súlyos csapásokat mér a válság. A munkanélküliség kérdése Ä hivatalos statisztika, amely pedig minden módon szépíteni próbálja a visszatetsző valóságot, már az év elején 2.4 millióban állapította meg a munkanélküliek számát. Ebbe azonban nem vette be azokat a munkásokat, akiknek van “munkahelyük”, csak éppen nem dolgoznak és nem kapnak munkabért. Nincsenek benn ebben a számban azok a munkások sem, akik ígéretet kaptak, hogy egy hónapon belül lesz munkájuk. Nincsenek benne azok a tényleges munkanélküliek sem, akiknek foglalkoztatottsága mindösz- sze heti 1—14 óra. Az Egyesült Államokban jóval több a munka- nélküli, mint amennyit a hivatalos statisztika kimutat. A középrétegek és a farmerek sorsa A hatóságok ezért idén februárban kénytelenek voltak 3.7 millió teljes munkanélkülit bevallani. Valójában a teljes munkanélküliek száma körülbelül 6 millió, azoknak a személyeknek száma pedig, akiknek foglakoztatottsága nem terjed ki a teljes munkaidőre még nagyobb! A munkanélküliek körülbelül egyharmada kap segélyt, s a segélyt ráadásul csak korlátolt ideig —14—26 hétig (államok szerint változóan) folyósítják. A munkanélküli segély átlagosan egyhatoda — égy nyolcada annak a bérnek, amelyet a munkanélküli kapna, ha volna munkája. Valójában ennél is kevesebb. Tekintetbevéve a magas lakbéreket és a lakással kapcsolatos egyéb kiadásokat — a gáz-, villany-, viz- stb. dijakat —- könnyű rájönni, na vásárolni. A munkásság vásárlóképessége nemcsak a tömeges munkanélküliség következtében csökkken. A foglalkoztatott munkások jövedelme is erősen csökkent a túlórázás megszüntetése és sok esetben az órabérek közvetlen leszállítása miatt. A farmerek, az alkalmazottak és a lakosság középrétegei általában ugyanilyen helyzetben vannak. Az Egyesült Államok dolgozó farmereinek helyzete a válság következtében az eddiginél is nehezebb. Már a kis- és középkapitalisták is érzik a válság csapásait. A csődjelentések száma állandóan nő: 1954 januárjában 867 vöt az 1953 januári 647-tel szemben. Pénzben kifejezve az arány — 23 millió dollár: 30 millió dollár (Survey of Current Business, 1954 március). Tekintetbe kell venni azt is, hogy a kisebb-nagyobb vállalatok nem hozzák nyilvánosságra csődjüket, hanem rendszerint minden zaj nélkül hagyják, hogy elnyeljék őket a monopóliumok. Amiben a monopóliumok tévednek Az amerikai kormány és a Wall Street-i monopóliumok szakértői el akarják hitetni, hogy a gazdasági konjunktúra jelenlegi “hanyatlása” rövid idejű lesz, állítólag már kezd, vagy a közeljövőben kezd majd jobbra fordulni minden. Az efféle állításoknak nincs semmi alapja, amit az alábbi tények igazolnak: 1. A raktárakban a túltermelés miatt felhalmozódott árutömeg csökkenése pénzben kifejezve eddig mindössze két- három milliárd volt. 2. Az értékesítés az árukészletek csökkenésénél jóval nagyobb mértékben esett vissza. 3. Az amerikai ipar ez év januárjában 20.3 milliárd dollár értékű uj megrendelést kapott. Ez az összeg 4.2 milliárd dollárral kisebb az 1953 januárinál, ami. 17 százalékos csökkentést jelent. 4. A termelőeszközök gyártására kapott, s eddig még nem teljesített megrendelések pénzben kifejezett összege az 1953 januári 73 milliárd dollárról 1954 januárjában 53 milliárd dollárra fogyott, azaz 27 százalékkal esett. Ez megcáfolja azt a reklámot, hogy a folyó évre az 1953. évinél csak 4 százalékkal kevesebb tőkebefektetést irányoztak elő. Az csak az érem egyik oldala, hogy a megrendelések egész éven át folyvást csökkennek. Az érem másik , oldala az, hogy a csökkenés üteme hónapról hónapra fokozódik. Feltehetjük az amerikai burzsoá közgazdászoknak az alábbi elemi kérdést: “Ha a vállalkozók hónapról hónapra kevesebb termelőeszközre adnak megrendelést, a munkások, alkalmazottak és farmerek pedig jövedelmük csökkenése miatt egyre kevesebb eszközt tudnak vásárolni, hogyan érhet véget a válság a közeljövőben és hogyan fordulhat jobbra minden?” A válság belpolitikai hatása Belpolitikai téren a válság egyrészt azt a törekvést váltja ki a vezető monopóliumokból, hogy még jobban fokozzák a reakciós elnyomást mindennemű ellenállással szemben, amely népellenes terveinek útját állja, másrészt erősiti a vezető körök e politikája elleni tömegtiltakozást. Elkerülhetetlenül erősödik a néptömegek ellenállása Washington politikájával szemben, amelyet egyedül á monopóltőke érdekei diktálnak. Ehhez hozzájárul, hogy a kormány mindjobban diszkre- ditálja magát: a dolgozók meggyőződnek róla, hogy egyes egyedül a nagy üzletemberek érdekeivel törődik. Az amerikai válság kétségkívül egyike a Washington külpolitikai helyzetét gyengítő tényezőknek. Az Egyesült Államok partnereinek kilátásuk van arra, hogy ez a válság a legsúlyosabb gazdasági következményekkel jár majd rájuk nézve. Ez az egyik (ha nem is a legfőbb) oka annak a diplomáciai kudarcnak, amelyet Dulles szenvedett el, amikor kísérletet tett, hogy Angliával és Franciaországgal együtt' “ultimátumot’ küldjön Kínának s kicsikarja az indokinai háború “nemzetközivé tételére” és délkeletázsiai katonai szövetség haladéktalan létrehozására irányuló tervek gyors megvalósítását. Anglia, amelyet egyelőre még nem sodort magával a gazdasági válság, biztosabb lábon érzi magát ‘idősebb partnerével” szemben, s most hajlamosabb az önálló politikára. Az Egyesült Államokban kifejlődő válság tehát gyorsítja az amerikai imperializmus nemzet- zözi pozícióinak további gyengülését. I hogy a családos munkanélkülinek a segélyből még pnnivídlnrn qp™ tplik npmhofrv inMrrikkpkpt tud\ DEPRESSZIÓ ÚJABB JELE A—
