Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-11-11 / 44. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 11, 1954 Az események nyomában 'USSR 37. évfordulója a béke jegyében MOSZKVA. — Az orosz forradalom 37. évfordulóját ünneplő fővárosban nagyfontosságu beszédek hangzottak el. Niko- láj Bulganyin marsai, a honvédelmi minisztérium feje, hivatkozott az országot látogató külföldi küldöttségekre, akik “saját szemükkel láthatják, hogy népünk békét akar.” Az ünneplést a szokásos pompával tartották meg. A szovjet hadsereg, légierő és haditengerészet csapatai és polgári alakulatok diszmenet- ben vonultak fel a Vörös-téren Lenin és Sztálin mauzóleuma előtt. Bulganin tízezer katona előtt mondta el beszédét. Ezertagu zenekar játszott. — Felvonultak szovjet atléták, munkások, polgárok. — A Bolj- soj -színházban Maxim S. Sa- burov helyettes miniszterelnök mondott beszédet, amelynek keretében ismertette USSR és Jugoszlávia egyre javuló kapcsolatait s kilátásba helyezte a további nézeteltérések kiküszöbölését. Saburov beszédének a Jugoszláviára vonatkozó része feltűnést keltett/azzal a meleg hanggal, amellyel felszólította Jugoszláviát, hogy vegye fel újra “a normális kapcsolatokat.” Saburov beszédének az Egyesült Államokra vonatkozó szakaszaiban uj jellemvonásként lehet elkönyvelni azt, hogy elmaradtak az erősen biráló kifejezések, amelyekkel eddigelé a háborús előkészületeket hirdető militarista elemeket illették. Ezzel kapcsolatban Saburov többek közt- a következőket mondotta: “Az elmúlt harminchét év alatt meggyőzően bizonyította be a nemzetközi kapcsolatok gyakorlata,, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok között nagyon is lehetséges gazdasági, politikai és kulturális együttműködést kifejteni a kölcsönös érdekek javára. Ez a jövőre nézve is fennáll. De helytelen volna a Szovjetupió béketörekvéseit a gyengeség jelének tekinteni. Ha kell, a szovjet nép meg tudja védeni önmagát fegyverrel a kezében bármilyen támadó ellen. E tekintetben az Egyesült Államok némely vezetőjének azon kísérletei, hogy' az ugyneyezett erőhelyzetből tárgyaljon a Szovjetunióval, eny-, hén szólva különösnek tetszik. Ez a stílus sohasem vezetett sikerre a Szovjetunióval kapcsolatban. Ez nem helyénvaló most, amikor a szovjet megerősödött és mikor már a Kinai Népköz- társaság és a demokratikus országok népe a béke és haladás erőinek előhadában menetel.” Bulganin marsai beszédében is feltűnő volt, hogy nem beszélt az atomfegyverekről, noha a szovjet kormány még szeptember 17-én jelentette, hogy az atomrobbanás elleni védelemben újabban kísérleti munkálatokat folytattak. Általános érdeklődést keltett továbbá vasárnap este, hogy a Kremlinben lezajlott évfordulói fogadtatás során Georgi Malenkov szovjet miniszterelnök közel negyven percig diskurált Charles E. Bohlen, amerikai nagykövettel. A “békés megférés“ elve Sokat vitatkoznak azon, hogy különböző gazdasági rendszer alapján álló nemzetek megférhetnek-e békében egymás mellett. Bizonyos az, hogy' a szocialista országok egyik sarkalatos politikai tétele az, hogy igen, s e felfogásuknak minden alkalommal kifejezést is adnak. A tőkés országok azonban ezt a tételt azon az alapon utasítják vissza, hogy e tétel hangoztatása támadó háborús célok takarójául szolgál. A szocialista országok arra hivatkoznak, hogy rendszerük kiépítéséhez békére van szükségük s ez minden jel szerint igaz is. Ezt mondja a józan ész is. A tőkés országok is azt hangoztatják, hogy ők békét akarnak, de ugylátszik, hogy háborús készülődéseiket csak igazolni akarják, amikor világnézeti ellenfeleikre kenik rá a támadó háborús szándékot. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy egy a megtámadástól tartó országnak joga van önvédelmi intézkedéseket tenni, sőt ez kötelessége is. De ugyanakkor fel kell vetni a kérdést: kinek vannak támadó szándékai, annak-e, aki a másikat hadibázisok százaival veszi körül vagy annak, akit körülvesznek? Ez persze csak egy tárgyi mozzanata a kérdésnek. Nemrég két szovjet folyóirat nyúlt ehhez a kérdéshez és azt a tételt fejtegetik, hogy a békés- együttélés nemcsak lehetséges, kívánatos és szükséges az emberiség érdekében, hanem ezt vallják a szocialista tanok is. Erről a két tanulmányról számol be a “N. Y. Times” s a következőket Írja: Az egyik tanulmány írója, A. Leontjev, aki felpanaszól- ja, hogy szöveghamisitók kiszakított mondatokat idéznek a szocialista irodalomból annak bizonyítására, hogy a “békés megférés” tétele’merő propaganda és csak a szovjet politika igazi céljait takargatja. ^ Ezeknek a szöveghamisitóknak válaszolt Leontjev és nyomatékosan tagadja, hogy a háború kikerülhetetlen volna olyan államok közt, amelyeknek egymástól eltérő társadalmi rendszereik vannak. Leontjev azt állítja, hogy a Szovjetunió azért nerp tervezgeti a tőkés rendszer fegyveres erővel való megdöntését, mert hiszen a tőkés rendszer mindenképpen pusztulásra van Ítélve. A szocialista felfogás azt hirdeti, hogy a társadalmi fejlődés tárgyilagos gazdasági törvényei szerint az egyik társadalmi rendszert mindig egy másik helyettesítette; a tőkés rendszert a szocializmus fogja követni. Az egyik rendszernek egy másikkal való’helyettesítését a néptömegek hajtják végre az egyes országokban, .de hogy ezt a változást irtó fegyverekkel kell'létrehozni, az “teljesen idegen a tudományos szocializmustól,” Írja a szovjet tudós,. így hát, folytatja érvelését, a szocialista országok semmiféle tervet nem forgatnak fejükben a tőkésrendszer megsemmisítésére. Nem ők fenyegetik a békés megtérést, hanem a Wall-streeti monopolisták és más tőkés országokban levő szövetségeseik agresszív politikája. A másik cikk, amelyet a “N. Y. Times” ismertet (idézőjelek sürii használatával és némi csufolódó hanghordozással) a Varga Jenő magyarszármazásu hires szovjet közgazdász munkája. Varga történeti és gazdasági szempontból tárgyalja ezt a kérdést. Szerinte a történelem századain keresztül léteznek különböző társadalmi berendezésű államok, csakhogy a háborúk túlnyomórészt olyan államok között dúltak, amelyeknek hasonló vagy azonos társadalmi rendszerei voltak. A tőkésrendszer és a szocializmus eltérő törvényeket követ,- folytatja Varga és semmi ok nem forog fenn, hogy hosszú ideig ne élhetnének meg békésen egymással. Közösen érdekli őket a kereskedelem, a kultúra és bő terük van gazdasági együttműködésre elmaradt országok kifejlesztésében is. A tőkés rendszer is csak átmeneti, fejtegeti Varga, amint mutatja az a 900 millió lélek, a világ népességének egyharmada, amely már áttért a szocialista rendre. Azt a meggyőződést hirdetik a szocialisták, hogy a forradalom exportja esztelenség és bizonyítékul hivatkoznak többek között a kinai polgárháborúra, amely a második világháború után fejeződött be — belső erők hatásának eredményeképpen. A békésrnegférés Varga szerint elengedhetetlenül szükséges az egész emberiség érdekében. Mondanunk sem kell, hogy a “N. Y. Times” ezt a két érdekes tanulmányt nem a saját felfogásának alátámasztására, de a körülményekhez képest elég elfogulatlanul közli. A legérdekesebb azonban az, hogy szinte a fenti fejtegetések alátámasztására egyidejűleg hangzott el az Egyesült Nemzetek ülésén Andréj Visinszkij szovjet fődelegátus felszólalása, amelyben tiltakozik az ellen, hogy a tőkés rendszer szószólói nyakra-főre ellenőrizhetetlen vagy a szövegből kiszakított idézeteket dobnak be a vitákba Marxtól, En- ől tlges,Lenintől és Sztálintól, a szocialista klasszikusok valamilyen régebbi müveiből. Előfordult, hogy amikor egyik-másik ilyen szócső idézeteire azt válaszolta, hogy ilyesmi nem létezik, nem tudták megmondani, sem azt, honnan vették az idézetet, sem szorgos kptatás után sem találták meg a forrását. így pirított rá Visinszkij legutóbb James Wadsworth- ra, az Eisenhower-kormány delegátusára is, aki egy 1916-os