Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-10-14 / 40. szám
1 AMERIKAÍ MAGYAR SZÓ October 14, 1954 Ford-sztrájk Windsor-ban A Square D-sztrájk tanulságai WINDSOR, Ontario. — 5,700 munkás lépett sztrájkba a Ford Motor Co. gyára ellen vasárnap este. A sztrájkot az uj munka- szerződés érdekében indították el, mivel a CIO-CCL, a kormány s a Ford-üzem közti tárgyalások eredménytelenül végződtek. A sztrájkot már szeptember 19- én megszavazták és csak Arthur Reaume polgármester kérésére halasztották el. A Ford-gyár merev magatartása megbénítja a 120,000 lakosú kanadai várost. A szakszervezet 4 centes órabéremelést követel, továbbá egészségügyi biztosítást s egyéb javadalmazást. Nő a Kelet s Nyugat közti kereskedelem WASHINGTON. — Sinclair' Weeks kereskedelmi miniszter jelenti, hogy a kereskedelmi minisztérium 7 millió 108 ezer dollár értékű áru kivitelére vonatkozó kérvényt hagyott jóvá. A kivitel az európai szocialista országok felé irányult az 1954-es év első felében, az egy évvel ezelőtti időszak 484,000 dollárjához viszonyítva. Kijelentette azonban, hogy az árucsereforgalom az említett országokkal nem lesz “jelentős”, mert azok nem tudnak vagy nem akarnak olyan árut szállítani cserébe, amilyent USA kíván és mert az amerikai üzleti érdekeltségek nem szívesen bocsátkoznak velük üzletbe, talán azért, mivel nincs kiépített kereskedelmi képviselet USA és a külföld között, végül azért mert nem valószínű, hogy a “szovjet tömb” arra kívánná felhasználni a dollárokat, hogy nagy- mennyiségű nem-stratégiai cikket vásároljon US-től. A kereskedelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a népi Kínával és Észak-Koreával való kereskedelmi kapcsolatok továbbra is tilosak maradnak. A jelentés szerint az év első felében Kelet-Euröpából 19 millió 613 ezer dollár értékű árut hoztak be, az 1953-as év ugyanazon időszakának 20 millió 415 ezer dollárjához képest. Ha New Yorkba jön; Ne felejtse el meglátogatni a HUNGARIAN GARDEN éttermet, 1528 Second Avenue alatt, közel a 79-ik utcához. A yewyor- kiak is magyaros vendégszeretetet találnak ott, a finom csirkepaprikás és jóizü magyaros ételek tömkelegé mellett. Bencze Károly prímás nagyszerű zenéje és Gypsy Countess Julia • énekei szórakoztatják a közönséget. Aki egyszer a Hungarian Gardenben vacsorázott, annak nincs is kedve más étterembe menni. Mr. Zettle tulajdonos a mellett vigyáz arra, hogy a mai drágaság mellett jutányos árakat számítsanak vendégeinek. — Detroiti tudósitónktól — A helyi sajtó sokféle kommentárt fűzött a Square D-n lezajlott “nem tipikus” sztrájkról, de tegyük hozzá, ezek a lapok nem a munkásokat támogatták. Mert amikor a munkásokat sztrájkra kényszerítik a nagyvállalati mesterkedések, a lapok nagy cikkeket közölnek arról, hogy milyen óriási veszteség származik abból a termelésre. Ha azonban egy nagyvállalat tömegesen elbocsátja munkásait, siri csend borítja az országos termelést sújtó cselekedetet. Pedig volna mit írni és magyarázni arról, milyen veszteség éri az országos termelést, amiért 5 millió m u n kanélküli van, aki nem sztrájkol és szívesen dolgozna meg hogy ezeket a gyárak bocsátották el állásaikból. írhatnának bőven arról, mi történik azokkal a munkások-, kai, amikor a véres verejtékkel megkeresett s félretett pénzecskéi ü- ket a munkanélküliség következtében elveszítik. A vállalat nem vészit, a gyár profitja már megvan. A lefolyt sztrájk megmutatta, hogy a munkásnép a sztrájkban állja a helyét még akkor is, amikor nem az ő gyára sztrájkol. Segíti munkástársait a piketvoualon, akármilyen színűre festik is a sztrájkoló munkáscsoportot. .. Most beszéltem egy Kelvinator-gyárbeh sztrájkoló munkással. Ő és társai már augusztus 2-ika óta sztrájkolnak. Többek között ezt mondta: SZAKSZERVEZETI PROBLÉMÁK “Mi is megnyernénk a sztrájkot, ha úgy kapnánk segítséget, mint a Square D-sztrájk kapott. A gyárvállalat meg akarja törni a szakszervezetet. Ha más helyi szakszervezetek kiállanának mellénk is, a társaság látná, hogy a munkások összetartanak a szakszervezetekben és akkor feltétlenül véget vetne a sztrájknak.” Azt ajánlottam neki, szervezzen ő egy bizottságot és menjenek el a Solidarity Hallba és Reuthertől kérjenek segítséget. Nem szabad megtagadni a segítséget egy testvérszakszervezettől, vagy akármilyen más szakszervezettől, ha a munkások a megélhetéshez szükséges javakért: sztrájkolnak Jómagam ugyanakkor elmentem az én szakszervezetemhez, a Local 600-hoz és megkérdeztem, mikor lesz a légközelebbi vezetőségi meeting. Azt mondták: vasárnap. Ez egy egész hét és ilyenkor egy álló hétig várni segítséget olyan munkások számára, akik már két hónapja sztrájkolnak, az nagyon hosszú idő! Ha azonban a sztrájkolok maguk mennének el a Local 600-hoz, kapnának segítséget. Ez a munkás azt a tervet fejtegette, hogy a gyárat -olymódon kellene körülvenni, amint ezt a 30-as években szokták csinálni: még az autókat is felhasználták a gyár körülkerítéséhez. A helyi lapok nagybetűs cimhirek alatt hozták a híreket a sztxájkolókról, pontosan beszámoltak, hányán sebesültek meg napról-napra, hányat tartóztattak le. Nem is munkáslapok, hanem a tőkés újságok közölték a képeket a sztrájk különféle vad jeleneteiről, mint például azt, amikor egy menekülő munkást üldöz a rendőr s a lovasrendőrök belelovagoltak a tömegbe. Egy másik képen lehetett látni, hogyan ráncigáinak rendőrök egy-egy munkást. A detroiti munkások azonban összetartottak. A Square D Co.-nak rengeteg sok munkása él a detroiti kerületben, mindamellett mégis csak egy maroknyi sztrájktörőt tudtak összetoborozni, azok legtöbbje délről jött munkásember volt, aki azt se tudja, mi a szakszervezet, mert még sohasem dolgozott szakszervezeti zárt üzemben. A tudatlanság gyümölcséből ilyenkor * arat a vállalat, a sztrájkokból viszont minden munkás megtanulja vjra meg újra, miért kell a szakszervezet megmaradásáért harcolni. Jelenleg a Fordnál vannak nagy elbocsátások, ezeknek azonban nyomát sem találni a helyi lapok nagybetűs cimhi- reiben! A szólásszabadságot ilyenkor az elhallgatás szabadságával tévesztik össze. Az angol parlamenti küldöttség moszkvai és leningrádi tartózkodása Lapunk multheti számában röviden már jeleztük, hogy egy amerikai és egy angol képviselőházi delegáció érke zett Moszkvába a Szovjetunió egyes intézményeinek tanulmányozására. Az amerikai delegáció élményeiről eddig még nem kaptunk beszámolót. Az angol parlamenti delegáció látogatásáról a következő érdekes hirt hozta a budapesti Magyar Nemzet: Wellington herceg, lord Strabolgi, Ness Edwards (a küldöttség vezetőjének helyettessel, Nixon Browne, Edith Pitt, Stanley Evans, Arthur Holt, Otho Prior-Palmer, Frederick Enroll, Christopher Mayhew, Eieine Burton és George Wigg október 2 án több mint két órát töltöttek A kávé árának emelését a newyorki kávétázs- de spekulánsai idézték elő, állítja a Federal Trade Commission. a “Krasznij Proletarij” (Vörös proletár) szerszámgép- gyárban. A vendégeket Szur- guesev gyárigazgató« fogadta. Az igazgató részletesen ismertette a mintegy száz éve fennálló üzemet. A parlament tagjai különböző kérdéseket tettek fel, a többi között a munkakörülmények, a munkabérek, a munkások szakmai továbbképzésének lehetőségei felől érdeklődtek. Szur- guesev közölte, hogy a munkások átlagos bére ezer rubel körül mozog, de sokan jóval többet keresnek. Stanley Evans, aki évek óta foglalkozik kohászattal, kijelentette, hogy az üzem gépesítése és a kiváló gyártmányok a munkások megfelelő szakképzettségéről tanúskodnak. Hangsúlyozta, hogy e gyár példájából látható, milyen óriási technikai fejlődést ért el a szovjet nép. Ugyanaznap az angol parlament tagjainak egy naj gyobb csoportja meglátogatta a Lenin-hegyen épült Moszkvai Állami “Lomonoszov” Egyetemet, ahol a vendégeket nagy lelkesedéssel fogadták. Vovcsenko, az egyetem prorekto/a ismertette a vendégekkel az intézet életét, elmondta, hogy az egyetem falai közt jelenleg tizenhat és félezer hallgató tanul. Wellington herceg, a south- hámptoni egyetem rektora köszönetét mondott a prorek- tornak és a professzoroknak a fogadtatásért. Eleine Burton, aki nagy sportkedvelő, kije lentette,' hogy bámulatba ejtette az, egyetem s p o rtberendezése.' Lord Strabolgi elragadtatással nyilatkozott az egyetem építészeti megoldásáról, az előcsarnok művészi kivitelezéséről. Megjegyezte, hogy a Moszkvai Állami Egyetem Lenin-hegyi épületét méretei tekintetében egyetlen angol egyetemmel sem lehet össze- hasonlitani. Lord Coleraine, az angol parlamenti küldöttség veze - tője és lord Listowel, vala- ■ mint Ralph Clarke, a küldöttség tagjai meglátogatták az össz-szövetségr mezőgazdasági kiállítást. A küldöttség tagjai kiemelték a kiállítás nagyszerűségét és gazdagságát. Október 2-án Leningrádba érkezett az angol parlamenti küldöttség. Tito, Jugoszálvia elnöke kihallgatáson fogadta Valkov szovjet nagykövetet. ELŐZETES JELENTÉS! A Magyar Társaskör Női Csoportja nagy karácsonyi vásárt tart december 3-, 4- és 5-én a 2141 Southern Blvd., Bronx, N. Y. alatti Magyar Ház összes termeiben. Kérjük a newyorki magyarságot, hogy már most jegyezze elő ezt a dátumot és ne vásároljanak karácsonyi ajándékokat, amig meg nem látogatták a karácsonyi vásárunkat. Kérjük a tagokat, hogy már most szerezzenek ajándéktárgyakat, készítsenek eladásra szánt holmikat, hogy a vásár minél sikeresebb legyen. A Rendezőség “Miért nem mész Oroszországba?” Adlai Stevenson mult hét szombatján a demokrata választási kampány során beszédet mondott Detroitban s többek között bírálta azt a republikánus kijelentést, hogy az 1954-es év gazdaságilag a második legjobb év volt, mely hazánkat boldogította. (A legjobb az 1953-as év volt!) Ezzel kapcsolatban Stevenson azt mondta, hogy ezzel nem elégedhetünk meg akkor, amikor hárommillió (a valóságban több, mint 5 millió) munkanélküli van és évente 750,000 fiatal munkás lép ki az életbe, de nem talál helyet magának. Stevenson azt mondta, hogy tehát “mialatt az amerikai nemzetgazdaság összezsugorodik, a szovjet nemzetgazdaság gyors tempóban növekszik.” Ez a megállapítás annyira fájt a “Daily News” érzékeny, hazaffyas szivének, hogy a következőt felelte rá vezércikkében: “Szeretnénk megkérdezni, vájjon ki tartja vissza Adlait attól, hogy Oroszországba költözzék és ott terjeszkedjen, ha annyira összezsugorodottnak és összeszoritottnak érzi magát az Egyesült Államokban. Bizonyos, hogy a tengernyi gyengeség után, amelyet ő és az ő Fair Dealer- jei tanúsítottak a vörösök iránt, Moszkva, boldogan adná meg Adlainak a szükséges utlevél-vizu- mot és érkezésekor lábai été göngyölné a vörös szőnyeget.” Nekünk is van megjegyzésünk a “Daily News” megjegyzésére. Szerintünk semmi sem határozza meg ékesszólóbban egy fasiszta újság jellegét, mint az az állásfoglalása, hogy mindenkit vörösnek mond, aki nem egyezik meg hajszálnyi pontosan az ő politikai felfogásával. Adlai Stevensonnál keresve sem lehetne nagyobb vörösfalót találni, ez azonban, amint a példa mutatja, nem sokat segít rajta a “Daily News” szemében. Nem számit az sem, hogy 1952-ben ő volt az elnökválasztáson a demokrata párt elnök jelölt je s ma is a. demokrata párt zászlóvivője. Egyes fasiszták semmi különbséget nem látnak közte és egy a szervezett munkásság ügyéért harcoló baloldali munkásvezér közt. A “Daily News” ért a népámitáshoz. Ért ahhoz, hogy a nép feltételezett értelmi színvonalához mérten egyszerű és világos, meggyőző szavakba öntse mondanivalóját. De ez a mondanivaló a legközönségesebb népámitás, ez az a bizonyos szólam, amely a legkisebb bírálat vagy elégedetlenség hallatára készen van az otromba, letorkoló jelszóval: “Miért nem mész Oroszországba?”
