Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-09-30 / 38. szám

■September 30, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HÍREK Győztek a Cudahy munkásai — A Magyar Szó wisconsini tudósítójától — A Cudahy Packing House munkásainak sztrájkja csü­törtök, szeptember 23-án a munkások győzelmével ért véget. A munkások nagy sza­vazattöbbséggel elfogadták az unió és a vállalat átal elfoga­dott egyezséget. Eszerint az összes elbocsájtott munkáso­kat visszaveszik a régi ala­pon, teljes “seniority” jogok­kal. A munkások az elvesztett időre megkapják a munkanél­küli segélynek megfelelő ösz- szeget. Egyetlen egy munkást nem akart a vállalat vissza­venni, egy William Hamilton nevű NÉGER bizalmit, aki hűségesen képviselte a mun­kások érdekeit. A végén már odafej lődöttt helyzet, hogy a munkások — legtöbbjük fe­hér — azt mondták, hogy ha ezt az embert nem veszik vissza, akkor ismét sztrájk- balépnek. Az igazi munkásszolidaritás e ragyogó példája mélysége­sen meghatotta úgy Hamil- tont, mint a feleségét, aki szintén jelen volt a gyűlésen, melyen a munkások ezt az ügyet tárgyalták. Azt mond­ta a munkástársainak, hogy az ő ügyében ne csináljanak problémát, hogy neki már van egy másik munkája, ma­gasabb fizetéssel, ő is, felesé­ge is könnyezve köszönte meg a munkásoknak ragaszkodá­sukat és, megértésüket. Ha a- vállalat két héten be­lül nem Írja alá a szerződést, a munkások ismét sztrájkba mennek. M egrójják McCarthyt A szenátus külön bizottsá­ga egyhangú határozatot ho­zott az augusztus 31 és szept. 9 között folytatott kihallga­tásai alapján arra nézve, hogy McCarthy szenátor megrovást érdemel a szená­tussal szembeni tiszteletlen­sége, valamint Zwicker tábor­nok indokolatlan meghurcolá- sa miatt. A szenátusi megrovás ko­moly dolog. A szenátus — a választásokra való tekintettel csak november 9-én fog sza­vazni afölött, hogy valóban megrója-e a wisconsini fürer- jelöltet vagy csupán enyhén megdorgálja. Franciaországnak a maga lábára kell állni Pierre Mendés-France, fran­cia miniszterelnök, az Anne- cy-ben rendezett ipari vásá­ron mondott beszédében kije­lentette, hogy Franciaország rövidesen ki fog evickélni adósságaiból, amelyeket kül­kereskedelmi ügyei folytán kellett csinálnia és akkor füg­getlenítheti magát az ameri­kai gazdasági segélytől. — Hangsúlyozta, hogy Francia- országnak fizetési mérlegét jövőre “saját erőfeszítései ré­vén” kell visszaállítani. A politikai pártok konvencióinak lezajlásával, a jelölt­listák eldöntésével, a pártprogrammok meghirdetésével most már teljesen kialakult a választási helyzetkép, melyet az alábbiakban megkísérelünk felvázolni. Megnyíltak a távlatok, hogy New York államának és városának népe, elsősorban a szakszervezeti munkások, a farmerek, a néger nép, a kisüzlet- emberek, a haladószellemü értelmi­ségiek, a nemzetiségi csoportok a szavazógépek elé járulva harcolják ki a novemberi választások legfőbb célját: a republikánus elemek ki­buktatását az összes hatalmi pozí­ciókból. Az a politikai irányválto­zás, amelyre az idei választások mó­dot adnak, úgy érhető el, ha a ki­buktatott reakciós elemek helyébe olyan jelölteket hoznak be a válasz­tók, akik a legalkalmasabbak egy minél haladóbbszellemü politikai képviseletre. Ha ez sikerül, akkor ebben a politikai fordulatban kiala­kul az a, talán kissé laza, de határozott irányú politikai koalíció, amely majd az 1956-os választásoknál egy teljes fordulat, egy teljes győzelem, egy acélkeménységü, száz­százalékra tudatos nagy politikai koalícióval teljesen uj utakra vezérelheti fogadott hazánkat. A republikánusok • *“ A republikánusok Irving ívest jelölték kormányzónak, akiről elhitetni remélik, hogy a múltban szerzett liberális színezete folytán alkalmas a kormányzói tiszt betöltésére, holott ő azelőtt is, most is csak a Rockefeller-Chase National Bank—Dewey-csoport hűséges reprezentánsa. Mögötte van­nak Eisenhowerék és Dullesék, akikről az elmúlt két év alatt megbizonyosodott, hogy a milliomosok kormányát, a Cadillac-kormányt képezik, akik nemzeti ajándékokkal hal­mozták el a nagy pénzügyi érdekeltségeket és állandóan a háború meredeke felé piszkálták az országot. Féktelen vö- rösl'alással, jogtipró törvényekkel, munkásellenes politiká­jukkal írták be nevüket az évkönyvekbe. A republikánus párt azzal a demagóg jelszóval áll mégis ki a választási küz­delmek porondjára, hogy ő a “békepárt”, csak azért, mert Koreában nem sikerült győzniük és az indokinai fegyverszü­netet akaratuk és áskálódásuk ellenére is megkötötték a genfi konferencián. A demokraták A demokrata párt is politikai ügyeskedéssel vonult ki a mezőnyre Averell Harriman, a bankár és vasutmágnás kor­mányzójelöltségével. Nem mertek ugyanis kijönni a szivük szerint való Jim Farley jelölésével, mert reakciós mesterke­dései, a Dewey-val folytatott paktálása a párt választási kudarcát idézte volna fel. Ugyanakkor nem akarták az állam munkássága által lelkesen követelt ifj. FDR-t sem jelölni a kormányzóságra, mert attól tartottak, hogy az állam népe siker esetén olyan New Deal-szerü uj politikai irányzatot kényszeritett volna az előtérbe, amely a párt eddigi reakciós törekvéseit elsöpörte volna. A demokrata pártprogramm- ban mindazonáltal olyan elvek foglaltatnak, amelyek jelenté­keny lépéssel jutnak közelebb a szervezett munkásság köve­telményeihez, főleg gazdasági kérdésekben, a munkanélküli­ség, a házbérek, a megkülönböztetés és elkülönítés egyes alapvető kérdéseiben. Mindazonáltal nyomatékosan fel akarjuk hívni a figyel­met arra a tényre, hogy sem a republikánus, sem a demo­Egy meghurcolt magyar-zsidó család Egy magyarszármazásu zsidó házaspár van azok között az üldözöttek között, akiket Cleveland. Ohióban a Smith- féle gondolatellenőrzö törvény alapján vád alá helyeztek. Dave és Frieda Katz a házaspár neve. Meghurcolásuk olyan általános méltatlankodást keltett, hogy a “Jewish Life” augusztusi számában egy négyoldalas melléklet is megjelent Abe Strauss tollából s ebben elmondja Dave és Frieda tisz­tes családi hátterét, példás, tiszta életüket, küzdelmes életü­ket mindaddig a pontig, amikor a politikai hajsza és eret­neküldözés őket is célbe vette. Dave Katz 41 évvel ezelőtt született Amerikában, Ír­ják a mellékletben. Szülei bevándorolt magyar zsidók, akik Clevelandon vallásos életet éltek és tevékenységüket egy templom és kulturközpont létrehozásának szentelték. Az apa húsz évvel ezelőtt meghalt, de Dave még mindig tagja an­nak a templomnak, amelynek egyik kezdeményezője és meg­alapítója az édesapja volt. Ez a mozzanat csak azért fontos, hogy megértesse ezek­nek az embereknek fejlődését, amikor a barbár, hitleri zsi­dóüldözés láttára Európában, a zsidó, de különösen a néger nép elleni üldözéseket tapasztalva itt és együttdolgozva mun­kásokkal a munkásmozgalomban, felismerték, hogy a meg­oldás a szocializmus tanítása és gyakorlata szerint érhető el legteljesebben, ennélfogva a társadalmi és gazdasági elnyo­! krata párt nem helyezett az egész államra kiterjedő jelölt­listájára egyetlenegy négert sem s ebben a súlyos mulasz­tásban fontos, figyelmeztető intés van arra nézve, hogy jel­szavaik mögött mi a valóság. Az American Labor Party A harmadik párt, az American Labor Party, John T. McManust, a “National Guardian” vezérigazgatóját, jelölte kormányzónak, aki az 1950-es választások alkalmával 221,- 996 szavazatot kapott, amikor a párt szintén kormányzó­jelöltnek nevezte ki. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy az ALP pártprogrammja a legtökéletesebb, az fejezi ki a munkásság, a dolgozó nép, a haladószellemü erők által sürgetett követel­ményeket és mindenekfelett az ALP helyezett jelöltlistájára egy kiváló néger férfit, Ralph Powe-t, a polgárjogi ügyvé­det, az állami főszámfejtői tisztségre. Azon a fontos tényen kívül, hogy I'owe az egyetlen állami állásra jelölt néger, van egy másik mozzanat, amelynek megértése roppant fontos a választások sikerére nézve és pedig az, hogy a Powe-ra le­adott szavazatok biztosíthatják legzaVartalanabbul, hogy az ALP-re szavazók — legalább 50,000-nek kell lenni, hogy az ALP résztvehessen a választásokon és megmaradhasson továbbra is a politikai küzdőtéren, de lehet az 500,000 is —■ nem csökkentik a demokrata kormányzó jelölt, Harriman győzelmi esélyeit a feltétlenül rosszabb republikánus Ives-el szemben, hiszen néha egy maroknyi kisebbségi szavazat dönt két nagypárt harcában. Nem vitás, hogy McManus százszor megfelelőbb kormányzó volna Harrimannál, a kér­lelhetetlen politikai valóság és -realizmus azonban azt mu­tatja, hogy az állam szavazó polgárságának többsége nem az ALP mögött sorakozik fel. Viszont a Powe-ra leadott szavazatok száma megmentheti a pártot a választási jogo­sultság számára s ugyanakkor ugyanazoknak a szavazóknak módjukban lesz Harriman győzelmét is elősegíteni, ha már nem választhatják meg kormányzónak ifj. FDR-t, akit nép­szerűségére számítva, a demokrata párt az államügyészi tisztségre jelölt. Ebben a kérdésben még elkeseredett elmé­leti vitákra lehetünk a továbbiakban elkészülve. t Miért harcol az ALP? Az ALP programmját McManus ismertette a jelölését elfogadó beszédében, hangsúlyozva, hogy “csak az ALP har­col napjaink Idegen és Lázitási törvényei ellen, a Brownell- törvények, a Smith- és McCarran törvények s a többi jog­fosztó intézkedések és gyakorlat ellen. Csakis az ALP rész­vétele a választáson biztosíthatja, hogy államunk polgárai beiktathatják tiltakozásukat a külföldiszármazásuak ellen intézett támadások, az elnyomás, a boszorkányüldözés, a könyvégetés ellen, tanítók és közhivatalnokok politikai meg- hurcolása ellen.” A párt programmja sürgeti a munkanél­küliségi segély kiterjesztését 26 hétről 39 hétre, a segély- összeg felemelését heti 40 dollárra és minden munkásember biztosítását. Az ALP-konvención követelték még a minimális óra­bér felemelését 1.25 dollárra, a világkereskedelmi tilalmak: lebontását, az évente 70,000 lakószobát teremtő olcsó ház- épitkezési munkálatok megindítását, 50 uj iskola építését évente New York városában, 100 százalékos paritásos farm- programmot, 1,000 dollárig fokozá*k>s személyes adómentes­séget, a 15 százalékos lekbéremelésre vonatkozó törvény el­törlését és a 10 centes viteldijhoz való visszatérét. Az ALP a tiltakozás pártja, amely harcol a békéért, a nyugat és kelet közti kereskedelem teljes visszaállításáért és a nemzetközi tárgyalások utján való kérdésrendezésekért. Végül a liberális pártról csak annyit, hogy változtatás nélkül elfogadta a demokrata pártlistát. más ellen vívott harcban találták meg helyüket. így talál­kozott Dave dr. Louis és Ida Zucker leányával, Friedával, akivel később házasságot kötött, amelyből egy leánygyerme­kük született és azt az amerikai élet legjobb hagyományai szerint nevelik. A leány ma tizenhatéves. Nem elég, hogy Dave-t és Friedát börtönbe hurcolták, hanem még a 68 éves dr. Zuckert is letartóztatták a mccar- thysta üldözők, hogy kitoloncolják, deportálják, nyilvánva­lóan besszuból. A fiatal leány meg itt marad támasz nélkül. A reakció által szétdult család szörnyű sorsa nemcsak azért megrázó, mert magyar emberek az áldozatai, hanem azért is, mert általános bepillantást enged az üldözöttek be­csületes, feddhetetlen magánéletébe. Többé-kevésbbé mind ilyen vagy ehhez hasonló. Jellemükön nincs folt, múltjukon nincsenek árnyak, csak tiszta meggyőződés, hogy munka­helyeiken, szervezeteikben, életük minden tevékenységében, a zelnyomottak érdekében harcoljanak, legyenek azok mun­kások, négerek, zsidók vagy nemzetiségi bevándoroltak. Ár­tatlanokat üldöznek, politikából, mig annyi politikai gonosz­tevőt ártatlannak tekintenek manapság. De éppen az ilyen esetek világítják meg legélesebben a reakció igazi arcát, amely Hitlerre emlékeztet s egyre jobban,-hiszen a meghur­coltak túlnyomó része itt is zsidószármazásu. Erre mutat rá a haladószellemü “Jewish Life”-ban megjelent figyelmeztető Írás. A VÁLASZTÁSI HARC NEW YORK ÁLLAMÁBAN _3 Belpolitikai szemle

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents