Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-10-28 / 42. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 28, 1954 Acéltermelésünk állapota j Az ország acéliparának ko-| hói szeptember havában 6 millió 771 ezer tonna acélt termeltek. Ez a mennyiség 104 ezer tonnával több, mint' az augusztusi acéltermelés, i viszont 2 millió 112 ezer ton­nával marad alatta az 1953 szeptemberi acéltermelésnek. I Folyó év első kilenc hónapja alatt mindent összevéve 25 v százalékkal kevesebb acélt termeltek az országban, mint 1953 első kilenc hónapja alatt. * A MUNKÁSSAJTÓBAN VISSZHANGZIK A KUTYAHASONLAT Hogy fogadta a világ (Folytatás az első oldalról) Nyugat-Németországban is néma kedvtelenséggel vettek tudomást az újabb fegyverke­zésről, jeleül annak, hogy a nyugatnémetek távolról sem azonosítják magukat Ade- nauerékkal, de a nyugatné­metek ezenkívül rossznéven veszik azt is, hogy Adenauer a fegyverkezési engedélyért cserébe átengedte a franci­áknak a Saar-vidéket. A párisi paktum Párisban tulajdonképpen 3 egyezményt Írtak alá. Az első visszaállítja N.vugat-Német- ország szuverénitását, de úgy,' hogy a megszálló csapatok továbbra-is ottmaradnak. A másik egyezmény feljogosít-! ja a nyugatnémeteket a fegy- j verkezésre és tizenkét had-1 osztály felállítására. A har-| 2-ik. egyezmény feljogosít-1 Saar-vidék Franciaországnak való átadását pecsételi meg. 1 Az egyezmények akkor lép­nek életbe, ha a megállapo- i dásokat aláirt nemzetek or-J szággyülései ratifikálják is j azokat. Dulles a televíziós po­litikai müsorszám bemutatása alkalmával fennen hangoztat­ta, hogy az egyezmények ra­tifikálása rövid időn belül, néhány hónap alatt, egész biztosan meg fog történni. Hogy pedig a Szovjetunió mit gondol az egyezmények­ről, azt nem kell találgatni. Megmondta azt Visinszkij szovjet fődelegátus az Egye­sült Nemzetek előtt egy majdnem háromórás beszéd keretében. Visinszkij vádat emelt a londoni és a párisi megállapodások ellen, amiért Nyugat-Németországot fel- fegyverzik. H a n gsulyozta, hogy Németország “történe­lem tanúsága szerint a mili- tarizmus és a háború meleg­ágya’’ és hogy az egyezmé­nyeket elsősorban “Németor­szág közvetlen szomszédai fogják megszenvedni.” Vi-' sínszkij kijelentései, amelye-j két a UN általános gyüleke-^ zetének politikai és biztonság gi bizottsága előtt tett, ki-1 váltképpen a francia közvé­lemény felé szóltak, amely j a németek felfegyverzése kér-; désében teljesen megoszlik.! Visinszkij nyömtékosan han­goztatta az uj szovjet aján­latok fontosságát, a fegyver­kezések csökkentésére vonat­kozó megállapodás lehetősé­géit, az atomfegyverek hasz­nálatának betiltásával együtt úgy, amint a legújabb szov­jet javaslatok és utána a négyhatalmi konferenciára irányuló szovjet indítvány ki­fejezték. Charles E. Wilson vállalatának, a General Motorsnak, elég nagy hirdetési befolyása van ahhoz, hogy az egész or­szágban elhallgattassa a hírverést a Detroitban október Il­ikén a kutyákra vonatkozó megjegyzéseivel kapcsolatban. Egy gombnyomás elég, hogy csend legyen. A kijelentés há­rom napig járt köröskörül az országban és lendülete egyre jobban fokozódott. Aztán amilyen hirtelen jött, éppoly hir­telen el is csendesedett. Wilson megpróbálta, hogy humorizálva kivackolódjék saját kutyaszorítójából, de nem ment az sehogysem. Szeré­nyen bejelentette, hogy abbahagyja a korteskedést,, nyilván megfogadva azok tanácsát, akik fel tudták mérni, milyen kárt okozott már eddig is a republikánus pártnak a “kutya­ugatással.” Charlie Wilson nagy befolyása azonban mégsem olyan nagy, hogy a szakszervezeti sajtóra is.szájkosarat tudjon rakni. A szaklapok vagy 15 millió példányban jelennek meg. Ugylátszik pontosan erre a kutyahistóriára volt szükség, hogy a munkásság általában véve bágyadt kampányába egy kis frissítő erőt vigyen be. A munkáslapok jelenlegi példá­nyai mutatják, hogy sokfelé valóban megragadták a wilsoni mondást a kutyákról, hogy kidomborítsák a munkanélküli­ség fájdalmas kérdését a munkások között, azt.a kérdést, amellyel leginkább sarokba lehet szorítani az Eisenhower- kormányt. Az Amalgamated Clothing Workers szaklapja, az “Ad­vance”, a címlapján egy kutya fényképét közli nagybetűs aláírással: “A kutyák nem szavazhatnak, de ti igen! Sza­vazz november 2-án.” A lap alján idézik Wilson hírhedt ki­szólását. • A vezércikk-oldalon elemzik ezt a kiszólást és úgy jel­lemzik, hogy félre nem érthetően kifejezte a kormápyzat véleményét a munkanélküliségről. “Ugyanaz a régi GOP történet” címmel egy karikatúrát is közöltek, amelyen egy­más mellett láthatók az 1929-es Hooverville-i rozoga viskók, melyek kutyáknak valók voltak és 1954-es “kutyaházak.” A “CIO News” legújabb számának felső keresztfelirata a címlapon ezt hozta: “Kedves Charlie: Takarodj!” Alatta egy fénj^kép, amely az egész címlapot s azokat a kutyák kí­séretében megjelent piketelőket ábrázolja, akik üdvözölték Charlie-t, amikor Chicagóba ment a 100-dolláros diszban- kettre. Ilyen plakátokat hordoztak kezükben: “Ami jó a GM- nek, az jó nekünk is, kutyáknak.” A “CIO News” vezércikke, egy illusztráció kíséretében, kutyákra vonatkozó idézeteket közöl Shakespeare-től. pél­dául: “Én vagyok a mindentudó Orákulum ur s ha szólásra nyitom ajkamat, kutyák ne ugassanak!” stb. Az “AFL’s News-Reporter” nagybetűs, elsőoldalas cim- hire a következő: “Wilson gyalázza a munkanélkülieket, for­ralja a politikai fazekat.” A vezércikkben gúnyosan megkö­szönik Wilsonnak, hogy a munkanélküliség kérdését “kris­tálytisztasággal” előtérbe hozta. Az AFL továbbá leközli a “Washington Post” rajzát, amely Wflsont ábrázolja, amint éppen leckéztet egy munkást, miközben hátul egy GOP-ele- fánt egy szájkosarat tart, ezt kiáltva feléje: “Jühuuu — Charlie!” A vasúti munkások szakszervezeti lapja, a “Labor”, cimhirben hozza: “Munkanélküli munkások, miféle kutyák vagytok?” A “Textile Labor” cimü szakszervezeti lap “A kutyák harapni is tudnak” címmel közli a kijelentésről szóló cikkét, ismertetve a CIO nyilatkozatát: “A kutyák harapni is tud­nak. Lásd a bizonyítékot november 2-án.” így beszélnek a szakszervezeti lapok, nem szólva arról a sok röpiratról és a szakszervezetek más megnyilatkozási formájáról, a wilsoni kutyamegjegyzésekkel kapcsolatban.. Wilson torkának ez az állandó bulldogszerti fojtogatása igen nagy mértékben hozzájárul, hogy a munkanélküliség kérdé­sét frissen tartsák. Hir szerint az egész országban vitatják VVilsont a helyi szakszervezetekben és üzemekben, főleg a GM gyáraiban. A tréfák és élces megjegyzések egy egész kötetet meg tudnának tölteni. Az amerikai munkások, talán jobban, mint más munká­sok a világ más tájain, azt szeretik, ha még a legkomolyabb {érdeseket is a lehető legmókásabb módon tálalják fel. nekik. A nevetségességnél nincs is nagyobb pusztító ejrő. Wilson — amikor elvakkantotta magát — erre a legjobb alkalmat szolgáltatta. 1 A TOLEDO«EGYSÉGFRONT A 9. kongresszusi választókerület, amelynek központja Toledo-, a november 2-iki választások közeledtével, példátlan egységet és függetlenséget mutat a szervezett munkásság választási tevékenységében. Az AFL, a CIO és a vasúti munkások szakszervezetei­nek delegátusaiból álló “egységes munkásbizottság” L6 jelöl­tet támogat, köztük egy republikánust is. A munkások a de­mokrata Thomas Burke szenátorjeiöltet s Thomas L. Ashley képviselőjelöltet is támogatják. E kongresszusi választóke­rület megoszlásának veszélyét olyan egyezmény segítségével kerülték el, amelynek értelmében az AFL központi munkás­unióra nem kötelezőek az egységes munkásbizottság dönté­sei. Ez tette lehetővé, hogy azok az AFL-munkások, akik a lejáró mandátumu Frazier Reams független képviselőre akarnak szavazni, figyelmen kívül hagyhatják az AFL köz­ponti munkásunió előírását, ámde az összes többi jelölések­nél követik. És igy végeredményben az egységés munkásbi­zottság fogja vezetni és irányítani a munkásság egész vá­lasztási kampányát. Ez a bizottság 50,000 példányban nyomatja ki pro- gr-ammját és 400 választói munkást mozgósít, hogy házról- házra járjanak nevében. Pénzt is megszavaztak 50 munka- nélküli szakszervezeti munkásnő egésznapi foglalkoztatásá­ra. A Wiison védelmi miniszter kutyahistóriájától feldühö­dött egységes munkásbizottsági delegátusok megszavazták, hogy tiltakozó táviratot küldenek Wilsonnak. William Thomas támogatásának megtagadásával mind­amellett jó alkalmat mulasztott el az egységes munkásbizott­ság arra, hogy a munkásság és néger nép egységét össze­kovácsolja, mert ő az egyetlen helyi néger jelölt a republi­kánus jelöltlistán az állami képviselőségért. Nem támogatta a bizottság Raymond Hildebrand republikánus állami szená- torjeloltet sem, csak az öt demokrata állami képviselőjelöl­tet. Ezzel szemben a republikánus párt, helyileg és ország­szerte egyaránt, minden lehetőt megtesz annak a ténynek ki­aknázására, hogy a demokraták seholsem léptetnek fel né­ger jelölteket. A toledói egységes munkásbizottság Thomas támogatásával hatalmas csapást mérhetett volna a republi­kánus demagógiára és a demokrata párt elmaradottságára. Igaz viszont, hogy a fő demokrata jelöltek, akiket az egységes munkásbizottság támogat, nyomatékosan hangoz­tatják, hogy a FEPC-törvényt (a megkülönböztetés nélküli munkásalkalmazásról szóló törvényt) támogatják. Közébük tartozik Ashley kongresszusi demokratajelölt. Előjött egy 11 pontból álló munkatervvel is állások teremtésére, hiszen Toladóban 20,000 munkás van állás nélkül már hónapok óta és több mint 6,500 ember kimerítette munkanélküli segé­lyét. Ashley némileg a mccarthyzmus ellen is állást foglalt,, amikor a vizsgálati eljárás megváltoztatásának szükséges­ségét vitatta. A vele szemben fellépő Reams képviselő, aki­nek mandátuma lejár; 44,000 aláírással került a listára, pe­dig a munkáskérdésekben való kongresszusi szavazása meg­lehetősen szégyenfoltokkal van tele és nincs semmi pro- grammja a toledói munkanélküliség orvoslására. A pártgépe­zet is mögötte áll, mindazonáltal, ha a munkások komolyan hozzálátnak a harchoz, kibuktathatják. A jelöltek eddigelé csak nagyon hiányosán és óvatosan nyúltak a béke kérdéséhez. Ashleynek sincs kifogása a hi­degháború ellen, de azt követeli, hogy külpolitikánkban több hajlékonyságot kell mutatni. A toledói helyzetet végeredményben különösen a mun­kanélküliség tekintetében tapasztalható egység és tevékeny­ség jellemzi. Ez benne az újdonság. Michiganben, a munkásság jelöltjei: (Folytatás az első oldalról) Pat McNamara, demokrata, a szenátusba Mennen Williams, demokrata, kormányzónak Don Hayworth, demokrata, képviselőnek, fiinti kerület Charles C. Diggs, demokrata, képviselőnek. Detroit. Montanában a munkásság jelöltje James E. Murray, demokrata, szenátornak New Jerseyben a munkásság jelöltje: Charles R. Howell, demokrata, szenátornak Peter W. Rodino Jr., demokrata, kong. képviselőnek, 10-ik kerület Hugh Addonizzio, demokrata, kong. képviselő, 11. kér. Ohioban a munkásság jelöltjei: * Thomas A. Bürke, demokrata, a szenátusba Frank J. Lausche, demokrata, kormányzónak Akronban, Smith, demokrata, képviselőnek Clevelandon, Chat Patterson, Feigham, Vanik a szak- szervezetek többi támogatottjai. Daytonban Talbot és Youngstownban Kirwan. Wisconsinban, a munkásság jelöltje: Henry M. Reuss. Ellenfele a kongresszus egyik legreak- ciósabb tagja: Charles J. Kersten republikánus képviselő. Wyomingban, a munkásság jelöltje: Joseph C. O. Mohaney, demokrata, a szenátusba West Virginiában, a munkásság jelöltje: Matthew M. Nely, demokrata, a szenátusba New York A Daily News közvélemény­vizsgálata szerint a keddi vá­lasztásokon Harriman a szava­zatok 52.9 százalékát ,Ives pe­dig 47.1-et fog kapni. Wanamaker, ,a város egyik I legrégibb department store-ja váratlanul bejelentette, hogy a közeljövőben bezárják az üz­letet. Az 1,800 munkást képvise­lő szakszervezet azzal a tervvel foglalkozik, hogy 12 millió dol­lárért megvásárolják az üzletet és azt maguk vezetnék tovább.

Next

/
Thumbnails
Contents