Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-11-04 / 43. szám
6 November .4, 1954 Társadalmi yjaptár NEW YORK, N. Y. Október 28-án, csütörtökön este “Salute to Attorneys” vacsora a Jugoszláv-Amerikai Hallban, 405 W. 41st Street. Részvételi Hij $5.00. • NEW YORK, N. Y. Október 30-án, szombaton este nagy bankett a bronxi Magyar Házban, (2141 So. Blvd.) a Nők Világa 20 éves jubileumának megünneplésére. • CLEVELAND, EAST SIDE A Cleveland East Sidei Női Csoport november 20-án, szombaton este 6 órai kezdettel ünnepli meg a Nők Világa 20 éves jubileumát nagy bankett keretében a Munkás Otthonban — 11123 Buckeye Rd. — Csirke és kacsa vacsora lesz. Vacsorajegy ára csak $2.00. Kérik a clevelandi és környéki magyarság szives megjelenését. A Hemm házaspár ünneplése Cievelandon Szép ünnepség keretében ünnepeltük Mr. és Mrs. Hemm munkástárstaink 44 éves házassági évfordulóját és egyben búcsúztunk is tőlük október 9-én szombaton este az East Side-i Munkás Otthonban. Hemmék délre költöznek Mrs. Hemm egészségének helyreállítása céljá- ból< Sok jóbarát és ismerős jött el a West Sidéról -is, hogy mégegyszer egy kellemes estét töltsenek el velük együtt. Az East Side-i Munkás Otthon elnöke Rappaport munkástárs nyitotta meg az estét, köszöntve áz ünnepelt házaspárt és a vendégeket, aztán átadta a szót Grécs József munkástársnak, aki mint szaktársát és régi barátját köszöntötte Hemm jnunkásátrsat. Kovács munkástársnő a West Side-i Női Osztály és a jóbarátok nevében beszélt. Kívánt Hemméknek még sok házassági évfordulót és jobb egészséget Mrs. Hemmnek. Az Est Side-i Női Osztály nevében Mrs. Baber mondott néhány szót, kívánva az ünnepeiteknek, hogy a gyémánt lakodalmukat is megünnepelhessék és átadta a Női Osztály szerény ajándékát, amit az ünnepeltek meghatva vet- ‘tek át. Hemm munkástárs megköszönte a maga és kedves felesege nevében azt, hogy őket egy ilyen ünnepléssel megtisztelték és az East Side-i Nőknek a kitűnő vacsora elkészítéséért. Az ünepség tiszta haszna $102.85 volt. amelyből 50 dollárt a Magyar Szónak küldtünk, 50 dollárt pedig jótékony célra. A East Side-i Női Osztály még egyszer köszönetét mond mindenkinek, akik ezen az ünnepségen résztvettek, akik tortát és süteményt ajándékoztak. A jelenvoltak a jóhangulatban a reggeli órákig együtt szórakoztak. Tudósitó ZSÁKUTCÁBAN A HIDEGHÁBORÚ (Folytatás az első oldalról) vetkező feltevésre alapított kampányát s azokból egy következtetést vont le. — Feltevései voltak, hogy a) a kommunizmus halálos ellenség, oly alapvetően és megváltoztathatatlanul ellenséges magatartással, hogy közös érdekek elismerésére alapított békés együttélés lehetetlen, lévén az erő az egyetlen érv, amelyet érvényesnek ismernének el; továbbá hogy b) a nyűgat, az Egyesült Államok atombom- iás monopóliuma révén, amelyet abban az időben minden- nató fegyvernek tekintettek s amely azonnali fegyverletételt erőszakolhat ki, — rendelkezik ezzel a döntő fontosságú erőfölénnyel. / ' " ’ / E két kiindulópontból levont következetetés az volt, hogy gyorsan le kell számolni a Szovjetunióval, mielőtt nem késő, és fel kell használni az atombombával való fenyege- eődzést avégett, hogy akaratunkat rákényszeritsük az oroszokra és a kommunizmust visszagöngyöljük Kelet-Európá- lól a szovjet határig. A kordábantartás évei Eltartott egy évig is, amig Churchill fultoni beszéde után az Egyesült Államok beállt a glédába. Akkor alkalmazna Truman elnök a “kordábantartás” politikáját Görögországra az 1947 márciusi kongresszusi üzenetében. E politika nársadalmi gyökereit abban a szakaszban árulta el, amelyet i “N, Y. Herald Tribune” a' következő cimhirrel hozott ki: ‘Az elnök kijelenti, hogy az amerikaiak a szabadvállalkozást „öbbre értékelik mint a békét.” A szakasz pedig igy szól: ‘Egy dolog van, amelyet az amerikaiaiak többre becsülnek, nint a békét. Ez: a szabadság. A vallásszabadság, a szólás- szabadság és a szabadvállalkozás. A nemzetközi kereske- ielem alapképlete, amely legteljesebb mértékben vezet a szabadvállalkozáshoz, olyasmi, amiben a fontosabb döntésedet ném a kormány, hanem magánvásárlók és magáneladók íozzák.” Néhány hónappal később, 1947 júliusában, George F. vennan, a Stare Department politikai tervező tisztikarának önöké és az orosz ügyek főszakértője, a “Foreign Affairs”- jen megjelentette hires cikkét “Mr. X” aláírással. Ebben a ikkben a “kordábantartás” módszereit vitatta meg, előfeltételeit megfogalmazta és feltárta politikai célkitűzéseit, vennan a nyugat és a Szovjetunió akkori viszonylagos ere- ének felmérésében kevésbbé volt oly derülátó s ennélfogva nódszereiben óvatosabb volt, mint Sir Winston: inkább egy iosszu hidegháborút jósolt, mint gyors leszámolást. De ép )ly kérlelhetetlenséggel vetette vissza a kereskedelem elő- nozditásában és a háború megelőzésében gyökerező közös h'dekekre alapított békés megtérés gondolatát, és még nagyobb igényeket támasztott politikai célkitűzéseiben. 1948-ban a kongresszushoz intézett "üzenetében Truman dnök a kommunistaellenes kordábantartást már az egész világra kiterjesztette s kijelentette, hogy az Egyesült Államok kötelessége megvédeni a kommunizmus által fenyegetett országokat a “belső agresszió” ellen. Made in America Európában megszületett a NATO (a North-Atlantic Treaty Organization) és Nyugat-Németország felfegyverzésének gondolata egy nyugateurópai katonai szövetségen belül, születési bizonyítványaikban azonban be volt írva, hogy “made in America.” 1949 őszén három dolog történt: először is a nyugati katonai hatóságok agyában kezdett derengeni, hogy az atombomba az akkoriban elért fejlődési állapotában nem nyerhet meg háborút olyan nagy ország ellen, mint a Szovjetunió, hacsak nem támogatják nagy szárazföldi és légi haderővel. Másodszor: rájöttek, hogy már a Szovjetuniónak is van atombombája. Harmadszor: a kínai kommunisták a maguk erejével és orosz segítség nélkül megnyerték a polgárháborút Csang Kaj-sek ellen az Egyesült Államokból szállított tömeges anyag- és felszerelésszállitások ellenére. Ez volt a nagy változás kezdete. Leslie Groves tábornok, az amerikai atomfejlesztési terv főnöke 1942-től 1947-ig, kijelentette a londoni “Star”- ban (1949 defcember 14-én), hogy a legközelebbi háborút Oroszország és Amerika közt fogják megvívni. A Szovjetunióval kizárólag úgy kell szembeszállni, mondta, hogy atombombákat dobunk nagyobb városaira, gyáraira, repülőtereire és katonai központjaira. Az amerikaiak bíznak abban, hogy “a két nagyhatalom közti hosszú távon lefolyó atom- bombás mérkőzésben” győzni fognak. Groves azonban nem hitte, hogy Anglia egy héttel is túlélne egy atombombás villámhábörut: kikötőit levegőbe röpítenék és ezzel sorsukat megpecsételnék, ipari központjait és városait összezúznák, azok pedig, akik életbenmaradnának, éhhalál előtt állnának. Ellentmondásszerüen következetesen ragaszkodott azonban azon meggyőződéséhez, hogy az Egyesült Államok nem harcolhat Oroszországgal anélkül, hogy Angliát ne használja fel hadibázisul. 1950 november 30-án Sir Winston Churchill kijelentette az angol alsóházban, hogy most már annyira elmaradtunk az oroszok mögött a megszokott fegyverek gyártásában, hogy ha még fel is gyorsítanánk az előkészületeket az atlanti hadsereg és a nyugateurópai hadsereg számára, beleértve a német részleget, “hosszú időnek kell eltelni, amig kiegyenlítjük az oroszok fölényét még az esetben is, ha az orosz erő maga nem-gyarapodna időközben.” 1953 márciusában egy vezető helyen álló angol katonai szakértő, Liddel Hart kapitány, a “Manchester Guardiap”- ban megjelent cikkében kifejtette, hogy a tervezett nyugateurópai haderő annyira elmaradt a menetrendben, hogy évekig is el fog tartani, amig utolérjük az oroszokat még akkor is, ha azok nem fegyverkeznének tovább. Katonai szempontból az egész terv — kudarcot vallott és logikus lenne — mivelhogy félintézkedéseknek nincs foganatja — ha az elveszett pénz után újabb összegeket nem kockáztatnánk. Csakhogy a közvélemény lelki megdöbbenése, ha abbahagynánk a készülődést,\oly nagy lenne, és a lehetséges gazdasági és politikai következmények oly súlyosak lennének, hogy mégis jobb, ha úgy teszünk, mintha minden menne, mint a karikacsapás. Közben pedig a két évig tartó koreai háború és a kilenc évig húzódó indokinai háború szemléltető oktatás volt a kommunistaellenes “kordábantartás” által megkövetelt katonai erőfeszítésre és költségekre, pedig még csak Ázsia peremén folytak ezek a háborúk, jelezve, hogy az egész politikai elgondolás milyen roppantul hiábavaló és kockázatos. Az Egyesült Államok és európai szövetségesei közt keletkezett s egyre táguló szakadék és a legtöbb ázsiai nemzet elidegenedése a politikai költségeknek csak első részlettörlesztései voltak. A republikánus kormányzat és kongresszus a “kordábantartást” “dinamiküh kordábantartássá” vagy “felszabadítássá” fokozta fel. Ezt juttatták kifejezésre: a bojkottok, a Csang Kaj-sök-nek nyújtott támogatás, Radford tengernagy egy hajszálon meghiúsult kísérlete, hogy atombombát dobjunk Dienbienphura, a Guatemalában és Quemoyban alkalmazott módszerek. Anglia és Franciaország kereskedelmi kapcsolatokat és békét akartak az ázsiai nemzetekkel és amint Genfben is megmutatták, rákényszerülhetnek, hogy létre is hozzák az Egyesült Államok nemtetszése ellenére is. És ami az “uj köntös” alatt van 1954 julius 14-én Sir Winston Churchill azt mondta az alsóházban, hogy a nyugati szövetség arra a bizonyos, elméleti D plusz hárminc napi dátumra az előretolt európai körzetben 100-nál több hadosztállyal biró haderővel tudna rendelkezni. A Szovjetunió és európai szövetségesei ugyanerre a, napra 400 hadosztályt tudnának a harctérre küldeni. Véleménye szerint ilyen helyzetben nem volna szabad a 12 német hadosztálynak túlságos fontosságot tulajdonítani. Ez a számítás, amelyhez még csak a Kina 600 milliós- lakosságától elvárható katonai létszámot sem vették tekintetbe, megmagyarázza, miért ismeri be őszintén vereségét az “uj köntösű” stratégia az esetben, ha mindkét fél a “megszokott” fegyverekkel harcolna és hitét az atom- és hidrogénbombákba helyezné. A nyugat azonbap tudja, hogy a Szovjetunió mind a kettővel rendelkezik, valamint azokkal a hosszutávu, gyors sztratoszférátjáró lökhajtásos bombavetőkkel is, melyek azokat harcba vethetik. Azt is tudjuk, hogy a legujabbtipusu hidrogénbomba kétezerszer nagyobberejü, mint a Hirosimánál ledobott bomba. Mire jó, mondotta Jules Moch, az európai védelmi közösség szocialista rapporteurje (referense, előadója) a francia nemzetgyűlés színe előtt, — mire jó beszélni a tizenkét német hadosztályról, amikor tizenöt hidrogénbomba elsöpörheti Franciaországot a föld színéről. Egy tucat belőle pedig ugyanezt a munkát el tudná végezni a kis brit szigetekkel is. Aki inkább porrá ég Némely fanatikus, mint Lord Esher, állíthatja, hogy inkább választja “a füstté válást, mint a kommunizálást.” De nem ezek közé tartozik Sir Winston Churchill, aki julius 14-én azt mondta a képviselőházban hogy ő a békés megtérés mellett van, mert “az a megdöbbentő jelleg, amelyet a háború ma már magára ölt, és rettenetes következményei túlszárnyalják azokat a nehézségeket és azt a veszélyt, amelyekkel a kommunista államokkal való megtérés jár.” Az angolok, a nyugateurópai népek, sőt még maga a né- fnet nép is egyre inkább igy gondolkodik, amint jól megmutatta ezt a Schleswig-Holstein választási harcaiban aratott szocialista győzelem, mert ott arról volt szó, hogy négyhatalmi konferencián vitassák meg Németország egységesítését és az európai biztonságot. A kommunistaellenes kordábantartás politikája, amelyhez hozzátették a felszabadítást, hanyatlóban és széthullóban volt. A nyugatnak soha nem volt ereje, hogy kitartson mellette s még ma is messze van ettől a céltól. Amerika szövetségesei, de főleg a szövetséges országok népei, egyre kevésbbé hajlandók erre az útra térni s bekövetkezhetik az idő, amikor Európa sorsát illető véghatározatuk hasonló lesz ahhoz, amit Genfben hoztak. Ezek a rideg, való, hivatalos tények. Ha ebbe a keretbe állítjuk be a párisi megállapodás aláírását, nyilvánvaló, hogy mesterségesen kierőszakolt eredmény ez, amelyet Dullesék idehaza úgy igyekeznek beadni a népnek, mint külpolitikájuk óriási sikerét, hogy nagyhangú szólamokkal elfeledtessék külpolitikájuk nemrég szenvedett vereség-sorozatát. Valószínűen hamarosan ki fog derülni ennek a sikernek kétes- sége: Már az aláírás hírét is zúgolódva fogadták az európai népek, mert érzik, hogy a magas politika agyafúrt: mesterkedéseivel s a megállapodások ravasz megszövegezési fogásaival csak a népek határozott békeakaratát játszották ki —- ideig-óráig. n AMERIKAI MAGYAR SZÓ
