Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-11-04 / 43. szám

November 4, 1954 5 IZRAEL SZÁMÁRA IS FEGYVERT KÖVETELNEK Tizenhat amerikai zsidó szervezet tiltakozott Wash­ingtonban Dulles külügymi­niszternél az ellen, 'hogy fel­fegyverezik az arab államo­kat, holott azok nem hajlan­dók békés megállapodásra Iz- ráellel. Tizenkél zsidó vezető sze­mélyiségből álló delegáció nyújtotta át a memorandu­mot Dullesnek. szervezeteik nevében sürgető szóval kér­ték, hogy USA úgy tartsa fenn a hatalmi egyensúlyt a Közép-Keleten, hogy Izrael­re is terjesszék ki ugyanazo­kat a politikai és katonai egyezményeket, amelyeket az arab államoknak ajánlottak fel. A memorandumban az áll, hogy kérjék fel Izráelt is, vegyen részt a Közép-Kelet védelmének megtervezésében. A delegáció szószólója Phi­lip Klutznick, a B’nai B’rith elnöke volt. Ez volt a legha­talmasabb, legnagyobb számú képviselettel bíró delegáció amely Izrael-állam 1948-ban történt megállapítása óta fel­kereste a State Departmen- tet. Lépésük egy kampány har­madik szakaszát képezte avé­gett, hogy felhasználják a nemzetközi diplomáciát, a kongresszusra gyakorolt nyo­mást és a zsidó szervezetek befolyását az arab fegvver- szállitmányok megakadályo­zására s ennek sikertelensége esetén, Izráel számára is en­gedélyezett fegyverszállítás­ra. Klutznickofi kívül még tag­jai voltak a delegációnak: dr. Israel Goldstein, az American Jewish Congress elnöke, Louis Lipsky, az American Zionist Committee for Public Affairs elnöke, Rabbi Irving Millert az amerikai cionista tanács elnöke, Mrs. Herman Shu Imán, a zsidó federációk és jóléti alapok - tanácsának elnöke. Továbbá: Joseph Barr, a zsidó háborús veterá­nok szövetségének elnöke,, dr Herman Seidel, a Labor Zio­nist Organization of America elnöke, stb. A memorandu­mot aláírták, bár a delegáció­ban nem voltak benne: Jo­seph -Breslaw, az American Trade Union Council for La­bor Israel elnöke; Adolph Held, a Jewish Labor Com­mittee elnöke, stb. Többek közt még bennefoglaltatik a memorandumban az is, hogy az amerikai kormány cseleke­detei nem állnak összhangban t Eisenhower - elnök és Dulles baráti szavaival Izráel irá­nyában. Dulles azt válaszolta a de­legációnak, hogy memoran­dumukat gondos megfontolás tárgyává teszi, hogy US-nek nincs szándékában felborítani a Közép-Keleten a hatalmi egyensúlyt, stb. Az US-ből történő arab fegyverszállításokat e 1 i télő két nagygyűlést is tartottak múlt héten New Yorkban. Az egyiket a Jewish Labor Com­mittee és a Trade Union Council for Izrael rendezte a Biltmore szállodában. Ezek a szervezetek az AFL-hez és a CIO-hoz tartozó több mint egy millió munkást képvisel­nek. — A másik gyűlést a Commodore Hotlben rendez­ték meg az American Zionist Committee for Public Affairs védnöksége alat. Ez a szer­vezet nyolc amerikai cionista szervezetet képvisel. A két gyűlésen 5 ezer ember vett részt, de százakat utasították vissza a tüzrendészeti okok­ból. A fentiekből látható, hogy ezt a tiltakozó megmozdulást kitünően megszervezték. Eh­hez bízvást hozzátehetjük azt az egész oldalas “Nyílt Le- vel”-et a New York Times október 21 -i k i csütörtö­ki számában, amelyet Eddie Cantor intézett az Egyesült Államok külügyminiszteré­hez. Ebben többek közt fel­kéri Dullest, hogy “vizsgálja fölül a State Department ál­tal a Közép-Keleten követett módszereket”. Majd a követ­kező kijelentést teszi: “Az ok, amiért felkérem, hogy személyesen foglalkoz­zék ezzel a problémával, az, hogy ön bebizonyította, hogy a világ egyetlen körzete sem idegen az ön érdeklődésétől. A béke megmentéséért ag­gódva ön bejárta a föld tá­voli zugait, hogy saját sze­mével győződjék meg a tény­állásról és megfigyeléseinek eredményeit felhasználja é viharsarok mindegyikénél. Az ön tevékenységének soroza­ta Délkelet- Ázsia, üi Távol- Kelet és legújabban, Európa problémáinak megoldásában csak aláhúzza a béke és igaz­ságosság után való nagy -ki- ■vánkoz'ását.” Egy egész hirdetési oldal a “N. Y. Times”-ban nem kis­miska. Hogy e levelet Eddie Cantor maga irta-e, vagy pe­dig csak nevét adta-e oda egy csomó pénzzel együtt az igazi szerzőknek, nem tudjuk. De a magunk részéről fejcsó­válva olvastuk ezeket a soro­kat. Jóérzésünket bántotta az a szolgaian alázatos és hízel­gő hang, amely a nvilt leve­let átszövi. Minket megdöb­bentett az a politikai vakság amellyel Dulles politikai mód­szereit és eredményeit felma­gasztalja. Dulles délkeletá­zsiai paktumát feldicsérni ak­kor, amikor a délkeletázsiai államok, köztük a háromszáz­hetvenöt milliós India, Bur­ma, Ceylon és más államok hallani sem akartak róla, és puskaporos hordót láttak benne, enyhe túlzás. Dics­himnuszokat zengeni arról, hogy Dulles hogyan remekelt a távolkeleti problémák meg­oldásánál, a Kínai Köztársa­ság elismerésének megtaga­dásánál, Koreában vagy Indo­kínában, szembeszökő politi­kai tudatlanság. És pláne Dulles tevékenységét ünne­pelni az európai problémák megoldásánál, szinte azon a napon, amikor aláírták Nyu- gat-Németország felfegyver­zését, s a zsidóság felének ki- irtóját, a nácikat s a nyu­gatnémeteket egyenrangúvá ütik Európa többi népeivel, akiket a nácik tűzzel vassal pusztítottak, — olybá tűnik előttünk, mintha Cantor azt a kezet csókolgatná, amely visszaadja a teljhatalmat azoknak, kik zsidóság eljeni kolosszális gaztetteket jórészt elkövették, építették a kon­centrációs táborokat, a ham­vasztó kemencéket, a cián­gázkamrákat s véreskezük benne volt a borzalmakban amelyeket a Wall Street leg­hatalmasabb urai semmiféle handabandával sem tudnak kitörölni a zsidók és a világ népeinek emlékezetéből. Mi teljesen megértjük az amerikai zsidóság nyugtalan­ságát az arabok szemérmet­len felfegyverzésével kapcso­latban. Kinek nem kavarná fel a gyomrát ez a rideg egy­oldalúság, az egyik félnek szállított fegyverkiüldésb e n megmutatkozó igazságtalan­ság? Jóérzésü emberek jogo­san tiltakoznak ez ellen. Nem tagadjuk a fentemlitett dele­gáció, a fentemlitett gyűlések és Eddie Cantor levelének idevágó r é s z 1 e tigazságát, hogy ha az arabokat felfegy- verzik, engedjék meg, hogy Izráel is önvédelmére fegy­verkezzék. De mégsem ez a megoldás. Mi azon ütközünk meg, hogy az arab- feszült­ség EGYEDÜLI megoldását a fegyverkezési versenyben látják. Seholsem vetik fel azt a lehetőséget, hogy a feszült­séget békés eszközökkel old­ják meg. Eddie Cantor aláza­tos hízelgés közben burkolt célzások sorozatában ajánl- gatja Izráel megbízhatóságát, Dullesékhez való törhetetlen hűségét, sejteni engedve, hogy Izráel sokkal alkalma­sabb ország lenne, hogy a Wall Street középkeleti ha­dibázissá építse ki. De hát nem gondolnak arra a cionis­ták és Eddie Cantorék, hogy ha óhajuk teljesedésbe men­ne is, hovájutnának? A Wall-streeti nagyhatalmak nem ok nélkül határozták úgy, hogy az arab államok­ból fejlesztenek középkeleti hadibázist, tudva jól, hogy az arab országokban még közép­kori birtokviszonyok uralkod- nak, feudális, reakciós világ virágzik, tudatlanságban elti­port, jogtalan és kizsákmá­nyolt néptömegek sínylődnek és mindenre kapható despo-1 ták kezében a hatalom: ez az! alkalmas légkör, ahol az igazi demokráciák ellen harcbavet- j hető zsoldos fasiszta hadsere­get szerelhetnek fel. És nem gondolnak a tiltakozók arra, hogy ha kívánságuk teljesül­ne és ők is Wall-streeti hadi­bázissá válnának, voltakép­pen a most szuverénné nyilvá nitott Nyugat- Németország és a fegyverkezésre feljogosí­tott uj náci Wehrmacht -kato­nai szövetségesei, fegyveres k ti 1 önitményeivé válnának, egy fronton kellene harcol­niuk a volt nácikkal, a bar­bár tömeggyilkosok utódai­val? Milyen zsidó, milyen be­csületes gondolkozó amerikai akarhatja ezt? Továbbmenően, nem érzik; hát a cionisták és Eddie Can­torék, hogy amikor a megöl dást a fegyverkezési verseny­ben kéresik és nem a BÉKÉ­BEN, amely egyedül biztosít­hatná az egész világ nyugal­mát és Izráel virágzását, ak­kor éppenséggel a zsidó ál­lam alapvető erkölcsi és fizi­kai célkitűzéseit és egész kül­Miért hátrált meg Brownell az IWQ-iigyben? A U. S. fellebbezési