Lenin-idézettel igyekezett bizonyítani, hogy a fegyverkezési csökkentésre vonatkozó szovjet indítvány nem őszinte, mert Lenin mást tanított — az idézet szerint. Visinszkij megleckéztette Wadsworth-ot és megmagyarázta neki, hogy az, amit Lenin az osztályharccal kapcsolatban irt az 1916-ból való idézetében, az “sose volt a Szovjetunió módszere,” és ami igaz volt az 1916-os oroszországi osztályharsban, annak semmi köze ahhoz a kérdéshez, amikor nemzetek kötnek egyezményt egymással, szuverén nemzetek, akik- abban a helyzetben vannak, hogy megállapodásokat köthessenek a fegyverkezés csökkentéséről vagy szabályozásáról. John M• Harlan, newyorki republikánus bírót jelölte Eisenhower elnök a Legfelsőbb Törvényszék tagjául, az elhunyt Jackson biró helyére. A szovjet mérnökképzés túlszárnyal bennünket A “N. Y. Times” érdekes beszámolót közölt vasárnapi számának első oldalán a mérnökképzés helyzetéről a Szovjetunióban és US-ben. Benjamin Fine, a nikk írója, elmondja, mennyire előmozdítják a Szovjetben műszaki mérnqkök nevelését. Mig a világ tőkésclemokráciáiban, beleértve az Egyesült Államokat is, fejtegeti, más irányban tapogatdznak, a Szovjetunió és szövetségesei csaknem lázas iramban képeznek ki tudósokat és mérnököket. így akarják biztosítani elsőbbségüket az atomkorban. Ugyanakkor a szovjet szakiskolák és kollégiumok minősége is állandóan javul. A “N. Y. Times” által véglett áttekintés alapján az iró azt látja, hogy a “szabad” nemzetekben nem sok súlyt vetnek tudósok, mérnökök és műszaki embere^ képzésére és nem sok tanárnak van fogalma arról az óriási előtörésrői, amely a szovjet tudományos téren történik. Noha nálunk is égető szükség volna több mérnökre és műszaki személyzetre, az elmúlt négy év alatt számuk megcsappant. A csúcspontot 1950-ben értük el, amikor az ország főiskolái 50,000 fiatal mérnöknek adtak diplomát. Ez a szám azóta évről-évre csökken s júniusban lement 20 ezerre. Miért is tanulnának a fiatal mérnökök, ha nem tudják, kapnak-e állást, amikor kezükben a diploma? A Szovjetunióban ugyanakkor éppen fordítva áll a helyzet. 1928-ban 11,000 mérnök kapott diplomát. 1950-ben ez a szám felugrott 28,000-re. Ámde az elmúlt négy év alatt a diplomás uj mérnökök száma felment 40,000-re (1953-bán), idén pedig 54,000-re. Jelenleg tehát a. Szovjetunió két és fél- szerannyi mérnököt termel évente, mint az Egyesült Államok. KANADAI FARMER SORJA — A Magyar Szó Saskatchewan-i tudósítójától — Már két Ízben esett a hó nálunk, a terményeket a rozsda megfogta, utána megfagyott. Az aratás, cséplés most van folyamatban, helyenként a búza akerja 4 búséit ad, az is fagyos és 60 cent buselja. Egv aker föld ugarolása $4.-ba került, egy akerbe való 2 busel vetőmag $2.60, a cséplés . kombájnal $3.00, vetési munka $1.50 akeronként, tehát egy aker $11.10-be' kerül és a termésből $2.40-t kapunk akeronként. A binderrel való aratásnál hozzájön a kiadáshoz a madzag és sukkolás, cséplés $8.00 egy órára. Ez a far- mer-év nagy ráfizetéssel zárul és nehéz helyzet elé állította a farmereket. ígérnek kormánysegélyt december véEisenhower elnök Bostonban elmondott beszédében kijelentette, hogy a háború árnya kevésbbé fenyegető jelenleg, mint az elmúlt évek bármelyikében. gére. Reméljük az Ígéret megvalósul, mert sokszor ígérnek és ritkán adnak a farmernek, pedig a népek gyilkolásra szánt és a mi adónkból kipréselt bombák árából bőven jutna úgy a farmernek, mint a munkanélküli munkásoknak. De hát, az urak nem népeket akarnak menteni, sőt ellenkezőleg, a világ népeit akarják atom és hidrogén bombákkal elpusztítani. Ha azt a sok energiát és pénzt, amit háborúk előkészítésére fordítanak, arra használnák, hogy vásárlóképessé tegyék a munkásokat, akkor mi farmerek is becsületesen meg tudnánk élni és az egész nép jól járna. D. K AMERIKAI Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada $7. — Foreign $8 one year, $4 half year. — Single copy 15 cents <^^»>84