tör­vényszék felszólította az igaz­ságügyminisztériumot, vála­szoljon több kiélezett kérdés­re, miért vonta vissza a re­gisztrálás elrendelését a fel­számolt International Work­ers Order ellen. A törvény­szék ugyanis nem találta el­fogadhatónak az igazságügy­minisztérium azon megokolá- sát,hogy beadványát a vita­hatóság jogi alakisága miatt vonta vissza. A törvényszék most arra kér magyarázatot először is, hogy miért rendel­ték el egyáltalán a regisztrá­lást, minthogy a tényállás ak­kor ugyanaz volt, ami ma. Nyilvánvaló, hogy az igazság­ügyminisztérium el akarja ke­rülni annak bevallását a nyil­vánosság előtt, hogy az IWO [tagsága elleni eljárása tisztá­ra frame-up, koholt vád volt. Az igazságügyminisztéri­umnak október 25-ig kell fe­leletet adni Bázelon, Edger- ton és Fahey bíráknak. Az IWO tagságának memorandu­mát viszont október 30-ig kell benyújtani John J. Abt és Joseph Forer védőügyvédek­nek. „ Ezzel kapcsolatban Jerry Trauber, az IWO-kötvénytu- lajdonosok védelmi bizottsá­gának ügyvezető titkára, a következő nyilatkozatot bo­csátotta ki: “Nagyon fontos győzelem küszöbén álunk minden egyes tag jogai részére, akik vala­ha is az IWO-hoz tartoztak. A törvényszék kérdései arra vallanak, hogy nagyon is ér­dekli a bíróságot az ügy, ami bizonyára ijesztöleg fog hatni az igazságügyminisztériumra, amely bizonyíték és védelem nélkül szerette volna a töme­ges elitélést az IWO-tagok nyakába sózni. Minthogy a védelem több ezer“ dolláros adósságba rántotta a védelmi bizottságot, felkérjük a köt­vénytulajdonosokat, tegyenek eleget erkölcsi kötelességük­nek és dollár-támogatásukat sürgősen küldjék vagy szemé­lyesen vigyék be a bizottság­nak: IWO Policyhilders Pro­tective Committee, 80 East 11th Street, Room 337, N. Y.; 3, N. Y. A John Brownról 1 szóló színdarab ' A newyorki Greenwich Mews Theatre-ben nagy si­kerrel adják William Branch szinmüiró uj darabját, amely­nek rime “In Splendid Er­ror”. A darab témája azok az események, amelyek John Brown vezetése mellett a Harper’s Ferry megtámadá­sához vezettek, majd a rab­szolgaság eltörlésért vívott harcok* nagy hősének pere és kivégzése, továbbá a John Brown és Frederick Doug­lass, e volt rabszolga éá né­ger államférfi közötti kapcso­lat. Nagyszerűen megirt, iz­galmas jelenetek sorakoznak fel a fiatal néger szinmüiró darabjában. William Marshall játsza Fr. Douglass szerepét, mig John Brown-ét Alfred Sander, ők és a többi szerep­lők óriási lendülettel és lel­kességgel keltik életre az amerikai történelemnek ezt a fantasztikus epizódját. A darab a témájánál fogva sok vitára fog alkalmat adni, de ami a legfontosabb, az a\ hogy ezt a darabot meg kell nézni mindenkinek. J • NAGYSZABÁSÚ SZINIELŐADÁS november fi-ám szombaton este 8.30 kezdettel a MAGYAR HÁZBAN, 2141 Southern Boulevard Bronx, N. Y. a 181-ik utcánál V Színre kerül: “KÉKVÉRÜEK” szatíra és “KONGRESSZUSI VIZSGÁLAT' mulatságos színdarab, valamint szavalat, zeneszám és a vegyes dalárda. Belépőjegy előreváltva .$1.00, az ajtónál $1.25 „ A MAGYAR TÁRSASKÖR RENDEZÉSEBEN S__________—__________r JÖN! A MAGYAR SZÓBAN JÖN! A magyar irodalom legszebb gyöngye Ennél lebilmcselőbb, izgalmasabb és sok tekintetben idősze­rűbb regény nem jelent még meg amerikai magyar újságban El ne mulassza olvasását! Hívja fel rá barátai, ismerősei figyelmét. — Kezdődik a Magyar Szó november 18-iki számában! detését kockáztatják és meg­hamisítják? Nem érzik-e, hogy nem a háborupártiak sorában, hanem a világ né­peinek egyre gyarapodó bé- ketáboráb^n van a helyük, amely minden erejével azért küzd, hogy a civilizáció el­pusztításának elejét vegye? Izráel államának nem az a hivatása, hogy középkeleti haditámpont legyen. Izráel létfeltétele a béke, ám ezért küzdeni és áldozni is kell, méghozzá minden rendelke­zésre álló eszközzel. AMERIKAI MAGYAR SZÓ /____________ Móricz Zsigmond megrázó erejű regénye a “régi jó világ”«* ról a magyar parasztság küzdelmeiről az ezerholdas földesurak ellen ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents